Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-16 / 296. szám

2 NÉPÚJSÁG 1987. december 16. „Peresztrojka” az USA-ban? „Jelenleg - írta még a csúcstalálkozó előtt a The Washington Post - hála Mihail Gorbacsovnak, ízlésesen öltözködő feleségé­nek, Raiszának, valamint a peresztrojkának és a glasznosztynak, a Szovjetunió a sláger az Egyesült Államokban”. Valóban: a butikok Lenin-jelvényeket és sarló-kalapáccsal díszített trikókat árusíta­nak. Közvéleménykutatási adatok szerint Gorbacsov népszerűsé­ge nagyobb a legtöbb amerikai elnökjelölténél. Könyve, a „Pe­resztrojka” bestseller lett. De vannak ennél fontosabb tények is. Az International Herald Tribune arról számolt be, hogy az amerikai egyetemeken 12 százalékkal többen tanulnak orosz nyelvet és iro­dalmat, mint 1983-ban. Az utazási irodák az eddigi jelentkezések­ből azt jósolják, hogy a jövő évben 60 százalékkal több amerikai fog a Szovjetunióba látogatni, mint az idén. Mivel magyarázható e változás? Hiszen nemrég még azt ma­gyarázták az amerikaiaknak, hogy a Szovjetunióban minden szürke, szomorú, bürokratikus, sőt, brutális. Az amerikai tévék és a magazinok sivár, lélektelen báboknak tüntették fel a szovjet embereket, akik egykedvű beletörődéssel végzik rájuk kény- szerített munkájukat. Most viszont gyakran tűnik fel a tévé kép­ernyőjén Gorbacsov, de rajta kívül is sok-sok jólöltözött, jól érvelő és jó humorú szovjet nő és férfi. Igaz, az amerikai sztárkultusz hamar felbuzog és hamar felejt. Hiszen időről időre Kennedy, de Gaulle, Mao és Hruscsov csillaga is felragyogott az Egyesült Államokban. Gorbacsov esete mégis más. Abban az időben, amikor Nyikita Hruscsov népszerű volt az Egyesült Államokban, magam is ott éltem, mint az MTI washing­toni tudósítója. Hruscsov amerikai tartózkodásai közben - 1959-es, Eisenhowerral tartott csúcstalálkozóján, vagy az ENSZ-ben - mindig az újságok első oldalán szerepelt. Értett a publicitáshoz, s mindennap csemegével szolgált a sajtónak. A híres jelenetet, amikor 1960-ban az ENSZ közgyűlési termében cipőjével verte az asztalt a nagyobb nyomaték kedvéért, sokan leírták már. De voltak más jelenetek is. Hruscsov egy hi­vatalos ebéd után a Park Avenue-n a Szovjetunió ENSZ-misz- szióján az erkélyről tartott sajtóértekezletet. Az újságírók az ut­cáról kérdeztek, s Hruscsov, tolmácsának, Viktor Szuhodrev- nek a segítségével az erkélyről válaszolt. A tömeg elállta az út­testet, a gépkocsik összetorlódtak, kilométeres autósor állt a Park Avenuen. Egy más alkalommal, mikor Hollywoodban leve­títették előtte a Kán-kán című filmet, kijelentette: „Hallatlan! Ez pornográfia”, majd odasúgta a mellette ülőknek: „ezt csak azért mondtam, mert a feleségem is hallja”. Hruscsov még számos ilyen fogást alkalmazott, mert tudta, hogy az amerikai újságíróknak - és a közönségnek is - „sztori” kell. Hát adott nekik sztorikat, amelyek egytől-egyig nagy vissz­hangot keltettek, miközben az ENSZ-ben tett javaslata a teljes leszerelésről sokkal kisebb feltűnést keltett. Igaz, hogy az a ja­vaslat túl általános volt. Gorbacsov nem nyújt sztorikat az amerikaiaknak, hanem konkrét tetteket. A tizennyolc éves Jessica True, aki elárusító a georgetowni Salamander cipőboltban, azt mondta a The New York Times tudósítójának: „Az emberek azt akarják, hogy a bomba eltűnjön”. Ma már az amerikai emberek is érzik, tudják: Gorbacsov azon munkálkodik, hogy tényleg eltűnjön. S az SZKP főtitkára nemcsak a nemzetközi politikában ad valamit az amerikaiaknak. Hadd idézzek egy amerikai szovjetkutató, Ri­chard Pipes cikkéből: „Az a hit, hogy áz emberi természet és az emberi érdek mindenütt azonos, s az a vélemény, hogy a konf­liktusok gyökere a tudatlanság, az előítélet és a félreértés, az vezet ahhoz a meggyőződéshez, hogy ha a szovjet és az ameri­kai vezető összeül, megoldhatja a két országot elválasztó prob­lémákat”. Nos, két év óta sok minden történt a Szovjetunióban, amely megmutatta az amerikaiaknak - mint más népeknek is -, hogy a szovjet emberek érdekei azonosak más országok lakosainak érdekeivel, s hogy igenis el lehet oszlatni a tudatlanságot, az előítéleteket, a félreértéseket. Azok a változások, amelyek a Szovjetunióban végbemennek, szemmel láthatólag változásokat gerjesztenek az amerikai la­kosság egy részében is. A két ország szövetséges volt a világ­háborúban, s a későbbi szakítás hibák és mulasztások követ­kezménye is volt. Ezek most kezdenek eltűnni, s nincs az az amerikai politikus, vagy újságíró, aki képes lenne ezt eltitkolni az amerikaiak elől. Nem csoda tehát, hogy meg akarják ismerni a valóságot. Lehetséges, hogy sok amerikai gondolkodásában is meg­kezdődött egyfajta „peresztrojka” a Szovjetunió megítélésé­ben? Vannak jelek, amelyek erre utalnak, bár még sokan van­nak azok is, akik a régi előítéleteket táplálják. Mindenesetre azt hiszem, jogosan állapíthatta meg az International Herald Tribu­ne: „Végeredményben az a válasz, amelyet Gorbacsovnak és a Szovjetuniónak adunk, legalább annyit árul el mirólunk, mint őróluk”. POLGÁR DÉNES Virágcsokor Kantonból Amikor a télies decemberi pekingböl a dél-kínai Kantonba érkeztem, 24 fokos meleg fogadott. Mintha szaunába léptem volna. Kínában azonban mindig megle­petések érik az embert: másnap ide is betört egy hideghullám. A repülőgépen útitársam, egy farmerruhás, feltűnően modern kinézésű kínai fiatalember, sok mindent mesélt szülővárosáról, Kanton­ról. Nekem leginkább az ragadta meg a képzeletemet, hogy ez a virágok városa. Nincs olyan évszak a Gyöngy-folyó part­ján elterülő hatalmas metropolisban, amikor ne nyílna valamilyen virág. A kan­tornak szemében a virág a mosoly, az élet, a boldogság és a szerelem - nagyon idősek esetében a szeretet - jelképe. Né­hány nap alatt egy csokorra valót sikerült szednem a kantoni „virágokból”. íme né­hány szál: Miközben a repülőtéren a bőröndömre várok, egymás után több fiatalember kör­nyékez meg. Parancsol taxit? Igen, per­sze. És hová parancsolja? A Tungfang hotelbe. Óh, az nagyon messze van. De önnek jutányos áron megszámítom. Mondjuk negyven jüanért. Elképedve meredek tisztességet korántsem tükröző arcára. Méghogy negyven. Tapasztalt utazó lévén a reformok útján járó, a külvi­lág felé nyitó Kínában, jó előre megtuda­koltam említett útitársamtól, hogy mibe kerül a taxi a repülőtérről a városba. „Kö­rülbelül öt jüan vagy kicsivel több” - hangzott a válasz. Ennek tudatában jó­formában a szemébe röhögök az egy­mással vetélkedő - becsapásomra szö­vetkezett - taxisoknak, akik aligha sorol­hatók az illatos kantoni virágok közé. Túl­ságosan is szó szerint veszik azt a - ma már nem annyira népszerű - kínai politi­kai jelszót, hogy „gazdagodjatok”. Ám le­gyen, gondolom magamban, de ne feltét­lenül az én rovásomra. Aztán lefelé licitál­nak. Húsz jüannál faképnél hagyom őket. Beszállok egy órával felszerelt taxiba, és valóban öt jüanért jutok el a belvárosba. Ezekben a napokban tartották Kanton­ban a kínai nemzeti sportjátékokat. Ren­geteg volt a „külföldi”, ami a kantoniak szemében elsősorban a Kína más vidé­keiről ideérkezőket jelenti. A 3000 kilo­méteres távolságban lévő Hszincsiang- ból sokan azonban nem azért jöttek ide, hogy a kínai sportolók újabb országos és világrekordjaiban gyönyörködjenek, ha­nem, hogy a helyi feketepiacon némi profitra tegyenek szert. Engem is lépten-nyomon megszólít egy-egy ujgur vagy éppen han fizimiská- jú fiatalembert. A hivatalosnál lényege­sen magasabb árat ígérnek nyugati valu­táért vagy átváltható jüanért, a „vicces pénzért” (funny money), amelyet a külföl­diek használnak Kínában. Akinek mersze van, száz átváltható jüanon kereshet öt­ven „népi jüant”, ahogy a hivatalosan ki­bocsátott jüant nevezik. Elhessegetem magamtól ezeket a „virágszálakat" is. Az éber rendőrség tetten érés esetében sok órás nevelő-oktató munkát fordít a gya­nútlan külföldi felvilágosítására. A szokatlan hidegben didergő virágok mellett bontják szirmaikat a reform és a nyitás - ahogyan a helyiek mondják - a demokratizmus virágai is. Kuangtung tartományban és annak fővárosában, Kantonban, ahol elsőként indultak el a reformok útján, a helyi vezetők nagyon komolyan veszik a reformot és a demok­ratizmust. Ezt tapasztaltam az utcán is, az emberek között, a kantoni sajtóban és a televízió műsoraiban. Itt valóban élnek a „forró drótok”, a városi tanács különle­ges telefonvonalai, amelyeken a vezetők- a párt- és az állami tisztségviselők egyaránt - nemcsak meghallgatják, ha­nem a jelek szerint meg is szívlelik a la­kosság bírálatait vagy javaslatokat tartal­mazó észrevételeit. A helyi lapokban kü­lön rovatot szentelnek az olvasók levelei­nek és a televízióban gyakori a közvetlen eszmecsere vezetők és vezetettek kö­zött. Nagy sikere volt például a „Mit ten­nék, ha én lennék Kanton polgármeste­re?” című műsornak. Az ilyen módsze­reknek köszönhető, hogy most sokkal tisztább, rendezettebb, barátságosabb városnak éreztem Kantont, mint néhány évvel ezelőtt. Ezt a kantoni virágot is ér­demes csokorba kötni. S végül hadd szóljak a kantoni ízekről is. Tanácsolhatom, hogy aki ínyenc és Kínában jár, Kantont semmiképpen se kerülje el. Igaz, a kantoni konyha arról nevezetes, hogy az égvilágon mindent feldolgoz, aminek füle, farka vagy lába van, de mindent nem kötelező megkós­tolni. A konzervatív külföldi maradjon meg a ropogósra sült malacpecsenyé­nél, az ananásszal ízesített és krizantém­szirommal fűszerezett kacsasültnél, vagy ha merészebb, kostólja meg a rántott rá­kot, a szójaszószban és borban úszó ha­lat, esetleg a forró olajban dinsztelt kígyót vagy békát. Esküszöm, nem bánja meg. Az igazság az, hogy a kantoni virágok színét és illatát akkor élvezheti teljessé­gében az ember, ha kerti vendéglőben, pálmafák alatt*üldögél, jázminteát szür- csöl és szíve - pontosabban gyomra - szerint kantoni inyecséget fogyaszt, mi­közben - a nyitottságnak köszönhetően- fülbemászó hongkongi vagy tajvani ze­ne szól. ÉLIÁS BÉLA (Peking) PANORÁMA BUDAPEST - Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Né­meth Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta Milovan Zi- dart, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság magyarországi nagyköve­tét, aki a közeli napokban végleg haza­utazik. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Milovan Zidart, a magyar-jugosz- láv kapcsolatok fejlesztésében végzett eredményes munkássága elismerése­ként a Magyar Népköztársaság Zászló­rendjével tüntette ki. A kitüntetést Né­meth Károly, az Elnöki Tanács elnöke ad­ta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Barity Miklós külügyminiszter-helyettes. * Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tit­kára hétfőn fogadta David Henint, az Iz­raeli Kommunista Párt Politikai Bizottsá­gának tagját, a Központi Bizottság titká­rát, aki az MSZMP KB meghívására rövid látogatáson tartózkodott hazánkban. Az izraeli KB-titkárral megbeszéléseket folytatott Györke József, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. MISKOLC - Kedden Miskolcon a szakszervezetek városi bizottságának ülésén - az országban elsőként - meg­alakult az ideiglenesen munka nélkül lé­vő szakszervezeti tagok csoportja. A csoport megalakulásával lehetővé válik, hogy az ideiglenesen munkával nem ren­delkező szakszervezeti tagok az önkén­tesség elvét figyelembe véve választhas­sanak: volt munkahelyük szervezetének érdekvédelmi tevékenységét, vagy a vá­rosi bizottság mellett működő csoport segítségét vegyék igénybe. A szervezet, amely az ugyancsak kedden megalakult intézőbizottság irányításával működik, segíti a dolgozók elhelyezkedését, intéz­ményes képzési, átképzési, továbbkép­zési lehetőségeinek megoldását, együtt­működve az állami és társadalmi szerve­zetekkel. RÓMA - A római Rebibbia börtön bunkerszerű tárgyalótermében kedden megkezdődött azoknak a palesztin terro­ristáknak a pere, akiknek részük volt a római Fiumicino repülőtéren két éve el­követett véres tömegmészárlásban. A tárgyaláson azonban egyetlen vádlott van jelen személyesen: Ibrahim Haled, a repülőtéri tűzharc egyetlen terrorista túlélője. A másik két vádlott: Abu Nidal, egy szélsőséges palesztin csoport veze­tője, akit - a túlélő terrorista vallomásai alapján - a terrorakció kitervelőjének tar­tanak, valamint Rasid al Hameida, a me­rénylők állítólagos kiképzője (e két utób­bi személy ismeretlen helyen tartózko­dik). A megyei párt-végrehajtóbizottság ülése (Folytatás az 1. oldalról.) és a közületeka költségek 51 %-át fedezték ,- sikerült megoldani a megye 10 települé­sén 10 ezer fő egészséges ivóvízzel való el­látását. Jelentős közműfejlesztés valósult meg a társulások megalakulásával, külö­nösen a vezetékes gázellátás, az útépítés és szennyvízcsatornázás terén. A helyi ösz- szefogás szép példája a telefonhálózat fej­lesztése Dombóváron, Tamásiban, Bony- hádon, Tolnán, vagy jelenleg a megyei kór­ház műveseállomásának megvalósításáért kibontakozott akció. A megyei párt-végrehajtóbizottság fel­hívta a figyelmet arra, hogy a nehezebb gazdasági feltételek között különösen fontos a helyi összefogás, hiszen a la­kosság, a vállalatok, intézmények az ér­telmes, jó, a közösség nagyobb részét érintő, a közérzetet javító célokért a jövő­ben is hajlandóak áldozatot vállalni. Ezért is fontos - állapította meg a testület -, hogy a tanácsok a lakosság legszéle­sebb körét érintő fejlesztések megvalósí­tására törekedjenek, javítsák szervező munkájukat, bátrabban vállalkozzanak. A pártszervek és pártvezetők pedig fordít­sanak az eddiginél is nagyobb figyelmet a helyi célkitűzések kialakítására, moz­gósítsanak a végrehajtásra és szélesít­sék a társadalmi összefogást. Ezt követően Sifter Józsefné, a propa­ganda- és művelődési osztály vezetője tájékoztatta a testületet az információs rendszer működésének tapasztalatairól és továbbfejlesztésének feladatairól, va­lamint az 1987/88-as pártoktatási év elő­készítéséről és indulásáról. Mai kommentárunk Jogos önvédelem A sandinista rendszer nem fogja tétlenül nézni, hogy a belső ellenzék, összefog­va a fegyveres kontrákkal, megpróbálja chilei mintára megdönteni a haladó nicara- guai rendszert. Ezt Sergio Ramirez alelnök havannai látogatásakor tartott sajtóérte­kezletén szögezte le. Az 1973-as chilei puccs felidézése nem véletlen, Washington irányításával láthatóan most hasonló erőpróbát szeretne kierőszakolni a nicaraguai ellenforradalom. A közép-amerikai béke esélyei az utóbbi napokban ismét halványultak. Oscar Arias, Costa Rica elnöke a múlt hét közepén vette át Oslóban az idei Nobel-békedí- jat, amelyet a nevéhez fűződő béketerwel érdemelt ki. Guatemalavárosban augusztus 7-én írta alá a térség öt államfője a tűzszünetet, nemzeti megbékélést és demokratizálást előíró okmányt. A rendelkezések végrehajtására megszabott ha­táridőket nem sikerült betartani. Érdemi tűzszünet még egyetlen közép-amerikai ál­lamban sem valósult meg. Nicaragua tette eleddig a legtöbb lépést a belső párbe­széd útján. Érezhetően újabb és újabb nyomás hárul a sandinista vezetésre - min­denekelőtt Washingtonból -, hogy tegyen további egyoldalú engedményeket. Orte­ga elnök a közelmúltban belement abba is, hogy közvetett tárgyalásokra kerüljön sora fegyveres ellenforradalom képviselőivel, noha éveken át ennek lehetőségét a sandinista vezetés kizárta. Managuában azonban - a jelek szerint - immár úgy ítélik meg, hogy a további kompromisszumok a rendszer fennmaradását veszélyeztet­nék. Az államfő világosan meghúzta a kompromisszumok határát. S azt is világossá tette, hogy Nicaragua folytatja a felkészülést az önvédelemre. A hárommillió lakosú országban már 250 ezer embert képeztek ki. Nicaragua nem mondhat le korszerű harci eszközök beszerzéséről, így légvédelme modernizálásáról sem - jelentette ki Ortega. Nem férhet kétség az önvédelmi intézkedések jogosságához. Alig egy hete, hogy lelőttek ismét egy amerikai pilóta vezette repülőgépet Nicaragua felett, s hétfőn Honduras felől újból két - ismeretlen felségjelű - gép bombázott nicaraguai határ­menti települést. Az Arias-féle béketerv aláírása óta a washingtoni törvényhozás ugyan megakadályozta, hogy a Reagan-kormány további katonai segélyekkel tá­mogassa a kontrákat, ám a jelek szerint az észak-amerikai jobboldal ismét átvette az ellenforradalmárok „magánsegélyezését’’. Sőt az amerikai kormányzat mintha maga is elérkezettnek látná az időt, hogy a kontra-segély ügyét előtérbe állítsa. Erre utal, hogy hétfőn Reagan nemzetbizton­sági tanácsadója, Colin Powell tábornok éles kirohanással reagált Managua nyilvánosságra hozott védelmi terveire. Szerinte ez közvetlenül fenyegetné Nicara­gua szomszédainak biztonságát, sőt ha Nicaragua korszerű szovjet fegyverekhez jutna, akkor azt Washington „súlyos ügyként" kezelné. Gennagyij Geraszimov szovjet szóvivő azonnal válaszolt a fenyegető hangnemű washingtoni állásfoglalásra. Félre nem érthető módon pontosította, hogy „ha segít­séget nyújtunk Nicaraguának, ez kizárólag az ország védelmét szolgálja, s nem tá­madó célokat. A Szovjetuniónak nincsenek támaszpontjai Nicaraguában, nem kí­ván létrehozni ott bázisokat, ilyen terv nem szerepel a napirendben" - húzta alá a szovjet szóvivő. A feszültség éleződését tanúsító nyilatkozatokra aligha lenne szükség, ha Wa­shington már megfogadta volna a Nobel-békedíjas Arias elnök Oslóban is előter­jesztett kérését: az Egyesült Államok szüntesse be a kontrák támogatását, hiszen a közép-amerikai béke megvalósulásának útjában a nicaraguai ellenforra­dalmárok jelentik a fő akadályt. Ortutay L. Gyula Hazafi József Szembenéző (Mai történet) 0 A hirtelen beállt csendben csak a sze­mek villogása jelzi az indulatokat. Kardos, a titkár a nyaka közé húzza a fejét, zavarában hol zsebre teszi a kezét, hol egy zsebken­dővel törölgeti, mintha izzadna. Gölöncsér, a mai napon megbízott el­nök próbálja arcvonásait rendezni, de vak igyekezetében sehogy se kelti a fel­nőtt ember képzetét. A főkönyvelő pedig mindvégig azon mesterkedik, hogy ész­revétlenül kerüljön ki a szobából. A keze az ajtókilincsen. Kíváncsi is, meg barátai bizalmát sem szeretné elveszíteni, ugyanakkor Miklós Péternek is szeretné jelezni, hogy ö különálló, csak az esemé­nyek kényszerítik rá, hogy együtt legyen a másik kettővel. Pár perc telik el csupán. A leváltott ve­zető előszedi a páncélszekrényből a vastagra duzzadt dossziét, a hóna alá csapja, nyugodtan bezárja az ajtót, és az íróasztalra dobja a kulcscsomót.- Eldöntöttetek már, hogy ki lesz az el­nök? Vagy holnaptól már nem is lesztek olyan egységesek? - szól gunyorosan. - Mert azt tudom, hogy leginkább Gölön­csér akar elnökösdit játszani, csak ne fe­ledd - fordul most a műszaki vezető felé -, hogy Kardos elvtársunk is szeretne ré­szesülni a koncból, és számára egyedül ez a szék a megfelelő. Kardos tiltakozni szeretne, de Miklós Péter leinti.- Ne mondj semmit. Úgyis kiderül két hét múlva, amikor a jelölőbizottság jelen­tést tesz a közgyűlésnek. Abban biztos vagyok, hogy te is a jelöltek között leszel. Azt pedig határozottan tudom - és ezt most vedd komolyan -, hogy téged soha sem fognak megválasztani. No de, ne­kem itt már nincs szavazati jogom - fejezi be, s ahogy jött, kemény léptekkel, egye­nes derékkal távozik.- Mi tartott ilyen sokáig? - kérdezi An­na kint a kocsiban. - Már azt gondoltam, hogy érted kell menni, mert összeakasz­kodsz velük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom