Tolna Megyei Népújság, 1987. december (37. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-16 / 296. szám
2 NÉPÚJSÁG 1987. december 16. „Peresztrojka” az USA-ban? „Jelenleg - írta még a csúcstalálkozó előtt a The Washington Post - hála Mihail Gorbacsovnak, ízlésesen öltözködő feleségének, Raiszának, valamint a peresztrojkának és a glasznosztynak, a Szovjetunió a sláger az Egyesült Államokban”. Valóban: a butikok Lenin-jelvényeket és sarló-kalapáccsal díszített trikókat árusítanak. Közvéleménykutatási adatok szerint Gorbacsov népszerűsége nagyobb a legtöbb amerikai elnökjelölténél. Könyve, a „Peresztrojka” bestseller lett. De vannak ennél fontosabb tények is. Az International Herald Tribune arról számolt be, hogy az amerikai egyetemeken 12 százalékkal többen tanulnak orosz nyelvet és irodalmat, mint 1983-ban. Az utazási irodák az eddigi jelentkezésekből azt jósolják, hogy a jövő évben 60 százalékkal több amerikai fog a Szovjetunióba látogatni, mint az idén. Mivel magyarázható e változás? Hiszen nemrég még azt magyarázták az amerikaiaknak, hogy a Szovjetunióban minden szürke, szomorú, bürokratikus, sőt, brutális. Az amerikai tévék és a magazinok sivár, lélektelen báboknak tüntették fel a szovjet embereket, akik egykedvű beletörődéssel végzik rájuk kény- szerített munkájukat. Most viszont gyakran tűnik fel a tévé képernyőjén Gorbacsov, de rajta kívül is sok-sok jólöltözött, jól érvelő és jó humorú szovjet nő és férfi. Igaz, az amerikai sztárkultusz hamar felbuzog és hamar felejt. Hiszen időről időre Kennedy, de Gaulle, Mao és Hruscsov csillaga is felragyogott az Egyesült Államokban. Gorbacsov esete mégis más. Abban az időben, amikor Nyikita Hruscsov népszerű volt az Egyesült Államokban, magam is ott éltem, mint az MTI washingtoni tudósítója. Hruscsov amerikai tartózkodásai közben - 1959-es, Eisenhowerral tartott csúcstalálkozóján, vagy az ENSZ-ben - mindig az újságok első oldalán szerepelt. Értett a publicitáshoz, s mindennap csemegével szolgált a sajtónak. A híres jelenetet, amikor 1960-ban az ENSZ közgyűlési termében cipőjével verte az asztalt a nagyobb nyomaték kedvéért, sokan leírták már. De voltak más jelenetek is. Hruscsov egy hivatalos ebéd után a Park Avenue-n a Szovjetunió ENSZ-misz- szióján az erkélyről tartott sajtóértekezletet. Az újságírók az utcáról kérdeztek, s Hruscsov, tolmácsának, Viktor Szuhodrev- nek a segítségével az erkélyről válaszolt. A tömeg elállta az úttestet, a gépkocsik összetorlódtak, kilométeres autósor állt a Park Avenuen. Egy más alkalommal, mikor Hollywoodban levetítették előtte a Kán-kán című filmet, kijelentette: „Hallatlan! Ez pornográfia”, majd odasúgta a mellette ülőknek: „ezt csak azért mondtam, mert a feleségem is hallja”. Hruscsov még számos ilyen fogást alkalmazott, mert tudta, hogy az amerikai újságíróknak - és a közönségnek is - „sztori” kell. Hát adott nekik sztorikat, amelyek egytől-egyig nagy visszhangot keltettek, miközben az ENSZ-ben tett javaslata a teljes leszerelésről sokkal kisebb feltűnést keltett. Igaz, hogy az a javaslat túl általános volt. Gorbacsov nem nyújt sztorikat az amerikaiaknak, hanem konkrét tetteket. A tizennyolc éves Jessica True, aki elárusító a georgetowni Salamander cipőboltban, azt mondta a The New York Times tudósítójának: „Az emberek azt akarják, hogy a bomba eltűnjön”. Ma már az amerikai emberek is érzik, tudják: Gorbacsov azon munkálkodik, hogy tényleg eltűnjön. S az SZKP főtitkára nemcsak a nemzetközi politikában ad valamit az amerikaiaknak. Hadd idézzek egy amerikai szovjetkutató, Richard Pipes cikkéből: „Az a hit, hogy áz emberi természet és az emberi érdek mindenütt azonos, s az a vélemény, hogy a konfliktusok gyökere a tudatlanság, az előítélet és a félreértés, az vezet ahhoz a meggyőződéshez, hogy ha a szovjet és az amerikai vezető összeül, megoldhatja a két országot elválasztó problémákat”. Nos, két év óta sok minden történt a Szovjetunióban, amely megmutatta az amerikaiaknak - mint más népeknek is -, hogy a szovjet emberek érdekei azonosak más országok lakosainak érdekeivel, s hogy igenis el lehet oszlatni a tudatlanságot, az előítéleteket, a félreértéseket. Azok a változások, amelyek a Szovjetunióban végbemennek, szemmel láthatólag változásokat gerjesztenek az amerikai lakosság egy részében is. A két ország szövetséges volt a világháborúban, s a későbbi szakítás hibák és mulasztások következménye is volt. Ezek most kezdenek eltűnni, s nincs az az amerikai politikus, vagy újságíró, aki képes lenne ezt eltitkolni az amerikaiak elől. Nem csoda tehát, hogy meg akarják ismerni a valóságot. Lehetséges, hogy sok amerikai gondolkodásában is megkezdődött egyfajta „peresztrojka” a Szovjetunió megítélésében? Vannak jelek, amelyek erre utalnak, bár még sokan vannak azok is, akik a régi előítéleteket táplálják. Mindenesetre azt hiszem, jogosan állapíthatta meg az International Herald Tribune: „Végeredményben az a válasz, amelyet Gorbacsovnak és a Szovjetuniónak adunk, legalább annyit árul el mirólunk, mint őróluk”. POLGÁR DÉNES Virágcsokor Kantonból Amikor a télies decemberi pekingböl a dél-kínai Kantonba érkeztem, 24 fokos meleg fogadott. Mintha szaunába léptem volna. Kínában azonban mindig meglepetések érik az embert: másnap ide is betört egy hideghullám. A repülőgépen útitársam, egy farmerruhás, feltűnően modern kinézésű kínai fiatalember, sok mindent mesélt szülővárosáról, Kantonról. Nekem leginkább az ragadta meg a képzeletemet, hogy ez a virágok városa. Nincs olyan évszak a Gyöngy-folyó partján elterülő hatalmas metropolisban, amikor ne nyílna valamilyen virág. A kantornak szemében a virág a mosoly, az élet, a boldogság és a szerelem - nagyon idősek esetében a szeretet - jelképe. Néhány nap alatt egy csokorra valót sikerült szednem a kantoni „virágokból”. íme néhány szál: Miközben a repülőtéren a bőröndömre várok, egymás után több fiatalember környékez meg. Parancsol taxit? Igen, persze. És hová parancsolja? A Tungfang hotelbe. Óh, az nagyon messze van. De önnek jutányos áron megszámítom. Mondjuk negyven jüanért. Elképedve meredek tisztességet korántsem tükröző arcára. Méghogy negyven. Tapasztalt utazó lévén a reformok útján járó, a külvilág felé nyitó Kínában, jó előre megtudakoltam említett útitársamtól, hogy mibe kerül a taxi a repülőtérről a városba. „Körülbelül öt jüan vagy kicsivel több” - hangzott a válasz. Ennek tudatában jóformában a szemébe röhögök az egymással vetélkedő - becsapásomra szövetkezett - taxisoknak, akik aligha sorolhatók az illatos kantoni virágok közé. Túlságosan is szó szerint veszik azt a - ma már nem annyira népszerű - kínai politikai jelszót, hogy „gazdagodjatok”. Ám legyen, gondolom magamban, de ne feltétlenül az én rovásomra. Aztán lefelé licitálnak. Húsz jüannál faképnél hagyom őket. Beszállok egy órával felszerelt taxiba, és valóban öt jüanért jutok el a belvárosba. Ezekben a napokban tartották Kantonban a kínai nemzeti sportjátékokat. Rengeteg volt a „külföldi”, ami a kantoniak szemében elsősorban a Kína más vidékeiről ideérkezőket jelenti. A 3000 kilométeres távolságban lévő Hszincsiang- ból sokan azonban nem azért jöttek ide, hogy a kínai sportolók újabb országos és világrekordjaiban gyönyörködjenek, hanem, hogy a helyi feketepiacon némi profitra tegyenek szert. Engem is lépten-nyomon megszólít egy-egy ujgur vagy éppen han fizimiská- jú fiatalembert. A hivatalosnál lényegesen magasabb árat ígérnek nyugati valutáért vagy átváltható jüanért, a „vicces pénzért” (funny money), amelyet a külföldiek használnak Kínában. Akinek mersze van, száz átváltható jüanon kereshet ötven „népi jüant”, ahogy a hivatalosan kibocsátott jüant nevezik. Elhessegetem magamtól ezeket a „virágszálakat" is. Az éber rendőrség tetten érés esetében sok órás nevelő-oktató munkát fordít a gyanútlan külföldi felvilágosítására. A szokatlan hidegben didergő virágok mellett bontják szirmaikat a reform és a nyitás - ahogyan a helyiek mondják - a demokratizmus virágai is. Kuangtung tartományban és annak fővárosában, Kantonban, ahol elsőként indultak el a reformok útján, a helyi vezetők nagyon komolyan veszik a reformot és a demokratizmust. Ezt tapasztaltam az utcán is, az emberek között, a kantoni sajtóban és a televízió műsoraiban. Itt valóban élnek a „forró drótok”, a városi tanács különleges telefonvonalai, amelyeken a vezetők- a párt- és az állami tisztségviselők egyaránt - nemcsak meghallgatják, hanem a jelek szerint meg is szívlelik a lakosság bírálatait vagy javaslatokat tartalmazó észrevételeit. A helyi lapokban külön rovatot szentelnek az olvasók leveleinek és a televízióban gyakori a közvetlen eszmecsere vezetők és vezetettek között. Nagy sikere volt például a „Mit tennék, ha én lennék Kanton polgármestere?” című műsornak. Az ilyen módszereknek köszönhető, hogy most sokkal tisztább, rendezettebb, barátságosabb városnak éreztem Kantont, mint néhány évvel ezelőtt. Ezt a kantoni virágot is érdemes csokorba kötni. S végül hadd szóljak a kantoni ízekről is. Tanácsolhatom, hogy aki ínyenc és Kínában jár, Kantont semmiképpen se kerülje el. Igaz, a kantoni konyha arról nevezetes, hogy az égvilágon mindent feldolgoz, aminek füle, farka vagy lába van, de mindent nem kötelező megkóstolni. A konzervatív külföldi maradjon meg a ropogósra sült malacpecsenyénél, az ananásszal ízesített és krizantémszirommal fűszerezett kacsasültnél, vagy ha merészebb, kostólja meg a rántott rákot, a szójaszószban és borban úszó halat, esetleg a forró olajban dinsztelt kígyót vagy békát. Esküszöm, nem bánja meg. Az igazság az, hogy a kantoni virágok színét és illatát akkor élvezheti teljességében az ember, ha kerti vendéglőben, pálmafák alatt*üldögél, jázminteát szür- csöl és szíve - pontosabban gyomra - szerint kantoni inyecséget fogyaszt, miközben - a nyitottságnak köszönhetően- fülbemászó hongkongi vagy tajvani zene szól. ÉLIÁS BÉLA (Peking) PANORÁMA BUDAPEST - Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta Milovan Zi- dart, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság magyarországi nagykövetét, aki a közeli napokban végleg hazautazik. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Milovan Zidart, a magyar-jugosz- láv kapcsolatok fejlesztésében végzett eredményes munkássága elismeréseként a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntette ki. A kitüntetést Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke adta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Barity Miklós külügyminiszter-helyettes. * Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára hétfőn fogadta David Henint, az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, aki az MSZMP KB meghívására rövid látogatáson tartózkodott hazánkban. Az izraeli KB-titkárral megbeszéléseket folytatott Györke József, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. MISKOLC - Kedden Miskolcon a szakszervezetek városi bizottságának ülésén - az országban elsőként - megalakult az ideiglenesen munka nélkül lévő szakszervezeti tagok csoportja. A csoport megalakulásával lehetővé válik, hogy az ideiglenesen munkával nem rendelkező szakszervezeti tagok az önkéntesség elvét figyelembe véve választhassanak: volt munkahelyük szervezetének érdekvédelmi tevékenységét, vagy a városi bizottság mellett működő csoport segítségét vegyék igénybe. A szervezet, amely az ugyancsak kedden megalakult intézőbizottság irányításával működik, segíti a dolgozók elhelyezkedését, intézményes képzési, átképzési, továbbképzési lehetőségeinek megoldását, együttműködve az állami és társadalmi szervezetekkel. RÓMA - A római Rebibbia börtön bunkerszerű tárgyalótermében kedden megkezdődött azoknak a palesztin terroristáknak a pere, akiknek részük volt a római Fiumicino repülőtéren két éve elkövetett véres tömegmészárlásban. A tárgyaláson azonban egyetlen vádlott van jelen személyesen: Ibrahim Haled, a repülőtéri tűzharc egyetlen terrorista túlélője. A másik két vádlott: Abu Nidal, egy szélsőséges palesztin csoport vezetője, akit - a túlélő terrorista vallomásai alapján - a terrorakció kitervelőjének tartanak, valamint Rasid al Hameida, a merénylők állítólagos kiképzője (e két utóbbi személy ismeretlen helyen tartózkodik). A megyei párt-végrehajtóbizottság ülése (Folytatás az 1. oldalról.) és a közületeka költségek 51 %-át fedezték ,- sikerült megoldani a megye 10 településén 10 ezer fő egészséges ivóvízzel való ellátását. Jelentős közműfejlesztés valósult meg a társulások megalakulásával, különösen a vezetékes gázellátás, az útépítés és szennyvízcsatornázás terén. A helyi ösz- szefogás szép példája a telefonhálózat fejlesztése Dombóváron, Tamásiban, Bony- hádon, Tolnán, vagy jelenleg a megyei kórház műveseállomásának megvalósításáért kibontakozott akció. A megyei párt-végrehajtóbizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a nehezebb gazdasági feltételek között különösen fontos a helyi összefogás, hiszen a lakosság, a vállalatok, intézmények az értelmes, jó, a közösség nagyobb részét érintő, a közérzetet javító célokért a jövőben is hajlandóak áldozatot vállalni. Ezért is fontos - állapította meg a testület -, hogy a tanácsok a lakosság legszélesebb körét érintő fejlesztések megvalósítására törekedjenek, javítsák szervező munkájukat, bátrabban vállalkozzanak. A pártszervek és pártvezetők pedig fordítsanak az eddiginél is nagyobb figyelmet a helyi célkitűzések kialakítására, mozgósítsanak a végrehajtásra és szélesítsék a társadalmi összefogást. Ezt követően Sifter Józsefné, a propaganda- és művelődési osztály vezetője tájékoztatta a testületet az információs rendszer működésének tapasztalatairól és továbbfejlesztésének feladatairól, valamint az 1987/88-as pártoktatási év előkészítéséről és indulásáról. Mai kommentárunk Jogos önvédelem A sandinista rendszer nem fogja tétlenül nézni, hogy a belső ellenzék, összefogva a fegyveres kontrákkal, megpróbálja chilei mintára megdönteni a haladó nicara- guai rendszert. Ezt Sergio Ramirez alelnök havannai látogatásakor tartott sajtóértekezletén szögezte le. Az 1973-as chilei puccs felidézése nem véletlen, Washington irányításával láthatóan most hasonló erőpróbát szeretne kierőszakolni a nicaraguai ellenforradalom. A közép-amerikai béke esélyei az utóbbi napokban ismét halványultak. Oscar Arias, Costa Rica elnöke a múlt hét közepén vette át Oslóban az idei Nobel-békedí- jat, amelyet a nevéhez fűződő béketerwel érdemelt ki. Guatemalavárosban augusztus 7-én írta alá a térség öt államfője a tűzszünetet, nemzeti megbékélést és demokratizálást előíró okmányt. A rendelkezések végrehajtására megszabott határidőket nem sikerült betartani. Érdemi tűzszünet még egyetlen közép-amerikai államban sem valósult meg. Nicaragua tette eleddig a legtöbb lépést a belső párbeszéd útján. Érezhetően újabb és újabb nyomás hárul a sandinista vezetésre - mindenekelőtt Washingtonból -, hogy tegyen további egyoldalú engedményeket. Ortega elnök a közelmúltban belement abba is, hogy közvetett tárgyalásokra kerüljön sora fegyveres ellenforradalom képviselőivel, noha éveken át ennek lehetőségét a sandinista vezetés kizárta. Managuában azonban - a jelek szerint - immár úgy ítélik meg, hogy a további kompromisszumok a rendszer fennmaradását veszélyeztetnék. Az államfő világosan meghúzta a kompromisszumok határát. S azt is világossá tette, hogy Nicaragua folytatja a felkészülést az önvédelemre. A hárommillió lakosú országban már 250 ezer embert képeztek ki. Nicaragua nem mondhat le korszerű harci eszközök beszerzéséről, így légvédelme modernizálásáról sem - jelentette ki Ortega. Nem férhet kétség az önvédelmi intézkedések jogosságához. Alig egy hete, hogy lelőttek ismét egy amerikai pilóta vezette repülőgépet Nicaragua felett, s hétfőn Honduras felől újból két - ismeretlen felségjelű - gép bombázott nicaraguai határmenti települést. Az Arias-féle béketerv aláírása óta a washingtoni törvényhozás ugyan megakadályozta, hogy a Reagan-kormány további katonai segélyekkel támogassa a kontrákat, ám a jelek szerint az észak-amerikai jobboldal ismét átvette az ellenforradalmárok „magánsegélyezését’’. Sőt az amerikai kormányzat mintha maga is elérkezettnek látná az időt, hogy a kontra-segély ügyét előtérbe állítsa. Erre utal, hogy hétfőn Reagan nemzetbiztonsági tanácsadója, Colin Powell tábornok éles kirohanással reagált Managua nyilvánosságra hozott védelmi terveire. Szerinte ez közvetlenül fenyegetné Nicaragua szomszédainak biztonságát, sőt ha Nicaragua korszerű szovjet fegyverekhez jutna, akkor azt Washington „súlyos ügyként" kezelné. Gennagyij Geraszimov szovjet szóvivő azonnal válaszolt a fenyegető hangnemű washingtoni állásfoglalásra. Félre nem érthető módon pontosította, hogy „ha segítséget nyújtunk Nicaraguának, ez kizárólag az ország védelmét szolgálja, s nem támadó célokat. A Szovjetuniónak nincsenek támaszpontjai Nicaraguában, nem kíván létrehozni ott bázisokat, ilyen terv nem szerepel a napirendben" - húzta alá a szovjet szóvivő. A feszültség éleződését tanúsító nyilatkozatokra aligha lenne szükség, ha Washington már megfogadta volna a Nobel-békedíjas Arias elnök Oslóban is előterjesztett kérését: az Egyesült Államok szüntesse be a kontrák támogatását, hiszen a közép-amerikai béke megvalósulásának útjában a nicaraguai ellenforradalmárok jelentik a fő akadályt. Ortutay L. Gyula Hazafi József Szembenéző (Mai történet) 0 A hirtelen beállt csendben csak a szemek villogása jelzi az indulatokat. Kardos, a titkár a nyaka közé húzza a fejét, zavarában hol zsebre teszi a kezét, hol egy zsebkendővel törölgeti, mintha izzadna. Gölöncsér, a mai napon megbízott elnök próbálja arcvonásait rendezni, de vak igyekezetében sehogy se kelti a felnőtt ember képzetét. A főkönyvelő pedig mindvégig azon mesterkedik, hogy észrevétlenül kerüljön ki a szobából. A keze az ajtókilincsen. Kíváncsi is, meg barátai bizalmát sem szeretné elveszíteni, ugyanakkor Miklós Péternek is szeretné jelezni, hogy ö különálló, csak az események kényszerítik rá, hogy együtt legyen a másik kettővel. Pár perc telik el csupán. A leváltott vezető előszedi a páncélszekrényből a vastagra duzzadt dossziét, a hóna alá csapja, nyugodtan bezárja az ajtót, és az íróasztalra dobja a kulcscsomót.- Eldöntöttetek már, hogy ki lesz az elnök? Vagy holnaptól már nem is lesztek olyan egységesek? - szól gunyorosan. - Mert azt tudom, hogy leginkább Gölöncsér akar elnökösdit játszani, csak ne feledd - fordul most a műszaki vezető felé -, hogy Kardos elvtársunk is szeretne részesülni a koncból, és számára egyedül ez a szék a megfelelő. Kardos tiltakozni szeretne, de Miklós Péter leinti.- Ne mondj semmit. Úgyis kiderül két hét múlva, amikor a jelölőbizottság jelentést tesz a közgyűlésnek. Abban biztos vagyok, hogy te is a jelöltek között leszel. Azt pedig határozottan tudom - és ezt most vedd komolyan -, hogy téged soha sem fognak megválasztani. No de, nekem itt már nincs szavazati jogom - fejezi be, s ahogy jött, kemény léptekkel, egyenes derékkal távozik.- Mi tartott ilyen sokáig? - kérdezi Anna kint a kocsiban. - Már azt gondoltam, hogy érted kell menni, mert összeakaszkodsz velük.
