Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-10 / 265. szám
1987. november 10. 2 rtÉPÜJSÁG Vezetésváltás Tunéziában Mai kommentárunk Az ammani holtpont A világsa/tó kissé szkeptikus hangon szokott toglalkozni az arab csúcsértekezletekkel és nagyjából most is ez történik. A jelenségről nem az újságírók, hanem a tények tehetnek: az ilyen csúcsok füstje az utóbbi időben nagyobb volt, mint a lángja. Több szempontból is örvendetes lenne, ha a mostani, a jordániai fővárosban összeült legmagasabb szintű értekezlet kivételt erősítő szabálynak bizonyulna, de erre - sajnos - kevés a kilátás. Az arab világ legnagyobb tragédiája - mondotta a vendéglátó ország uralkodója, Husszein király - az állandósuló megosztottság. Ilyen értelemben van valami igazgság azok véleményében, akik szerint a csúcs összehívása önmagában is teljesítmény. Most az Arab Liga huszonkét tagja közül tizennyolc képviselteti magát csúcsszinten és a körülményekre való tekintettel ez nem rossz arány (különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Tunéziában látványos hatalomváltás zajlott le a hét végén). A konferencia napirendjén három kérdés szerepel: az öböl-konfliktus, az arabizraeli viszály és az Izraellel kötött 1979-es szerződés miatt a szervezetből kizárt Egyiptom esetleges visszavétele. Nem vállalunk túl nagy kockázatot, ha kijelentjük, hogy az Izraellel kapcsolatos téma teljesen formális. Ez még akkor is igaz, ha a térség és a világ számára valóban fontos lenne a nagy közel-keleti konferencia előmozdítása - vagy legalábbis kimozdítása a jelenlegi holtpontról. Erre ma éppoly kevés a kilátás, mint a második, a voltaképpeni cél, az Irán és Irak közötti háború befejezésére. Az arab országokat megosztó frontok ebben a viszonylatban is élnek és hatnak: bár többségük egyértelműen Bagdadot támogatja, akadnak azért többé-kevésbé semlegesek, sőt olyanok is, akik a nem arab Irán mellett állnak. Az ellentétek valószínűleg nem akadályozzák meg egy békéltető bizottság kiküldését és komoly anyagi „kártalanítás” felajánlását Irán számára is, fegyverszünet esetére. Mivel Irak már régen késznek mutatkozott ilyen megoldás elfogadására, Teherán viszont változatlanul ragaszkodik Irak agresszor- ként való megbélyegzéséhez, a gesztus gyakorlati eredményt aligha hoz, mint amilyen kevés az eshetőség - más okokból - Kairó engesztelő visszavételére is. A jelek szerint tehát a három fő kérdésben nem várható lényeges fejlemény (ez az az eset, amikor a kommentátor szívesen venné, ha tévedne). A csúcs természetesen mégsem minősíthető feleslegesnek. Arab körökben különösen sokat számítanak a személyes kapcsolatok és ezek elindíthatnak vagy felgyorsíthatnak bizonyos arabközi mozgásokat. Nem véletlen, hogy a megfigyelők máris foglalkoznak Asszad szíriai államfő és Jasszer Arafat rég nem látott, de most bekövetkezett ammani kézfogásával... HARMAT ENDRE Rakéták Bagdadra Alkotmányos puccs Tunéziában - röpítették világgá a hírt a sajtóügynökségek a hét végén. Puccs, mert a 84 éves Habib Burgibát, országa parlamentje 1975. március 18-án alkotmánymódosítással örökös elnökké nyilvánította. Az i,elsö számú harcos” 84 évéből több mint ötvenet szentelt előbb annak, hogy Tuné- zia a francia gyarmati uralom alól felszabaduljon, majd pedig 1957 óta államfőként annak, hogy a nyolcmilliós - Algéria és Libia között fekvő - észak-afrikai arab ország modern szellemű, vallási vakbuzgóságtól mentes nemzetté formálódjék. Mégis alkotmányos a vezetésváltás, mert az alaptörvény 57. cikkelye szerint „a soron következő választásig (1991-ben esedékes) a miniszterelnök lép a köztársasági elnök helyébe, ha az lemond, eltávozik az élők sorából vagy másvalami akadályozza teendőinek az ellátásában”. Ezt az utolsó kitételt használta fel az elnök elmozdítására Zin el-Abidin ben Ali tábornok, akit Burgiba alig több mint egy hónapja, október 2-án nevezett ki kormányfővé, s aki évek óta Burgiba bizalmasa, 1986 óta pedig belügyminisztere volt. Héttagú orvosi bizottság aláírásával bizonyítványt prezentált, amely tanúsítja - megfigyelők szerint a valóságnak megfelelően -, hogy a veterán elnök - magas kora és érelmeszesedése miatt - nem alkalmas az államfői poszt betöltésére. PEKING - Hivatalos baráti látogatásra hétfőn Pekingbe érkezett Li Gun Mo, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Közigazgatási Tanácsának elnöke (miniszterelnök). Ez a KNDK miniszterelnökének első külföldi útja azóta, hogy 1986. decemberében elfoglalta posztját. BÉCS - Mérsékelt (63%-os) részvétel, a kormányon lévő szocialista párt (SPÖ) helyzetének szilárdulása (54,9%) és a polgári jobboldali Szabadság párt (FPÖ) viszonylagos erősödése jellemezte a vaTény, hogy Burgiba az utóbbi időben kiszámíthatatlan tettekkel, egymást követő kormányátalakításokkal, dühkitörésekkel, az iszlám és a polgári ellenzék gyakori megfenyítésével csak tovább rontott az ország belső helyzetén. Tunézia számos bajára nem talált gyógyírt a javarészt „családi” kabinet (korábban fiá, később unokaöccse és más rokonok voltak a tagjai), amelyre mindinkább támaszkodott. Fogy az olaj, néhány éven belül az ország nettó importőr lesz. A legfőbb bevételi forrás a dicső karthagói pun emlékekkel és római romokkal szolgáló idegenforgalom, ezt azonban zavarta a belső bizonytalanság, a törvényellenesen félillegalitásba szorított ellenzék forrongása. Az országban 14 százalékos a munkanélküliség, s a fiatalság (a lakosság 70 százaléka 30 éven aluli) az utóbbi években nemegyszer heves tüntetésekkel és lázongásokkal tiltakozott a kapkodó, csak a prést szorító intézkedések ellen. Az új elnök mindjárt a többpártrendszer megerősítését, több szabadságot, az örökös elnöki intézmény eltörlését ígérte. Az első menetet szemmel láthatóan megnyerte: Tunéziában nyugalom van, helyszíni beszámolók szerint a lakosság láthatóan fellélegezve fogadta a változás hírét. Az arab világból és más országokból egymás után sorjáznak a támogató, biztató táviratok. sárnap Bécsben tartott helyi választást. Az osztrák főváros lakói a tartományi parlament 100, valamint a 23 kerület 1082 tanácstagi helyének betöltéséről döntöttek. A választáson az ország 6 politikai pártja, összesen mintegy 5 és fél ezer jelöltet indított. WASHINGTON - Hétfőtől hivatalosan is résztvevője a Republikánus Párt elnökjelöltségéért vívott küdelemnek Robert Dole, a párt szenátusi csoportjának vezetője. Esélyeit tekintve a hat jelölt köWeinberger távozása A Washington álláspontjában mutatkozó bizonyos kedvező változások azt a reményt keltik, hogy a „Weinberger utáni korszak” sokkal gyümölcsözőbb lesz a szovjet-amerikai kapcsolatok szempontjából - mutat rá a Pravda hétfői kommentárjában, a Pentagon élén történt személyi változást értékelve. A Weinberger távozását elemző nyugati sajtókommentárokat összefoglalva a szovjet lap hangsúlyozza, hogy valóban rendkívüli eseményről van szó, olyan politikus hagyta ott posztját, aki majdnem hét évig állt a hadügyminisztérium élén. zött a felmérések szerint Dole a második helyen áll George Bush alelnök után. SZÖUL - A legnagyobb dél-koreai ellenzéki párt, az Újraegyesítés Demokratikus Pártja hétfőn szöuli kongresszusán hivatalosan megválasztotta Kim Jung Szamot a párt elnökjelöltjévé, a december 20- ra kitűzött elnökválasztásra. A kongresszusi küldöttek előtt Kim Jung Szám ígéretet tett arra, hogy megválasztása esetén vizsgálatot indít a katonai rendszer idején elkövetett bűnök felderítésére. BEJRÚT - Az Abu Nidal szélsőséges palesztin csoport egyik harci egysége vasárnap állítólag a hatalmába kerített egy kisméretű hajót a Földközi-tengeren, Izrael déli partjainál, és a kirándulóhajó fedélzetén lévő nyolc személyt túszul ejtette. Tíz halálos áldozata és több mint száz sebesültje van a Bagdad elleni vasárnapi iráni rakétatámadásnak. Iraki és iráni részről egyaVánt jelentették, hogy a nap folyamán két föld-föld rakéta csapódott be az iraki fővárosban. Egy iraki katonai közlemény szerint a rakéták lakónegyedekben okoztak kárt, az áldozatok és sebesültek többsége nő és gyermek. Az ÍRNA iráni hírügynökség azt közölte, hogy a célpont a rádió és a televízió épülete, illetve egy távközlési központ volt. Az iráni jelentés szerint a vasárnapi akciót megtorlásnak szánták, amiatt, hogy Irak az elmúlt napokban „nem katonai jellegű” iráni célpontokat támadott. * Egyiptom nem tűrné el, hogy az irakiiráni konfliktusból Bagdad vesztesként kerüljön ki - jelentette ki vasárnapi kairói sajtóértekezletén az egyiptomi hadügyminiszter. PANORÁMA Csendes fél nap - Európában . óra: Ez az éjszaka igen kurta volt. Kora este velős pacalt ajánlott a csinos felszolgálólány az álromantikus pinceétteremben és igaza volt. Ott és akkor nekünk azt kellett enni, a melegítös, szabadldöruhás testes osztrákoknak pedig pörköltet. Egyébként ők is, mi is „átszaladtunk" ide vacsorázni. A különbség csak annyi volt, hogy mi a szomszédos szállodából, ők meg a szomszédos városból. Mi egy utcán jöttünk át, ők egy országhatáron. Mi igyekeztünk hamar nyugovóra térni, ők még maradtak. Az egy szál zenész a Csárdás- királynő örökzöld melódiáit verte ki a jobb sorsra érdemes cimbalomból az egyre sűrűbben odamosolygó „sógoroknak”. Amúgy elég lett volna az alvásra szánt öt, öt és fél óra, ha az egyvégtében teljesül. De nem úgy lett. A nagy forgalmú országút mellé épített szállodát egész éjjel betöltötte a jövő-menő autók sebességváltását kisérő bömbölés. Így aztán a portás kisasszony diszkrét kopogtatása és a pontos időt közlő hangja nem éppen fitt állapotban talált bennünket. A zuhany segített ugyan valamit, de csak a hajnali levegő hozta meg az utazásnál elvárható testiszellemi frissességet. A határsorompó felé kanyarodást megelőzően még csurig itattuk a Ladát, így magyar forintjaink mennyisége a kivihető szint alá apadt és nyugodtan nézhettünk a határátlépési procedúrák elé. . óra: Ha jól számoltam az országhatáron minden kilépőre jutott egy hivatalos ember, ami egyébként nem nagy kunszt, hisz egy kezemen össze lehetett számolni a kilépőket. Két kocsiban négyen magyarok voltunk, a hivatalos ügyek intézésére szolgáló pultnál pedig egy szép szál néger fiú hallgatta a vám- , és pénzügyőr őrmestert. Az egyoldalú beszélgetésük már korábban megkezdődött, mert amikor leállítottuk mellettük a motort, a vámos őrmester elkeseredetten fordult a határőr zászlóshoz: „Nem érti! Hányadszor mondom neki, hogy erre engedély kell. Ha akarom hiszem, ha akarom nem, hogy ezeket otthonról hozta. Semmi dokumentum róla, hogy nem itt vette.” Feljebb tolta egy ujjnyival a sapkáját a négerhez fordult és igen közvetlen stílusban újra kezdte: „Ide figyelj arany apám. Látom én hogy becsületes fickó vagy, de nekem az a két szép szemed nem elég. Nekem papír, vagyis dokumentum kell.” A két fejjel magasabb utas svejki ábrázattal bólogatott. Az őrmester felénk intve folytatta: „Látod, őket is fenntartod, pedig sietnének, azért jöttek ide ilyen korán. De most mit csináljak? Tudod mit, várj egy kicsit, aztán újra elmondom.” Hozzánk lépett, feszesen tisztelgett és szólt: „Jó reggel kívánok, magyar vámvizsgálat, kérem szánjanak ki a kocsiból. Visznek-e magukkal olyat amit nem lenne szabad? Biztos, hogy nem? Kérem nyissák fel a csomagtartót. Mi van ebben a kannában? Szekszárdi bor? No, akkor jó utat, a viszont látására.” A néger fiú még maradt. Az osztrák oldalon - a sorompó előtti ház ablakán kinyílott egy kéttenyérnyi rés, onnan kinyúlott egy kar és igencsak ingerülten integetett: meg ne álljunk. Minden bizonnyal személyes sértésnek vette, hogy ezen a hajnali órán hivatali kötelességének teljesítésére próbáltuk rávenni. Nem is hagyta magát. . óra: Bécs. Egy-egy kóbor autó húz el mellettünk, szembe percekig nem jön semmi, senki. Szinte hihetetlen, milyen kihalt tud lenni így vasárnap hajnalban ez a máskor hangyabolyt alakító főváros. Ez a legmélyebb nyugalom órája. A közlekedési lámpák némelyike váltogatja fényét: zöld, sárga, piros, de többnyire nincs akinek dirigálna. Minket is megállít a léleksincs kereszteződésben, így legalább nyugodtan meghúzhatjuk az üdítős üveget. Tóth Árpádot idézve kanyarodunk rá a Salzburgba vezető autóútra; igaz a költő Pestről irta, de ide éppen úgy illik: „Vak volt a hajnal... üveges szemmel aludtak a boltok...” . óra: Most látjuk csak, hogy hiába igyekszünk mind nyugatabbra a napkelte elől, ez csak ideig-óráig sikerül. Tény, hogy otthon már világos van, itt pedig éppen csak pirkad. Ennek a késői világosodásnak van előnye is. Most ugyanis nagy távolságról tűnik fel a fényreklámra emlékeztetőén viliódzó - tlz-ti- zenöt méternyi útját megállás nélkül futó - sárga fény. Ez jelzi, hogy az otthon sokak által irigykedve emlegetett kinti autópályákon sem minden fenékig - aszfalt. De nem ám, hiszen egymás után jönnek a szembe jövő pályára terelések, és az ezzel együttjáró sebességkorlátozások. Az is igaz, hogy a 80 kilométert szinte mindig megengedik, de az előzést megtiltják. Aki netán mégis megkísérelné, azt az aszfaltba épített laposvasak gyorsan észre térítenék. Egyébként a közlekedés valóban jól szervezett. Az eligazító táblák világosak, érthetők, még a helyi ismerettel nem rendelkezőknek sem kell tanácstalankodva lassítani. A helybéliek igen magabiztosan, kulturáltan közlekednek. Úgy ahogy a mi őseink tették ezt a lovon, de hát ami igaz, igaz: az ősmagyarok nyeregbe, a mai germánok pedig autóba születtek. . óra: Meglehetősen elültük magunkat az elmúlt három órában. Ideje kiállni egy parkolóba. Az ábécényi büfé és autósbolt előtt száz kocsinak is bőven jutna hely, igy aztán gond nélkül állunk be - másodiknak. A ház melletti kocsiból éppen kiszáll egy férfi. Nagyot nyújtózik, megdörzsöli a szemét, beletúr a hajába. Aztán egyet-kettőt odébb lépve elintézi azt ami az anyagcsere második részéből állva is elintézhető. Öreg Opel száguld be és visítva fékez mellettünk. Fiatal suhancok ugrálnak ki belőle. Be sem zárják a kocsit, egymást lökdösve futnak a büféhez. Az ajtónál megtorpannak, az órájukat nézik. Bizony, nincs nyitva, állapítjuk meg mi is három perccel hét előtt. Azért nézzük meg, mikor nyit. A kiírás szerint hétkor. És nemcsak aszerint. Amikor az óra nagymutatója a tizenkettesre ugrik, kitárulnak az ajtók. Bent rend, tisztaság, terített asztalok. A kávét azonnal hozzák, forrón, tejporral. A mennyisége kétszerese az itthoninak, az ereje a negyede. Az ára .... nos, az ára éppen a tízszerese... Meg is egyezünk gyorsan: autópályán ez a kávé kettőnek számít, ugyanis ez volt az első és az utolsó. Nem a magyar napidíjhoz szabott árak ezek. Még megerősítjük ebbéli felfedezésünket az autóscikkeket meg ezer mást árusító bolt kirakatánál, ahol van lelkűk egy most divatos siltes sapkáért másfél ezer forintnak megfelelő összegű valutát kérni. Menjünk tovább, mert elkárhozunk... . óra: „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve”. - idézi Ferenc Jóskát a kollégám, de nem áll meg ennél, hanem emlgy folytatja” ...csak éppen a benzinünk van fogytán. „Itt tankoljunk, mert a határ közelében nagyon drága.” Tévedett. Nemcsak a határnál drága. Nem is tankolunk tele. Bízunk benne, hogy a túlsó oldalon olcsóbb lesz. Ja, kérem, itt a filléreket is számoljuk.... . óra: Már egy negyedórája a Német Szövetségi Köztársaságban vagyunk. A határon egy bélyegzöbeütési időre megálltunk, aztán intettek: tovább, ne tartsuk fel a sort, sokan vannak mögöttünk. Egyebek között az a kis Polski-Fiat is, amelyiket öt-hat kilométerrel ezelőtt előztünk meg. Két nő volt az utasa. A rendszám szerint természetesen magyarok. Barátságosan átintegettünk egymásnak és tovább vágtattunk az öt sebességesre barkácsolt Zsigánkkal. Pedig itt az jár jobban aki lassú kocsival van, hiszen egy bő órán át az Alpok látványában gyönyörködhettünk volna. Egy kis kitérővel még a „Sasfészek” is útba ejthető lett volna Berchtesgadenban. így csak az időt múlató beszélgetésben idézhetjük fel a múltat, a világégést hozó Führert, valamint segítőit a német, olasz, japán, magyar és más nációk politikusait, az általuk mozgatott tábornokokat, főtiszteket... Egyébként lehet, hogy ez csak csalfa érzés, de a közel másfélszáz kilométeres sebességgel rohanó autóból úgy tűnik, mintha erre minden feszesebb lenne, mint a mögöttünk maradt, szintén német nyelvű, de „gemütlich” légkörű országban. r . óra: Egy rövid tétovázás: bemenjünk-e a bajor fővárosba, vagy a körülölelő ringen folytassuk az utunkat. München csábitó, az idő sürgető, a válaszúton így jobbra térünk. Ez már a környezet hatása: ebben az országban tessék racionálisan cselekedni! Azért nem maradunk élmény nélkül. A repülőtérhez közeledve szinte percenként húz el felettünk egy-egy óriási gép. Visszaemlékszem arra a másfél évvel ez- „ 'előtti helyzetre, amiről annak idején beszámoltam ezeken a hasábokon: órákig állt a Ma- lév-gép az ultramodern repülőtéren a hó fogságában. Szóval: a technika nem minden. Sőt olykor teljesen tehetetlen a természet erőivel szemben. Mint ahogy az is igaz, hogy a természet törvényeinek felhasználásához nem feltétlen van szükség a legújabb automatizmusra. És erre rövid idő múlva pontosan az aviatika adott példát, amikor szinte egyszerre pillantottuk meg a táblát, miszerint Stuttgart 230 km és kissé balra, fennt egy léghajót. Nem olyan hőlégbalont, amiből tucatnyi szálldogál Szek- szárd körül október elején, hanem nagy, fehér, szivar alakút, amilyet eddig csak képen, vagy képernyőn láttam. Méltóságteljes nyugalommal, de félreérthetetlen céltudatossággal haladt a különleges postás jármű, alig pár tucat méter magasságban keresztezve a mostanra már ugyancsak sűrű forgalmú sztrádát. . óra: A magyar szemnek szokatlan a látvány szeptember közepén: lábon álló, viasz színű gabona. Nem egy ottfelejtett táblácska, dehogy. Akkora mint nálunk a kisebb téeszeké. Bent a túlsó végén egy szál kombájn ódalog benne. Nem lehet valami szórakoztató dolog - ahogy igy elnézegetjük. Megkerültük Münchent. Közel egy óráig tartott. A túlsó végén a szokott, előre jelző táblák között egy szomorú történelmi hírnevet szerzett város: Dachau. A múlt megint itt van az utastérben. A távolban szürke kockaépületek. Lehet, hogy semmi közük a koncentrációs táborokhoz, de rossz érzést keltenek... . óra: Az otthoniak valószínű ebédhez ültek. Mi is ehetünk, mert állunk. Nem a saját elhatározásunkból. Dugó van. Forgalmi dugó. Ameddig a szem ellát áll a kocsisor és igencsak messzire látni. Szomszédaink egykedvűen veszik tudomásul a szituációt. Leállítják a motorokat, lehúzzák az ablakokat és hallgatják a rádiót. Mi is hallgatjuk és eszünk. Otthoni szendvicset, fasírozottat. Úgy tűnik, irigykedve néznek bennünket. A mellettünk álló BMW-ből mondja a rádió az itteni Utinform híreit. Kiderül a dugónk oka és hosz- sza. Oka: koccanás - a súlyosabb fajtából - a hossza húsz (ismétlem húsz) kilométer két sávban. A csendet időnként bőgő motorhangok verik szét. Japán és német óriási motorkerékpárokon bőrruhás fiatalok hajmeresztőén vágtatnak cikáznak a kocsik között. Félelmetes. Nemcsak a látványuk, a cselekedetük is. A bő félórás „ebédszünet” izgalmasan telt miattuk. .óra : Már nem vagyunk messze a célunkból. Ismét repülők. Közvetlen közelről. A stuttgarti repülőteret vékony drótkerítés választja el tőlünk. Odabent kisebb-nagyobb gépmadarak, felszálláshoz készülők, leszállók és békésen álldogálók. Mondhatnánk karnyújtásnyira. Ám alighanem nagyot ütnének arra a kézre amelyiket kinyújtanák. Megegyezünk abban, hogy jó annak aki repülővel utazik, mert nem kell a térképet nézni, nekünk viszont éppen ideje, mert el kell kanyarodnunk. . óra: Calw, Neubulach, Lie- besberg. Ezek a Stuttgart környéki városok, falvak már nemigen ismertek nálunk. Tipikus német települések. Tiszták és ilyenkor mérsékelt forgalmúak. A táblákat igencsak figyelnünk kell. Pontos jelzés ide, pontos jelzés oda, egyszer-egyszer melléfogtunk. Magyarázat van rá: fáradtság, helyismeret hiánya. Az egyre kisebb falvak kiesnek a nagy idegenforgalomból. Az ide húzódott kempingekbe már csak a legelszántabban csendre vágyók, a megszállott természetimádók járnak. Ez már a Fekete erdő. Innét félórányi autóútra ered a Duna. Európa nagy, kék ország útja itt még szinte átugorható patakocska. Bekanyarodunk a szállásunk elé. A tulajdonos széles mosollyal, „grüss Gott”-val fogad. Tudjuk, holnap nem lesz mosoly, amikor megkezdjük kemény üzleti tárgyalásainkat. De ez már egészen más téma. Egyelőre egy fáradtságűző erős, dögönyö- zö vizsugárral masszírozó termálfürdő meglátogatásával folytatódott a csendes vasárnap - 1987 őszén valahol Európában. FEJES ISTVÁN Az űrfegyverkezési programot támogatta az utolsó washingtoni sajtóértekezletén a távozó politikus (Telefotó)
