Tolna Megyei Népújság, 1987. november (37. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-03 / 259. szám
1987. november 3. NÉPÚJSÁG 3 Lakógyűlés a Hunyadi utcában A hangerő időnként emelkedik, a lakók érvelnek és bírálnak, maga a tanácstag, a fáradhatatlan Weber Antalné is szenvedélyesen beszél, mert mint mondja, „olyan helyzet alakult ki, amiből ki kell lépnünk.” A Hunyadi utca 1-3. bérház lakóinak gyűlésén ott van Füredi Ferenc, a városi tanácsa elnökhelyettese és Orbán György, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatója: van mire válaszolniuk. Az előzmények februárig nyúlnak vissza, amikor a lakógyűlésnek arról kellett döntenie, hogy a lakók megveszik-e a lakásokat, vagy előbb bevezettetik a gázt, aminek költségeit, vagy annak egy részét le lehet lakni, s csak azután döntenek a megvételről. A határozat úgy szólt: a vétel után mindenki maga dönti el, hogy mit kezd lakásával, áldoz-e a gázfűtés bevezetésére. A tanácstag végigjárta a lakókat, csak hárman voltak, akik úgy döntöttek, hogy nem vásárolják meg a lakást. Ezután viszont a tanács olyan határozatot hozott, hogy a lakásokat egyelőre nem bocsátja áruba, de ezzel elesett a gáz bevezetésének lehetősége is, s a lakók most úgy érzik, valami nincs rendjén, mert se ez, se az: abból ami elveszett a réven, nem maradt meg a vámon semmi. A tanács érvelése világos: így döntött, s ehhez joga van. De a lakókban mégis maradt valami kedvetlenség, s valaki szóvá is tette, úgy érzi, a tanács eltávolodott a lakosságtól, néha mintha megfeledkeznék érdekeiről. Itt van a Dózsa söröző ügye, megannyi bosszúság forrása. Valaki panaszt tett, hogy az udvarra helyezett motor, ami a hűtőgéphez tartozik, éjjel-nappal berreg, amibe sűrűn vegyül a jókedvű vendégek hangoskodása. A városi tanács, lapunkban is megjelent, azzal válaszolt, hogy ezt ki kell bírni, de az már fel sem merült, hogy törvény őrködik nyugalmunk felett. No, de hogyan is állunk a lakások eladásával? Weber Antalné elpanaszolta, hogy június 16-án írott levelére mindeddig választ sem kapott a városgazdálkodástól. Orbán György szerint levelére igenis feleltek, - a kérdés eldöntetlen. Azt is mondta, hogy a tanácstag egyénileg járt el, amit a lakók aláírtak, egyszerűen „körözvény”, nincs jogi érvénye, viszont a házat a tanács épp ennek alapján vette fel az elidegeníthető ingatlanok listájára, s most a fűtés bevezetéséhez kérelmezni kell, hogy ne szerepeljen ezen a listán. Itt bizony nehéz eligazodni, a lakók tétován bolyonganak a rendeletek erdejében, de sokra nem jutunk. Végre elhangzik, a ház 1982-ben lett felújítva, s egyébként is nagyon sokba került a felújítás, ez is az elidegenítés ellen szól. A lakók megélénkülnek, mert erről mindenkinek van jól megfontolt véleménye. Ugyanis a felújítás megkezdése előtt többen tiltakoztak a tervek ellen, mert ellenkeztek a fennálló törvényes rendelkezésekkel. A városgazdálkodási Vállalat azonban nem állt el tervétől, az pedig azóta is megállapíthatatlan, hogy miért tartott a felújítás 3 és fél évig? Ennyi idő alatt viszont nem volt nehéz elkölteni minden lehetséges pénzt, s valószínűleg országos rekord született: elképesztően sokba került, mert lakásonként közel egymilliót fordítottak a renoválásra, amiből akkori árakon mindenkinek családi házat is lehetett volna építeni. A panaszok azóta is tartanak: az ablakok nem csukódnak, az ajtó résein besüvít a szél, - folytatni is felesleges. De ez régen volt, mondja Füredi Ferenc, bár nem is olyan biztos, hogy felesleges bolygatni, azt pedig a lakók szemére vetni, hogy „mennyibe vannak az államnak” nem is illendő. Szóval próbálgatjuk a demokráciát, így is van rendjén, legyen csak mindenkinek véleménye! Valaki közben megjegyzi, miért csak a jogszabályokat nézik, miért nem az emberek fontosabbak? Jogszabály pedig van, talán több is a kelleténél, s ezt Füredi Ferenc is megerősíti, no de ebbe az elvarázsolt házba miért nem vezetik be a gázt? Mert tulajdonképpen azért jöttek össze a lakók, hogy ezt megtudják. Visszakanyarodunk oda, ahonnan elindultunk: a ház az-elidegenítendők listáján van, bár a tanács úgy döntött, hogy tíz évig nem adja el. Viszont alaptalanul került a listára, mert-többször elhangzott-a tanácstag magánakciót indított az eladás érdekében, ami „körözvény”, nincs jogérvénye. Mi pedig ott vagyunk, ahol voltunk: a kígyó bekapta a farkát. De azért mégis születik döntés. Vegyék le a házat az elidegenítendők listájáról, majd a lakók kérelmezzék a gáz bevezetését. Mindenki fáradt, a teremben vastagon áll a füst. Egy kivételével megszavazza, - jobb híján - a gyűlés, mehet mindenki haza. Megnyugodva? Nem biztos, viszont bármiként is történt, próbálgattuk a demokráciát, amit legfőbb ideje lenne megtanulni és főleg gyakorolni. Cs. Több szem többféleképpen lát(ja ugyanazt) Simontomya kereskedelmi ellátottságáról Nemcsak a népmese, a monda is szájról szájra terjed, sőt a mendemonda is. Ami hozzánk, a szerkesztőségbe is eljut, annak igyekszünk utánajárni, s meggyőződni róla, hogy mi igaz a hírből. Most éppen azt hallottuk; Simontornyán gondok vannak a kereskedelmi ellátottsággal. A tanácselnök és a párttitkár- A lakosság itt hozzászokott egy elég magas szintű alapellátáshoz, s ebben az utóbbi időben valóban volt néhány alkalommal probléma. Előfordult, hogy nem volt elég kenyér vagy elfogyott idő előtt a tej. Különösen ünnepek előtt volt fönn- akadás. Ezért mi magunk is erősebben bíráltuk az áfészt - így juthatott el a hír Szekszárdra is -, ezzel együtt úgy gondoljuk, hogy nem rosszabb itt sem az ellátás, mint máshol, sőt a környékről is nagyon sokan idejárnak vásárolni - kezdte a beszélgetést Győré Nándor, a nagyközség párttitkára, akivel az utolsó napját töltő tanácselnök, Szabó Sándor társaságában volt módom találkozni. A község központján áthaladva a látogató úgy véli, hogy a kereskedelmi hálózatra aligha panaszkodhatnak a simon- tornyaiak. Legalábbis ami az üzletek számát illeti. Néhány száz méteren belül egy 600 négyzetméter alapterületű ABC, majd ennek egy kisebb változata, vas- és műszaki bolt, ruházat, virágüzlet, húsbolt, zöldséges és sorolhatnám. Más kérdés, hogy ezek állapota meglehetősen különböző. A korszerűtől, sőt, a széptől kezdve található itt a teljesen „lerobbantig” minden. Valóban, a hálózat 10-15 ezer ember ellátására is elegendő lenne - vélik vendéglátóim - ezzel szemben a község lakóinak száma csak 5300, ehhez számíthatunk még 7-800 embert, akik az itteni üzemekbe a környező falvakból járnak dolgozni. De sokan vásárolnak itt a szomszédos Fejér megyei településekről is, ahol - mondják ők - rosszabb az ellátás. Rendszeresen jönnek nyugati turistacsoportok is, akik többnyire hiába keresik a kedvelt száraz kolbászt vagy az orosz pezsgőt - ezek mennyiségére persze, keretes áruk lévén az áfésznek nemigen van befolyása. Jönnek aztán elég gyakran belföldi turistacsoportok is. Mindezek hatására érthetően rapszodi- kus itt a kereslet, amihez időnként nehezen alkalmazkodik a kínálat. A tanács és az áfész között időnként föllángol a vita; kié az ellátási felelősség? A tanács úgy véli, tejről és elegendő kenyérről gondoskodni talán mégsem az ő feladatuk, szervezés terén viszont léptek. A Tamási Állami Gazdaságnak lehetőséget adtak üzlet nyitására, húsból és mezőgazdasági termékekből lényegesen javítva az ellátást. A 33 „állami” (az áfész és a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat tulajdonában lévő) üzlet mellett 21 magánkereskedő is segíti az ellátást, a bébiruhától a díszállatokig nagyon széles skálát kínálnak. A kereskedelmi ellátásról összességében úgy vélekedik Győré Nándor és Szabó Sándor, hogy a zömében munkások- lakta Simontornyán az élelmiszer-ellátás a lényeg, ami a két korszerű és nagy alapterületű ABC-vel megoldott. Jelentős a hiány viszont vendéglátóipari létesítményekből, pontosabban megfelelő színvonalú, agilis vezető által irányított melegkonyhás egységből. Az áfészelnök Beidek László, a Siómenti Áfész elnöke évtizedekig „mozgalmi ember” volt, párttitkárként dolgozott előbb a Bőrgyárban, majd a községi pártbizottság vezetője lett. Négy éve áll a fogyasztási szövetkezet élén.- Nem hiányzott-e eleinte az új munka- területhez szükséges gazdálkodási, kereskedelmi gyakorlat? - kérdeztem.- Nem éreztem, hogy elszakadtam volna a gyakorlattól, hiszen mindig kapcsolatban voltam az emberekkel. Itteni munkámban támaszkodom a munkatársaimra, hagyom dolgozni őket, sőt meg is követelem a munkát. Nem én mondom meg például a boltosnak, hogy mit hová tegyen és mit rendeljen, mert azt ő jobban tudja, a vevővel való kommunikáció eredményeként. Igyekszem csak azzal foglalkozni, ami valóban az én dolgom, például munkaügyi vagy szövetkezetpolitikai kérdésekkel.- Említette a boltosokat. Milyennek találja az ő felkészültségüket és összefüggésbe hozza-e ezt a kereskedelmi ellátottságot érő bírálatokkal?- Alkalmasnak tartom a vezetőket a színvonalas munkára, különösen a bőrgyár melletti kis ABC kollektívája végez nagyon jó munkát, de jó szakember a nagy ABC vezetője is, s ugyancsak ezt mondhatom például a ruházati boltról.- Milyennek ítéli az ellátást?- Bizonyos cikkekből, keretes árukból annyi van, amennyit kapunk, ezt leszámítva jó az ellátásjönnek ide nagyon sokan más településről, még Tamásiból is vásárolni. Aki nem elégedett, az szerintem csak szidni akar valakit, többnyire minket. A maszek péket nem szidja senki, ha nincs kenyér, pedig rendszertelenül süt. Az eladó és a vevők Badics Istvánné, a műszaki bolt vezetője.- „Nagyon rossz Simontornya ellátása műszaki cikkekből. Kiesünk az útvonalakból, távol vagyunk minden nagykertől. Mire ideér az árut szállító autó, már minden kelendő cikk elfogy róla. Színes tévét a Titántól nem kaptunk augusztus óta, automata mosógépet még egyet sem láttam ebben az évben. Látom ugyanakkor, hogy Tamásiban gyakran lehet kapni ilyen árukat is. A vevőink meg azt mondják; biztos nem is rendelünk, azért nincs nálunk semmi.” A vevők véleménye: „Iparcikket, ruhát inkább Fehérváron veszünk, gyakran járunk oda. Az ABC viszont jól ellátott, fehérvári barátaink is szívesen vásárolnak itt... Néha előfordul, hogy nincs valami - Ideál mosópor például -, de azért elégedett vagyok... Több olcsó cipő, csizma kellene!... Az eszközellátottság közel városi szintű, ha jó kereskedők lennének, sokkal több mindent ki lehetne hozni belőle... Felvágottakból alig van választék a nagy ABC-ben, azt sem szeletelik föl, állnak a szeletelőgépek... A zöldségellátás minőségben, választékban is nagyon gyenge az ABC-ben, mégis annyiba kerül, mint a maszeknál... Mosóporból, cigarettából hol ilyet, hol olyant lehet kapni, a megkedvelt márkára gyakran heteket kell várni.” A salamoni ítélet... ...elmarad. A sokadik szem úgy látta, hogy a simontornyai ellátási hiányosságok sajnos nem speciálisak. Megyénk jó néhány településén találkozhatunk hasonló gondokkal. ROSTÁS ILONA Fotó: GOTTVALD KÁROLY Kétezer új tag az Autóklubban Motorszerviz nyílt Bonyhádon December 31-ig ingyenes CO-mérés Ülést tartott a Magyar Autóklub Tolna Megyei Szervezetének vezetősége. Piegl Ferenc elnök és Amhrein Károly titkár értékelte az elmúlt időszakbaan elért eredményeket és vázolta az elkövetkezendő feladatokat. Megállapították: 1987. I-III. negyedévében elismerésre méltó eredmények születtek. Ezeket az eredményeket országosan is jól értékelik. Tolna megyében nőtt az Autóklub vonzereje. Szeptember végéig mintegy kétezer, pontosabban 1907 új taggal gyarapodott a Tolna megyei szervezet létszáma. Ma már 11 209 tag veszi igénybe az Autóklub egyre bővülő szolgáltatásait. A már működő műszaki állomások mellett, az igények jobb, gyorsabb kielégítése érdekében sorra nyitották meg a miniállomásokat. Tavaly még úgy tervezték, hogy idén hét miniállomás lesz Tolna megyében. A valóság: tizenegyen állnak a tagok rendelkezésére. Megnyílt Bonyhádon a tizenegyedik miniállomás, amely régi vágy beteljesülését jelenti. Itt motor- kerékpárokat javítanak és mint a vezetőségi ülésen elmondták: hamarosan megkezdik a motorkerékpárok vizsgáztatását is. Egy miniállomás, a hőgyészi, megszüntetése is szóba került a vezetőségi ülésen. Ez nagyon ráfizetéses, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az autóklub minden lehetőt megtesz a tagok érdekében, de a hőgyészihez hasonló veszteséget nem tudja elviselni. Hogy a szolgáltatás színvonala ne romoljon, minden területen keresik a megoldásokat. A Tolna megyei szervezet például az elsők között kapcsolódott be az országos autómentő-hálózatba. Az autómentő-szolgálat még nem vált olyan népszerűvé, hogy kifizetődő legyen. A vezetőség mégsem a megszüntetése mellett döntött. Megszüntetik a főállású gépkocsivezetői beosztást - előfordult, hogy napokig nem akadt munkája -, és helyette egy olyan emberrel kötnek szerződést, aki akkor áll az autóklub rendelkezésére, amikor valóban szükség van rá, és csak az elvégzett munkáért fizetnek neki. A színvonalasabb szolgáltatás érdekében új műszereket, berendezéseket szereztek be. Ma már a szekszárdi műszaki állomáson olyan új korszerű futómű-beállitó dolgozik, amilyen csak itt található az országban. Nagyon jól bevált a centrírozó készülékük is. A miniállomásokon is egyre több olyan műszer, berendezés van, amely elengedhetetlenül szükséges a biztonságos, környezetkímélő autózáshoz. Tolna megye minden városában van miniállomás és ezeken elvégeztethetik a klubtagok a CO-mérést. Ez különösen fontos most, amikor életbe lépett a CO-rendelet. A klub úgy is segíti tagjait, hogy december 31-ig díjtalanul végzik a CO-mérést. A klubtagnak csak a helyes CO-érték beállításához szükséges javításokért kell fizetnie. Népszerűek az autóklub szolgáltatásai. A klub NSZK-ba telepített lakókocsijai egész évben kihasználtak voltak és ugyancsak mindig úton volt az a két sátras utánfutó is, amit az idén vásároltak. A hitellevelek népszerűségét mutatja az a tény, hogy 100 ezer forint bevételt terveztek ebből a szolgáltatásból és év végén a számítások szerint 150 ezer forintot könyvelhetnek el. Nemcsak jól, de hatékonyan is dolgoznak a műszaki állomásokon. Az egy órára vetített tervezett 117 forint bevétel helyett 122 forintnál tartanak. De még ezt is szeretnék növelni. A folyamatos munka, a tagok jobb kiszolgálása érdekében tárgyalásokat folytatnak az Interaggal egy bizományosi alkatrészraktár létesítéséről. A helyet és a bizományosi raktár kezelését az autóklub biztosítaná. A tárgyalások eredménnyel kecsegtetnek. A vezetőség az eddig elért eredményért jegyzőkönyvi dicséretben részesítette a Magyar Autóklub Tolna Megyei Szervezetének dolgozóit. Sz. J. Kultúra - kulturált környezetben Külcsín vagy belbecs?
