Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-12 / 240. szám

1987. október 12. NÉPÚJSÁG 3 Igazodás az átalakuláshoz Szakszervezeti bizottságok új szerepkörben Az utóbbi időben a mind gyorsabb ütem­ben kibontakozó gazdasági, társadal­mi folyamatok a szak- szervezeti mozgalmat sem hagyták érintet­lenül. E téren az újabb fejlemények közé tartoznak azok az intézkedések, me­lyek a szakszerveze­tek városi, nagyköz­ségi bizottságainak tevékenységére vo­natkoznak. Bár ezek a testületek az emlí­tett néven csak né­hány hónapja mű­ködnek, az előzmények mégis több évre nyúlnak vissza. Hohmann József, az SZMT titkára beszélgetésünk kezdetén erre tért ki:- A városi, nagyközségi szakszervezeti bizottságoknak a valamikori szakmaközi bizottságok voltak az elődei. Feladatai közé főként a szórványtagság összefo­gása, egyesítése tartozott, továbbá lehe­tőséget biztosítottak a szervezeti életbe való bekapcsolódásra. Bebizonyosodott azonban, hogy gyakorlatilag ezeknek a célkitűzéseknek nem tudtak maradékta­lanul eleget tenni, működésük formálissá vált, érdemi munkát nem fejtettek ki.- Milyen intézkedések történtek a haté­konyság növelése érdekében?- Egy 1980-as határozat alapján más feladattal újjászerveződtek a szakmaközi bizottságok. A szakszervezeti tagság munkahelyen kívüli érdekképviseleti, ér­dekvédelmi szerepét látták el, tehát a la­kóhelyhez kötődve a településfejlesztés, az alapellátás került előtérbe. Az eltelt közel hét év alatt több-kevesebb sikerrel, eltérő színvonalon, de összességében mégis az elvárásoknak megelelően tevé­kenykedtek.- Idén ennek ellenére ismét új fejezet kezdődött a bizottságok életében...- Az igény nem egyszer s mindenkorra fogalmazódik meg a szakszervezeti moz­galommal szemben. A társadalomban végbemenő változásokhoz, a demokrati­kus átalakuláshoz e szervezetnek is iga­zodni kellett. Ennek megfelelően került sor a SZOT február 6-ai határozata értel­mében a névváltozásra, az elnevezés miatt időnként félreértésekre okot adó szakmaközi bizottságok városi, nagy­kő'zségi szakszervezeti bizottságokként működnek tovább. Hangsúlyozni szeret­ném azonban, hogy mindez a dolog for­mai oldala, sokkal jelentősebb a tartalmi változás. Olyan feltételeket kívánunk lét­rehozni, hogy a szakszervezeti mozga­lom minden szinten - tehát a munkahe­lyen kívül, a lakóterületen is - érdemben tudja képviselni és védeni tagjai érdekeit. Ez többek között azt jelenti, hogy hatást gyakorol a település fejlesztésére azáltal, hogy a véleményeket, az élet- és munka- körülményeket érintő kérdéseket időben közvetíti az illetékes testületekhez. Nem­csak javaslatokkal élnek a bizottságok, hanem a tagok mozgósításával a felada­tok megvalósításában is részt vállalnak.- Mit jelent mindez szőkébb értelem­ben?- A szerepkörhöz tartozik - hogy né­hány konkrét példát mondjak - az adott településen a dolgozók életkörülményei­nek, lakásviszonyainak, kereskedelmi el­látásának, egészségügyi helyzetének, a szolgáltatásoknak a figyelemmel kíséré­se, s a felmerült gondok megvitatása el­sősorban az illetékes tanáccsal. A meg­változott körülményekhez való igazodást jól szemlélteti a foglalkozáspolitikával, a munkahelyi átképzéssel és átcsoporto­sítással, illetve a nyugdíjasokkal való ki­emelt törődés. Az ehhez kapcsolódó ér­dekvédelmi munkát természetesen nem szabad egyoldalúan értelmezni, hiszen alapvető fontossággal bír a közös együtt­működés, a társdalmi összefogás.- A korábban a bizottságokba bevá­lasztott aktivisták mennyire váltak be a gyakorlatban?- Nem szeretném negatív módon mi­nősíteni azoknak a munkáját, akik a ne­héz feltételek mellett is odaadással és szorgalommal igyekeztek helytállni. Mégis, többéves tapasztalat, hogy szak- szervezetek alapszervezetei által a bi­zottságokba delegált aktivisták nem min­den esetben tettek eleget megbízatásuk­nak. Az is igaz, hogy nem kaptak kellő fel­készítést, eligazítást, s őket sem kérdez­ték meg, milyen javaslatokkal, ötletekkel álltak elő. Hiányzott a kétirányú tájékoz­tatás, az információáramlás. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy a városi, nagyközsé­gi bizottságokban az alapszervezeteket ezentúl a munkahelyi szakszervezeti bi- zottág titkára képviselje, lévén ő ismeri legjobban az adott egység problémáit. Megítélésünk szerint ez nem jelentene túlzott lekötöttséget számukra. Reméljük, a megvalósításban partnerre találunk az ágazati szakszervezetekben.- A jövőben tehát meg tudnak felelni a megyében működő városi nagyközségi szakszervezeti bizottságok a megnöveke­dett igényeknek?- Tolna megyében jelenleg az öt vá­rosban, valamint további hét nagyköz­ségben működnek ezek a bizottságok. Ha az eltelt hét évet tekintjük, minden­képpen eredménynek könyvelhetjük el, hogy talpon maradtak, és a helyi, nyil­vánvalóan eltérő körülmények között igyekeztek eleget tenni alapvető rendel­tetésüknek. E tapasztalatokra alapozva a hatékony szakmaközi munka feltételei nálunk is megteremthetők, ha az abban érintettek (az SZMT, az ágazatok, az alapszervezetek) azonos módon értel­mezik a bizottságok szerepét, ha a meg­oldás keresése folyamán mindenkit a tagság munkahelyen kívüli jogos érde­keinek képviseletére való törekvés vezé­rel. Tény, hogy a szakmaközi munka csak az érintettek elvszerű összefogásá­val, együttműködésével lehet tartalmas és hatékony. SZERI ÁRPÁD Reggel a kéményesi Dunán Válogatóasztalra kerül a zsákmány Tóbiás István, tógazda- Négy napja kezdtük a munkát, s még egy jó hétig tart, mire a két rész­re osztott tavat ötször-ötször „meg­húzzuk”, vagyis hálóval átfésüljük - mondja Tóbiás István. Aztán követ­keznek az elektromos gépek, amik­kel elkábítjuk a még bent lévő példá­nyokat. Tegnap 91 mázsát fogtunk ki, ma is számítunk úgy hetvenre. Szerencsére nem hiába etetünk meg nyolc vagon takarmányt egy szezon­ban, nőnek is a halacskák szépen. S nemcsak sok van belőlük, de a legíz- letesebbek is az egész környéken. Déltájban kiürül a háló, a mérleg­nek sincs több dolga, a tartálykocsik elindulnak a faddi Duna, az alföldi Füzvölgyi-csatorna, meg az üzletek felé. Az első „felvonásnak” vége. Reggel 7 óra óta először jut idő megállni, letelepedni a csónak szé­lére, elszívni egy szál cigarettát, míg elkészül ebédre a halászlé. Aztán délután újra alámerül a ha­talmas háló. Ha minden jól megy, sötétedésre végeznek... CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY A visszavert napsugarak ezüstjé­ben fürdő víztükör szinte elvakítja a szemet. Hunyorognunk kell, hogy felfedezzük a parton lassacskán fel­felé ballagó halászok sziluettjét. Mindkét oldalon öten-hatan húzzák a háló kötelét, egy-egy társuk, mint Xerxész perzsa katonái, ütlegelik a habokat. Persze nem korbáccsal, hanem jókora botokkal, s nem is büntetésből, hanem hogy a folyó kö­zepe felé tereljék a menekülő hala­kat. A Duna kéményesi holtágából kiképzett intenzív halastónál va­gyunk, ahol a paksi Vörös Csillag Halászati Szövetkezet tagjai, meg az évről évre besegítő bölcskei férfiak megkezdték az őszi lehalászást. Míg gyönyörködünk a romantikus völgykatlan háborítatlan szépségé­ben, előkerül Tóbiás István, tógazda, meg két hűséges társa, a szelíd né­met juhász és a fürge kis jagd. part felé vontatják. Szó alig esik, csak az izmok feszülnek, s néhány verejtékcsepp csillan meg a homlo­kok redőiben. A halászok, mintha szertartáshoz készülődnének, sárga overallba búj­nak, s körbeállják a pár négyzetmé­ternyire szűkült hálót, amelyben eszeveszett haláltáncot jár az ezer­nyi hal. S ekkor a bőséges zsákmány láttán oldódik a várakozásteli hangu­lat, megtörik a csend, elszabadul a jókedv, a viccelődés.- Zoli, kell? - hangzik egy kiáltás, s már repül is a fiatalember felé az ök- lömnyi, zöld rák.- Menjetek, szedjétek előre a há­lót, legyetek előbb, mint ahogy az in megy. Forgasd a halat! - adja köz­ben az utasításokat Gyurkó Ferenc, Közben egyre közelebb ér hoz­zánk a kis csapat, már tisztán kive­hetők a napbarnította vonások, a bőrkötények, az ágyékig érő óriás gumicsizmák. Borzongató hideg víz­ben taposnak, de arcokon ennek semmi jelét nem látni. Inkább jelentő­ségteljes mosolyt: jókora zsákmány súlya nehezedik a hálóra. Ügyet sem vetnek a kiugráló, menekülő pontyokra, busákra, majd meglesz­nek a következő fogásnál... Mikor a holtág felső végére érnek, boszorkányos ügyességgel össze­varrják a most húzott, meg a már reg­gel odafeszített másik hálót, s az így kialakított lyukacsos „medencét” a a fiatal agronómus, s a férfiak gya­korlott mozdulatokkal szabadítják meg a zsinegeket a rájuk akadt gá­lyáktól, kagylóktól, s válogatják külön nagyság és fajta szerint az amuro­kat, csukákat, harcsákat, kárászo­kat. Mindenki pontosan tudja a dol­gát, s az elnöktől a brigádvezetőig ki­ki a súlyos kosarakat cipeli, néhá- nyan a válogatóasztal mellé állnak, a többiek a vízben maradnak kimerni a fickándozó jószágokat. Ha compó, netalán törpeharcsa, vagy a na­rancssárga-fekete pettyes kínai koi- ponty akad valamelyikük kezébe, nagy az öröm, mert ezek ma már igen ritka fajták errefelé. Az utóbbiból mindössze hármat nevelnek Kémé- nyesen. Minden évben kifogják, megnézik, mekkorát nőtt, aztán visszaengedik. Akárcsak a kis szürkeharcsákat, amelyek a tavalyi tíz deka helyett idén már fél kilót is nyomnak. Az ízletes pontyból még a fővárosba és a Balatonra is kerül 37 új zöldségfajta Szovjet növénynemesítők kutatásai A moldavai mezőgazdaság számára új zöldségfajták kitermesztését segít meggyorsí­tani a DnyesztrTudományos-Termelési Egye­sülés új nemesítő központja. Itt helyeztek üzembe fitotront, amely lehetővé teszi, hogy egész éven át végezzenek kutatásokat. A nemesítők korai zöldségfajták kitermesz­tésével kezdték munkájukat. A növényházak­ban, ahol paradicsomot és uborkát ültettek magról, állandó márciusi-áprilisi időjárást alakítottak ki. Azoknak a növényeknek a mag­jait, amelyek megbirkóztak a megadott hőmér­séklet-rendszerrel, kiválogatják és újból, de most már alacsonyabb, tavasz eleji hőmérsék­leten hajtatják. Mig korábban az új fajták és hibridek természetes viszonyok között való ki­termesztésére a nemesítők 10-15 évet fordí­tottak, addig most a mesterséges éghajlatot biztosító laboratóriumban ez az idő harmadá- ra-negyedére csökkent. A Dnyesztr Tudomá­nyos-Termelési Egyesülés csupán a legutób­bi négy évben 37 új zöldségfajtát adott az ül­tetvényeknek, két és félszer annyit, mint a tize­dik ötéves terv éveiben. Az új fajtákat és hibri­deket az ország több mint 100 zöldségtermelő övezetében termesztik. A hálót harmincöt mázsa hal terheli Hohmann József Csónakban a brigád

Next

/
Oldalképek
Tartalom