Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
1987. október 3. ^NÉPÚJSÁG 3----------- jövő évtől kezdve sok tekintetben új feltételek között kell A gazdálkodniuk a vállalatoknak és szövetkezeteknek, szigorúbb takarékoskodásra _______ kényszerül sok költségvetési inté zmény. Egyénre és kollektívára egyaránt fokozott terheket ró az ország gazdasági stabilizálásának kényszere. E terhekkel megbirkózni, a feladatokkal megküzdeni csak úgy lehet, ha a pártszervezetek messzemenően közreműködnek a cselekvés helyi programjának kimunkálásában, s képesek felsorakoztatni a kollektíva egészét az együttes gondolkodásra és munkára. A kibontakozásnak, az előrelépésnek alapvető feltétele a tenni akarás, a cselekvési készség. Sok jel mutatja, hogy ez a feltétele meg is van, vagy viszonylag hamar megterefnthető. Ám azzal a megnyilvánulási módjával aligha érhetjük el, ami helyenként még ma is érzékelhető - nevezetesen az olyanféle igénnyel, hogy „mondják meg, mit kell csinálni a kibontakozásért, és mi megcsináljuk”. Ezt az igényt ugyanis nincsen aki teljesítse - a helyi kollektíva, a helyi vezetés helyett gok hangoztatásában. Nem elég azonban, ha csak a titkár, a vezetőség tagjai vannak a szükséges ismeretek, információk birtokában. A párttagság részéről egyre erősödő igény az érdemi részvétel a döntések előkészítésében, meghozatalában. Ennek az igénynek a kielégítésében azonban csupán az egyik oldal a fórumok megteremtése, az eldöntésre váró kérdések napirendre tűzése, a párttagok véleményének kikérése. Megfelelő tájékozottság nélkül aligha születnek a dolog lényegét érintő, tartalmas észrevételek. A pártélet belső demokratizmusának ebben a tekintetben is szerves része a nyilvánosság, a nyitottság. És ahol a vezetőség nem gondoskodik az információk továbbításáról, közkinccsé tételéről, ott nem sokat tettek a pártdemokrácia valóságos fejlesztéséért. A mai feltételek között egy-egy vállalatnál, intézménynél a vezetők és beosztottak érdekei mind erősebb szálakkal kapcsolódnak össze. Az objektív érdekeltség tehát nem készteti a vezetőket titkolódzásra a dolgozók előtt a munkahely életének lényegi kérdéseiben. Ám közrejátszhatnak szubjektív tényezők is: abban persze már egyetlen gazdasági, inTájékozódni és tájékoztatni nem munkálják, nem munkálhatják ki a konkrét teendőket sem a központi, sem a megyei vagy városi szervek. Éppen ezért a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalását vagy a kormány munkaprogramját 'sem lehet a pártszervezeteknek a szó hagyományos értelmében „végrehajtaniuk". De lehetetlen nem törekedniük a bennük megjelölt alapvető célok elérésére - aki nem ezt teszi, azt nem valamely felsőbb pártszerv fogja felelősségre vonni a határozat teljesítésének elmulasztásáért, hanem maga az élet, a gazdaság könyörtelen törvényszerűségei szabják majd ki érte a büntetést. Ezt elkerülni, a fejlődés igényeivel lépést tartani csak úgy tudhat bármely pártszervezet, ha alaposan tájékozódik a gazdálkodás feltételeiről, a piac követelményeiről. A tájékozottság most valóban alapvető érdekké válik - a tájékozatlanság, a felületes ismeretek luxusát egyszerűen nem engedheti meg magának egyetlen olyan kommunista kollektíva sem, amely érdemi befolyást kíván gyakorolni környezetére, az adott egység sorsára. Politikai súlya, valós szerepe ma nem kismértékben függ ettől. A pártmunka hagyományos formái - a gazdasági vezetők úgynevezett beszámoltatása, a különféle elemzések, vizsgálódások, a vezetői megbeszéléseken való részvétel és így tovább - éppúgy e cél szolgálatába állíthatók, mint ahogy meg lehet keresni, ki lehet alakítani hozzá a mai körülményekhez megfelelő újfajta eszközöket, módszereket is. Ám a személyes erőfeszítéseket egyik sem teszi feleslegessé. A sokféle információs csatorna hasznosítása persze időt igényel, és sok pártmunkásnak ma éppen ebből van a legkevesebb. Mégis kell rá módot találni, mert enél- kül a politikai munka, a termelést segítő tevékenység megreked az általánosságok szintjén, kimerül közismert igazsátézményi vezető sem érdekelt, hogy esetleges mulasztásaira, melléfogásaira is fény derüljön a kollektíva előtt. A tények vagy a tervezett lépések elhallgatására késztethet a kényelmesség, a konfliktusok elodázásának reménye is. A nyíltság adott esetben politikai bátorságot igényel. A pártszervezet vezetésének szükség esetén vállalnia kell a kellemetlen tényekről szóló nyílt tájékoztatást, az ebből adódó esetleges feszültségeket is. Hiszen a párttagok csak akkor vállalják, vállalhatják a kiállást a népszerűtlen intézkedések mellett, ha pontos információt kaptak ezek okairól, elkerülhetetlenségéről, a messzebbi jövőben várható előnyös hatásaikról. A jelek szerint ma kiváltképp a vállalati központok és a gyáregységek között akadozik az információk áramlása. Ez utóbbi helyeken olykor csak sejtik, mit terveznek a központban, s az intézkedések nemegyszer kész helyzet elé állítják az itteni kollektívákat. A felelősség ennek elkerülésében természetesen elsősorban a koordinációs joggal felruházott központi pártszervé, de az üzemegységek pártszervezeteinek is joguk és kötelességük igényelni az idejében történő, érdemi informálást. Az ismeretek megszerzésében támaszkodhatnak a vállalati tanács és a szakszervezeti vezető testületek helyi tagjaira is, akik helyzetüknél, tisztségüknél fogva többnyire hamarabb tudomást szereznek az elhatározásokról.----------- z információ alapja - kell-e m ondani? - mindig maga a A konkrét tény. De pusztán a tények, adatok felsorakoztatása még nem tájékoztatás. _______ Megérteni és állást foglalni az okok és összefüggések ismeretében, a várható követelményekre és hatásokra vonatkozó becslések alapján lehet. A párttagokat, a dolgozókat ilyen tájékoztatás illeti meg, közreműködésük a közös gondolkodásban és cselekvésben csak igy várható el. Hiszen okosan dönteni, hatékonyan tevékenykedni csak tájéko- zottan, felkészülten lehet. GYENES LÁSZLÓ Uj magyar nemesítései zöldborsó Iregszemcséről A fehérjetartalmú növények vetésterületét az elkövetkező években jelentősen növelik. A mezőgazdasági termelők számára jó lehetőséget biztosít, hogy új zöldborsófajták vetőmagjának szaporítását kezdték meg az idén a mezőgazda- sági nagyüzemek a vetőmagtermeltető vállalat megbízásából. Két új zöldborsófajta termesztését engedélyezte a fajtaminősítő szakbizottság, és ezután láthattak hozzá az üzemek - a várhatóan a nagy vetőmagszükséglet ismeretében - a szaporítóanyag előállításához. Az egyik új fajta a csehszlovákiai lu- zsani kísérleti állomáson kinemesitett zöldborsó, amelynek különös ismertető jele: talán minden hazánkban ismert zöldborsónál szebb, mély árnyalatú zöld színe van. Hozamát is jónak találták. Jól tűri a hazai időjárási viszonyokat, és a talajadottságokhoz is alkalmazkodik. A fajta vetőmagját exportra is szánják, azon túl, hogy ellátják vele a nagyüzemeket és szükség esetén a kistermelőket is. Egy másik lehetőség a termelők számára: a Takarmánytermesztési Kutatóintézetben Regszemcsén állították elő a legújabb magyar nemesitésű zöldborsót, amely szintén megfelelő terméseredményekkel biztat. A szakemberek különösen fontosnak ■tartják, hogy az egyik veszedelmes fuzá- riumos fertőzésnek viszonylag jól ellenáll. Ez is növeli a gazdaságok jövedelmét, hiszen kevesebb a növényi betegségek miatti anyagi veszteség. Mivel a termelők a jelek szerint csak a legjobb képességekkel rendelkező fajtákat keresik, a régebbiek egy része lassan kiszorul a termelésből. Ilyen például az Iregi Sárga nevű zöldborsófajta, amely a sajátos versenyben mindinkább háttérbe szorult. Az egységnyi területre jutó fehérjetartalma ugyanis kevesebb volt annál, mint amit a köztermesztésbe vett új fajtáktól várhatnak a termelők. HÉTRŐL | HÉTRE HÍRRŐL | HÍRRE „Itt van az ősz, itt van újra, s szép mint mindig énnekem” - írja Petőfi Sándor. Hát, ami azt illeti ízlés dolga, hogy kinek tetszik, kinek nem ez az évszak. Végül is mindenben meg lehet keresni és persze találni is a szépséget. Munkából mindenesetre mindenkinek jutott erre a hétre is, a „rendes” munkahelytől kezdve a másodállásokig, és kiskertekig. Megkezdődött a szüret a történelmi borvidéken, méghozzá mindjárta szekszárdi szüreti napokkal. Könnyű összekapcsolni a mindennapi feladatokat az országos ügyekkel, már csak azért is, mert ezt tette Csehák Judit miniszterelnök-helyettes, a Politikai Bizottság tagja is Tolna megyei látogatása alkalmából lapunknak adott nyilatkozatában. A párt kibontakozási programja, a hozzá kapcsolódó kormányprogram az új törvényekkel együtt az egész nemzet számára jelent feladatot a jövőben. De mi a nemzet, mi a haza, mit jelent manapság számunkra a hazaszeretet? Ebben a gondolatkörben több eseményről is beszámoltunk a héten Tolna megyében. Régi szokások - mai köntösben Az utóbbi években ismét felelevenedtek a megyében a korábban már megkopott és ezért el is hanyagolt hagyományok. Régebben minden faluban volt aratóbál, mostanában sok helyen sikerrel elevenítették fel ezt a szokást. Ugyanez a helyzet a szürettel, nagy sikere volt például a dunaföldvári rendezvénynek is. Ezen a hét végén is több településen rendeznek régi szokásokat felelevenítő játékokat, programokat. Szekszárdon közben a régiből új hagyomány is született, és ez az eseményjáték. Tulajdonképpen minden évfordulóra, eseményre igaz, hogy időnként szükség van nagy tömegeket megmozgató látványos nagy rendezvényre is. Ha szemünk előtt elevenedik meg a történelem akár szerkesztett, játékos, akár dokumentatív, akár vegyes formában, könnyebben átéljük a tartalmát is. A hazaszeretet egyik döntő láncszeme az, hogy ismerjük meg múltunkat, a történelmet, és nemcsak A törökök hozták Szekszárd környékére a Kadarkát tényszerűen - bár ezzel is vannak bajok -, hanem értelmileg az átélés szintjén is. Ehhez is jó módszer az eseményjáték. Még akkor is, ha ez kokázatosabb, és több munkát igénylő vállalkozás, mint egy húszperces unalmas ünnepi beszéd. Persze, ha nem unalmas, annak is megvan a maga funkciója. Szekszárdon a sikeres játékhoz megvannak a szereplők, a rendezők, a szakértők, akik a dokumentumokat összeállítják, most már csak a technika ördögével kellene jobb viszonyba kerülniük a rendezőknek, hogy ne rontsák el azt, ami egyébként jó lett volna. A hazaszeretet nem születik velünk Senkivel nem születik a hazaszeretet. Erre mindenkit nevelni kell, és ezt nem lehet elég korán kezdeni. Mint mindenért, ezért is elsősorban a szülők a felelősek, és csak ezzel együtt az iskola kötelessége. Sajnos e téren - éppúgy, mint a történelmi és a népi hagyományok ismeretében - vannak még hiányosságok. Gyerekekkel beszélgetve néha megdöbben az ember, hogy milyen kép is él bennük a világról, és abban hazánkról, illetve a külföldről. Az ismeretek hihetetlen özöne zúdul a gyerekekre. Már a reggeli hírekben - evés közben, vagy helyette - háborúkról hall, inflációról, túszszedésről és gyilkosságokról. Ha nem beszélgetünk el velük, akkor vagy a félelem lesz úrrá rajtuk, hogy mi történik az emberiséggel, vagy pedig közönyössé, önzővé válnak, és csak azzal törődnek, ami őket érinti. Beszélgettem kis elsőssel, aki meg volt győződve arról, hogy ő nem fog felnőni, Nagy élmény volt a szedresi gyerekeknek a modellezők bemutatója mert addigra már nem lesz levegő a földön és a vizek is mérgezettek lesznek. Kiderült aztán, hogy a szülei - munkájuk kapcsán is - sokat beszélgetnek otthon a környezetszennyezésről, ezért a rádió és a tévé műsorából is ezek a hírek maradtak meg benne. Ehhez hasonlóan vannak gyerekek, akik azt hiszik, hogy nálunk minden rossz, külföndön meg minden nagyon szép, nagyon jó, mert otthon is ezt hallják. A felnőtteknek gyakran nem jut eszükbe, hogy a gyerek mindent lát, mindent hall, csak éppen értelmezni nem mindig tudja a tényeket. A hazaszeretetre is nevelni kell. Jó alkalom erre a honvédelmi nap is, ami eleve szimpatikus a gyerekeknek, mert addig sem kell tanulni, játékos vételkedők viszont vannak. Minden iskolában megrendezik valamilyen formában a honvédelmi napot. Mi éppen a szedresi diákok programjáról kaptunk híradást. A számháború helyett idén változatos programot szervezett az iskola vezetősége a gyerekeknek. A reggeli ünnepség után - melyen az úttörők virággal köszöntötték a fegyveres testületek megjelent képviselőit - az iskolai sportpályán a BHG szekszárdi gyáregységének MHSZ-klubja tartott modellező bemutatót, a futtballpályán pedig különböző fegyvernemekkel ismerkedhettek a diákok. Az alsó tagozatosok ezután a Szigetbe vonultak, s onnan indultak rövidebb kirándulásokra, a felsősök pedig az MHSZ-lőtéren különféle akadályokat és lőgyakorlatot teljesítettek. A nyolcadikosokat külön erőpróba is várta - ők elgyalogoltak a medina-szőlőhegyi lokátorállomásig, majd a tíz kilométernyi út megtétele után, délután csatlakoztak a Szigetben táborozó iskolatársaikhoz. A régóta ápolt jó kapcsolat keretében a tengelici iskolából is meghívtak két negyedik osztályos rajt, a szedresi negyedikesek egy része pedig Tengelicen vendégeskedett. Áldozat - önmagunknak Most éppen nagy nemzeti program, az úgynevezett kibontakozást megelőző stabilizálási időszak előtt állunk. Áldozatot is kell vállalnunk egy jobb jövő érdekében. Biztosan nem könnyű belátni, hogy miért éppen én vállaljak áldozatot, de ha nem tesszük, akkor nem is lesz eredménye. Az életszínvonal csökkenését nem könnyű elfogadni, és még nehezebb lesz megszokni, mégis meg kell tenni, mert nincs más út az ország előtt. Lapszámaink az elmúlt héten is hírt adtak a hétköznapi áldozatvállalások soráról. Épült út, járda, bevezették a tiszta, jó ivóvizet Báta- apátiba is. Bővültek az iskolák, napközik, sőt még „új” iskola is létesült Nakon. Gyarapodott hát a megye ezen a héten is lakóinak munkája nyomán. Mondogatják mostanában, hogy jövőre új viszony keletkezik az állam és az adófizető állampolgárok között. Kétlem, ez a viszony ugyanis már lassan negyven éve létezik, csak mindkét oldalon gyakran elfelejtették észrevenni. Ugyanis mióta hazánk népköztársaság, azóta jogilag is az a helyzet, ami a világ minden államában mindig is igaz volt, hogy a nép tartja el az államot és nem megfordítva. Legfeljebb ez jövőre már jobban fog látszani, mint eddig bármikor. Az ország miénk, a mi hazánk, nekünk kell - most éppen - áldozatokat is hozni a jövőjéért. IHÁROSI IBOLYA Fotó: GOTTVALD
