Tolna Megyei Népújság, 1987. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-03 / 233. szám
1987. október 3. / TOLNÁIN 4 irtÉPÜJSÁG o A mintabolt már bezárt. Körülötte ültek a füvön, az autókban, a járdaszegélyen, és sorban is álltak jó páran. A reggeli nyitást várták. Sok volt az idegen. A helyi kisiparosoknak csak hihet az ember, hiszen jó részüket ők sem látták még soha. Unatkoztak, hát páran ittak is... a rendőrség háromszor ment ki a helyszínre, a lakók bejelentése nyomán, volt aki nem tudott aludni a hangoskodóktól. Reggel a lépcsőházban állítólag utálatos látvány, és bűz csapta orrba a lakókat. Mások csak türelmesen vártak. Mégis azt suttogták az emberek, na ezek az iparosok aztán... © A szekszárdi Mikes utcai mintabolt vezetője Preimeyer Györgyné ezer forint jutalmat kapott a Dél-dunántúli Tüzép Vállalattól. A bolt 1986-ban ismét Kiváló Bolt lett. A két munkatársnak 7-700 forint jutott, a vállalati kasszából. Ha ez kiváló bolt, akkor most miért állnak, ülnek, sorakoznak és fekszenek vagy kétszázan körülötte, mini redőnylécre várva? Azért mert a bolt kiváló, vagy azért mert nincs redőnyléc? Ez esetben egy kiváló boltról van szó, ahol nincs redőnyléc, legalábbis kevés van. De lesz áremelés, csicseregték a verebek... Azt mondják méterenként 70 fillérrel drágul majd a redőnyléc. Nosza ment a „füles”, s az ország minden tájáról érkezett a vevő. Azt is suttogják, volt olyan autó, amiben csak egy kisiparos ült, de négy másik embert hozott jó pénzért, aki sorbaáll neki. 0- Most mit mondjak a megrendelőmnek? - kérdezte a kisiparos. Felvettem az előleget, itt a rossz idő, nincs redőnyléc a gyerekek iskolába indulása vagy tízezer forint volt... Itt gyártják ezt a micsodát Szekszárdon és éppen itt nem lehet belőle kapni?! Hát ez felháborító! Pesten meg garmadában áll az áru, csak köte- genként egy ötszázas a jatt, amit le kell érte szurkolni. Hát ez is felháborító. * Ki adja a jattot?! (Gyanítom a kisiparosok egy része) * Ki fogadja el a jattot?! (Gyanítom a viszonteladók egy része) * Kinek nincs redőnye? Sem a kisiparosnak, sem a megrendelőnek. De ezek szerint a BVK-nak sincs annyi, amivel ezt a megugrott keresletet ki tudná elégíteni. o A BVK szekszárdi gyáregységének egyik legfontosabb profilja a redőny- lécgyártás. Megrendelőik hivatalos cégek, akik vagy továbbfelhasználásra vagy viszont- eladásra rendezkedtek be. Áfé- szek, gyárak, szövetkezetek. Az új ti- pusú ablakok már nem redőnyszekrényesek, de redőnyszerető hazánkfiainak igényei között ott van továbbra is a redőny. Az állami vállalatok, szövetkezetek nem képesek az igény kielégítésére, de nincs gond, mert van kisiparosgárda, akik hajlandók gyártani. A BVK szekszárdi gyára 380 vevőnek szállít az ország minden területére. Az elosztás elve: minden megrendelő kapjon, ne az érkezési sorrend legyen a döntő. (Megjegyzés: a kereskedelmi szabályzatban az áll, az érkezési sorrendben kell kielégíteni a vevőket.) De ez már kereskedelem. 0 Most már világos, miért a nagy csődület a mintabolt környékén. Aki előbb jön, az vehet. Ha négy embert is hozott magával, már nyugodtan is alhat. Persze, mindenki első akar lenni a sorban. Legfeljebb második, mert akkor még jut is az áruból neki. De ki adta le a „drótot” arról, hogy mikor jön az a fránya redőnyanyag? Senki. Mindig kedden szokott a bolt árut kapni, mindig érkezési sorrendben adják azt ki, és általában mindenki a két-há- romszorosát venné, ha tehetné. A mintabolt alkalmi rakodómunkásokat foglalkoztat egy-másfél órában. A boltban három nő dolgozik. (Érdekesség számomra, hogy az egyik alkalmi rakodó az állandó munkahelyén egy ismerősét kéri a helyettesítésre, amíg ő redőnyt pakol.) ©- Nem volt itt semmi baj addig, amíg az országból ide nem csődültek a kisiparosok. De még az sem volt igazán baj, csak attól a perctől kezdve, hogy hoztak magukkal „vevőket” is. A kisiparosok azt mondják, nyugodtan higgyem el, ez a baj okozója. A nevüket?! Azt nem mondják meg. Nem hülyültek meg... a kollégák kinyírnák őket. Ők nem akarnak Pesten jattért redőnylécet venni. Itt akarnak vásárolni továbbra is. Még akkor is, ha sorba kell érte állniuk, ilyenkor szezonban. Mert jön a tél. Mizéria van. Redőnymizéria. 0 A BVK igazgatója Baltavári István mutatja, hogy a vállaltaknak megfelelően, időarányosan teljesítették a szállításokat. A bolt több mint 90 százaléknál tart.- Olyan ez mint a tortaszeletelés - mondja. - A partneri, kereskedelmi, üzleti szempontok sokat számítanak. Még gyártunk az idén 2,5 millió métert. Az ösz- szes gyártott mennyiség 10 százalékát a bolt kapja. Azon a bizonyos napon, amikor a balhé kitört, a gyártelepen 23210 méter áru volt. Küldtünk Pápára, a Metal- loglobushoz és a boltba. 0- Négyen jöttek be először - így a gazdasági igazgató, Somorjai Lajos. - Ösz- szel mindig nagy a redőnyigény. A szállításokon dolgozók tudnak 1 -2 százalékot tolerálni ide oda, de ez is az üzlethez tartozik. Nekünk a műanyag falburkolatot is el kell adni. Szóval, kávé, üdítő, üljenek te az urak, majd megyek. Azt hittem valamelyik vevőnk. Nem. Soha nem látott idegenek. Cég?! Hivatalos ügy?! Nem... Kisiparosok képviselői. Feldúltan kezdték. De ők este hattól, és 150-en, végül is, - nem tudok segíteni. Érveltem. Beláthatatlan következményei lennének egy ilyen kérés meghallgatásának. Megszállnák a gyárat. így is az lett belőlet. 0 Egész kocsisor jött. Sokan be is mentek az üzembe. A folyóson álltak, aztán már kiabáltak is. Vagy negyvenen. Lincselési hangulat lett úrrá az embereken. Egymást heccelték. Az igazgatót követelték, de ő a BNV-n volt.- Idegesebb típus vagyok, mint a főmérnök, jó is, hogy nem voltam itt - mondja Baltavári István.- Én is az voltam a végére - sóhajt Somorjai Lajos. - „Nincs mit beszélni, menjenek, találkozhatunk a moziban” - mondtam végül már kínomban. - „Nem örülök a látogatásuknak, sem időm, sem kedvem nincs rá. Öt percet adok, míg hívom a rendőrséget. Egy részük elment, egy részük maradt. Végül ők is mentek...” Számok, tények 1986 áprilisában már le akarták állítani a termelést olyan készletek halmozódtak fel a gyárban. Három gép üzemelt nyolc helyett. 1987 szeptemberében szét akarják szedni a gyárat redőnylécért. Háromszáznyolcvan vevőjük van. A kereskedelmi vonal így is mondhatnám: gazdaság a gazdaságban. A szabályok adta lehetőségeken belül ügyeskedik a gyár. Termel és elad. Mindezt folyamatosan akarja megtenni. Holnap is. Egy-egy dolgozó évente egyszer maximum 500 méter ablakra valót kaphat. Három év alatt a 180 dolgozóból mindössze húsz élt a lehetőséggel. Még akkor is ha termelői árat fizet. Győrből kért egy idős ember segítséget. A jég szétverte a redőnyét. Soron kívül kapott. Szeptember 22-én a „balhés napon” a mintabolt 35 köteg redőnylécet kapott. A bolt 1987- re 950 ezer métert rendelt. Az első félévben 441 ezer méter redőnyléc érkezett... A bolt kért 350 ezer métert. A különbség most hiányzott a legjobban. A jelek szerint... Láncreakció Tavaly novembertől várnak műanyag ablakokat Solymárról. A vevő nem tudja befejezni a házat, nem kapja meg az OTP-től a bentlévő pénzét. A gyártó nem kap folyamatosan alapanyagot. Aki rosszul jár: az egyenként mindegyik... Október elsejére árváltozást Ígértek... Minden évben akad rá példa, hogy megrohanják az üzletet mini redőnylécért. A gyár tervei között szerepel, hogy felemeli a gyártás meny- nyiségét 15 százalékkal. Életben tartják a piacot. Ami ugye követel. A gyártótól - korrekt üzleti kapcsolatot továbbra is, a kereskedőtől - birkatürelmet, a kisiparostól, acélidegeket és akkor mit követel attól, aki redőnyét még az idei tél előtt szeretné lehúzni... Epilógus Elrendelem... csak kisiparos igazolványra... maximum 5 kötegnyit, ...előjegyzés formában... Kelt: szept. 24. Meiszter Péter kereskedelmi igazgató. Szeptember 29-én kedden a bolt nem rendelt a gyártól redönylécet. Egy hét pihenőt tartanak. Amíg a kedélyek lecsillapodnak. A hatás kiszámítható. Az októberi első kedd végre nyugodt redőnyléc-árusltást ígér Szekszárdon. SZABÓ SÁNDOR Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Népi iparművészeti szőttesek „1987” A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum újra szőtteskiállításra várja látogatóit. Szövő népi iparművészeink mérték össze immár XII. alkalommal tudásukaL Húsz évvel ezelőtt, az I. országos szőttespályázaton Keller Józsefné decsi népi iparművész nyerte el az első Sárközi Emlékdijat. Vajon azóta hány kitüntetéssel gazdagodtak a sárközi szövőasszonyok? Tehetségben, tudásban a maiak sem maradnak el a neves elődöktől. A legtöbb alkotás most is a tolnaiaktól érkezett, köztük a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet 22 tervezőjének 92-fé- le alkotása. Ez mintegy az ötödé az ösz- szes beérkezett pályamunkának. Beszélhetünk-e élő népművészetről? A szőttespályázat első kategóriája: „A paraszti és takácsszövés hagyományait hiven felidéző, mai használatra is alkalmas szőttesek” ezt az illúziót keltheti. Valójában a kiírásnak az a célja, hogy a régi magyar népi szőttes stílusok minél elmélyültebb tanulmányozására késztesse az alkotókat. Ebben a kategóriában a szőttesek korszerű funkciója és az ezáltal megkívánt méret és forma az új, egyébként az alapanyag, a színezés és a díszítmény a hagyomány által előirt szabályokat követi. Könnyebb a helyzete azoknak az alkotóknak, akik gazdag szőtteshagyományokkal rendelkező vidéken nőttek fel és dolgoznak ma is. Szép számmal találunk a palóc és a sárközi tervezők idősebb generációjában ilyen művészt, azonban ők is a tudatos hagyományőrzés és a korszerű felújítás eszméjének jegyében tevékenykednek. A többség azonban már a szövetkezetben, a piacra orientált termelés során tanult bele a tervezés fortélyaiba. Ismeretanyaguk forrása az idősebb kollégák tudása, a szövetkezeti dokumentáció, múzeumi gyűjtemények és a szűkös szakirodalom, valamint szakirányú közép- és főiskolai oktatás hiányában az Országos Közművelődési Központ és a Népi Ipar- művészeti Tanács által szervezett tanfolyamok. Ez tehát az alap, amire a mai szőtes népi iparművészet támaszkodhat. És az eredmény? A kiállított pályázati anyag segítségével képet alkothatunk a népi iparművészeti szőtteságazat jelenlegi színvonaláról, azokról a törekvésekről, melyek a népművészet korszerű megőrzésére és felújítására napjainkban irányulnak. Ugyanakkor megismerkedhetünk a népi szőttesek táji stílusai közül azokkal, amelyek felújításával szőttestervezőink jelenleg szívesebben foglalkoznak. A Népi Iparművészeti Tanács, az Országos Közművelődési Központ és a Tolna Megyei Tanács két kategóriában hirdette meg a pályázatot. A zsűri a tíz kiírt pályadíj mellett, tekintettel a munkák magas színvonalára, még öt különdíjat is kiosztott. Összesen: 127 szőttest minősített „A” kategóriásnak, vagyis kiemelkedően nívós alkotásnak. Végh Józsefné, a Sárközi Népművészeti Háziipari Szövetkezet tervezője a nyáron kapta meg a megtisztelő népi iparművész címet. Most pályamunkáival a legtöbbet, a Sárközi Emlékdíjat nyerte el. Követésre méltó ötletet valósított meg szőttesein. A sárközi hagyományból azt emelte ki, ami jelenleg a leginkább szinkronban van a divattal. Fekete alapú ruhaanyagait elegánssá emeli a nyersfehér csíkozás. Csak sajnálni lehet, hogy még nem készültek belőle kosztümtervek. Hozzá hasonlóan kollégái is az őrzés és átdolgozás különböző fokozataival kísérleteztek. A mintasorokkal sűrűn teleszőtt madaras térítőktől az egyszerű csíkokkal díszített darabig szinte minden változat előfordul pályázati anyagukban. Az előképek kiválasztása is változatos, a derékaljak egyszerű mintahagyománya, a habkönnyű ingek és bíborok szövéstechnikája is feltűnik a szőtteseiken. Az idősebb generáció tudását ismerte el a zsűri Egyed Mihályné, Népművészet Mestere és Báli Istvánné, Népművészet Mestere II. és III. díjában. A decsi általános iskola nemes feladatot vállalt magára azzal, hogy szakkörében a tanulóifjúság megismerheti a sárközi szőtteshagyományt. Foland Erzsébet tanárnő és Báli Istvánné irányításával erre a pályázatra is színvonalas textileket szőttek a gyerekek. Teljesítményükkel azt a reményt keltik, hogy lesz, aki a jövőben továbbviszi Perity Mihályné, Ács Istvánné és a többi nagy mester által megkezdett utat. A sárközi szőttesek mellett kedves színfoltja a kiállításnak a bukovinai székely szőttesek csoportja, nívós alkotások vannak köztük. Változatos szövéstechnikájukkal messze felülmúlják a többi anyagot. Láthatók a kiállításon a sávo- lyos szövés különböző változataival készült futók, „hálóit” abrosz, és selyemszálból szövött függöny, melyet készítője „csancsálással” díszített. A sárköziek bíborával, a kalotaszegi menyasszonyok „dulandéjával” rokon fátyolkendők készítésének hagyományát újítja fel. Tervezője, Szőts Gézáné a Nyíregyházi Országos Amatőr Népművészeti Pályázaton hasonló darabbal a legmagasabb díjat nyerte el. A szép eredmények ellenére a vásárló a bukovinai székelyek szőtteseit hiába keresné a népművészeti üzletekben. Piacra kevés kerül, mert nem áll mögötte megfelelő termelői kapacitás, nincs olyan szövetkezet, ahol ennek a szőttesstílusnak a feldolgozásával foglalkoznának. Talán a Tolna megyei székely- ség - lévén a legnagyobb lélekszámú - lenne hivatva olyan termelő egységet létrehozni, mely felvállalná a bukovinai székely népművészet feldolgozását és népszerűsítését. A Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet a sárköziek méltó versenytársának bizonyult. A hevesiek szegényes hagyománykincsre támaszkodhatnak, azonban örökségükkel jól sáfárkodnak. A pályázatra együtteseket küldtek, melybe sötétítőfüggöny, száda és térítők tartoznak, mindegyik olyan alapanyagból, mely funkciójának leginkább megfelel. Egy I. és két III. díj az eredmény. A változatokra épülő együttesek, melyek, részeikben és összhatásukban is esztétikai élményt nyújtanak, nemcsak díszítményben, hanem eszmei tartalomban is őrzik a népművészet örökségét. A pályázati anyag egyértelműen mutatja, hogy a jövő a modern felfogásban készült népi iparművészeti szőtteseké. A XII. országos szőttespályázat válogatott pályamunkáiból rendezett kiállítás ma délelőtt 11 órakor nyílik a Béri Balogh Ádám Megyei Múzeumban. Á tárlat október 30-ig látogatható S. KOVÁCS ILONA Végh Józsefné népi iparművész fődíjas ruhaanyagai Holb Margit iparművész hajdúsági göbös szőttesének részlete
