Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-12 / 215. szám
1987. szeptember 12. Képújság 3 Közösségi összefogás Egyéni felelősség Romlott az utóbbi években hazánk lakosságának egészségi állapota. Különösen „veszélyeztetettek” a negyven és hatvan év közötti férfiak. A tény persze önmagában is elszomorító és tettekre sarkalló lehet, de az egyéni tragédiákon túl társadalmi következményekkel is jár. Ezek közül elég csak megemlíteni, hogy fogy a munkaképes korú lakosság, sok a magányos, egyedülálló idős asszony. Mit lehet tenni? Ezzel a kérdéssel foglalkoztak a pártbizottságok és meghatározták saját működési területükön a tennivalókat. Kormányprogram született annak érdekében, hogy a lakosság halandósága összhangban legyen az egészségügyi szolgálat színvonalával. Legutóbb a megyei tanács v. b. tárgyalta a tennivalókat. Az orvosi ellátás fejlődésével párhuzamosan az elmúlt negyven évben folyamatosan számoltunk fel népbetegségeket, javult a lakosság egészségi állapota, bevezettünk sok védőoltást. Az elmúlt öt évben -1 miközben tovább fejlődött az egészségügy például az üzemorvosi hálózat terén - megtorpanás következett be. Az elemzések mind társadalmi, mind pedig egészségügyi oldalról bebizonyították, hogy a helyzet romlásának életmódbeli okai vannak. Mindig is cél volt a betegségek megelőzése, de ma már nyilvánvaló, hogy ennek kell a fő célnak lennie. Ugyanis éppen azok a betegségek vezetnek a halálozási statisztikában, amelyeket meg lehetne előzni. A szív- és érrendszeri betegségek rizikófaktorai között szerepel az elhízás, a mozgásszegény életmód, éppúgy, mint a dohányzás elterjedése. A rák megelőzéséhez hozzátartozik még az is, hogy a kiskertekben szabályosan és óvatosan permetezzenek. A betegségmegelőzés sokféle oldalról elemzett programja tartalmaz egy sor intézkedést, amelyeket meg lehet és meg is kell hozni. Ugyanakkor - a pártbizottságok állásfoglalásaival azonos módon - megfogalmazza azt is, hogy a végrehajtás nem lehet csak az egészségügy, vagy csak a szociálpolitika feladata. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy az életmód megváltoztatásának megint- csak sok feltétele van. A már-már önkizsákmányoló két és három műszakos élettempó ellen csak akkor tudunk hatékonyan fellépni, ha javul a gazdasági helyzet és nem lesz kényszer a túlmunka vállalása. Hogy ki, miért vállal többet, mint amennyit elbír, azt azért - némely rétegnél - nemcsak a kényszer motiválja, de az is, hogy nem akarnak lemaradni a szomszéd mögött. Ha annak színes televíziója, új kocsija, és fürdőmedencéje van, akkor nekem is legyen, kispolgári attitűdje is veszélyes lehet. Mint ahogyan egészségromboló és érzelmi elsivároso- dás a válások magas száma is. Köztudott, hogy az alkoholizmus is veszélyes méreteket kezd ölteni. Ennek okai között ismét végigmehetünk ugyanazon az oksági láncon, amely megint bezáródik előttünk. Hihetetlenül nagy jelentősége van tehát a társadalmi összefogásnak. Annak, hogy a pártszervezetek is törődnek ezzel a témával, netalántán annak tagjai még egymással is. Közösségben ugyanis sokkal könnyebb megküzdeni az élet nehézségeivel. A figyelmes, udvarias magatartás társadalmi érintkezési formáinkban szintén része lehet annak, hogy a stressz csökkenjen mindennapjainkban, vagyis ne idegesítsük feleslegesen egymást. A munkahelyekről, a társadalmi élet bizonyos területeiről rendeletileg ki lehetett tiltani az alkoholt, így megindult a káros ivási szokások lebontása. Biztosan nem oka az alkoholizmusnak az alkalmak száma, hiszen sosem volt „muszáj” innia annak, aki nem akart. Mégis rá lehetett szép lassan szokni. A szokás viszont nagy úr az életben. Például a dohányzásban, de ez ügyben e sorsok írója nem adhat hasznos tanácsokat a leszokásról másoknak, legfeljebb önmagának. A kábítószerrről itt most ne essék szó, főként azért, mert annyira szakmai terület, és még szerencsére nem annyira elterjedt, legalábbis megyénkben nem. Az AIDS-ről meg annyit, hogy a szerelmi szokások is kifejezik egy nemzet erkölcsi színvonalát éppúgy, mint amennyire annak kultúrájában gyökereznek. Ez is olyan terület tehát, ahol a változtatás csak lassú és fokozatos lehet, éppúgy, mint az életforma, életmód és ezzel párhuzamosan a gondolkodásmód, vagy ahogyan régebbi mozgalmi zsargon nagyon rondán megfogalmazta, a tudatformálás területén. Persze ha egy szó szép, azért még a tartalma fontos lehet. Az egészségmegőrzés programjában márpedig a tudatnak, a gondolkodás- módnak, sőt a tudatosságnak rendkívül nagy szerepe van, méginkább lehet annak felismerésében, hogyan is kellene élnünk. Most megint jöhet - gyakran jön is - ilyenkor a vélemény, a gondolat, hogy jójó de miből? Kétségtelen, hogy a gépsonka drágább, mint a tokaszalonna, a zsír, mint az olaj. Az orvosi műszerek pedig drágák és nem minden körzeti orvos rendelkezik olyan felszereléssel, mint amilyennel akkor rendelkezhetne, ha sokkal több pénz jutna rá, mint amennyi jelenleg jut. Nem az optimális megoldás lehetőségein kell gondolkodnunk és közben nem tenni semmit, hanem azon, hogy mi az, amit már most meg lehet tenni. Például a láb mindig kéznél van, mozgáshoz nem kell tehát sportcsarnok. Az étkezésnél is használhatunk kevesebb zsírt, kevesebb cukrot, a főzési tanácsoktól most eltekintünk. A szűrővizsgálatokra el lehet menni, most akkor sem megyünk, ha kötelező. Sorolhatnánk annak példáit, hogy amit meg lehet tenni, azt kötelességünk is megtenni. Ugyanis hiába a társadalmi összefogás, ha az egyén nem tesz meg mindent saját egészsége megőrzéséért. A társadalmi felelősséget nem csökkenti az a tény, hogy itt az egyéni felelősségnek - példamutatásnak - van legnagyobb szerepe. IHÁROSI IBOLYA HÉTRŐL HÉTRE h IÍRRŐL HÍRRE Ez a hét belevitt bennünket egész sor sürgős, el nem halasztható tennivaló közé. Mindenekelőtt arra kell gondolnunk, hogy a tanítást ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, intenziven, hatékonyan, azaz pontosítsunk: nem kezdtük el ezt, hanem életünk örök megújulásának része az állandó továbbképzés. Itt áll mögöttünk a tengelici konferencia, az ipari tanulók képzésének kezdete, a két főiskolánk kapuinak nyitása, egyikének először, s ami a tanulás, a létünk alapja, a termelő munka ugyancsak lefoglalta nemcsak a mi lapunk hasábjait, hanem az életünket is. A politikai munkáról A szőlőről Negyven olyan évet tudok már magam mögött, amikor az első szemináriumot hallgattam. Politikai kérdésekről volt akkor szó, s azóta mindig, hol erőteljesebben az ideológiai kérdések felé fordulván, hol a termelés-ideológiai gond együttes feladatára próbáltunk feladatot kapni, máskor a konszolidáció kérdései foglaltak el bennünket, majd jött a gazdasági mechanizmus, később ennek magyarázása-végrehajtása kérdéseivel együtt, most pedig a társadalmi-gazdasági korszerűsítés kérdései vannak a „szemináriumok” napirendjén. Mert gondolni való, hogy a párt, amint arról Berecz János is beszélt Tengelicen, új módon kiván politizálni. Sok kérdés van válasz nélkül, s ezek magyarázására, az emberekkel való szóértés kérdésében világosan kell látni a propaganda irányítójának, munkásainak, helyben a helyi feladatokra választ adó gazdasági kérdésekhez a magyarázatot hozzátenni. Erről manapság még sokat beszélnek, s leginkább a tettek mezejére léptek az emberek. Főleg az olyan gazdasági helyeken, ahol a vezetésnek van kibontakozási elképzelése, több alternatívában is, s ehhez már lehet kapcsolni a politikai munkát, az agitációs tennivalókat. Elsősorban persze az emberek gondjait kell megismerni, ezt megoldani, segíteni jó szóval és jó tettekkel. Abban bízom, hogy a tengelici gondolatok sokfelé eljutnak majd. Persze várjuk valamennyien az országgyűlést, amint megismerjük a kormány részletes programját, a mi dolgunk is, a sajtóé, az agitátoroké, könnyebbé válik. A jövő munkásai Örömmel adunk mindig hírt arról, hogy megyénk munkás- osztálya eredményesen veszi ki részét feladataink végrehajtásából. S nekem külön öröm, hogy minden évben, így ősz tájékán odaáll mögénk egy új, leendő munkáscsapat, amelyik majd továbbviszi a mi eszménket, munkánkat folytatja. Tolna megyében, még a Kaszás Imre-idökben kezdődött az iparita- nuló-képzés korszerű alapokra való helyezése. Minden bizonnyal a kitűnő pedagógus ma is elégedetten gondol vissza régi éveire, amikor képviselőként és magánemberként kis csoport előtt, az Országházban letette a voksot, a korszerű iparitanuló-képzés érdekében. Lám, a gyümölcs beérett. A Tolna megyei szakmunkásképző intézetek manapság olyan gazdagon felszerelt műhelyekben, kabinetekben fogadják a fiatalokat, tanítják a gyerekeket több tucat mesterségre, hogy húsz éve el sem tudtuk volna ezt képzelni. A növekvő feladatokhoz jó képességű szakemberekre van szükség, mondhatnám univerzális, több szakmát ismerő munkásokra. Ennek a feltétele is adott, hiszen a szakközépiskolák a jó alapok ehhez, a fiatal a szakmát adó érettségi után, rövid idő alatt második, harmadik mesterséget is kitanulhat. Az ipari üzemekben már nemcsak a satupad, meg a reszelő, a pemzli, meg a létra, a villáskulcs, meg a védőszemüveg van Az ipari tanulók az első napon megkapták a védőbakancsot, a ruhát és a vödörben a kéziszerszámokat jelen. Műszerek, gépek, számítórendszerek, programozott automaták, a kezelésükhöz azonban már nem elég a nyolc általános iskola, meg az iparitanuló-iskola nyújtotta képzés, ennél a szerezhető tudásnál többre van szükség. A főiskolákról A kis megyéknek általában az a sorsa, mint a miénknek, hol ezt, hol amazt visznek el tőlünk. Mire észbekapunk, már a levegőbe markolhatunk. Máig is elfog a harctéri idegesség, hogy annak idején „nem tartottuk meg” a palánki mezőgazdasági főiskolát. Most sem tudom, mi volt az indok, hogy azt Tolna megyéből székesfehérvári székhelyűvé tették, amikor megyénkben akkor és most is igencsak nagy szüksége (volt) van az élelmiszergazdaságban a vezető káderekre. Legki- váltképpen a technikusokra, üzemmérnökökre. Azért az élet halad. Idetelepítették a kaposvári főiskola egy tagozatát. Szép épületet készítettek, hozzá csatlakoznak már a kiszolgáló létesítmények is... S örömmel hallhattuk, hogy a Műegyetem Pakson üzemmérnökképző főiskolát nyitott, jelenleg még a padlástérben, ahol alig több mint két tucatnyian vállalkoznak századunk legjelentősebb „iparágának”, az atomerőnek kiszolgálására, szolgálatára. Ezt az új „mesterséget” tanulni nyilván a fiatalok elsősorban a PAV-hoz mennek. De megtanulják az elektromos energiával kapcsolatos sok más tennivalót is, a gazdálkodást, a továbbítást, a számítógépek használatát. Ez a főiskola hétfőtől a második hetébe lép... Az viszont a mostani vezetőink javára írandó, hogy Szekszárdon lassan egy évtizedes múltra visszatekintő tanítóképzős szakmában jártasabb szakemberek elmennek Paksra a humán tárgyakattanítani. Derék dolog ez. Látom ebben azt a tenniakarást is, amit a mi rendszerünk nevelte új pedagógus-politikusgárda már érez, a gyakorlatban valósít meg. Művelt embereket akarnak látni a munkahelyeken, az irodákban, a lakatosműhelyben, az atomerőmű-vezérlőben, a magasfeszültségű vezeték építésénél, és a szántóföldön is... Csak még az a „félig hallott" hír is megvalósulhatna, hogy Palánkon élelmiszeripari szakmában üzemmérnöki képzést nyújtó főiskolát nyitnak! Hiszen itt van a húsipar, a tejipar, a tartósítóipar! Micsoda öröm lenne az, ha nem is ebben az ötéves tervben, hanem a következő években arról cikkezhetnénk, hogy van már élelmiszeripari főiskolánk is. Tolna megyeiek egy csoportja Tengelicen Miután megjelent a szakigazgatási szerv közleménye, már tudjuk, hogy mikor kezdjük a szüretet. Bár a jó szekszárdi gazdának nem kell megmondani, mostan azonban arról van szó, hogy „a kérdést” egy kézbe akarják fogni. Fogják, legyen gazda az Aliscavin. Attól tartok azonban, hogy az idei szüret nem lesz gazdag, nem lesz édes, és nem vita nélküli. Látjuk, hogy mikor kell szedni az Irsai Olivért, a Chasselas-t, a Királyleánykát, a Bánátirizlinget, meg a többit. Azonban álljunk meg egy szóra! Késik, csak a mai hirdetések között szerepel, annak közlése, hogy az idén mennyi lesz a szőlő felvásárlási ára, mert tudni kell azt is, amit az egykori öreg borcen- zár mondott a fiának halála pillanata előtt, hogy: „Fiam, a szőlőből is lehet bort csinálni”. Hát a szőlő vidékünkön kevés lesz. Minőségéről semmit nem tudunk. Mindazonáltal a jó őszi kezdés után, jó szüretet kívánhatok csak, no és persze jó szőlőárakat, mert eljöhet az a helyzet, mint a múlt évben volt, hogy az Alföldről a maszekok meglepik a hegyet és tőkén-lábon veszik meg a termést. Mi marad akkor az Aliscavinnek? PALKOVACS JENÓ Alumíniumipari fejlesztések Japán kutatások a magyarság eredetéről A Magyaróvári Timföld- és Műkorund- gyárban befejeződött a kádkőgyártás korszerűsítését szolgáló csaknem 200 millió forintos fejlesztés, amelynek eredményeként a korábbiaknál több, és főként jobb minőségű tűzálló falazóanyagot állítanak elő ipari kemencékhez. Ezzel megvalósult az első olyan beruházás, amelyet az alumíniumipar jövőjét hosszú távon meghatározó új stratégiai célok jegyében indítottak. Az iparág talpon maradásához és továbbfejlődéséhez az exportban növelni kell a jó minőségű timföldből készített speciális anyagok kínálatát, valamint az értékesebb félgyártmányok, a hengerelt, sajtolt és húzott termékek arányát. Az új fejlesztési irányok meghatározása a Magyar Alumíniumipari Trösztön belül is vitákat váltott ki, mert a továbblépés nem ígérkezik könnyűnek. Nyereségesen eladni csak feldolgozott termékeket lehet, ám ezeknek az előállítása döntően a fejlett ipari országokba koncentrálódik, s az ottani gyártókkal nehéz felvenni a versenyt. A kihívást azonban állnia kell a hazai alumíniumiparnak, mert különben további fejlődését kockáztatja. Végül is ennek megfelelően fogalmazták meg az iparág jövőjét meghatározó stratégiai elképzeléseket a Magyar Alumínium- ipari Trösztben. A cél az, hogy az iparág exportjában 1990 utánra a jelenlegi 55 százalékról 70-80 százalékra növeljék a magasabban feldolgozott, értékesebb termékek arányát, amennyiben ehhez a forrásokat is biztosítani tudják. Bauxitot és timföldet ugyan a jövőben is nagy mennyiségben lehetne eladni a külpiacokon, de csak olyan alacsony áron, amely nem biztosítaná az alumíniumipar fejlesztéséhez szükséges forrásokat. Az elmúlt években ugyanis számottevően bővült ezeknek a termékeknek a világpiaci kínálata; az amerikai kontinens és Ausztrália bányáiból egyre nagyobb tömegben és olcsón termelik ki a bauxitot, illetve állítják elő a kohóalumíniumot. Az új stratégiának megfelelő hosszú távú fejlesztési elképzeléseket, s az ahhoz szükséges cél- és feltételrendszert programban rögzítették. A tervezett fejlesztéseket az alumíniumipari vállalatok döntően saját erőből kívánják megvalósítani. Az idén az iparág vállalatai l,6 milliárd forintot fordítanak beruházásokra. Ebből az ösz- szegböl az év végére elkészül az a 200 millió forintos beruházás is, amelynek eredményeként évi 1750 tonnával növelik a speciális csomagolóipari célokra használható, nemesített, műanyaggal, illetve papírral kombinált alumíniumfóliák gyártását a Kőbányai Könnyűfémműben. Ugyancsak az új stratégia jegyében fejlesztik több mint 100 millió forintos ráfordítással az ajkai timföldgyárban a galliumgyártást, s ennek eredményeként - a timföldgyártás során keletkező mellékterméket hasznosítva - a mikroelektronika egyik fontos alapanyagából az eddigieknél évente 3000 kilogrammal készítenek majd többet. A beruházás jövőre fejeződik be. A többlettermelést szinte teljes egészében külpiacokon értékesítik majd. Ez a mennyiség nem elhanyagolható, figyelembe véve, hogy a világ galliumtermelése évente körülbelül mintegy 50 ezer kilogramm. Hideo Macumoto oszakai orvosprofesszor vezetésével öttagú japán kutató- csoport tartózkodott egy hétig hazánkban. A japán tudósok immár két évtizede vérminták alapján kutatják a mongolid népek kirajzásának folyamatát és vándorlásaik útvonalát. Az Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézettel, valamint Kiszely István antropológussal együttműködésben a szakemberek vizsgálatot folytatnak a magyarság eredetének tisztázására. A vizsgálatok alapja, hogy az emberi vérben találhatók olyan immunglobinok, amelyek öröklődő szerkezeti tulajdonságaik révén jól használhatók a különböző vércsoportok elkülönítésében, illetve a rokonsági fokok megállapításában. Ezeknek a nagy stabilitással rendelkező, úgynevezett marker vagy jelző gének elemzésével jól meghatározhatók az egyes népek közötti rokonsági fokozatok. A hazai - főleg az Őrség vidékén és Karcagon vett - vérminták alapján kiterjedt vizsgálódást folytatnak a japán és a magyar szakemberek. A kutatásokról előzetesen annyi elmondható, hogy az Európában és Ázsiában is előforduló két közös marker mellett a magyarságnál két olyan másik jelző gén is található, amely jellemző a mongolid népekre. A végleges eredményeket a magyar és japán kutatók közösen fogják publikálni.
