Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-10 / 213. szám
4 Képújság 1987. szeptember 10. Veszélyben a szabadidő?! Veszélyben van a szabadidő!? Gyorsan, sokat dolgozni, keresni, teljesíteni, még akkor is, ha nem olyan nagyon lenne szükséges, ha nem létkérdés a pluszmunka, a pluszkereset. A szabadidő veszélyeztetésével veszélybe került egészségünk is, életmódunk változtatásra szorul: nem hiába mondjuk, „első az egészség”. Egészség nélkül élvezhetjük-e munkánk, munkáink gyümölcsét? Nem olyan messze az az idő, amikor a „három nyolcas” a népek, nemzetek, a munkásmozgalom egyik alapvető jelszava volt. Már Marx utalt arra, hogy egyszer majd a társadalmi gazdaságnak a mértéke már nem a munkaidő, hanem a szabadidő lesz. Az a szabadidő ugyanis, amelyet az ember saját személyisége sokoldalú fejlesztésére, képességei kibontakoztatására, megismerési vágyai kielégítésére, általános műveltsége növelésére, pihenésre fordíthat. E helyett eluralkodik a mellékes keresetszerzési hajsza, nem pótlódik az alvás hiánya, véget nem ér a háztartási munka, mivel otthon mindent magunknak kell elvégeznünk. Főleg mi felnőttek, felmentve gyermekeinket a közös munka felelőssége - és öröme - alól. A szabadidő újszerű kérdéskört hozott a XX. századi ember életébe, egész társadalmunk számára. A szabadidő szorosan kapcsolódik az egyéni és közösségi művelődéshez, a nevelés sokrétű formáival - a kultúra egészéhez, Bertrand Russel angol fizikus és filozófus azt mondta, hogy az a képesség, hogy a szabadidőt okosan töltsük el, a személyes kultúra legmagasabb lépcsőfokát jelenti. Élvben megnőtt korunkban a szabadidőnk - a kérdést tehát fel kell tennünk: mire „költsük”, hogyan lehet értelmesen eltöltenünk szabadidőnket? Vagy áruba bocsássuk újabb terheket vállalva magunkra? Aki legalábbis baráti viszonyban él munkájával - legyen az testi, vagy szellemi munka, - annak a hétvégén sem a tétlenség az ideálja. Edzi testét, csiszolja szellemét, keresi az önmegvalósítás útját-módját. Tanul, olvas, zenét hallgat, nem válik a televízió foglyává, de nem is lesz ellenapostola a tévének. Válogat, nem adja meg magát a készen kapott kulturális panelek befogadásának. Sportol, hiszen tudja, hogy izmai, egész testi kondíciója frissessége, épsége tervszerű testmozgás nélkül csökken, renyhül. Nem helyettesíti a testi munka, a háztartási teendők sokfélesége a sportot! Ki kell mozdulnia abból a bűvös körből, amely a lakása és a munkahelye közötti út megtételéből záródik köré. Kitekint szűkebb pátriája határain túlra, felfedez új részeket, tereket, utcákat városában, falvában, rá-rácsodálkozik a természet és az emberi kéz és tudás alkotta szépségekre. • Mindnyájan többféle közösséghez tartozunk, a munkahelyi mellett a baráti, szomszédsági körhöz, de alapvetően kötődni mégiscsak a családunkhoz tudunk igazán. A növekvő szabadidő-az egymás iránti türelem fejlesztésének iskoláját nyújthatja számunkra. A vasárnapi, szünidei, szabadságidőre eső idegesség is kimondva vagy kimondatlanul a szabadidő felhasználásának nem megfelelő módjára utal. Nőnek választási lehetőségeink, megannyi döntési feladat elé kerülünk, a programok között nem dönthetünk ötletszerűen, a tervszerűség segít az időbeosztás begyakorlásában. A helyes döntés- hozatal az önállóság, a vélemény- nyilvánítás szabadságára épülhet szülők és gyermekek között egyaránt. Ebbe belefér az is, hogy joga van minden családtagnak az időszakos egyedülléthez is, nem lazul a családi összetartozás, ha egyszeregyszer egyik-másik családtag magányosan sétál egy jókorát. A hétvégék, a nyaralás, az ünnepnapok a családtagok egymással történő közléseinek, kommunikációinak több lehetőséget nyújtanak, mint a dolgos hétköznapok - reggeleikkel és estéikkel. Ez utóbbiaknál ugyanis sok panasz, sérelem, negatív érzelem csapódik le egymás között. Nehéz néha ráfigyelni a másikra, a figyelmetlenség bántóvá válhat, a megbántódás agresszióba torkollhat. Egész hétvégünkre, sok ünnepnapunkra rátelepszik olykor egy-egy kiadós veszekedés. Az ünnepnap néha, önmaga torzképévé válik, számonkérések, elszámoltatások és új és régi mulasztások bűnei kerülnek terítékre. A több szabadidő a sűrített nevelés alkalmát jelentheti, a szülők lelkiismeretének megerősítését szolgálva: kihasználtam minden percet, foglalkoztam a gyerekemmel. A több szabadidő - ha megmarad szabadidőnek - nem ejtheti rabul az embert. Családban és barátok között egyaránt azzá kell váljon, amit neve jelez: szabadon eltöltött idővé, szabadidővé. M. M. Befőzni, de hogyan? Az ételek tartósítása szinte egyidős az emberiséggel. Az egyiptomiak háromezer évvel ezelőtt sózással tartósították a halat. A rómaiak a húst jégveremben tárolták, az inka indiánok pedig ismerték a fagyasztva szárítás egy nagyon egyszerű módját. A középkori magyar falvakban a házak közelében földbe ásott nagy kemencéket építettek, szalmával, gazzal fűtötték, a kemence sokáig tartotta a meleget. Itt szárították a gabonát, aszalták a gyümölcsöt. Az első igazi hűtőgépet az angol Perkins fedezte föl 1835-ben. Ennél az első gépnél az étel párolgási hőjét használták hűtésre. A gyorsfagyasztás alig hatvanéves múltra tekint vissza. Az eljárás során a terméket igen rövid idő alatt mínusz 1, mínusz 5 fokra hűtik le, majd akkor fejezik be a hűtést, ha a termék mínusz 15 fokra hűl le. Megszoktuk, sőt megszerettük a kon- zerveket. Ez persze amolyan kényszerű, megszokás diktálta szeretet csupán, hiszen a friss, házi étel izét a leggondosabban utánfűszerezett konzerv sem pótolja. Miközben a háziasszonyok igyekeztek - és igyekeznek - a konyhában töltött időt a minimálisra csökkenteni, nagyon megnőtt az igény az egyéni ízek, az otthon készült savanyúság, befőtt iránt. Ismét divatba jött a kamra, amelyet olyan nagyon hiányolunk a sokemeletes, hely- lyel nem okosan takarékoskodó, úgynevezett modern házakban. Ma családi ház, társas ház már nem épül kamra, pince nélkül. A nagyobb családok pedig igyekeznek hűtőládát beszerezni, ahol a legkisebb biológiai és élvezeti értékveszteség nélkül tudnak zöldséget, gyümölcsöt tárolni télire. Az aszalt gyümölcs a legtöbbünk számára a gyermekkort idézi. Akkor aszalt szilva, körte, sőt kajszi szinte mindennapi csemege volt. Most - hosszú szünet után - ismét divatban van. A szárított gyümölcs igen értékes ásványi anyagokat és meszet is tartalmaz. Nehéz fizikai munkát végzők, gyermekek és sportolók számára szinte nélkülözhetetlen. Aszalásra akkor jó a gyümölcs, ha kissé már túlérett, a fáról könnyen lerázható, vagy magától is lehullik. Víztartalma ekkor a legkisebb, cukortartalma pedig a legna-' gyobb. Először is jól mossuk meg, ezután néhány percre forrásban levő vízbe dobjuk (elég két percre is). A rövid forralással elronösöljuk a sejtek falát, így a szárítás során a vízleadás könnyebb lesz, másrészt az így kezelt gyümölcs színe is szebb lesz. Forralás után vegyük ki, csöpögtessük le, majd hűtsük le a gyümölcsöt. A következő munkafázis az, amikor a lehűtött gyümölcsöt forró, 50 százalékos szirupba merítjük, amitől az aszalt gyümölcs szép fényt kap. Szárítani lehet a napon is, de sokan előnyben részesítik a felülről fedett, de minden oldalról nyitott fészert, ahol eső nem érheti az aszalványt. Fontos szabály, hogy a szárítás kezdetén a hőmérséklet ne legyen alacsonyabb - később utószárításra, ha szükséges - a gyümölcsöt betehetjük 50 fokos sütőbe is. Az illóolajat tartalmazó fűszernövényeket ne a napon, hanem félárnyékban vagy árnyékban, fedett helyen szárítsuk. Igen jó módszere a szárításnak, ha laza kötegeket készítünk a fűszernövényekből és szellős helyen, fejjel lefelé függesztve szárítjuk. Végezetül még néhány szót szólnék a konzerváló szerekről. Nagyanyáink büszkén mutatták szintetikus konzerváló szert nem tartalmazó befőttjeiket, dzsemjeiket, mondván, aki tisztán dolgozik az nem használ tartósítószert. A cukor és a méz önmagában, kellő töménységben az egyik legrégibb tartósítószer. Az 50 százalékos cukor teljes biztonsággal konzervál: Hogy a dzsem íze érvényesüljön és ne csupán édes legyen, 1 kg nyers gyümölcsre elég 20-25 deka cukrot adni A nagyon savanyú meggy és ribizke esetében az egy kiló gyümölcsre számítón cukormennyiség elérheti akár a 40 dekái is. Széles körben használják ma is a szalicilt tartósítószerként. Hatása nem teljesen közömbös az emberi szervezetre mivel fellobbanthat lappangó gyomor- és nyombélfekélyt, érzékeny emberekné emésztési zavarokat okozhat. A szalicilnál mindenképpen jobb a benzoesavas nátrium, vagy nátrium-benzonát, amely gyógyszertárakban is kapható. 1 kg-ny kész befőttre, mustra, szörpre, vagy dzsemre elegendő belőle 1,5 g. Tamás Enikő Régiből - újat Két alakítási ötletünk azoknak nyújt segítséget, akik szívesen modernizálják megunt, ám jó minőségű ruhadarabjaikat. 1. Első modellünkön egy vékonyabb szövetű tavaszi (őszi)-kabát- ból készült praktikus és jól kihasználható „huzattunika” látható. Sportos jelleget ad a kihajtott gallér, a rátett zsebek, az érdekes ujjmegoldás, elől végig:cipzárral, s mindenütt tűzéssel díszítve. Alatta hosszú ujjú blúzt, pulóvert, pólót lehet mind nadrághoz, mind szoknyához viselni. 2. A vastagabb jersey ruhából kétrészes szoknya-mellény garnitúra alakítható. A mellény enyhén karcsúsított, végig cipzáras, tűzéssel díszítve. A hamis zsebpatnik elütő színű műbőrből is készülhetnek. Nevekből város írjátok be az alább felsorolt neveket az ábra vízszintes soraiba úgy, hogy a körökkel megjelölt középső függőleges oszlopba kerülő betűk felülről lefelé olvasva egy magyar város nevét adják eredményül! ANTAL, CÉZÁR, FANNI, IZSÁK, MÁRTA, ORBÁN, SIMON. (Z. J.) (yvzao “iviNv Nvatio XVSZI NOIAIIS INNVd V1ÜVW) 0|0>)S!i/\| :sej(aj68y\| Bancso Banov: Méhkirálynők a kaptárban Egy méhész gondolt egy nagyot, merész kísérletbe fogott: a legkisebb méh is hadd lenne méhkirálnyő - de sok méz lenne! Nem volt könnyű a feladat, de jámbor emberünk haladt, vagy száz metódust, jobbnál jobb eljárást is kidolgozott, csak nőjenek, változzanak: virágporok, domboldalak, szélcsend, édesebb nedvek és magasban való röptetés, s még más titkos ügyletek, miknek nyitját máig sem találhatni meg. Múlt az idő, egy év is eltelt immár eme kísérletekkel, mikor kertje mellett haladva beszólt egyszer a szomszéd gazda, s megkérdezte: „Nos, hogy haladsz? Sikerül-e, mit úgy akarsz?” A méhész meg: „Nem is tudom... Nézd meg magad: minden kasom méhkirálynővel van tele, de méz, az nincs benn semmi se. ” KISS BENEDEK fordítása A faun herceg Élt egyszer egy özvegy királyné^ csak egyszem fia volt, akit a szeme világánál is jobban szeretett. Egyik nap a fiú vadászni ment, és találkozott egy furcsa, rejtélyes asszonnyal, aki elébe toppanva így szólt:- Szép kis herceg, megengedné, hogy a lovamat az istállójába kössem?- Micsoda kérés? - válaszolta ridegen a herceg. - Csak nem fogok az én pompás istállóimba a paripáim közé engedni holmi kóbor gebét! Azt már nem! Az asszony (amint sejtitek, boszorkány volt) ettől méregbe gurult, és szörnyű átokkal sújtotta a herceget és a vadásztársaságot: az ifjú herceg és egész kísérete azonnyomban faunná és szatírrá változott, amilyeneket az egykori ligetekben lehetett látni. Képzeljétek el, a királynő hogy elborzadt és kétségbeesett, amikor a fiát hazatérve meglátta ilyen formában: deréktól lefelé teljes egészében kecske alakúvá vált, míg az arca, a válla, a keze emberformájú maradt. És többé-kevésbé így néztek ki társai is. A szegény királynő elsírta összes könnyét, végül kénytelen volt beletörődni. Nemsokára azonban híre j$rt, hogy egy jótündér él a rengeteg erdő közepén. Felkereste a királynő tüstént,'hogy tanácsot kérjen tőle. A jó tündér azt mondta neki:- Egyetlen módon szabadulhat meg a fiad az átok alól, ha talál egy lányt, aki megszereti, úgy ahogy van, és hajlandó hozzámenni feleségül, annak tudta nélkül, hogy herceg! Az anya reményt és bizakodást merített ezekből a szavakból; csak kell lennie a világ valamely szegletében egy jólelkű leánynak, aki kész feleségül menni afiához ilyen szörnyűséges, átváltozott formájában is. De reménye hamar hamvába hullt, nem akadt senki, egyetlen leány sem, aki feleségül ment volna hozzá; hiába járt mindenfelé, s hirdettette síppal-dobbal falun, városon. Bárók, grófok, hercegek lányai - hallani sem akartak róla. A szegény asszony próbálkozott egyszerűbb lányokkal: kereskedők, kézművesek, a köznép gyermekeivel, ám senki, de senki nem volt hajlandó feleségül menni a faunherceghez. A herceg eközben szomorúan tengette életét a nagy parkban, kecsketermészetétől hajtva keresgette a mezők füveit, az erdők zöldjét; csak a természet ölén sikerült enyhülést találnia gyötrelmeire, így hát ideje nagy részét a fák között töltötte, ide-oda kószálva. A park szélén állt a kertész háza. Volt neki egy lánya, ki éppen hazatért az intézetből; a lány a veteményeskertben sétált, mikor megállt előtte a faunherceg. A kislány, meglátva e torzszülöttet, megrémült, és lélekszakadva elrohant. Másnap mégis, valami megmagyarázhatatlan kíváncsiságtól űzve, visszatért ugyanarra a helyre, reménykedve, hogy megpillantja újra azt a különös lényt. Úgy is lett, alkonyaikor megjelent a faunherceg. A lány most már nem menekült el előle, hosszasan méregetni kezdte, aztán bátorságot merítve így szólt:-*Mi történt veled, miért nézel így ki?- Aj-aj, milyert szerencsétlen az én életem! - felelte a faunherceg. Aztán váratlanul megkérdezte: - Mondd, legalább te szeretsz engem? Erre a kérdésre a kertész lánya ismét elmenekült, és pár napig nem mutatkozott. A kíváncsisága azonban nőttön-nőtt: az a különös lény valami titkot és gyengédséget hordott a lelkében, és az egyre jobban megigézte őt. így hát egy napon, alkonyaikor - nem tehetett mást - ismét visszatért a találkozó színtetére, ahol ott találta a faunherceget. Még egyszer megkérdezte tőle:- Mi történt veled, miért nézel így ki? De ő ugyanazzal a kérdéssel válaszolt:- De legalább egy ici-picit szeretsz engem? A kertész lánya nem menekült el, de nem válaszolt se igennel, se nemmel. Mereven, mozdulatlanul állt. Erre a faun szomorúan elballagott. Egy másik alkonyatkor ismét találkoztak. A kérdésre - De egy kicsit szeretsz engem? - mivel szerette volna tudni az egész történetet, a lány halkan így válaszolt:- Te, szegény! Persze, persze hogy szeretlek! És ebben a szempillantásban megtört a varázs, a faun bámulatos herceggé változott vissza, amilyen mindig is volt, tetőtől talpig, s a kertész lányával néhány nap múlva összeházasodtak. Fordította: ANGYAL JÁNOS
