Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-09 / 212. szám

4(DéPÜJSÁG 1987. szeptember! Folytatódik a Szent István Bazilika felújítása Bár a magyarországi nemzetiségek száma összesen néhány százezer, s ők is szórványokban élnek, mégis helytelen lenne, ha nyelvük és kultúrájuk értékeit csak szigetjelenségnek tekintenénk. Több évtizede már, hogy közművelődésünk felismerte, hogy a velünk együtt élő nem magyar etnikai csoportok kultúrája a kö­zös haza együttes műveltségének része, egyúttal egyetemes emberi érték, amely­nek fennmaradását óvni, fejlődését segíteni egész társadalmunk feladata. Hogyan is áll a nemzetiségek közművelődése ma? Mivel általános közművelődésünk szerves része, jellegzetes jegyeit: értékeit, hibáit és bajait viseli magán. Ugyanazok a divatáramlatok hatnak rá, mint a ma­gyarra. Például a nemzetiségeket ugyanúgy fellelkesítette annak idején a Repülj páva mozgalom, vagy a táncházak kibontakozása, csak mindig kisebb-nagyobb fáziskéséssel. A nemzetiségi közművelődés kibontakozásának korszaka az elmúlt 15 évre te­hető, amikor a különböző intézmények (KÓTA, Népművelési Intézet, Magyar Nép­rajzi Társaság, MTA, HNF Honismereti Bizottsága, TIT, Állami Gorkij Könyvtár stb.) magukra vállalták a részfeladatok gondozását. Ezek az intézmények a mennyisé­gi fejlődés mellett a minőségi előrelépésnek is garanciái voltak. A nemzetiségi közművelődés legdinamikusabb része, domináns megjelenési formája a hagyományápolással függ össze. Ez természetesen adódik abból, hogy a felszabadulás előtt a magyarországi nemzetiségek jelentős része falun élt, értel­misége alig volt, így sajátos kultúrájukat hosszú ideig a népi műveltségben testet öltő folklorisztikus örökség képviselte. A szocialista viszonyok között kibontakozó kultúragyarapftó tevékenység elsősorban erre építkezhetett, amelynek igen nagy szerepe volt az önbecsülés, a nemzetiségi értéktudat kialakulásában. Először tánccsoportok, zenekarok, később amatőr kórusok és pávakörök jöttek létre. Ma is ez jellemző. Számuk 350 körül van. Arányszámuk nagyobb, mint a magyar tele­püléseken lévő hasonló műkedvelő csoportoké. A kis együttesek nyomán a nemzetiségek körében is eleven tevékenység indult meg saját tárgyi emlékeik megmentésére, főleg annak láttán, hogy hazaiak és külföldiek felvásárolják őket. Az elmúlt 15 év alatt 34 olyan nemzetiségi tájház- múzeum létesült az országban, ahol teljes lakóház mutatja be (gazdasági épüle­tekkel együtt) valamely nemzetiségi településnek XX. század elején volt életfor­máját, tárgyi kultúráját. (Ebből 14 szlovák, 12 német, 6 délszláv, 2 román.) S ez a lendület tovább tart. Sajnos az igyekezet általában kimerül az értékek muzeálissá merevítésében. A hagyományápolásban is fennáll a veszélye annak, hogy a nemzetiség és a kultúrája közötti viszony külsődlegessé válik nosztalgikus kötődéssé reduká­lódik. Az a törekvésünk, hogy ahol lehet, a tájházobjektumok legyenek az anya­nyelvművelő, hagyományápoló közösségek otthonai és műhelyei. Kár, hogy a nemzetiségi lét elsődleges elemét, az anyanyelv művelését elősegítő közművelődési formák visszaszorultak. Az iskolai nyelvtanulás után ke­vés az olyan művelődési lehetőség, amely a fiatalok további nyelvfejlesztésére ke­retet nyújtanának. Alig van nemzetiségi színjátszó csoport, irodalmi színpad, ön­tevékeny irodalmi szakkör, amatőr bábcsoport. Ez azt is jelzi, hogy oldódik, halvá­nyul a nemzetiségi nyelv tudása. A nyelvet megtartó kis közösségek, falvak zárt­sága megbomlott, az új közegben egyre inkább a magyar a használt nyelv. A nyelvművelés hátrányainak ellensúlyozására a nemzetiségi klubok látszanak legalkalmasabbnak. 1975-76 táján bizonytalanul alakultak az elsők, azokat is gyanakvás vette körül. 1980 körül már 100-ra emelkedett a számuk. Közülük iga­zán tartósnak mindössze 40 bizonyult. Kevés. Főleg azokban az ipari központok­ban volna indokolt a létük, ahol a termelési struktúra változása, a társadalom átré- tegződése folytán a migráció új nemzetiségi csoportokat hozott létre. Az új típusú - nyelvet és hagyományt megőrző - közösségek kialakulására ott, ahol a nemzetiségek kis számban élnek, a klubok kínálnak lehetőséget. Könyvtár és olvasottság? Ma nincs olyan kis település, ahol nemzetiségi lakosság él, hogy ne volna anyanyelvi könyvállomány is. 1985 végén az ország nemzetiségi könyvállománya 271 ezer kötet volt. (1970-ben 17 ezer körüli.) A bő­vülést a hazai kiadványok mellett főleg az anyanemzetektől történő rendszeres vásárlások biztosítják. Erre 1974-től évi 700 ezer forintot fordit a művelődési tár­ca, amely összeg azóta sem változott, a könyvek árai viszont a szocialista országokban sem lettek olcsóbbak. Az olvasottsággal azonban nem lehetünk elégedettek. Elsősorban a gyerekek és a fiatalok olvasnak. Ez abból adódik, hogy nemzetiségeink többsége archaikus tájnyelvet beszél. Az idősebb generációk a modern irodalmi nyelven írt műveket nehezen értik. Az olvasási érdeklődés kitel­jesítését viszont a nemzetiségek körében is jól szolgálják a nyári ifjúsági olvasótá­borok. Nemzetiségi könyvkiadásról ugyancsak az 1970-es évektől beszélhetünk. Kezdetben alig volt szerző, jelenleg a szövetségeknél sorban állnak kézirataikkal. A másfél évtized alatt 80 szépirodalmi, helytörténeti, néprajzi stb. tanulmánykötet jelent meg, nem számítva a nemzetiségi etnográfiai sorozatok kiadványait, amely­ből ez idő alatt 25 került ki a nyomdából. Gondozójuk a Tankönyvkiadó Vállalat. A szerkesztés, nyomdai átfutás itt sem gyorsabb, mint általában. A nemzetiségi szö­vetségekben - távlati tervként - felmerült egy önálló nemzetiségi kiadó gondolata is. Újabb színfolt a képzőművészet. Elsőként a szlovák szövetség gondolt arra, hogy összefogja a magukat nemzetiségi származásúnak valló művészeket. A leg­népesebb család (mintegy 50) a német szövetség köré tömörült, amely számos kiállítást szervez a németlakta településeken, de esetenként külföldi tárlatok mag- valósulását is elősegíti. 1984-ben kezdte el működését Szekszárdon a Német Bemutató Színpad, a Deutsche Bühne Iglódi István rendezővel, hivatásos színművészek közreműkö­désével. 1985-ben helyben, és az ország különböző németlakta helységeiben megtartott német nyelvű előadásaik száma 84 volt. Közművelődésügyünk e speciális területéről szólva nem lehet kihagynunk a nemzetiségi rádió- és tévéadásokat sem. Bennük az érintettek jogaik kiteljesedé­sét, jó társadalmi közérzetük kialakításának tényezőjét látják. A budapesti Szent István Bazilika tetőszerkezete je­lentős felújításra szorul. A munkát a Középület «építő Vállalat végzi. Most a szen­tély fölötti részen dolgoz­nak az ácsok és tetőfedők. A tető egy részén új, vég­leges borítást készítenek. A beázások nagy részét egye­lőre csak ideiglenes borí­tással tudják megszüntetni, mert a rendelkezésre álló pénz az épület nagyságá­hoz és állapotához képest igen kevés. Az épület teljes felújítása legalább tíz évig tart majd. Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ A folyóirat új számát a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójá­nak szentelte a szerkesztőség, s ezzel a szovjet és más nemzetiségű olvasó kéré­sének tett eleget. Azt kérték ugyanis, hogy részletesen ismertessék a szovjet állam történetének nevezetes esemé­nyeit, az októberi forradalom történelmi jelentőségét, és a Szovjetunió, valamint a világ népeinek sorsára gyakorolt hatá­sát. A jubileumi évben a fotóriportok, cik­kek, interjúk, az olvasók kérdéseire adott válaszok is azt a célt szolgálták, hogy az olvasók teljesebb képet kapjanak a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusán hozott határozatok gya­korlati megvalósításán munkálkodó szovjet emberek mai életéről. Az októberi forradalom a történelem­ben először emelte fel az aktív politikai élet és a szellemi alkotás szintjére azo­kat, akiket évszázadokon át elnyomtak, kizsákmányoltak. A szovjet kormány az első napoktól kezdve alapvető feladatá­nak tekintette a kultúra közkinccsé téte­lét. A politikai forradalomnak törvénysze­rűen kulturális forradalommal kellett foly­tatódnia. A szovjethatalom rendeletileg megszüntette a rendi tagozódást. Felszá­molta a rendi kiváltságokat és hivatalo­kat. Az ország minden lakosa a szovjet köztársaság egyenjogú polgára lett. Bé­kés gondok következtek tehát az ország életében. A múlt üzenete szólal meg abban a cikkben, amely a forradalom első éveit idézi. A korabeli újságcikkekből és az események résztvevőinek visszaemléke­zéseiből ma is érzékelhetjük a nagy szembenállás feszültségét. Sztanyiszlav Satalin, a Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának levelező tagja nyilatkozik a szovjet gazdaság fejlesztésének főbb irányelveiről a harmadik évezredig. Hangsúlyozza, hogy a XX. század utol­só másfél évtizede a Szovjetunió számá­ra a nagy átalakítás időszaka lesz. Az átalakítás alapvető célja: a szocializmus lehetőségeinek teljes körű felhasználá­sa, a szovjet rendszer sokoldalú korsze­rűsítése, a nép anyagi jólétének és szel­lemi kultúrájának magasabb szintre emelése. Az elképzelések megvalósítása érdekében a legfontosabb tennivaló, hogy együttesen használjuk fel a tudo­mányos-műszaki fejlődés és tervgazdál­kodás vívmányait. E feladat megoldásá­val bizonyítani kell a szocialista gazda­ság alapvető előnyeit a kapitalistával szemben, amely maga sem topog egy helyben. Befejezéséhez közeledik az egységes gazdaságirányítási rendszer kialakítása, meghatározták az új gazdasági, poli­tikai, jogi előfeltételeit. Ez a példátlanul nagyszabású, forradalmi jellegű, a társa­dalom minden területét érintő átalakítás határozza meg manapság a szovjet em­berek mindennapjait. lányok; asszonyok Érzelmi nevelés címmel a szófiai nőta­nács kiterjedt tevékenységéről számolt be a folyóirat új szeptemberi száma. A Szovjetunióban több iskola nemzetközi barátsági klubja viseli Zalka Máté nevét, és folytat levelezést magyar tanulókkal. Az erről szóló cikk a tervezett diákcsere lehetőségéről is hírt ad. Az egy portré története című írás arról tájékoztat, hogyan fedezték föl a csehszlovákiai Teplice gyűjteményében több, kb. 150 éve készült Brjullov-képet. Ezeknek az ábrázolt személyek révén Puskinhoz is közük van. E számban foly­tatódik Alesz Adamovics Az utolsó pász­toréi című kisregénye. A borogyinói csata évfordulójáról bő­ven illusztrált írást közöl a folyóirat. A lap új számában egy szociológus tollából je­lenik meg divatelemző cikk. Folytatódik a gyöngyfűzők tanfolyama. Kicsinyeknek kötött együttest, nagyoknak pedig variál­ható szoknya szabásmintát kínál a divat­rovat. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom szeptemberi szá­mában Vaszilij Belov állami díjas orosz író A paraszti élet rendje című karcolatát közli „a népi esztétikáról”. Az északi orosz falvak hagyományos életét bemu­tató művet Rab Zsuzsa fordította. E szám­ban jelenik meg Borisz Megreli első könyves grúz író Meghatalmazás nélkül című kisregényének második része Har- sányi Éva fordításában. A líra rovat Ar- szenyij Tarkovszkij verseiből közöl válo­gatást. A költőt Baka István, költő mutatja be a magyar olvasóknak Újító klassziciz­mus? című írásában, Felkisz Medvegyev pedig Tíz este Arszenyij Tarkovszkijnál cím alatt emlékezik közös beszélgeté­seikre. A finnugrisztika című rovatban Naftoli Bassel A finnugor irodalmak összeha­sonlító kutatásáról fejti ki véleményét, elhatárolva magát az etnikai rokonság je­lentőségét tagadóktól, s a rokonság fo­galmát parttalanná tágítóktól is. Mint írja, a modern finnugor irodalmak a történe­lem során kialakult zonális-földrajzi kör­nyezetük konkrét kontextusában fejlőd­nek, a rokon irodalmakkal való kapcsola­taikat, tehát a konkrét történelmi kontex­tust árnyaló, azt kiegészítő tényezőknek kell tekintenünk. Trofim Kubancev Mord- vinokról Magyarországon című tanulmá­nyában összefoglalja a magyar tudósok mordvin irodalommal és kultúrával kap­csolatos nyelvészeti, néprajzi és irodalmi kutatásait. Andrej Rubjljov freskóiról, ikonjairól szól a lelkes műértő hangján Natalja Szalko, a művészet rovatban. Kiemeli, hogy a XV. század legelején alkotó festő szerzetes milyen bensőséges, emberi hangvételben értelmezte újra a hagyo­mányos témákat: Pál apostol és a Meg­váltó alakját, a Szentháromságot és az Utolsó ítéletet. A megértést és jóságot egyesítő tetterős embert ábrázolva Rubjljov az összefogás eszméjét sugallta az orosz történelem nehéz korszakában. szputnyik A Szovjetunióban folyó átalakítás iránt világszerte nagy az érdeklődés. A Szput- nyik igyekszik ezt az igényt kielégíteni, és több anyagot is publikál e témakör­ben. A gazdasági irányítás új rendszerének kialakítása számos területen már folyik vagy közeledik a megvalósításhoz. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa már el­fogadott egy törvényt az állami vállala­tokról. Vjacseszlav Szencsagovnak, a közgazdasági tudományok doktorának, az Állami Tervbizottság tagjának írását közli a lap A vállalati törvény címmel. Új fogalom született a szovjet emberek gondolkodási szférájában. A korábbitól eltérően a hangsúly már nem a mennyi­ségen, hanem a minőségen van. Ez is az új gazdasági mechanizmusnak egy új eleme. A kor követelményeként az or­szágban új egységes állami termékátve­vő szervezetet hoztak létre. A közvéle­ményben a témával kapcsolatosan szá­mos kérdés merült fel. Ezekre Minőség­garancia címmel válaszolnak a termékát­vevő szervezet vezetői a folyóirat hasáb­jain. Szivkov gazda vállalkozása címmel folyóirat közli Alekszandr Liszkov cikké melyben a szerző a gyorsan fejlődő ko lektív családi vállalkozás (nálunk „háztc ji”) kérdéseit taglalja. Mihail Gorbacsov köszöntötte a köze múltben Moszkvában megtartott nők v lágkongresszusának résztvevőit. Azér hogy béke legyen a Földön címmel a fc lyóirat részleteket közöl a főtitkár felszí lalásából. A lap folytatja Szemelvények a Szo\ jetunió történetéből című sorozatát. Az havi publikáció címe: A nagy megpróbá tatások ideje. A szerző, Borisz Krotkov, a követkéz három fő témakörre összpontosít: a hitle ri Németország támadása a Szovjetuni ellen; a nemzetközi reakció számításai é tévedései; a gyökeres fordulat kezdete háború menetében. A régmúlt időkben Keleten élt eg mondás: „Két zsák aranyat adnék, ha le galább fél szememmel láthatnám Hivát Az ezeréves Hiváról közöl történeln visszapillantást és riportot a folyóirat Ige Mozsejkónak, a törtéttudományok doL torának tollából. Nem a problémák sokasodtak meg szovjet ifjúság körében, hanem gönc jaikról és problémáikról ma már többe tárnak a nyilvánosság elé. Persze, lehe hogy a gondok is terebélyesednek. Me gánvélemények az ifjúságról gyüjtőcír alatt a folyóirat közli Eduard Grafov Ne bőséget kárhoztassuk című írásá amelyben a téma legaktuálisabb kérdé seit taglalja. Irina Rodnyina, a páros műkorcsolya zás háromszoros olimpiai bajnoknője ai ra keresi a választ, hogy az utóbbi időbe miért okoznak a szovjet sportolók egyr gyakrabban csalódást a szurkolóknak, kiváló sportolónő véleménye szerint kudarcok okát a sport szervezésébe kell keresni. A sokakat érdeklő cikk cím« Mindenkinek öröm, de nehéz munka a k választottaknak. Valódi csemege Alekszandr Kamensj kij művészettörténész Gyűjtemény, kizá rólag remekművekből című tanulmányi melyben a szerző Monet, Degas, Picass és hasonló rangú művészek alkotásain szól, jórészt arról, miként kerültek moszkvai Szépművészeti Múzeum tulaj donába ezek a világszerte ismert műkin esek. A Könyvespolc című rovatban eg olyan írást talál az olvasó, amelyne szerzője külhoni: az NSZK-beli Art cím folyóirat moszkvai tudósítója. Norbe Kuchnike Fejezetek egy orosz művész család élettörténetéből című írása feite hetően sokak számára jelent majd cse meg ét. ISÄ " W ' Á \VJÍ JVb Ir/BS II ITB1 A Fáklya 17. számában összegzés ol vasható a XV. moszkvai nemzetközi film fesztiválról. A fesztiválon szerzett élmé nyeiről beszél a tudósítónak Rózsa Já nos és Ragályi Elemér operatőr. A Szovjetunióban végbemenő változá sokról, a fokozódó vállalati önállóság« szól a „...hogy megtanítsuk az emberek« kereskedni...” című cikk. „Mit mutat be a Szovjetunió az Ös; BNV-n? - erről nyilatkozik a Fáklyának szovjet kiállítás igazgatója. A peresztrojka és a glasznoszty üzbe gisztáni megnyilvánulásaitól a tasken varietét bemutató írásig több cikk is fog lalkozik e közép-ázsiai köztársaság éle tével. A Szovjetunióban az idén emlékezne meg a borogyinói ütközet 175. évforduló járói. Az 1812-es háború menetét megfordi tó csatát történelmi játék keretében ele venltik fel. A magányos öregek gondozása é gyermekfelügyelet megszervezése Szovjetunióban is sok gondot okoz. Ezé próbálnak segíteni a házi szociális gon dozói hálózat kiépítésével. Erről olvas hatnak a „Szociális gondozók” című ri portban. Egészség meg őrzési akciók Országszerte új meg új kezdeménye­zések segítik elő az egészség megőrzé­sét, a káros szenvedélyek elleni küzdel­met. Az Alkoholizmus Elleni Állami Bizott­ság titkárságának tájékoztatója szerint a Hajdú-Bihar Megyei Tanács ifjúsági és sportosztálya, az Alkoholizmus Elleni Megyei Bizottság például megszervezte a „Lelki egészség, egészségmegőrzés” című tábort. Hajdúszoboszlón, szeptem­ber 21. és 25. között pszichiáterek, pszichológusok és más szakemberek tájékoztatják a résztvevőket - egészség- ügyi dolgozókat, pszichológusokat, pe­dagógusokat - miként segíthetik elő a lelki válságba jutott emberek gyógykeze­lését. A hazai és külföldi pszichoterápiái, mentálhigiéniai módszerek alkalmazá­sának tapasztalatait is ismertetik. A jogi tanácsadást is megszervezik az angyalföldi drog-ambulancián, ahol eg hónappal ezelőtt .kezdték meg a rende lést pszichiáterek, pszichológus, psziho pedagógus szociális gondozó közremű ködésével. Egyre többen keresik fi ugyanis e sajátos jellegű pszichiátriE rendelőt. Különböző korú emberek, a ká bitó- és altatószerek rabjai, valamint szü lök, akik segíteni akarnak gyermekeik nek leszokni a szenvedélyről.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom