Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-09 / 212. szám

1987. szeptember 9. ^NÉPÚJSÁG 5 az általános iskolát végzett 14-17 éves fiatalok részére iskolarendszerben, felnőttek részére tanfolyami oktatás útján folyó ^i | m ■ képzés. Jelentősége az 1960-as évek második felében az egész világon előtérbe került. A tudomány és technika rohamos Wl IUI I IVdOiVvr ■ fejlődése hazánkban is megköveteli a szakmunkásképzés korszerűsítését. Összeállításunkban a teljesség igénye nélkül közreadunk néhány tényt, melyek reméljük, tükrözik a témakör legfontosabb gondjait. Ha nem tanulsz, mehetsz betanított munkásnak A megye szakmunkásképzésének „fellegvárában” Egy szakma - egy üzem Csak az jöjjön, aki itt is marad! Monoton zúgás, a folyosó levegőjébe hasító éles vagy érdes szófoszlányok, a hangok kavalkádja. Célirányosan igyek­vő vagy éppen futó, pelyhedző állú és lá­nyos külsejű fiúk sokasága fogadja az is­kola légkörétől már elszokott fülünket, szemünket a szekszárdi 505. Számú Ipa­ri Szakmunkásképző és Szakközépisko­lában a megye legnagyobb szakmun­kásképző intézetében. A helyzet hasonló az igazgatói iroda előterében és odabent is. Az igazgató telefonál, kérdez, meg­hallgat és dönt. Mikor ránk is sort kerít, mosolyogva fogadja kérdéseinket. Arcán már semmi nyoma a gondterheltségnek. Mindjárt a dolgok közepébe vég. Fotós kollégám a pincétől a padlásig fényké­pez, ugyanis nemcsak jelképesen, ha­nem a valóságban is tanítanak az épület ezen részeiben is. Néhány szám Nagy János igazgatóhelyettes szá­mokkal, adatokkal siet segítségünkre. Megtudjuk, hogy ebben az évben 36 szakmában volt beiskolázás, a 960 je­lentkezőből 780-at vettek föl, igyekezve eleget tenni a vállalati igényeknek. Ez egy teljes osztállyal több, mint amennyi hely van. így a pincét és a padlást is kénytele­nek használni. Mennyiségi értelemben igaz, hogy a megye szakmunkásképzé­sének „fellegvára” az iskola, ugyanis a 36 szakmából itt huszonhetet oktatnak. A többit a társintézeteknél, például Buda­pesten, Pécsett. Negyven nagyobb válla­lattal és ötvenkét kisiparosnál folytatnak gyakorlati oktatást. Divat- és hiányszakmák A túljelentkezés különösen a ruhaipari - 65 férőhelyre 110-en - és a fodrász szakmában - 18 helyre 57-en jelentkez­tek - volt jelentős. Ezek tipikusan női szakmák. Évek óta nem tudják elérni, hogy a nők megjelenjenek a gépipari szakmákban, például műszerészként vagy esztergályosként, pedig az üzemek szívesen látnák őket. A fiúk közül sokan jelentkeztek autószerelő­nek és fűtésszerelőnek is. Akiket nem tudtak a kí­vánt szakra felvenni, nem utasították el, hanem megkísérelték átirányíta­ni a második vagy har­madik helyen megjelölt szakmákra. Az úgynevezett „hiány­szakmákra” csak feleany- nyian jelentkeztek, mint ahányat fel tudtak volna venni. Csak átirányítással le­hetett feltölteni a hegesztő, szerkezetla­katos, szerszámkészítő, esztergályos, villamoshálózat-szerelő, ács, bádogos osztályokat. És a középiskolások? A középiskolai végzettséghez kötött szakmákra a 87 jelentkezőből 82-t vettek fel. Öten nem fogadták el az átirányítási javaslatot, vagy egészségügyi okokból nem feleltek meg. A huszonkét lányból húszat felvettek. A középiskolát végzett lányok többnyire kozmetikusnak, fogmű­vesnek és fodrásznak tanulnak. Érettsé­gihez kötött a rádió-, tv-műszerész pálya is. Szakközépiskolai képzés autó- és au­tóvillamossági szerelő szakon folyik. Nem középiskolai végzettséghez kötött ugyan ez utóbbi két szakma elsajátítása, de a szolgáltatás területén - így a szek­szárdi AFIT-tól - rendszeresen csak ilyen végzettségűeket kérnek. Igényeiket ki is tudják elégíteni, az időben jelentkezette­ket mind felvették. A lemorzsolódás Babai Zoltán igazgató szomorú ténye­ket sorakoztat fel. A mennyiség, sajnos, nem párosul a minőséggel. Hosszú évek óta gyengék a hozzájuk érkezők tanul­mányi eredményei. Átlagban elégsége­sek, jó ha van egy-két közepes vagy jó eredményű. A fizika tantárgy átlaga hatszáz tanulóra vetítve például 2-2,1 volt. Nem kevés azon beiskolázott tanulók szá­ma, akik nem tudnak ren­desen olvasni, még a Lu­das Matyit sem értik. A ta­pasztalat mondatja, hogy a 780 tanulóból közel 300 nem fogja megszerezni képesítését, annak elle­nére, hogy tanulószobát, ingyenes korrepetálást biztosítunk számukra. Három év alatt, mintegy negyven százalék a le­morzsolódás, ennek je­lentős része a hiányszak­mákban. Sajnos érvé­nyesül az általános isko­lákban gyakran elhangzó intelem: „ha nem tanulsz, jó leszel szak­munkásnak”. Ök pedig ezt mondják: „ha nem tanulsz, nek leszel jó szakmunkás­nak”, merthogy az ipar is egyre inkább válogat a végzők között. Sajnos sok szülő mindezt nem hiszi el. Az iskola pedig csak a szülőkkel együtt tud garanciát vál­lalni. Három kísérlet A siralmas állapotokat azonban nem szemlélik tétlenül az iskola pedagógusai. A négy első osztályban kísérleti jelleggel intenzív olvasástanítással foglalkoznak. Sajnos erre is időt kell szánni, még jó, hogy az új oktatási törvény lehetővé teszi a kísérletezést. Ha ez sikerül, jö­vőre a számolást is intenzíven tanítják majd. Felismerve azt, hogy az iskola csak ak­kor tud megélni, ha a legmesszebbme­nőkig alkalmazkodik az üzemi igények­hez, ez évtől az építőipari osztályokban a harmadik oktatási évben az úgynevezett turnusos képzést vezetik be. Ez azt jelenti, hogy szeptembertől négy hónapon át egyáltalán nincs elméleti ok­tatás, a tanulók a termelésben vesznek részt. Januártól április végéig pedig csak elméleti képzés folyik, amikor a diákok koncentráltan készülnek a szakmunkás- vizsgára. Májusban ismét gyakorlat van, szintén a vizsgára való felkészülés jegyé­ben. Tudják, hogy e kísérletnek számos buktatója van, de azért próbálkozniuk kell. Kezdeményezésükkel az ÉVM és az építőipari vállalatok is egyetértenek. Az iskola összegyűjtötte azokat a gye­rekeket, akik valamilyen ok miatt nem ve­hetnek részt a szakmunkásképzésben. Őket két év alatt betanított munkára ké­pezik ki. Ez általános iskolai kezdeményezés volt, amit felkaroltak a vállalatok is. így majd azt lehet mondani az általános isko­lában: „ha nem tanulsz mehetsz betaní­tott munkásnak". S ezzel nőhet a szak­munkásképzés presztízse is. SZABÓ GYŐZŐ Fotó: Sörös A szakmai képzés két lehetséges hely­színe az iskolai tanműhely vagy a maga az üzem, vállalat. Az elmélet és a gyakor­lat teljes összhangja természetszerűleg akkor jöhet létre, ha az egyes mestersé­gek fogásait az igazi munkahelyen, „élesben” sajátíthatják el a diákok. Az üzemi bázison alapuló szakképzéshez azonban a termelőegységeknek érde­kelteknek kellene lenniük abban, hogy utánpótlásképzésre fordítsák a pénzü­ket. Ajelenlegi munkaerő-takarékosság­ra szorító gazdasági szabályozók azon­ban nem igazán ösztönzik erre az üze­meket, s azok inkább meg szeretnének szabadulni a szakmunkásképzés terhei­től. A bonyhádi 504. Számú Ipari Szak­munkásképző Intézet igazgatóját, Ma­gyar Pétert arról kérdeztük, milyen part­nerei az iskolának a helyi üzemek.- Régi jó kapcsolat fűz bennünket a környék üzemeihez, az intézményünk­ben képzett tizenhárom szakma tanulói mind valamelyik közeli vállalatnál, szö­vetkezetnél sajátítják el a gyakorlati ten­nivalókat, saját tanműhelyünk ugyanis egyáltalán nincs. Négyszáztizenöt tanu­lónk mindegyike valamelyik helyi üzem­be jár minden második héten gyakorlat­ra. A géplakatosok például a Mezőgép­nél, a szerszámkészítők a cipőgyárban, a könnyűszerkezet-lakatosok a vasipari szövetkezetnél, a mezőgazdasági gép­szerelők a Pannónia Téeszben tanulják szakmájuk fortélyait. A hat cipőipari szakmát tanuló osztály növendékei a BONY-ba és a cipőgyárba járnak. Az üzemek a velük kötött együttműködési megállapodás szerint vállalják, hogy ta­nulófelelőst, szakmai oktatókat, a diá­koknak különféle juttatásokat, például munkaruhát, kedvezményes étkezést biztosítanak. Remekül együtt tudunk mű­ködni, évekig közös pályaválasztási kiál­lításokat rendeztünk velük, két éve pedig a tanulófelelösöknek az osztályfőnöki órákon, szülői értekezleteken való rész­vételét szorgalmazzuk. Itt vannak a neve­lési értekezleteinken, s nem ritka, hogy egy-egy üzemi oktató kazalnyi virággal érkezik ballagáskor, megköszönti a tanít­ványait.- Egy üzem általában egy bizonyos szakmára képez mondjuk tizenöt diákot. Ebből azonban általában csak két-há- rom marad ott dolgozni, miután végez. A többiek oktatása tehát plusz költség a vállalatoknál. Mégis vállalják?- Mostanában bizony egyre nehe­zebben. A legtöbb cég, téesz azt kéri tőlünk, hogy csak annyit és azokat a gye­rekeket iskolázzuk be, akik három év múlva ott is maradnak szakembernek. Főleg a bonyhádi és a városkörnyéki diákokról van szó. Persze, vannak olyan üzemek is, amelyek egyáltalán nem veszik ki a részüket a szakmunkáskép­zésből, de a végzősök közül szívesen vá­logatnak. Az iskola fő profilja a cipőipari szak­munkások képzése, hiszen legközelebb Szigetváron és Siklóson van hasonlójel­legű intézmény. A gyakorlatot itt a cipő­gyárban és a BONY-ban szerezhetik meg a hat cipőipari szakmát tanuló osz­tály.- Fel tud venni ez a két üzem minden végzőst?- Nem gond az elhelyezkedésük, mert a környéken lakókra szüksége van a gyárnak és a szövetkezetnek, a távo­labbról, Dégről, Székesfehérvár környé­kéről érkezőket pedig az ottani gyáregy­ségek, részlegek várják.-esi­33280 A decsi Egyetértés Mgtsz-ben az 1986. esztendőben 33 280 forint volt az az összeg, amelyet a szövetkezet tagjai­nak képzésére fordítottak. Vogronics Csabáné személyzeti veze­tő elmondta, hogy a tanulni akarókat mi­ként támogatja a téesz.- Azt hiszem, egyre fontosabb lesz minden munkahelyen - így a személyzeti vezető -, hogy a dolgozóknak megfelelő szakmai képzettsége legyen. Évek óta gyakorlat már a szövetkezetünkben, hogy az általános iskola végzős diákjai­nak üzemlátogatást szervezünk, segítve ezzel a pályaválasztásukat. A következő lépésben már lehetőség van arra, hogy ösztöndíjjal támogassuk tanulmányaikat. A lengyeli, pécsváradi és palánki mező- gazdasági szakmunkásokat kibocsátó intézményekkel eleven a kapcsolatunk, hiszen ott tanulnak azok a fiatalok, akik­kel szerződéseink vannak. A kereskedel­mi tevékenységünkhöz bolti eladókat is taníttatunk. Az ösztöndíj összege 400-tól 600 forintig terjed, tanulmányi átlagtól függően. Ahány évre szól, annyi évet vállal a diák, hogy munkában tölti itt nálunk. Az iskolai képzés mellett tanfolyamokat is szervezünk, például targonca-, vonta­tó- és tehergépkocsi-vezetők részére, ezek szakmát adnak a dolgozók kezébe. Azokról sem feledkezhetünk meg, akik­nek korábban nem állt módjukban az ál­talános iskolai tanulmányaikat befejezni. A Babits Mihály megyei művelődési köz­ponttal szerveztünk részükre oktatást. Ezen az idei tanévben tizenketten vesz­nek részt. Azok a tagok, akik szerepelnek a káderutánpótlási tervben, ők szakkö­zépiskolában tanulnak, majd technikusi minősítést szereznek. A nyilvántartá­sunkban 1980 óta 22 ilyen dolgozónk szerepel. A felsőfokú intézetben jelenleg két emberrel van tanulmányi szerződé­A kereskedőszellem megtartásáért Az iskolában túljelentkezés - de sok a pályaelhagyó Hiányszakmák Dombóváron a különböző szakmák utánpótlásáról főként az Udvari Vince Szakmunkásképző Intézet gondoskodik. A városi tanács végrehajtó bizottságának augusztus eleji ülésén határozat szüle­tett, hogy a KIOSZ helyi alapszervezete évente terjessze a városi tanács pénzü­gyi terv- és munkaügyi osztálya elé azo­kat a hiányszakmákat, amelyek oktatását szükségesnek tartja. A Tolna Megyei Ta­nács ipari, illetve kereskedelmi osztálya pedig kezdeményezte, hogy egyes nem kereskedelmi szakmák művelői is jogo­sultak legyenek kereskedelmi tevékeny­ség folytatására. Ez fokozná az érdekelt­séget és ösztönző erőt jelentene a szol­gáltatás színvonalának emelésében is. Tervezik egy kollektív ellenőrző testület létrehozását is, elsősorban a jogosulat­lan ipargyakorlás, a kontármunka felde­rítésére és megelőzésére. B. R. Sokat emlegetett probléma a kereske­delemben tapasztalható színvonalcsök­kenés, felhígulás. Ez a folyamat a ruháza­ti területen is kezdi éreztetni hatását, az­zal együtt, hogy a tanulók száma nem csökken, sőt, évről évre túljelentkezéssel kell számolni. Mégis, talán nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy felidézzük a régi inasokat, segédeket, akik a tulajdo­nos mellett tanulhatták, leshették el azt, hogyan kell az utcáról becsalogatni a bá­mészkodót, döntésre késztetni a habo­zó vásárlót. Vagyis a szakmai fogások, is­meretek mellett a kereskedöszellemet is magukévá tették. Ez pedig alapvető fontosságú napjainkban is, mégpedig nemcsak számunkra, potenciális vevők számára, de a szakma belső tartása miatt is. A szekszárdi Korzó Áruház igazgatója, Király Péter ezt a korántsem elavult néze­tet erősítette meg:- Ez a plusz az, amivel a konkurenciát meg lehet fogni. Az igazi kereskedőszel­lemet próbáljuk átadni a szakoktatókkal, idősebb kollégákkal együtt a tanulóink­nak. Azt kell elérni, hogy a vevő jó érzés­sel távozzon és szívesen jöjjön vissza az áruházba. Az alapvető tehát az udvarias­ság, türelem... És persze a szakmai isme­retek.- Nem túl nagy igény ez ma, amikor a szakma színvonalának eséséről beszé­lünk, egyáltalán van-e elegendő utánpót­lás?- Vannak gondjaink annak ellenére, hogy a ruházati szakmában túljelentke­zés volt idén is a szakmunkásképzőben, illetve a szakközépiskolában. Jelenleg például csak első- és másodéves szak­munkástanulónk van, illetve a szakkö­zépiskolából töltik nálunk gyakorlatukat a fiatalok. Jellemző ugyanakkor, hogy a szakközépiskolát végzettek nem jelent­keznek később nálunk. Ennek oka első­sorban a kedvezőtlen munkaidő-beosz­tás, nyújtott műszakok.- A szakmunkások milyen arányban maradnak meg a pályán?- Az utóbb felszabadult öt tanulóból né­gyen dolgoznak nálunk, aki nem, az is vál­lalaton belül maradt, lakóhelyén, Bonyhá- don helyezkedett el. Azokat a tanulókat, akiket hozzánk irányítanak, igyekszünk olyan útmutatással ellátni, megnyerni a szakmának, hogy megszeressék a keres­kedelmet és nálunk maradjanak, álljanak munkába. Büszkék vagyunk egyébként ar­ra, hogy a káderutánpótlást is ilyen formá­ban oldottuk meg mindig, a stabil vezetői gárda az itt dolgozókból, illetve itt képzett tanulókból került ki.- Van-e adat arra, hogy eddig hány ta­nulót képeztek a Korzó Áruházban?- A nyitás, 1971 óta 78 tanulónk szabadult fel, emellett természetesen a szakközépiskolai szakmai gyakorlatot is vezettük. Ebből azonban sokan nem maradtak meg, érettségivel változtatnak sokan pályát, de főként a vidékről be­járók között nagy a fluktuáció. A gya­korlati tapasztalatokról Sallai Antalné szakoktatót kérdeztük, aki hét éve végzi ezt a munkát.- Ciklusszerűen egy hét tanulást egy hét gyakorlat követ. A gyakorlati oktatás­ban jónak tartom a kabinetrendszer el­terjedését, annak ellenére, hogy vitatott a szakmában. Itt az öt nap alatt hét órát töl­tenek a tanulók, az elméletben készülnek fel arra, amit az eladótérben, a vevőkkel szemben kell alkalmazni. Majd minden áruféleségből 170 ezer forint értékű készlet áll rendelkezésre a szemléltetés­re, gyakorlásra. Ezután mára pult mellett kell produkálniuk. Igaz, részlegvezetők, tapasztalt eladók segítik őket, hogy a szakmai hiányosságok, esetleg kudar­cok ne vegyék el kedvüket ettől a pályá­tól. takács Gyakorlat létrával Elsős villanyszerelő-tanulók csöbilincset egyengetnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom