Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-26 / 227. szám
1987. szeptember 26. SÉPÜJSÁG 9 A közlekedési gondok enyhítéséért A növekvő forgalom és az üzem- anyaghiány komoly nehézségeket okoz Románia városaiban. A probléma megoldását a villamosközlekedés bevezetésében, illetve bővítésében vélik megtalálni. Kolozsváron nagyjából már elkészült a villamosvonal első szakasza. Az építkezésben részt vevő vállalatok dolgozói most teljes erejükkel az Állomás tér rendezésén fáradoznak. Mielőbb be akarják fejezni az aluljárórendszert, hogy már az ősszel elindulhasson az első járat. Új fejezet kezdődik ezzel a nagyváros tömegközlekedésének történetében. A meglevő hálózat, a maga korlátozott lehetőségével már rég nem tud lépést tartani a néhány évtized alatt háromszorosára gyarapodott város igényeivel, - írja a bukaresti Előre. Az illetékesek sokat vitáztak, hogyan lehetne megoldani a munkahelyére utazó és onnan hazatérő sok tízezres tömeg elszállítását. Végül is a világviszonylatban reneszánszát élő tömegközlekedési eszközre, a villamosra szavaztak. Kolozsvár belvárosa. Itt halad majd az épülő villamosvonal. Nem volt könnyű a tervezők dolga. A két hegyvonulat között, a Kis-Szamos és a Nádas völgyének találkozásánál hosszan elnyúlik a város. Egyik végén ott van a ma már 110 ezer lakost számláló Monostor negyed. Átellenben, több mint tíz kilométer távolságra pedig a tízezreket foglalkoztató hatalmas gyárnegyed. Közlekedési szakemberek felmérése szerint csúcsidőszakban egyetlen óra leforgása alatt hozzávetőlegesen húszezer embert kell elszállítani a város egyik végétől a másikig. Erre a meglévő autóbusz- és trolijáratok képtelenek lennének. Érdekes tény, hogy a villamosközlekedés gondolata a kolozsváriak számára sem új. A századforduló táján gőzmozdony vontatta vonat közlekedett az állomás és Monostor között. Az akkori vasút nyomvonala is közel állt a most épülő villamosvágányokhoz. Várostörténészek dolga lenne kideríteni, miért idegenkedtek az akkori városatyák a villamostól és nem követték Nagyvárad vagy Temesvár példáját, ahol a gőzvasutat a korszerűbb szállítási eszköz váltotta fel. Nem épült ekkor villamos, lett később az autóbusz, majd a hatvanas évek elejétől a trolibusz. Közben a város nőtt és a járatok már nem bizonyultak elegendőnek. A most épülő villamosvonal hossza 13 kilométer lesz. A gyárnegyedtől az állomásig terjed az első szakasz. A második szakasz a belvároson keresztül jut majd el a Monostor negyedik végállomásig. Ezen a szakaszon az előkészítő munkálatok folynak. A forgalom lebonyolítására Temesvárról már megérkeztek az első, 340-340 utas szállítására alkalmas villamoskocsik. Nagy erővel folynak egy másik erdélyi nagyváros, Brassó villamosvonalainak építési munkálatai. Az első szakaszban itt mintegy 6,7 kilométer hosszúságú dupla vágányt fektetnek le, amely az-egy- mástól meglehetősen távol fekvő tehergépkocsi- illetve traktorgyártó vállalatok között teremt majd kapcsolatot, s közben érinti a vasútállomást. Ezen a vonalon bonyolódik ma a legnagyobb forgalom. A tervben szereplő másodikszakasza Noua lakónegyedet foglalja majd magába, ahol az utóbbi időben nagy gondok vannak a tömegközlekedés zavartalan megszervezésével. A brassóiak remélik, hogy a megépülő villamosvonalak hoszszú időre megoldják a gondo- Keit GÁTI ISTVÁN Légifelvétel Brassó központjáról. Jobbról középen a híres, késő gótikus stílusban épült Fekete Templom (1385-1477). Villamost kap Kolozsvár és Brassó ■■■■■■■■■■ NDK Technológiai fejlesztés - 2000-ig Az NDK népgazdaságának fejlődését jól mutatja az egyik „legifjabb” iparág: a mikroelektronika, amelynek termelése jelenleg 17 alaptechnológiára épül. A mikroelektornikai építőelemek választéka 1985-ben már mintegy 600 alaptípust jelentett. Az évtized első felében a számítógép-kapacitás az NDK-ban a három és félszeresére nőtt, az ipari robotok száma 13 ezer 700-ról 56 ezerre, a mikroelektronikai vezérlésű forgácsoló szerszámgépek részesedése a teljes gépállományból a korábbi 11 százalékról 72 százalékra emelkedett. Az úgynevezett kulcstechnológiák - mint például a mikroelektronika vagy a biotechnológia - a következő években is rendkívül fontos szerepet játszanak az NDK népgazdaságának fejlődésében. A terv szerint a mikroelektronikai építőelemek összértéke az 1986. évi 30 milliárd márkáról 1990-re előreláthatóan legalább 42 milliárdra emelkedik. Az ipari robotok száma ugyenezen idő alatt 75-80 ezerre gyarapszik, és egyre nagyobb szerepük lesz a szerelő, szállító és átrakodó műveletekben. A számítógéppel irányított munkahelyek száma 1990-ig eléri a 85-90 ezret. Mindez annak a célnak az elérését szolgálja, hogy a munkatermelékenysége a következő öt évben - nettó termelési alapon - mintegy 50 százalékkal emelkedjék. Ehhez - elsősorban a fiatalok sorából - jól képzett szakmunkásokat kell foglalkoztatni. A „Carl Zeiss” Kombinátban például az új üzemek, üzemrészek modernül felszerelt munkahelyein 30 ezer olyan fiatal szakmunkás dolgozik, aki az elmúlt években lett szakmája magasan kvalifikált művelője az optika, az eletkronika és a precíziós műszerészet területén. A Zeiss Kombinát szellemi potenciálja csaknem 12 ezer főiskolai, illetve szakiskolai végzettségű fiatal gyarapította ugyanezen idő alatt. A munkások és munkásnők 92 százaléka részesült szakmunkásképzésben, 21 százalékuk lett felsőfokú végzettségű. Az ipar töretlen fejlődési ütemét számos akadémiai kutatóintézet és gyár szoros együttműködése is biztosítja. Jelenleg a műszaki és természettudományok területén dolgozó kutatóintézeti kollektívák 45 százaléka áll ilyen rendszeres kapcsolatban az ország nagyüzemeivel. Az együttműködési szerződések különösen jelentősek a jövőt illetően a lézertechnika, a mikro- és opto- elektronikai célra szolgáló kristálytenyésztési technika, az atomatizált kép- feldolgozás, a biotechnológia, a gén- és immuntechnika területén. Jelentősen megkönnyítheti a nagy célok elérését a KGST-országokkal való együttműködés. A tavaly jóváhagyott komplex programok egészen az ezredfordulóig határozzák meg a kooperációt, amelynek során új anyagokat, technológiákat fejlesztenek ki közösen. A Videoton Bulgáriában A Videoton számítástechnikai cikkei igen keresettek a bolgár vegyiparban, az energiatermelésben és a híradás- technikában. A burgaszi, jamboli, devnjai, pleveni, vracai és szófiai vegyi kombinát, a gabrovói Kapitan Djado Nikola műanyagüzem, a szófiai Dimiter Ganev műanyaggyár csak egy részét teszi ki azoknak a bolgár nagyüzemeknek, amelyek ES 1010, ES 1011, ES 1012 vagy VT-20 VT-30 Videoton rendszereket használnak fel. Miután a Bulgáriába irányuló kivitel meghaladta az 1 millió rubel értéket, a magyar üzem 1977 nyarán kirendeltséget létesített Szófiában. Később a vevő- szolgálati tevékenység elősegítésére műhelyt és raktárt létesítettek, így jött létre a kereskedelmi-műszaki központ, amely hardver- és szoftver-szolgáltatásokat nyújt, hagyományos szervizelést végez, továbbá szakemberek számára nyújt továbbképzést. A központ fennállásának tizedik évfordulója alkalmából a Sheraton-Balkan hotel kiállítási termeiben mutatták be a magyar számítástechnika legújabb eredményeit. A Videoton és bolgár partnerei - az Izotimpex, a Technika és a Telekom - tízéves együttműködése során a kétirányú árucsere a korábbinak a háromszorosára nőtt és 1986-ban elérte a 11,5 millió rubel értéket. Az együttműködés kezdetén a Videoton display-termi- nálokat, lyukkártyákat és lyukszalagkezelő készülékeket szállított, 1980-tól azonban már főleg nyomtatókat. MONGÓLIA Kumisz és paradicsomleves Darhanba Ulánbátorból 230 kilométeres műút vezet. Ennek jelentőségét csak később értettem meg. A Toyoták, Mercedesek ezen az úton állítólag száguldani is tudnak. Mi azonban, a nagykövetség sajtóattaséjával és tolmácsunkkal, Csojnarannal egy Land Roveren vágtunk neki a tervezett körútnak, s ez azt sejtette, nemcsak műúton közlekedünk majd. A szokásosnál alaposabb felkészülés után, délután indultunk. Sietnünk kellett, mert világosban akartunk célhoz érni, de ez sem változtatta meg útitársaim elhatározását. Úgy döntöttek: legfőbb ideje beavatásomnak, vagyis valódi lótenyésztőknél valódi kancatejből erjesztett kumiszt kell innom. Az első helyen hiába próbálkoztunk - nagy megköny- nyebbülésemre. De hiába reménykedtem: a következő gazda vendégszeretete hiánytalannak mutatkozott: három csésze kumiszt töltött nekünk, és baráti szóval tartott jurtájában, ahogyan illik. Mit mondjak? Ittam már jobbat is... Darhanról, amelynek neve kovácsot jelent, mindig elmondják, hogy a város a népek barátságának kovácsa. Ipari üzemeit a KGST-országok segítségével hozták létre. A húskombinátot magyar szakemberek építették, s a település Kaposvár testvérvárosa. A látogatónak viszont a közel 70 ezer lakost számláló város új negyedeinek jó minőségű, tetszetős épületei tűnnek fel. Új-Darhan talán a legszebb mongol város. A régi negyed persze még viseli az 1961-es városalapítás lázas munkájának jegyeit. Ebben a városrészben főként köny- nyűipar települt, a már említett húskombinát mellett gabonatároló, élelmiszerkombinát és a „város gondviselőjének” nevezett iparközpont: cementgyár, fa- feldolgozó üzem, téglagyár. Az újvárosban épül a jövő városközpontja a barátság-emlékművel. A hegyeken túl új ipari üzemek is készülnek már, erőmű, házgyár, vattatépő üzem, bőr- és irhaáru- gyár, szilikáttéglagyár és az új cementművek. Minderről másnap reggel a pártbizottságon meséltek nagy büszkén, egyben segítettek, hogy ellátogathassunk néhány helyi üzembe. A darhani építők jó munkáját már a szállodában megcsodáltuk. Azután körbejártuk az ország legmagasabb lakóépületét, egy 16 szintes házat - több ilyen is épül még -, majd a város új büszkeségét, az ízlésesen berendezett, népi motívumokat és a modern építészet stílusjegyeit szerencsésen ötvöző házasságkötő-termet. Ezek után érkeztünk meg a házgyárba, amelyet a mongol forradalom 50. évfordulójára, 1974-ben épített - ajándékba - a szovjetunió. 1977-ben indult meg itt a termelés, decemberben lesz tíz éve, hogy termel a 600 főt foglalkoztató üzem. Évente 55 ezer négyzetméternyi lakást építenek a darhani elemekből a városon kívül Szu- hebátorban, Erdenetben, Baganurban, Bor-Öndörben és Ulánbátorban. A műhelyben, ahol a vasbetonszerkezeteket szerelik össze, havonta 300 tonna vasat használ fel a 114 munkás. A szerelvények köré betont öntenek, 85 fokon szárítják, behelyezik a fővárosban készült ablakokat, ajtókat és máris vihetik a kész elemeket a teherautók. A gyorsan fejlődő város igényeit 50-60 százalékban elégíti ki az üzem. A helyben és Hötölben gyártott cementből 14 napra elegendőt tárolnak a silókban. Az itt készült termékeket bemutató szabadtéri házi múzeumban sajátos emlékmű áll: a félmilliomodik köbméter beton megdermedt kockája. A házgyár dolgozóinak átlagéletkora 23 év. Csupa fiatal arcot láttunk a húskombinátban is. A főmérnök gondterheltnek tűnt. Mint kiderült, sok a probléma, éppen csak megkezdődött a szezon. Hat hónapon át, júliustól decemberig dolgoznak, télen nem vágnak. A szabadon tartott állatok ugyanis akkor sokkal leromlottabbak. Olyankor csak kézi feldolgozás folyik, illetve félkésztermékeket gyártanak és hűtenek a háziasszonyok számára, elvégzik a nagyjavításokat. Ilyenkor, az idénymunkásokkal együtt itt 900 ember szorgoskodik. Naponta száz tonna húst dolgoznak fel, műszakonként 400 marhát és 3500 juhot vágnak le. Ez már több, mint az eredetileg tervezett kapacitás. A termékek 80 százalékát exportálják a Szovjetunióba, az NDK-ba és Magyarországra is jut belőle. Évente 60-80 dolgozó egyébként Magyarországon, a miskolci húsüzemben kap továbbképzést. Épül a szennyvíztisztító berendezés, ezért további 12 magyar szakember tartózkodik most Darhanban. Az üzemeltetést hatan segítik. Darhani programunk itt, a városban berendezett kis magyar étkezdében fejeződött be. Elbeszélgettünk az életükről, munkájukról, az utóbbi időben a már igen jó együttműködésről, s az üzemeltetés gondjairól, amelyek felszámolásához bizony sokszor szükség van leleményre, találékonyságra. Utunk első szakasza, amely mongol kumisszal kezdődött, magyaros paradicsomlevessel és marhapörkölttel zárult. M. Lengyel László Mongol állattenyésztő család ünnepi étkezése a jurtában