Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-26 / 227. szám
8 NÉPÚJSÁG 1987. szeptember 26. ★ HORIZOHT^ Miért ellenezzük az „egyenlősdit?” Irta: Gavril Popov, a Moszkvai Állami Egyetem professzora A munka bérezési rendszerének reformját minden túlzás nélkül nevezhetjük a „peresztrojka” központi kérdésének. Hiszen ennek a problémának a radikális megoldása nélkül nem számíthatunk komoly sikerekre a gyorsítás, a termelés hatékonysága növelése terén. Ez érthető is: az igazságos bérezés nemcsak az elvégzett munkáért járó megérdemelt fizetség hanem rendkívül fontos motiváló tényező is. Számunkra elvileg mindkettő nagyon lényeges, az átalakítás feladatainak és céljainak megvalósításában azonban a fizetés elsődleges szerepe - az ösztönzés. Igazságos munkabérrendszer nélkül, valamint a munkások „gazdaszellemének” hiányában - ezt az előző évtizedek példája jól mutatja - minden más kényszerítő erő hatástalan: közönybe és apátiába ütközik minden kezdeményezés. Gondoljuk csak végig: mi sarkallja a munkást teljesítményének fokozására, ennek érdekében új technológia elsajátítására, új technika alkalmazására? Az ember veleszületett mindig újra törekvése, szorgalma, lelkesedése, öntudata, kötelességérzete? Jelen esetben ezeket a motívumokat sajnos csak közvetve említhetjük. Minden fejlődés motorja - a gazdasági haladásé pedig különösen - mindig is az „érdek” volt, és az is marad valószínűleg sokáig. Egy termelőközösség „érdeke” - a birtokában maradó bevétel: az egyes tagoké pedig - a fizetés és azok a javak, amelyeket a vállalat szociális fejlődése biztosít számára. Miből tevődött össze a szovjet dolgozók fizetése? A munkások zöme (70-75 százalék) tarifa szerinti munkabért kapott. Mi az a tarifa? A dolgozó végzettségének, a munka jellegének függvényében központilag megállapított munkabér. Mivel ez a tarifa meghatározott hozzáértést feltételez - a vezetés csak ennek a képességnek megfelelő termelékenységi szintet követelhet meg az adott munkástól, és nem többet. A tarifás megoldás támadható azért is, mert nem írja elő a kötelezően megtermelendő mennyiséget. A munkásnak elég csupán megjelenni a munkahelyén - s már törvényes joga van a munkabér felvételére. Elvileg az egyéni munkavégzéssel arányos a fizetés és a prémium egyaránt. A gyakorlatban azonban a kollektíva teljesítménye alapján - aszerint, hogy a műhely, a részleg, illetve az üzem miként teljesítette (esetleg túlteljesítette) a havi, negyedévi, éves tervet - mindenki egyformán részesedik. Ezért nehéz válaszolni arra a kérdésre, miért kapják a szovjet dolgozók a fizetésüket. Természetesen a munkájukért. A „munka szerinti bérezés” elve azonban napjainkban úgy valósul meg, hogy a fizetés nagy része felülről garantált, a pótlékok pedig nem az egyéni eredményektől, hanem a közösség teljesítményétől függnek. A munkavégzés szerinti bérezés alapelvének megszegése végül is „egyen- lősdi"-hez vezetett. Aki jól dolgozott, szinte ugyanannyi fizetést kapott, mint a közepes teljesítményt nyújtó. A jó munkásjár rosszabbul. Aki gyengébben dolgozott - szintén közel annyit keresett, mint aki közepes eredménnyel végezte munkáját. Ez szociális igazságtalansághoz vezetett. Tavaly fontos határozat született az iparban dolgozók munkabérrendszerének módosításáról, amelyben először szögezték le, hogy a munkások és alkalmazottaknak kifizetendő bért a vállalatnak kell megtermelni? Az elosztás elve azonban még mindig tartalmazza az új tarifás központi szabályozás elemeit. A tarifarendszer a szovjet gazdaságban - véleményem szerint - a múlté kell, hogy legyen. Legfontosabb negatívuma ugyanis - nem ösztönöz a munkatermelékenységének növelésére. Következetesebben oldják meg a bérezés kérdését a teljesen önálló gazdasági elszámolásra, önfinanszírozásra áttérő kollektívák. Ez év január 1 -töl valamennyi termelőágazatban új gazdaságtervező és -szervező rendszer szerint dolgoznak. Az új szisztéma több mint 75 millió embert érint. Az anyagi ösztönzés követelményeit, feltételeit, mértékét maga a kollektíva határozza meg. Csupán a vállalat vezetője kivétel - az ö munkája értékelésének szempontjait az illetékes minisztérium, illetve hatóság jelöli ki. Ezentúl egy összeg létezik a közösség premizálására, amely saját maguk osztanak szét, a brigádok, részlegek, műhelyek között - azok munkája alapján. A műhelyekben, brigádokon belül pedig már maguk a munkások döntik el a jutalmazás arányát. Ebben a rendszerben semmi sem korlátozza a jó munka megfizetését. A selejtgyártásból vagy a határidő be nem tartásából eredő költségeket az adott kollektíva jutalomalapjából fedezik. Ha ez az összeg nem elég - a munkabéralapból. Rendkívül szigorú határozat - de igazságos! Togliatti: Egy fiatal város eredményei és problémái A Volgái Autógyárban gyártják a Ladákat. Az üzem megépítése ösztönzőleg hatott a mellette fekvő város, Togliatti fejlődésére. A lakosság lélekszáma több mint kétszeresére növekedett, és jelenleg meghaladja a félmillió főt. Mint annak idején az egyik újságíró találóan megjegyezte: "Togliatti városa Zsigulikon vonult be a történelembe”. A városban a legkorszerűbb építészeti megoldásokkal jól megférnek az 50- es évek „ideiglenes” létesítményei. Kifejezett városközpont egyelőre nincs, ám vannak olyan „külvárosok”, amelyeket számos település fogadna el központi városrésznek. Ejtsünk először néhány szót az üzemről. Életkora mintegy 15-19 év. 1967 januárjában emelték ki az exkavátorok az első kanál földet a leendő gyár helyén, és 1970 áprilisában a Zsi- guli-gyár fő futószalagjáról legördült két fehér, két kék és két piros személygépkocsi. A gyár termelése ma több mint évi 700 ezer autó, miközben a termékek folyamatosan megújulnak. Az egyes üzemrészekben a legkorszerűbb berendezéseket találjuk. Robotmanipulátorokat, számjegyvezérelt forgácsológépeket, automatasorokat. A VÁZ az országban az elsők között tért át az új gazdálkodási módszerekre. Ezek lényegét három szóban foglalhatjuk össze: önállóság, ren- tábilitás, önálló pénzügyi gazdálkodás. A fiatal gyárnak számos problémája van. Ugyanez mondható el, csak talán még fokozottabb mértékben, a városról, amely az óriási autógyárral együtt épült. Életrajzának első szakasza az ötvenes évekre esik, amikor megkezdték a 2,3 millió kilowatt teljesítményű volgai vízi erőmű építését. Nehéz idők voltak ezek. A még háborús sebeiből vérző ország hozzálátott, hogy felépítse a világ akkor legnagyobb vízi erőművét. Lakásokra volt szükség (a vízi erőművel együtt több gyárat is építettek), ezért több olyan „ideiglenes” épületet húztak fel, amelyet a mai napig is használnak. A város központjában nem alakították ki a szükséges kommunális, kereskedelmi és közlekedési hálózatot. A tervezők és építők e hiányosságokat Togliatti építésének második szakaszában igyekeztek kiküszöbölni, amikor megkezdődött az autóipar építése. A város új kerületét, az avtozavodszki kerületet a modern városépítés példájának szánták: nagyobb gondot fordítottak a házak tervezésére, a lakások minőségére. Minden lakótelepnek saját kereskedelmi központja, rendelőintézete, közétkeztetési vállalata, szolgáltató létesítményei, bölcsődéi és óvodái vannak. Jól megoldották a tömegközlekedés problémáját. Még a csúcsforgalmi időben sem látni a megállókban tömeget. Végül a város e részének beépítésekor sikerült megőrizni 17 ezer hektárnyi erdőt, többek között egy százéves-fenyvest, amely a városlakók pihenési igényeinek kielégítését szolgálja.- A városépítési szempontból tehát Togliatti az érettség korába lépett. Azt je- lenti-e ez, hogy a jövőben megszűnik a fiatalok városa lenni? - kérdeztem a Togliatti városi tanács végrehajtó bizottságának elnökétől, Anatolij Dubcovtól.- Épp ellenkezőleg - válaszolja. - Nemcsak a város fiatal, hanem fiatalok is lakják. A város lakóinak életkora 29 év. Évente több mint 5 ezer házasságot kötnek és közel 10 ezer gyermek születik. E helyzet természetesen új problémákat szül. A városi hatóságok és a gyár vezetői hosszú időn keresztül elsősorban arra törekedtek, hogy kényelmes munkásszállásokat építsenek, hiszen a gyárba elsősorban fiatalok jöttek dolgozni. A munkások többsége azonban családot alapított, gyermekeket nevel. A munkásszállások egyre kihasználatla- nabbak, míg az önálló lakásra várakozók listája rohamosan növekszik. A helyzetet még bonyolítja, hogy Togliatti ipara, különösen a VÁZ, a magas fizetések miatt (ezek 2,5-szer akkorák, mint az országos átlag), felszívja a munkaerőt. A városban ennek következtében kevés az építő, a bolti eladó, a szabó, a fodrász, a szakács. A falusiak városba települése gyakorlatilag megszűnt. Egyetlen kiút, a feladataink megoldása érdekében hatékonyabban használjuk fel a vállalatok építési lehetőségeit. Mindehhez jó alapot teremtenek azok az új gazdálkodási elvek, amelyekre a VÁZ már áttért, s amelyeket a város más üzemei is követnek. A megnövekedett gazdasági önállóságban a vállalatok önmaguk határozzák meg, hogyan használják fel meglévő eszközeiket, jövedelmüket. A vállalatok abban érdekeltek, hogy termékeiket minél kevesebb dolgozó állítsa elő, így a felszabaduló munkaerőt az építőiparban és a szolgáltatásban lehet foglalkoztatni. Most folyik Togliatti 5 éves fejlesztési programjának kidolgozása. Ennek keretében egyesítik a városi hatóságok és vállalatok erőfeszítéseit a lakás-, iskola-, kórház-, üzlet-, bölcsőde- és óvodaépit- kezésben. A város vezetői azt a feladatot tűzték ki, hogy Togliatti ne csak egyik legszebb, hanem az ország egyik legkényelmesebb városa is legyen. Valerij Tyelegin ■ Az űrkutatás új nemzedéke Kína meggyorsítja A Szovjetunióban sokoldalú kutatómunka folyik a Phobos-terv keretében új típusú űrkészülékek megteremtése céljából, melyeket a Mars, a Phobos és a Nap kutatására kívánnak felhasználni. A Phobos-terv megvalósításában osztrák, bolgár, cseh, finn, francia, lengyel, magyar, NSZK-beli és svájci tudósok, illetve mérnökök vesznek részt. a kikötők építését Kína a VII. ötéves tervben (1986- -1990) kikötőépítési és bővítési programot hajt végre. A terv az ország gyorsan növekvő külkereskedelmi szükségletein alapszik, amelynek értéke 1985-re'elér- te az 59,2 milliárd dollárt - mint ez a Közlekedési Minisztérium adataiból kitűnik. A kikötői berendezések hiánya hátráltatja a külkereskedelmi forgalom növekedését. Kína ugyanis a kikötőkön át bonyolítja külkereskedelmének 90 százalékát. Ezért a kikötők és a korszerű kikötői létesítmények telepítése kiemelt feladat. A jelenlegi ötéves tervben 12 milliárd jüant - mintegy 3,75 milliárd dollárt fordítanak kikötőhelyek kiépítésére. A létesítendő 200 kikötői helyből 120 mélytengeri lesz, 10 ezer tonnás hajók befogadására, 80 pedig 8 ezer tonnásak kiszolgálását teszi lehetővé. Kuba A dolgozó nő anyaságáról szóló törvény Kubában naponta 1,6 millió pesót fordítanak társadalombiztosításra. A jelenlegi társadalombiztosítási rendszer az egész lakosságra kiterjed. Példaként említhető a dolgozó nők gyermekvállalására vonatkozó törvény, ami 1974 óta van érvényben. E fontos törvény elismeri, hogy a nők alapvetően járulnak hozzá az új társadalom építéséhez és védi a terheseket, valamint a kisgyermekes anyákat, biztosítva a szülés normális körülményeit, valamint a kisgyermekek egészséges testi és lelki fejlődését. Előírja, hogy minden állapotos dolgozó nő - függetlenül a munkakörétől - terhessége 34. hetében megkezdi fizetett szülési szabadságát, melynek teljes időtartama 18 hét, ebből 12 a szülés utáni időszakra vonatkozik. Ikerterhesség esetén a nők már a terhesség 32. hetétől jogosultak a szabadságra. Ha a törvény által engedélyezett idő nem elég az anya felépüléséhez, lábadozása alatt táppénzt kap. A szülési szabadság ideje alatt a nők az utolsó 12 hónap átlagfizetésének megfelelő összeget kapnak, aminek értéke nem lehet kevesebb heti 10 pesónál. A terhesség ideje alatt a nő 6 nap szabadsággal, illetve 12 fél nap egészségügyi szabadsággal rendelkezik orvosi és fogorvosi ellátásra. I A Volgai Autógyár új terméke, a Szamara személy- gépkocsi A Phobos űrkészülék természetes nagyságú makettjét a bourget-i nemzetközi légi szalon kiállítására készítik
