Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-03 / 207. szám

1987. szeptember 3. Képújság 3 Schiller József A jó minőségű paprika tíztonnaszám érkezik ezekben a napokban feldolgozásra Amint említettük, a paksi gyárban már két-három éve próbálnak új módon gaz­dálkodni. Azt mondja az igazgató, hogy rengeteg akadály van az útjukban. Például: van uborka, üveg, ehhez szükséges fűszer, és vevő. S mi történik az országban meg­termelt uborka jelentős részével? Nyersen, kamionnal küldik Nyugatra. Az ottani gyá­rak dolgozzák fel konzerváruvá. Holott Pakson és más hazai gyárakban is tudnak jó konzervet gyártani. Kinek az érdeke ér­vényesülhet jelen példánkban? Hiszen jól tudjuk, hogy ősapáink a takarmányt soha nem zsákban adták el, hanem bőrben, azaz felhizlalták vele a marhát... A piacérzékenység a jövőben is kézzel­fogható, meghatározó lesz Pakson is. Ké­szülnek erre. Azaz a gyakoribb termékvál­tás érdekében nem hanyagolják el a mű­szaki fejlesztést. Korszerű paradicsomfel­dolgozó gépsorra két év alatt 30 millió fo­rint saját pénzt használtak fel. Hiába azon­ban a műszaki fejlesztési terv, ha a hozzá szükséges import-akadozik. Például nincs olyan hazai lemezgyár, a szocialista orszá­gokban sincs, amelyik megfelelő minősé­gű lemezt tudna adni a borsókonzervhez...- Ha az ilyen és hasonló akadályok el­gördülnek elölünk, akkor a kibontakozás gyorsabbá válhat. Azonban még az emlí­tetteken kívül számos „rendszernek” kell megváltozni ahhoz, hogy amit mi elkezd­tünk, a majdani kormányprogram szerint - mert bizonyára a Központi Bizottság elvei, útmutatásai benne foglaltaknak - tudjuk folytatni - összegezi a termeléssel kapcso­latos „hogyan tovább” témakört az igazga­tó. Azonban a termelés legfontosabbja az ember. Nem mindegy, hogy hangulata jó- e, avagy bizonytalan a holnapban.- A jövőben a pártvezetőségnek, a párt­nak is másként kell dolgoznia. Az elvi út­mutatás valamit jelez, a hogyan továbbot pedig nekünk kell itt kitalálni. A mi körülmé­nyeink nem azonosak az ország más gyá­raival, az ipar más területével. Azt viszont elhatároztuk, hogy a rejtett tartalékokat fel­tárva, nem akarunk középszerűek lenni - mondja Ledneczki Ferenc osztályvezető.- Nem akarunk átlagos teljesítményt nyújtani - folytatja az igazgató - nekünk az országos átlag sem teljesítményben, sem az emberek fieztésében, sem a termékek minőségé^ tekintve nem felel meg. Többre vagyunk képesek, mint az országos átlag. Ehhez természetesen az is szükségeltetik, hogy hagyjanak bennünket dolgozni.- És az embereket jó információkkal kell ellátni, ne mondjon egy témáról ellent egy­másnak nyilvános fórumon senki, ha eltér a véleményük, az a megállapodásról is szóljanak. Tisztán kell látnunk feladatain­kat, csak úgy tudunk nyugodtan s eredmé­nyesen dolgozni - összegezi a munkások egy csoportjának véleményét - a raktár­ban a nyomdában dolgozókét - Vájer Jó- zsefné. A Paksi Konzervgyárban a rejtett tartalé­kokat természetesen a nyilvánosság elé még nem hozzák. Várják, hogy a gazdasá­gi intézkedésekre milyen helyi kezdemé­nyezéssel kell majd válaszolniok. Hiszen a cél, amelyet megfogalmaztak: nem orszá­gos átlagszinten dolgozni, hanem afelett... PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Ledneczki Ferenc Vájer Józsefné Paksi Konzervgyár A kibontakozás szükségességét mindenki érzi A Paksi Konzervgyárban, amikor az yiSZMP KB állásfoglalása a gazdasági ^s társadalmi kibontakozás programjá­ul napvilágot látott, a pártvezetőség - nindhárom alapszervezet tagságával - jgy határozott, hogy programot készíte­lek a helyi tennivalókkal kapcsolatban. !\kkor jórészt csak elvi kérdésekben tud- ak szót érteni a kommunisták egymás­sal, s később a gazdasági vezetéssel együtt már a konkrétabb tennivalók is íapirendre kerülhettek. Ezekről az idők­ői, az eredményekről beszélgettünk a gyár három dolgozójával: Vájer Józsefné íyomdai munkásnő, Ledneczki Ferenc isztályvezető és Schiller József igazgató /oltak a partnereink.- Gyárunk dolgozói körében nagy az érdeklődés a kibontakozás formájával kapcsolatban, várják a konkrét intézke­déseket. Abban bízunk mindannyian, logy a szerkezetváltozáshoz zöld utat kapnak, s a tárca majd a vállalati kezde­ményezéseket jó intézkedéseivel segíti - kezdi a beszélgetést az igazgató.- Legtöbb gondunk - mondja Led- leczki Ferenc -, hogy amikor megtár­gyaltuk a KB állásfoglalását, kevés olyan konkrét agitációs érvhez jutottunk, ame- yek kellően segítették volna egy prog- •am elkészítését a mi körülményeinkkel kapcsolatban. Nekünk itt kell az em- Dereknek választ adni a kérdéseikre.- Az is baj, hogy a leendő változá­sokkal kapcsolatban nem tudunk választ adni olyan kérdé­sekre, mint a sze­mélyi jövedelmi /A-~\ adó. Nálunk nin­csenek nagy jőve- iS»»« )r delmek, de néme­lyik nyilatkozat a tévében, rádióban, az újságokban ------------------------­n emhogy tisztázni segítene, hanem za­varja a dolgunkat. Várjuk az országgyű­lést, hogy alapszervezetünk kommunis­tái választ adhassanak dolgozó társaik­nak, ne csak az üzemi ügyeinkről, hanem az országos dolgokról. Vájer Józsefnének igazat kell adni. Sok kérdés vár megválaszolásra, s ezekre a gyár három alapszervezetének száz kommunistája csak akkor tud választ ad­ni, ha maguk is tisztában vannak a témá­val. A termelés korszerűsítése, a szerke­zetváltás, a hatékonyabb munkára való törekvés hároméves folyamat a Paksi Konzervgyárban. Fontos tudni, hogy a fogyasztó ízlése nem naponta ugyan, de változik, egy új termék bevezetése, új piacok feltárása nehéz munka. A megfelelő ütem szükséges, mind a piackutatásban, a termékek megválasztásában, mind az ex­portlehetőségek feltárásában. Nem lehet kapkodni, viszont szükséges gyorsan al­kalmazkodni a hazai és a külföldi fogyasz­tók igényéhez - erre feltétlenül szükség van minél rövidebb idő alatt. Az a cél, hogy a gyár nyereségét növel­jék a gazdaságosabb termelés, a jobb por­téka, a jobb kereskedelmi munka és a munkások hatékonyabb foglalkoztatása révén. A gyárból húsz országba harminc olyan vevőnek úgy küldik az árut, hogy csomagolás után azonnal pultra tehetik. Nincsen közbeiktatott ilyen-olyan impex, a Hungarofruct köt üzletet. Két év óta ezt is új módon. A külkereskedő elhozza a paksi gyárba a vevőt, bemutatják neki a gyárat, hogyan, hol készül a konzerv. Egyáltalán, a gyártási körülményeket mutatják meg, egyfajta gusztust adva a vevőnek. Más­részt pedig azt mutatják be, hogy mit gyár­tanak, milyen nyersanyagból. Kóstolóra is sor kerül. Ha a vevő édesebbet, sósabbat, savanyúbbat kér, más fűszert ajánl - a paksi szakemberek képesek a változtatás­ra. így került például Japánba a csemege édes és fűszerezett uborka, Új Zélandba a magozott meggy. A szocialista országokkal való kereske­delem határai szabottak, államközi szerző­dések írják elő, hova, mit, mikor és milyen mennyiségben kell küldeni. A hazai piac igénye alig változó. Az év első hét hónapjá­ban azonban a készáru kiszállítása ötven százalékkal volt magasabb, mint az elmúlt évben. S tegyük gyorsan hozzá, hogy a terme­lékenység is a bázishoz képest tizenegy százalékkal nőtt. Az elszámolásnál tehát nem kell majd aggódni, lesz-e fejlesztésre, béremelésre pénz. Egy tanácstag meséli PARI ŐSSZEL- Pári ősszel csodálatos - mondja 3arkóczi István tanácstag és már sorolja s, mitől érzi szívéhez olyan közelállónak ízt a falut, vagy pontosabban városrészt, liszen Tamási külvárosának számit. A hatvanesztendős tanácstag éppen légy évtizedet számol vissza az életé­ben, akkor került Páriba. Az egyébként iáik szavú Barkóczi István most sem har­sog beszédével. Pontosan fogalmaz, az ippen feltett kérdésre csak annyit vála­szol, amennyit fontosnak érez.- A telepesek nem tudtak meghono­sodni Páriban - kezdi emlékezését. A nagyarországiak többsége a háború lusztította területről jött, koldusszegény- tént és nagyobb része ipari munkás volt. ^ komáromszentpéteriek a sík vidéken gazdálkodó kisalföldi parasztok voltak. Egyik csoport sem volt képes megtanul- li, megszokni a pári határra jellemző dombságot, az itt folytatott mezőgazdál­kodást, állattenyésztést. Az alig ezer ka- aszteri holdas akkori községhatárnak kellett volna eltartani az ezerötszáz lelket számláló lakosságot. Az erdei munkától, inni állandó munkalehetőséget kínált, az erdészettől idegenkedtek. így aztán az akkori életkörülményeket egyszerűen nyomorúságosnak nevezhetjük, amit fo­Barkóczi István Kirándulásra csábító táj kozott a beszolgáltatás. A tulajdonosi tu­dat kialakulásét meggátolta - a nem min­dig hatósági - föld- és lakóházcserék hosszú sorozata.- Ez nem jelentett feszültségeket az emberek közötti kapcsolatban?- De igen! Szinte mindennaposak vol­tak a kisebb-nagyobb viták. Ezek nem csupán nemzetiségi és vallási erede­tűek voltak. Azt lehet összegezésként megállapítani, hogy két évtizedig szinte terhes, gyakran felizzó hangulat uralko­dott Páriban. Az ötvenes évek elején megkezdődött a telepesek elvándorlása, Komáromba, Szőnybe tértek vissza. Pári lélekszáma 1965-re a korábbi 1600-ról, 1000-re csökkent. így a felszabadulást követő 20-25 év­ben, csak túlzással beszélhetünk Pári­ban fejlődésről. Az akkor még önálló köz­ségi tanács, a szinten tartást sem tudta biztosítani... Barkóczi István megáll gondolataival és csak úgy magának néhány kérdést tesz fel. Ezt például:- Vajon mi indokolta, hogy itt a Kapos- Koppány völgyében - ami kínálja az ön­tözéses mezőgazdaság fejlesztésének lehetőségeit hogy annak idején fővá­rosi központú iparvállalatokat telepítse­nek? Hm?! Legyint, majd előredől íróasztalánál és kérdést vár. Tekintetéből látni, szívesen szól a faluról, ahol él. Nem külső köteles­ségből teszi, belső indíttatás készteti, hogy pári lakosságának érdekeit a ta­nácsban képviselője. Lakóhelyének tör­ténelméről órákig tartó előadásokat me­sélhetne. Napjaink gondjaira térve, a ta­nácsok hivatalos nyelvén fogalmazva ezt mondja:- Pári népességmegtartó képességé­nek megerősödése, kétségtelenül az utóbbi évek céltudatos és következetes tanácsi fejlesztések következménye. Ha az 1983, 1984-ben elkészült Nagy utca vízrendezését, a felépült ravatalozót, az oktatási intézmények villanyvezetékének korszerűsítését, a napközis konyhát, a művelődési ház tetőzetének felújítását említem, akkor ezek mind azt segítették, hogy marad a lakosság. Természetesen erre még nem mondhatjuk, hogy itt,,van már a Kánaán, mert rengeteg a tennivaló. Amit említettem az imént, azok a munkák 8 millió forintba kerültek. Ezen belül alig 1,5 millió volt a társadalmi munka értéke. Itt megjegyezem, hogy a településfejlesz­tési hozzájárulások összege nem érte el a ráfordítás 10 százalékát.- Tanácstagi beszámolójában foglal­kozott a cigánylakosság helyzetével is.- Számuk meghatározója a település életének, kötelességnek éreztem szólni értük és nem ellenük. Az a véleményem, hogy az illetékes hatóságok az elmúlt 25 évben nagy türelemmel és megkülön­böztetett figyelemmel segítette őket. Itt Páriban a cigánylakosság egy része - mindössze három-négy családról lehet beszélni - magatartásával ellenérzést vált ki a környezetében. Ők minden ellen­szolgáltatás nélkül elfogadják az alkalmi, vagy rendszeres szociális segélyt, sőt, azt járandóságnak tekintik, de nem érez­nek elkötelezettséget sem családjuk, sem saját maguk eltartására. Agresszí­vek és rossz példájuk fertőzi a többi ci­gánycsalád munkáját, életét. Ideje, hogy a lumpenekkel szemben határozott ható­sági intézkedést tegyünk.- Páriban sétálva takarosoknak tűn­nek a lakóházak.- Az általános vízrendezés megoldat­lansága miatt nehezebb munkát jelent a lakóházak környékének rendben tartá­sa. Lakatlan házak nincsenek, de házro­mok akadnak, a felső faluvégen. Sajnála­tosan elhanyagoltak a belterületen a ter­melőszövetkezeti telephelyek is. Tudja, mindent arra vezetek vissza, hogy ki mi­lyen igényes önmagával és másokkal szemben. Ez arra a területre is értendő, hogy kul­túra. Igénylik itt Páriban? Kérdezhetné és akkor meg kellene mutatnom a művelő­dési házat. Talán megoldódik most ez a gondunk, mert született egy olyan állás- foglalás, hogy tartozzon ez a ház is szer­vesen a városi művelődési központhoz és lássák el ők az ilyen jellegű feladato­kat, mert itt egy népművelő nem tehetne csodát.- Mit jelent az itt élők számára, hogy mint üdülőhely szerepel a fejlesztési ter­vekben?- Ez megtiszteltetés, de » megvalósí­tással vannak aggodalmaink. Az erdőte­rület zártsága miatt még a kirándulási le­hetőségek is korlátozottak. A fizető-ven­déglátásnak nincsenek hagyományai és a jelenlegi ellátottság, magasabb igé­nyek kielégítésére alkalmatlan. Jelenleg mást nem tudunk nyújtani, mint kikap­csolódást jelentő rövid kirándulást, pin­ceszerrel kapcsolva. Ebből a sétából ilyenkor azért az is kiderül, hogy Pári ősszel csodálatos... DECSI KISS JÁNOS Délidő a fő utcán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom