Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-03 / 207. szám

2 NÉPÚJSÁG \ 1987. szeptember 3 A Bundestag rendkívüli ülése a Pershing-1/A rakétákról A nyugatnémet parlament (Bundes­tag) szerdán megtartott rendkívüli ülésén a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) képviselői helyesléssel fogadták Helmut Kohl kancellárnak azt az augusztus 26-i nyilatkozatát, amely szerint bizonyos fel­tételekkel hajlandó lenne kinyilvánítani, hogy az NSZK lemond a Pershing-1 /A tí­pusú rakétákról. Az SPD indítványa értelmében az NSZK-nak mindent meg kell tennie azért, hogy áttörést lehessen elérni a genfi tár­gyalásokon. A Pershing-rakétákatfel kell számolni - egyidejűleg az összes szovjet és amerikai közép-hatótávolságú eszkö­zök végleges eltávolításával. Az SPD sze­rint felszólítanák továbbá a Varsói Szer­ződés tagállamait, hogy ők is mondjanak le az 500 kilométernél rövidebb hatótá­volságú eszközeik korszerűsítéséről. BUDAPEST- Tom Lantos képviselőt, az Egyesült Államok Képviselőháza kül­ügyi bizottságának tagját - aki magánlá­togatáson tartózkodik hazánkban - szer­dán fogadta Maróthy László miniszterel­nök-helyettes, az MSZMP KB Politikai Bi­zottságának tagja és Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, az Országgyűlés kül­ügyi bizottságának elnöke. A képviselő­vel Várkonyi Péter külügyminiszter meg­beszélést folytatott. MOSZKVA - Moszkvában szerdán megkezdődött Mathias Rust nyugatné­met állampolgár bírósági tárgyalása - je­lentette a TASZSZ szovjet hírügynökség. Rust ügyét nyílt tárgyaláson a Szovjet­unió Legfelsőbb Bíróságának büntetőbí­rósága vizsgálja meg. A 19 éves amatőr pilóta elleni három vádpont: 1987. május 28-án sportrepülőgépével törvénytelen módon behatolt a Szovjetunió területére; megsértette a nemzetközi repülési sza­bályokat; és rosszhiszemű garázdaság­Kohl kancellár kifejtette: a feltételek­hez kapcsolt legutóbbi kezdeményezése az NSZK változatlan biztonságpolitikai irányvonalába illeszkedik. Mindemellett ismét arra szólította fel a Szovjetuniót, hogy a Pershing-rakétákra vonatkozó közlését újabb leszerelési lépésekkel vi­szonozza - Bonn értelmezésében - el­sősorban az NSZK-t fenyegető rövid ha­tótávolságú eszközök területén. A kancellár - az ellenzékhez fordulva - elutasította azt a feltételezést, hogy az NSZK rajta akarja tartani kezét „az atom­ravaszon”. Hans-Dietrich Genscher kü­lügyminiszter is azt hangoztatta, hogy or­szága - akárcsak a múltban - a jövőben sem kíván atomhatalommá válni. A külügyminiszter másfelől magától értetődőnek nevezte, hogy a Pershing- 1/A típusú eszközök felszámolása után a ban is elmarasztalható. Rust a tárgyalás első napján bűnösnek vallotta magát a felrótt vádpontok elkövetésében. A bíró­ság elnöke Robert Tyihomirov, a Szovjet­unió Legfelsőbb Bíróságának tagja. A vá­dat Vlagyimir Andrejev, a legfőbb ügyész főtanácsadója képviseli. Mathias Rust védelmét gyakorlott szakember, Vszevo- lod Jakovlev, a moszkvai városi ügyvédi kollégium tagja látja el. *- Ha a nemzeti megbékélés politikájá­nak eredményeként rendeződik a kam­bodzsai helyzet, a vietnami csapatok még 1990 előtt kivonulnak az országból - jelentette ki Kong Korm. A Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztere szer­dán Moszkvában sajtóértekezleten kö­zölte, hogy Kambodzsa népe nem feledi az átélt szenvedéseket, s ezért sosem engedi a népirtó Pol Pót és társai vissza­térését. A nemzeti megbékélés érdeké­hozzájuk tartozó és az Egyesült Államok által ellenőrzött nukleáris robbanótölte­teket is kivonnák az NSZK-ból. Ebből a szempontból tulajdonított nagy jelentő­séget Erich Honecker főtitkár közelgő lá­togatásának is. Alfred Dregger, a Kereszténydemok- rata-Keresztényszociális Unió (CDU/ CSU) parlamenti csoportjának elnöke szerint az uniópártok leszerelési ellenté­tei nem súlyosak, s parlamenti csoport­jaik a kancellár mögött állnak. Alfred Biehle, a CSU katonai bizottságának el­nöke azonban a Pershing-rakétákat is­mét olyan eszközöknek minősítette, amelyekkel nyomást lehet gyakorolni a Szovjetunióra - állítólagos nagy fölényé­nek megszüntetése céljából - a rövid ha­tótávolságú rakéták és a hagyományos fegyverzet területén. ben azonban a kambodzsai kormány kész a ma még vele szemben álló egyes személyekkel és csoportokkal tárgyalá­sokat folytatni. MEXIKÓVÁROS - Horn Gyula kül- ügyminisztériumi államtitkár megbeszé­léseket folytatott Mexikóvárosban Ber­nardo Sepulveda külügyminiszterrel, Al­fonso de Rosenzweig-Diazzal, a külügy­miniszter első helyettesével és más me­xikói politikai személyiségekkel hétfőn, illetve kedden. A felek áttekintették a két­oldalú kapcsolatok fejlesztésének lehe­tőségeit. WASHINGTON - A kaliforniai Con­cord haditengerészeti ellátó központjá­nál egy lőszert szállító vonat elgázolt egy béketüntetőt, aki több társával együtt meg akarta akadályozni, hogy a vonat el­hagyja a támaszpontot. Az áldozat S. Brian Wilson háborús veterán. Egyik lá­bát térden alul levágták a kerekek és több más súlyos sérülést is szenvedett. Életveszélyes állapotban került kórház­ba. Wilson hét társával együtt azért ment a bázishoz, hogy bejáratánál éhség- sztrájkot kezdjen, tiltakozásul a nicara- guai ellenforradalmároknak nyújtott amerikai katonai támogatás ellen. PANORÁMA Dél-Afrika: hátralépés emelt fővel A dél-afrikai St. Helena aranybányá­ban sok halálos áldozatot követelő, sú­lyos szerencsétlenség történt hétfőn. Ko­mor véletlen, hogy a dél-afrikai történe­lem eddigi legnagyobb sztrájkmozgal­mának végén, múlt vasárnap a bányatu­lajdonosok által tett csekély engedmé­nyek között szerepelt éppen a munkahe­lyi halálos balesetek után fizetendő kár­talanítások növelése. A vívmánynak, saj­nos, igen gyorsan hasznát veszik: a most elhunytak családjai már nem 2, hanem 3 évi jövedelemnek megfelelő segélyt kap­nak. Az Országos Bányászszakszervezet (NUM) egy nappal a szerencsétlenség előtt keményen bírálta a dél-afrikai bá­nyák biztonsági állapotát, „halálos csap­dáknak” nevezte a tárnákat. Az arany- és a szénbányák több, mint 300 ezer dolgo­zója éppen csak felvette a munkát a 21 napos sztrájk után. A sztrájk miatt elbo­csátott 46 ezer társuk sorsa, esetleges visszavételük egyelőre bizonytalan. A bányászszakszervezet meghátrált, köve­telései nagy részét nem teljesítették: 30 százalék helyett 17-23 százalékos bér­emelést kaptak csak, annyit, amennyit a bányatársaságok kezdettől kínáltak. A meghátrálás fő oka az, hogy a szak- szervezet nem vállalhatta a további töme­ges elbocsátások kockázatát. A három­hetes sztrájk legutóbbi napjaiban egye­dül az Anglo-American (nevével ellentét­ben főleg dél-afrikai tőkések tulajdoná­ban lévő) vállalat legalább 40 ezer dolgo­zóját tette az utcára. Helyettük nyomban új munkásokat toboroztak, és a kenyér- kereset végleges elvesztése a többi sztrájkoló feje fölött is fenyegető veszély­ként függött. Hiszen minden egyes bá­nyász helyére a szegény vidéki települé­seken legalább öten várakoznak. A bá­nyászok döntő többsége sivár mun­kásszállásokon lakik, és fizetésükből tá­vol élő, népes családjukat kell eltarta­niuk. Nagy hátránynak bizonyult, hogy a NUM-nak nincs sztrájksegélyalapja. A dél-afrikai központi bank pedig zárolta azokat a külföldi segélyalapokat, ame­lyeket a dél-afrikai fekete szakszerveze­teknek szántak. A bányatársaságoknak megvoltak az egyéb eszközeik is a sztrájkolok megfé­lemlítésére, zsarolására. A bányavidékek bankjai nem voltak hajlandók öt amerikai dollárnak megfelelő összegnél többet ki­fizetni egyetlen bányásznak sem a taka­rékbetétkönyvből. A bányatársaságok kezében van szinte minden: a mun­kásszállás, a telepek boltjai, kocsmái. A bányák állig felfegyverzptt, fehér rend- fenntartó erői állandóan a sztrájkolok nyomában voltak. A legalább 300 ezer bányászt mozgó­sító sztrájk végét mégsem szabad vere­ségnek minősíteni. Az utóbbi évek munkabeszüntetései­nek kimenetele alapján a bányatulajdo­nosok három héttel ezelőtt arra számítot­tak, hogy a szakszervezet nem lesz ké­pes 70-80 ezernél több munkást sztrájk­ra bírni, és a megmozdulás aligha tart 3-4 napnál tovább. A bányatőkések több millió dollárt vesztettek a sztrájk miatt, s tapasztalniuk kellett, hogy a bányász­szakszervezet kezd „felnőtté válni”. A dél-afrikai rendszer 1979-ben enge­délyezte a fekete munkásoknak szak- szervezetek létrehozását. A dél-afrikai és a külföldi tőke nyomására tették ezt, mert rájöttek, hogy jobb rendezett keretek kö­zött, törvényesített csatornákon keresztül alkudozni a munkavállalókkal. A bá­nyászszakszervezetnek, a NUM-nak, 1982-ben, a megalakulásakor hatezer tagja volt. Ma háromszázezren tartoznak hozzá az ország hatszázezer bányásza közül. Figyelembe kell venni, hogy a dél­afrikai bányákban dolgozó feketék leg­alább egyharmada a szomszédos orszá­gokból jött, szakszervezeti jogok nélküli „vendégmunkás”. A munkáltatók egyik képviselője elis­merte: „a szakszervezet megmutatta iz­mait, szervezési képességét, elszántsá­gát és értelmességét”. A NUM 36 éves, a sztrájk révén egycsapásra ismertté vált főtitkára, Cyril Ramaphosa pedig a sztrájk végén rögtön kijelentette, hogy jö­vőre a szakszervezet újabb bérharcot kezd és akkor - mondta - sikeresebb lesz. A kulcskérdés most az, hogy a szak- szervezetnek az elbocsátott bányászok közül hányat sikerül visszavétetnie. Ha ugyanis a sztrájk miatt ezrek véglegesen elvesztik állásukat, az sok szakszervezeti tagot arra a következtetésre juttathat, hogy a békés akcióknak nincs sok értel­mük, és bérkövetelések helyett az erő­szak az egyetlen út, ami számukra nyitva áll. Mégpedig nem csupán a bérek eme­léséért, hanem az egész rendszer meg­változtatásáért. A sztrájk új frontot nyitott a dél-afrikai feketék polgárjogi harcában is. Igaz, mi­ként a bányatulajdonosoknak megvoltak az eszközeik a sztárjkolókkal szemben, ugyanúgy a fehér kormányzatnak is megvannak egyelőre az eszközei a politi­kai és fegyveres polgárjogi akciókkal szemben. KURUCZ JÁNOS Mai kommentárunk Szavazás az „édenkertben” Mauritius szigetét az idegenforgalmi prospektusok nemes egyszerűséggel „édenkertnek” nevezik, a szemtanúk szerint joggal. A tenger azúrkék, az aranyfö­vennyel borított partokon, az enyhe szellőben bólogató pálmák tövében még nincs túlzsúfoltság, és a gyors egymásutánban felépülő új hotelekben minden ké­nyelmet meglelhet a messziről érkezett vendég. Olyan - mindössze kétezer négy­zetkilométeres - miniországról van szó, amelynek a neve gyakran hangzik el az uta­zási irodák pultjainál, de szinte soha a sajtóban, rádióban, televízióban. Most viszont gyakran elhangzott, mert az édenkertben általános választásokat tartottak, méghozzá rendhagyóan érdekes körülményeket között. A jelenlegi kabi­net egyik aktív tagját heroincsempészként(i) érték tetten az amszterdani Schipol re­pülőtéren. Ez azért még mauritiusi viszonylatban is elég nagy politikai bomba ah­hoz, hogy egy kormányt elsöpörjön a detonáció ereje. A világ legdrágább bélyegének névadó szigetén azonban a most befutott, immár teljes választási jelentés szerint rezzenetlenül hatalmon maradt Aneerood Jungnauth miniszterelnök hárompárti, szociáldemokrata színezető kormánya. Újra bebizonyosodott, hogy a régi törvény, amely szerint egy politikai vezetés sorsa jó­részt az országlása alatti gazdasági fejleményektől függ, még az „isten háta mö­gött”, a Kelet-Afrikától kétezer kilométerre, az Indiai óceánban fekvő miniszigeten is érvényes: bár a munkanélküliség még mindig gond, ezt is sikerült a felére (huszonkét százalékról tizenegyre) csökkenteni, az évi inflációs ráta pedig irigylés­re méltó: körülbelül egy, azaz egy százalék. A gazdaság impozáns, csaknem hat százalékos évi növekedése szakértők szerint valóban nem független a kormány erőfeszítéseitől: a korábban szinte csak a cukorra épülő, monolitikus struktúrát sikerült úgy átalakítani, hogy más mezőgaz­dasági és iparágak kerültek előtérbe. Az időben foganatosított szerkezetváltást persze nagyban segítette egy világ-trend: az, hogy a tömegturizmus egyre szélese­dő hullámai mostanában érték el a glóbusznak ezt a valóban távoli és valóban meseszép kis pontját is. Ezt a brit gyarmati sorból csak 1968-ban(!) felszabadult egymilliós, sokszínű, de főleg indiai származású népesség által lakott kis országot főleg így és ezért kezdik megismerni, persze főleg mozgalmas fővárosa, Port Louis környékét. Legalábbis a „civilek". Mert Mauritiusi a katonai tervezők nem véletlenül tartják már régen „az In­diai óceán kulcsának és sajátos földrajzi helyzete miatt a stratégiák évszázadok óta nagyon is jól tudják, minek a fővárosa Port Louis... HARMAT ENDRE A világon az elsők között Szívritmuszavarok vizsgálata katéter nélkül A betegnek semmi megpróbáltatást nem jelent a vizsgá­lat Nem volt könnyű dolga dr. Rostás László adjunktusnak, a Tolna Megyei Kór­ház I. belgyógyászati osztálya kardiológus szakorvosának, ami­kor találmányukról, az úgynevezett noninvaziv His-köteg elektrokardiográfiá- ról nekem, a szívgyó­gyászaiban és az elektronikában egy­aránt járatlan laikus­nak kellett beszélnie. Magyarországon 1977 óta alkalmazott módszer a szív elekt­romos tevékenysé­gének vizsgálatára a His-köteg EKG. En­nek témánk szem­pontjából az a lénye­ge, hogy a beteg szí­vébe katétert kell ve­zetni. E műtéti jellegű beavatkozást a le­hetőségek szerint kerülni szerették vol­na, ezért már a módszer bevezetésének évében kísérleteket kezdett dr. Kelényi Loránd villamosmérnök, a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem élettani intézetének munkatársa a vizsgálat hagyományos EKG-hoz hasonló módon történő végzé­sére. A kísérletekből akkor születtek gya­korlati eredmények, amikor az elektroni­ka szakembere az akkor dr. Tarján Jenő főorvos által vezetett osztály orvosával, dr. Rostás Lászlóval „összejött”. A hosz- szú időt, számtalan, a kórházban töltött hétvégét igénylő munka eredménye a katéterezés nélkül végezhető His-köteg vizsgálat, mely a beteg részére fájdalom- mentesen, ismételhető és olyan betegen is elvégezhető, akibe katétert valamilyen oknál fogva nem lehet vezetni. Az eljárás használható bizonyos - elsősorban in­farktus során kialakuló - ritmuszavarhaj- lam kimutatására is, amire a hagyomá­nyos EKG nem alkalmas, a katéterezés pedig veszélyes lehet. Az eljárás műkö­dési elve, hogy egy célszámítógép segít­ségével a vizsgálat szempontjából érté­kes, a testfelületen mindössze néhány mikrovoltos erősségű jelet - amely a ha­gyományos eljárásokkal nem tehető lát­hatóvá - átlagolással felerősítik. Töbt száz szívciklust egymás fölé helyeznek, < hasznos jelek ezáltal fölerősödnek és < számítógép képernyőjén láthatóvá vál nak, a zajok pedig kioltják egymásí Hangsúlyozni kell azonban, hogy azeljá rás kifejezetten csak speciális szívrit mus-problémák esetén alkalmazható katéterezést tehát továbbra is végeznek de a korábbiakhoz képest a betegei több mint fele megmenthető ettől.- Nem lett volna célszerűbb - esetlei olcsóbb az eljárást külföldről megvásá rolni? - kérdem.- A világon elsők között dolgoztuk ki í módszert. Azokkal szemben, * akiktí esetleg megvehettük volna, előnyünl volt, mi ugyanis kicsi, hordozható cél komputert használtunk, míg kint óriás számítógépekkel dolgoztak. Ami a pénz illeti, az első modell a POTE műszereivé készült, ma a célszámítógépek sorozat gyártását hazai cég, a Rolitron végzi. Ehhez a találmányhoz a szellemi kapaci táson felül mindenekelőtt sok munka és er kölcsi támogatás kellett. Dr. Molnár Ádán főigazgató főorvos, dr. Gesztesi Tárná: főorvos és az osztály dolgozói minden se gítséget megadtak ahhoz, hogy a kollektí munka eredményes legyen. -ri­Agrotechnikai és fajtabemutató Sárkeresztúron Tegnap délelőtt 10 órakor Molnár Fe­renc a sárkeresztúri Jóreménység Tsz el­nöke és Lakatos Csaba, a KSZE Növény- termelési Rendszer Agrárfejlesztő Közös Vállalat igazgatója nyitotta meg azt az ag­rotechnikai és fajtakísérleti bemutatót, melyre 11 hazai, valamint 12 külföldi cég is elhozta termékeit. A MAE Fejér Megyei Szervezete, a Fejér Megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztá­lya, a Termelőszövetkezetek Fejér Megyei Szövetsége, a Fejér Megyei Növényvédel mi és Agrokémiai Állomás, a székesfehér vári Agroker Vállalat, valamint a házigazd. és a KSZE szervezésében először napra forgó-fajtabemutatót tekintettek meg az ér deklődők, majd kötetlen tapasztalatcseré re került sor a vetőmag-előállító és nö vényvédőszer-gyártó, -forgalmazó -fel használó szakemberek között. A bemutatón megyénket az iregszem csei Takarmánykutató Intézet képviselte. A dél-afrikai rendőrség augusztus 13-án őrizetbe vette a sztrájkoló bá­nyászok szakszervezetének veze­tőit, de ezzel sem tudták a munka folytatására rábírni akkor a több mint háromszázezer bányászt

Next

/
Oldalképek
Tartalom