Tolna Megyei Népújság, 1987. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-02 / 206. szám
1987. szeptember 2. ^ÉPÜJSÁG 5 Környezetünk védelmében (is) Profilbővítés a Dombcalornál Hallottak már kedves olvasóink a T2- es programról? Nem, nem valami titkos akció fedőneve ez, hanem az Ipari Minisztérium kutatásfejlesztésre illetve az eredmények gyakorlati realizálására kiírt pályázatának környezetvédelmet és zaj- csillapitást magába foglaló részéről van szó. A dombóvári Dombcalor Vasipari Szövetkezet két témakörben is benyújtotta pályázatát. Az Ipari Minisztérium és a szövetkezet között a szerződés aláírására néhány nap múlva kerül sor, de az előzetes megállapodások alapján a legfontosabb feltételek már tisztázottak. A minisztérium pénzügyi támogatást nyújt a két program megvalósításához, a kutatás és fejlesztés költségeinek 80 százalékát átvállalja. A szériagyártáshoz szüskéges beruházás viszont a szövetkezetét terheli, igaz, kedvezményes hitelt vehet föl rá. Közös szövetkezeti pénzeszközök is szolgálják a cél megvalósítását. De nézzük csak, mi is az a két terület, amelyen a Dombcalor kutatni, fejleszteni akar, gondolva már a későbbi szériagyártásra, sőt tőkés exportra is? Az első témakör a gépjárművek kipufogódobjainak zajcsillapítása. Az Autóipari Kutatóintézettől származó alapötletet - a matematikailag megfogalmazott áramlástechnikai módot - a szövetkezet szakemberei továbbfejlesztették, számítógépes programot készítettek rá, amelynek segítségével meg lehetett határozni a konkrét műszaki paramétereket, például az áramlási keresztmetszeteket. Elsősorban tehergépkocsik, autóbuszok és traktorok kipufogódobját kívánják „környezetbarátabbá" tenni azáltal, hogy az új konstrukció eredményeként azok kevésbé lesznek zajosak. A teherautók és traktorok kipufogódobjából - utóbbiaknál nemcsak a zajcsillapítás, hanem a szikrabiztonság is cél - már elkészültek a kísérleti példányok, az autóbuszok dobjára most készítik a számító- gépes programot. A szövetkezetnél folyó kutatásfejlesztés másik témaköre a technológiai berendezések, szerszámgépek, ventillátorok stb. zajforrások zajcsillapításának megoldása. Részben modulelemekből összeállítható, másrészt a gépek burkolatához erősíthető olyan speciális burkolati vagy fülkerendszer kialakítása a cél, amelyen a zaj azért nem megy át, mert maga a védőburok is rezgésben van, a két rezgés kioltja egymást. Mind a gépjárművek, mind az egyéb berendezések zaját csökkentő gyártmánynak olyanok a paraméterei, amelyek a Nyugat-Európában jelenleg érvényes szabványelőírásoknak is megfelelnek, azaz a fejlesztés sikeres lefolytatása után tőkés export is szóba jöhet. Retek Ferencet, a szövetkezet elnökét arról kérdeztem, hogy miért vágnak egy, az eddigi tevékenységükhöz képest új és bizonyára nem minden kockázat nélkül való vállalkozásba?- Profilátalakításra pontosabban bővítésre van szükségünk, hiszen egyelőre nem szándékozunk megválni hagyományos tevékenységünktől,^ ABC-k, raktárak, tornatermek szerkezetének gyártásától. Most van bőven megrendelésünk, de azt látjuk, hogy beruházásokra biztosan nem lesz a jövőben a gazdaságban több pénz. A tornaterem-építési program is hamarosan lefut. Olyasmit kell csinálnunk, amire hosszabb távon is igény lesz, és amit más lehetőleg nem csinál. ROSTÁS Új rendelet október 1 -tői Raktári dolgozók felelőssége és a leltárhiány A raktári dolgozók, mint ismeretes, mindig felelősek voltak az általuk kezelt, szabályszerűen átadott és átvett leltári készletekben keletkezett hiányokért. Ez a felelősség bizonyos mértékig korlátozott, hiszen ismeretlen okból keletkezett hiányról is lehet szó. Ha ismert a hiány oka, és ez a raktári dolgozónak felróható, a 11/1987. (IV. 3.) MT. számú rendeletben előírtaknál lényegesen szigorúbb szabályok szerint kell eljárni, és a büntető szankciók mellett a teljes kárt tartozik megtéríteni az, aki például hanyagul kezelte a raktárt, vagy netán szándékos cselekményével, mulasztásával okozott abban kárt. A fenti számú minisztertanácsi rendelet 1987. október 1. napján lép életbe. Rendelkezései a vállalat raktáraiban foglalkoztatott dolgozókra terjed ki. A rendelet szerint a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség, közismert néven káló, mértékét meghaladó hiány a leltárhiány. A kollektív szerződésben kell meghatározni azoknak az anyagoknak a körét, ahol káló nem számolható el. A káló mértékét az igazgató állapítja meg, amit a raktár dolgozóival a leltáridőszak előtt írásban közöltét, és az a leltáridőszak alatt nem változtatható meg. A leltárhiány összegét fogyasztói áron kell meghatározni. Ha a terméknek nincs fogyasztói ára, akkor a kollektív szerződés szerint kell meghatározni a leltárhiány összegét. Általános szabály, hogy a hiány - ide nem értve például az árban, mennyiségben, minőségben (stb.) nagyon hasonló árukat a többlettel nem egyenlíthető ki. A leltárhiányért a raktár vezetője, helyettese 6 havi átlagkeresete erejéig, a beosztott raktári dolgozó 4 havi átlagkeresetével felel. Ha a dolgozó olyan raktári munkakörben dolgozik, ahol az átvett anyagokat, raktári készleteket állandóan egyedül kezeli, a dolgozó a leltárhiány teljes összegéért felel. A jogszabály a felelősség érvényesítésének feltételeit is meghatározza. Eszerint a felelősségi szabályokat csak akkor lehet alkalmazni, ha a dolgozót a raktári munkakör elfoglalásakor, illetve a felelősségi szabályok megváltozásakor írásban tájékoztatták az anyagi felelősség formájáról, mértékéről, az anyagokat kezelésre szabályszerűen adták, illetve vették át, és a dolgozó a két egymást követő leltározás közötti időszaknak legalább a felében a raktárban dolgozott. Az alsónyéki szódagyáros Tizennegyedik éve áll nap mint nap szaturálógépe elé az alsónyéki Faidt Ferenc szikvízkészítő. Tizennegyedik éve önmaga ura. Begyakorolt fogásokkal teszi a géphez a ballont, ráilleszti a kötést és szódát csinál; magasnyomással keveri össze a vízzel a széndioxidot. Több, mint egy évtizedig volt a bá- taszéki áfész gebinese, immáron két éve szerződéses üzemeltető.- Kiknek szállít és mikor?- Kizárólag csak vállalatoknak - feleli. A vázkerámiának, a FOKI-nak, az éttermeknek, de szállítok például Várdombra is. Hogy mikor? Mindennap rendszeresen. Van olyan cég, akiknek a saját ballonjába töltöm a szódát, másoknak naponta cserélem. Faidt Ferenc szódagyáros kis műhelyében évente 300 ezer forintnyi, pontosan 150 ezer liter szódát készít. Ő még azok közé tartozik, akik két forintot kérnek a szódavíz literjéért... szlj-mr Fordulat az építőknél A félév környékén megsokasodó statisztikai adatokból egyik-másik már nem is szolgál meglepetéssel. A gazdasági haladás trendje elég határozott folyamatnak ígérkezik, ezért aztán üdítő színfoltja a számlaoszlopoknak az, amelyik a féléves lakásépítési, illetve -átadási eredményeket szemlélteti. Már csak azért is, mert hosszú évek után nemcsak teljesítették, hanem túl is teljesítették a programot. Az adatokból kitetszik, hogy vidéken több mint ötezret, Tolna megyében az első félévben 182 az épített lakások száma, a fővárosban pedig a háromezret meghaladóan készültek el az új otthonok. Ma már, a lakásépítés korszerűsödő feltételei és szigorúbb gazdálkodási körülményei közepette időszerűtlen lenne azt mondani, hogy a megyei építők a saját házuk táján, a budapestiek pedig a székhelyükön tettek eleget feladatuknak, hiszen a gazdasági érdekeltség azt diktálja, hogy a kivitelezők keressék meg a beruházót, a megbízót. így aztán meglehetősen kusza kép alakulna ki, ha a vállalatok nevével próbálnánk térképet rajzolni arról, ki, hol építette meg a tervezett lakásszámot. A TÁÉV például az első félévben Komlón 61, Baján 45 lakást adott el. A TOTÉV 36 lakás felújítását végezte a földrengés sújtotta Peremartonban. A lényeg azonban mégis az, hogy megszakadni látszik egy olyan vállalati stratégia, amelyik mindig - különösen a naptári fordulók idején, az átadások küszöbén - offenzívába kényszerült. Magyarázkodni volt kénytelen, miért nem sikerült felépíteni a lakásokat. Ebben az egyoldalú párbeszédben a másik fél, a beruházó sem volt igazán vitapartner, mert tovább gurította a labdát, csakhogy ettől nem szépültek meg a statisztikák. A mostani jó eredmények egyik magyarázata kétségtelenül az, hogy akik tehették, jelentős áthúzódó állománnyal kezdték az idei esztendőt. Félig kész házakkal, amelyeken az év első hat hónapjában zavartalanul és ütemesen dolgozhattak a szakiparosok, akik korábban jószerivel ácsorogni kényszerültek,, a szerkezetépítőkre várva. Ha sikerülne tovább is tartani ezt a jól szervezett előkészítést, az építők egyik legnagyobb terhűktől tudnának megszabadulni: az év végi hajráktól. Ezek óhatatlanul a minőség rovására mentek, de ma már nem mehetnek. Időközben ugyanis megszigorították a beruházók a műszaki átadásátvétel rendejét, és ma már elképzelhetetlen, hogy hiányzó fölszereléssel vagy hibával vegyenek át lakóházakat. Ameddig ezeket nem pótolják a kivitelezők, nem is juthatnak hozzá a teljes árbevételükhöz. A másik ok, ami megmagyarázza a sikeres félévet az, hogy lassan egyensúlyba kerül az építési kereslet és a kapacitás. Ez ugyan elvileg idáig is arányban állt egymással, ám gondot okozott, hogy nem mindig volt egy helyen az igény és a kivitelező. A régi, tervutasításos rendszerben ugyan előfordult, hogy egy- egy megyei ápitővállalat átruccant a szomszédba, bajba került társán segíteni, de ma már egészen más elv vezérli ezeket a mozgásokat: a gazdasági érdek. Ez pedig azt diktálja, hogy a házgyáras vállalatok ne azt számolgassák, hány kilométerre kell utaztani az embereket és a termelési berendezéseket, a panelt, hanem hogy ésszerű vállalkozásokkal piacot teremtsenek kapacitásaiknak. Manapság ugyanis nincsen drágább, mint a kihasználatlan termelési eszköz, és ha egy munka nem is kecsegtet nagy nyereséggel, az mindenképpen javítja az eredményt, ha nem hoz ráfizetést az állóeszköz-állomány anyagi terhe. A lakásépítési piac egyensúlya egyébként nem fájdalom- mentes tortúra, a szervezetkorszerűsítés kissé vontatottan haladó folyamatának is eredménye. Ennek során a régi nagyvállalatok kénytelenek voltak „fogyókúrába” kezdeni, hatalmas ösz- szegű telepeiket, drága állóeszközeik egy részét áruba bocsátani. Ilyen meggondolásból került sor arra is, hogy helyenként leépítsék a létszámot, elküldjék vagy átképezzék azokat az embereket, akiknek nem tudnak már munkát adni. A méreteikben kisebb, vállalkozásaikban rugalmasabb szervezetek nemcsak saját lehetőségeikhez alkalmazkodnak könnyebben, hanem a megváltozott piaci feltételekhez is. Ennek egyik jelét kell látnunk abban a pozitív adatban is, hogy a féléves lakásépítési terveket sikerült végre teljesíteni az országban. Ezzel a teljesítménnyel nemcsak kifelé, a közvélemény felé igazolják az új lakáspiac jogosultságát, a szabályozóknak azt a hatását, ami érdekeltséget teremtett, hanem a vállalatok belső életükben is nyugalmasabban készülhetnek a jövő esztendőre. Ám előttünk van még csaknem fél év, ami a jelek szerint nem kényszeríti már hajrára az építőket. Ütközőpróba * Az Autóipari Kutató és Fejlesztő Vállalat járműfőosztályán autóbusz utasüléseket vizsgálnak a mechanikus ütközőpályán. A Kutatóintézet munkatársai a vizsgálatokat két átlagsúlyú (85 kg) próbababa segítségével végzik. A re n d Manapság egyre többet hallani arról, hogy az utóbbi időben lazult az állampolgári fegyelem hazánkban. Hogy valójában mit is jelent mindez, azt szinte nap mint nap mindenki a saját bőrén érezheti. Hiszen a vállalati vezetők hiába kötnek szerződéseket partnereikkel a különböző alkatrészek szállítására egy meghatározott időpontra, a várt, a folyamatos munkához szükséges részegységek gyakran késnek. Az sem ritka azonban, hogy a vevőket a boltban már fél órával a zárás előtt nem szolgálják ki. Az ugyancsak szinte már mindennaposnak számít, hogy a hivatal packázik a kedves ügyféllel akkor is, ha erre voltaképpen semmi oka sincs. Hogy e jelenségnek mi az oka? Erre a válasz rendkívül sokrétű és szerteágazó, mely mindenképpen meghaladja - már csak terjedelmi okok miatt is - egy újságcikk lehetőségeit. Annyi bizonyos azonban, hogy a körülmények rendkívüli módon kedveznek a felületességnek, nemtörődömségnek. Ugyanis egy társadalmi méretű átalakulás során - ezt történelmi példák is jól érzékeltetik - fellazul a rend az élet szinte valamennyi területén. Az idő kikezdi a régi értékrendet, s az új még nem alakult ki. így a rendet, mely az átgondolt és célravezető cselekvés alapfeltétele, megkövetelni és betartani is igen nehéz. Pedig haladásunknak, továbblépésünknek egyetlen garanciája lehet: az értelmes és önként vállalt rend megtartása az élet minden területén. Mert gondoljuk csak meg: mi történne akkor, ha csak egyetlen óráig mindenki a kedve szerint cselekedhetne? Hihetetlen káosz uralkodna el. Például „családi okok” miatt nem gyógyítanának a kórházakban, nem lenne sem víz-, sem gáz- sem elektromosáram szolgáltatás, mert az ott dolgozóknak nem lenne „kedvük” éppen dolgozni. Talán nem is érdemes tovább folytatni, mert a következményekbe még belegondolni is rossz. S éppen ezért nem kétséges, hogy a józanul gondolkodó emberek többsége, mit is választ... „Éppen a fonalkikészítőbe készülök”
