Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-06 / 184. szám

1987. augusztus 6. ^ÉPÜJSÁG 5 Dombóvári tapasztalatok Minden gyereket felvettek A lakásépítés és -vásárlás tanácsi támogatása A rendeletet az élethez keli igazítani Egy nyúlfarknyi rész a lakásügyi jog­szabályokban a „helyi támogatás” cím­szót viseli. Ma még jobbára csak azok ismerik-e forrást, akik áldásában része­sültek. Dombóváron, a tanács igazgatási osztálya részletes útbaigazítást ad arról, kik, hogyan, milyen segítséget kaphat­nak lakásépítésre, vásárlásra a tanács­tól. A tanácsrendelet szerint támogatás­ban részesülhetnek azok a szociális ta­nácsi bérlakásra jogosult fiatal házasok, két- vagy többgyerekes családok. Vagy azok, akiknek lakása a jogos lakásigé­nyüknek nem felel meg -, és az egy főre eső jövedelmük a 2-2,5 ezer forintot nem haladja meg. Követelmény az is, hogy ne rendelkezzenek nyolcvanezer forintot elérő vagyonnal. A végrehajtó bizottság ebben a hónapban döntött a rendelkezé­sére álló 1,5 millió forint tizennyolc igény­lő közötti elosztásáról. Kilencen része­sültek 80-100 ezer forint közötti vissza nem térítendő, hatan fele arányban visz- szatérítendő, hárman pedig visszatérí­tendő kamatmentes támogatásban. Az igénylők közül egy lakásépítésre, egy családi ház vásárlására, a többi OTP-la- kás vásárlására kérte és kapta a pénzt. Valamennyien - egy kivétellel - össz­komfortos lakást igényeltek. A dombóvári tapasztalatokról adott tá­jékoztatást Gyurisánné dr. Javós Ilona, igazgatási osztályvezető:- A megyei tanácsi keret terhére az idén kapott összeg elegendőnek bizo­nyult, azt a reális igényekhez igazodva teljes egészében felhasználtuk. A fiatalok maximalisták, mert 80-90 százalékban összkomfortos OTP-lakást vásároltak, átmeneti megoldásokban nem gondol­kodtak. Nem volt igénylő üresen álló csa­ládi házra, pedig ilyenek a városkörnyéki községeinkben vannak és hitelt, illetve kamatmentes kölcsönt is biztosítani tu­dunk. Nem volt érdeklődő házrészre sem, pedig ezt is támogatni tudjuk. Mivel e megoldásokhoz kevesebb saját erő elégséges, több érdeklődőre számítot­tunk.- Mi a helyzet a megüresedő, használt és az új tanácsi bérlakásokkal?- Kevesebb a megüresedő, használt, tanácsi kijelölésü lakás is, ugyanis egyre több újrakijelölésbe szól bele a lakásszö­vetkezet, az OTP és egyes vállalatok. A teljesebb képhez hozzátartozik, hogy 1986 végén és 1987 elején mindössze 36 új tanácsi bérlakást adtak át, 1988- ban pedig egyáltalán nem épül egy sem.- Hogyan vált be a gyakorlatban az ide vonatkozó tanácsrendelet?- A rendeletet 1982-ben alkottuk és az 1983 január 1-től hatályos. Megalkotását követően az élet számos új, megoldásra váró kérdést vetett fel, ezért tervezzük mósodítását, kiegészítését. A változtatás továbbra is szociális indíttatású marad, de az egyedülállóak és gyermeküket ■ egyedül nevelők körében bővíteni kíván­juk a lehetőségeket, ez ugyanis az ér­vényben lévő szabályozásból kimaradt. Jelenleg nem kaphat például helyi tá­mogatást az az egyébként tanácsi bérla­kásra jogosult, akinek van nyolcvanezer forint forgalmi értéket elérő ingatlana, kaphasson ő is, ezt akarjuk elérni.- Nézzünk egy példát arra, hogy az mi­lyen esetben indokolt.- Ha valaki két gyermekkel tanácsi bérlakásra jogosultan építkezésbe kezd, de idő közben a férj bevonul katonának, akkor az építkezést anyagiak hiányában félbe kell hagyniuk. Ha a család ilyenkor a tanácstól támogatást igényel, kérelmü­ket el kell utasítani, mert már van egy be­fejezés előtt álló épületük, ami feltétlenül eléri az értékhatárt. Ilyen esetben a ta­nácsnak is az az érdeke, hogy a megkez­dett építkezés mielőbb befejeződjön és nem pedig az, hogy ez a család újból megjelenjen a tanácsi bérlakást igénylők sorában. Természetesen nem kiskaput kívánunk ezzel nyitni a jogszabályok ki­játszására, visszaélésekre.- A már elmondottakon kívül milyen új gondolatok foglalkoztatják a tanácsot?- Szeretnénk megteremteni - a helyi támogatás részeként vagy vállfájaként - egy újabb pénzforrást, a fiatalok szemé­lyi tulajdonába kerülő lakások építésé­hez. A pénzalapot a tanács és a vállalatok közösen hoznák létre. Erről ma még csak az ötlet szintjén beszélhetünk, a cél, hogy bővüljenek a támogatás lehetőségei. Figyelembe kellene venni a helyi támo­gatás odaítélése és a tényleges juttatás igénybevétele közötti időszakban beálló esetleges jelentős jövedelemváltozást is. Előfordul, hogy valaki az odaítéléskor ka­tona, a kielégítéskor pedig már jól kereső dolgozó. Ma nincs lehetőségünk arra, hogy csökkentsük, vagy megvonjuk a már egyszer odaítélt támogatást. Erre mondta egyik végrehajtó bizottsági tagunk, hogy előfordulhat, hogy egyesek méltatlanul jutnak a támogatáshoz. Éppen ezek elke­rülésére igyekszünk az élethez igazítani az új szabályozást. SZABÓ GYŐZŐ AIDS-szűrés Mario Cuomo, New York állam kormányzója kedden bejelentette: az amerikai hatóságok elsőként New York szövetségi államban vé­geznek alapos AIDS-szürést a betegség elter-' jedtségének felmérésére. A szeptemberben kezdődő és a személyiségvédelem titoktartá­sával megejtendő szűrés mintegy 100 ezer emberre terjed ki. Egészségügyi szakértők szerint a New Yorkban élők közül háromszáz­ezren-ötszázezren hordozzák magukban a HIV-vírust, az AIDS-betegség okozóját. New York államban eddig- hétezren haltak meg AIDS-betegségben. Mintegy 5000 embert kezelnek ilyen tüne­tekkel és havonta 300 megbetegedést jelente­nek. New Yorkban a 20 és 35 év közötti nők és férfiak között most már az AIDS a leggyakoribb halálok. Felvilágosítottak bennünket A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén hét napirendi pont sze­repelt, közöttük olyanok, mintáz állattenyésztés helyzete, az őszi országgyűlés elé kerülő törvényjavaslatok, hogy csak esetlegesen emeljük ki a jelentősebbeket. A Paksi Atomerőmű Vállalat is beszámolt a munkaerőhelyzetről és a dolgozók ér­dekében hozott intézkedésekről. Egy ilyen nagy és jól működő vállalatnál természetesen rend van, legalább ezt a napirendet „megúszhatta” volna a testület azzal a jóleső érzéssel, hogy a tájékozta­tó csupa kellemes tényt tartalmazott. De nem, mert „föntről” - ez alatt természete­sen a főváros értendő érkezett, az egyik főhatóságtól - még csaknem is minisz­térium - egy alosztályvezető. Ha már ennyit utazott, természetesen felszó­lalt. Hogy hosszan, azt már megszokták a vb tagjai, ilyen csekélységtől közülük már senki sem lesz ideges. De őket tájékoztatták. Például arról, hogy az atomerőmű bő­vülni fog és hány megawattot termel, és mennyit fog és mindez mennyibe kerül. Az illető szemlátomást meg volt győződve arról, hogy a testület ezeket a számo­kat most hallja először. Mit lehet erre mondani? Semmit, kínos percek teltek el a „felvilágosítással”, ami annál is furcsább volt, mivel a testületnek tagja a vállalat gazdasági igazgatója... A tanulság is mindösszesen annyi, hogy „fönt" sem mindenki olvas újságot, kü­lönben sejtené, hogy amit ő tud, azt az országban és különösen Tolna megyében már mindenki kívülről fújja. IHÁROSI Háromszázhúsz új óvodás Szekszárdon Befejeződtek az óvodai felvételek Szekszárdon. A szülők megkapták az ér­tesítést, hogy gyermekük szeptember 1- től a város melyik óvodájába nyert felvé­telt. A napokban folyik a fellebbezések elbírálása. A fentiekről beszégletünk író Lajosnéval, a Szekszárdi Városi Óvodai Igazgatóság vezetőjével.- Hányán igényelték az idén gyerme­kük óvodai felvételét?- A mai napig 320 jelentkezőnk volt. Ez a szám napról napra változik a városba, illetve az új lakásokba való beköltözések miatt.- Felvettek mindenkit, volt-e elutasí­tott?- Örömmel közölhetem, hogy minden kérelmező felvételt nyert, elegendő óvo­dai férőhelyünk van. Problémát ma, a he­lyek területi megoszlása jelent. Még a Kadarka utcai vagy szőlőhegyi óvodák­ban gond a csoportlétszám feltöltése, addig a központi óvodák - Arany János, Honvéd, Mérey utca - zsúfoltak, nem rit­ka a 32-34 fős csoport sem. Van tehát helyünk, de sok esetben nem ott, ahol a szülők igényelnék. A jelenlegi óvodai felvételek során is 25 gyereket részlege­sen elutasítottunk. Azaz felvettük, de nem a szülő által kért óvodába.- És mit szóltak ehhez a szülők? Bele­nyugodtak, hogy másik óvodába kényte­lenek vinni a gyereket, gyakran a város túlsó végére?- Sajnos, nem. A fellebbezések na­ponta érkeznek, a huszonötből huszon­négyen már fellebbeztek.- Szerintem ez érthető, hisz minden szülő a lakó- vagy munkahelyéhez leg­közelebbi óvodába szeretné járatni gye­rekét.- Én is megértem őket, hiszen kisgye­rekkel utazni, buszról fel-leszállni nem kényelmes. De nekik is meg kell érteniük, hogy a legnagyobb megfontoltsággal és körültekintéssel sem tudunk minden te­rületi igényt kielégíteni. Kérjük türelmü­ket, csak egy évig kell vállaniuk, hogy messzebb hordják a gyerekeket, a követ­kező tanévben visszahelyezzük őket a kért óvodába, előnyben részesítjük őket az új felvételisekkel szemben.- Mit vesznek figyelembe az óvodai ké­relmek elbírálásakor?- A szülők által megjelölt óvoda telített­ségét, az esetleges testvéreket, egyéb szociális tényezőket.- Van-e elegendő óvónő, dada?- Dadánk van, viszont 5-6 fő óvónői ál­lás mind a mai napig betöltetlen. Évek óta nem alkalmaztunk képesítés nélküli óvó­nőket, most azonban, ha a helyzet nem változik rákényszerülünk.- Itt volt az Egészségügyi Szakközép­iskola óvónői szaka, itt van a tanítképző főiskola óvónői tagozata, ön mégis óvó-, nőhiányról beszél. Mi lehet ennek az oka? Nem volt kellő számú jelentkező?- Nem. Sok jelentkezőnk volt, azonban menet közben többen visszavonták a pá­lyázatukat. Sokan eleve több helyre pá­lyáztak és - érthető módon - a számukra legkedvezőbbet választották. Sajnos, az üzemi óvódák 5-600 Ft-tal több kezdőfi­zetést tudnak adni, így hozzájuk képest mi „versenyképtelenek” vagyunk.- Milyen a városi óvodák felszereltsé­ge?- Jó, habár ezzel soha nem lehetünk elégedettek. Évről évre, az anyagi lehető­ségekhez mérten, folyamatosan fejleszt­jük a tárgyi feltételeket.- Az óvónőhiányon kívül, van-e egyéb gondjuk, problémájuk?- Igen. A nyári takarítási szünetet az idei évvel központilag két hétre csökken­tették. A nagyobb óvodák nagytakarítá­sát, festését ennyi idő alatt nem tudjuk el­végezni. Ugyancsak kevés ez az idő az óvónők szabadságának kiadására is. A fennmaradó szabadságokat év közben, a többi óvónő terhére vagyunk kénytele­nek kiadni. Ezeknek a problémáknak a megoldásán felettes szerveinkkel együtt már gondolkodtunk, talán a jövő évre si­kerül megoldani ezt a kérdést is. F. KOVÁTS ÉVA Rácz Béla és Lovas János csőhegesztést végeznek Heil Beatrix már jól ismeri szakmáját ni tudnak - kezdi a beszélgetést Lo­vas János.- Rátok, kezdőkre, mindenféle munkát rá mernek bízni?- Van néhány olyan, amit szinte mindig mi végzünk, de van olyan fo­lyami is, amiben még nincs elég nagy gyakorlatunk. Tehát még csak tanuljuk - mondja Rácz Béla.- Mennyi egy kezdő fizetése a TÁÉV-nél?- Nekünk 19 forint óránként, de ilyenkor nyáron napi kilenc órát dol­gozunk - veszi át a szót Lovas János. - Délután öt óra körül érünk haza. Elég fáradtan, ennek ellenére néha azért sportolunk, vagy elmegyünk táncolni.- Sokan panaszkodnak arra, hogy mivel vidékiek, vagy távolabb laknak a munkahelyüktől, sok idejüket veszi igénybe az utazás. Nektek köny- nyebb?- Nem. János Öcsényből jár be reggelente busszal, én pedig Kö- lesdről, a munkásjárattal.- Fűtésszerelőként van lehetősé­getek a továbbtanulásra?- Természetesen. Ellenben ezzel még szeretnénk várni addig, amíg le­szolgáljuk a katonaidőnket. Utána mindketten akarunk érettségizni, és szakmai tudásunkat is tovább fej­leszteni, - mondja egyszerre a két fiatal pályakezdő. máté Réka- Sokszor hallani, hogy diák és tanár, ok­tató között nem a leg­jobb kapcsolat alakul ki. Te hogy voltál ezzel a dologgal?- Nagyon becsültem az oktatóimat, közülük is Sütő Istvánné férfi- fodrászt, de Hadnagy Zsoltné női fodrász is példaképem lett. Meg­tanítottak arra, hogy soha semmiféle mun­kára nem szabad azt mondani, hogy én még csak tanuló vagyok, és nem tudom megcsi­nálni.- S hogy tetszik a munka?- Még csak néhány hete vagyok itt. Két műszakban dolgo­zunk. De már most nagyon rajongok a fodrászatért. „Szeretnénk leérettségizni” A szekszárdi 505. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói közül idén 130 olyan fiatal szabadult fel, aki a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalatnál volt iskolai gyakorla­ton. Eddig négyen álltak munkába náluk, a töb­biek még kihasználják, utolsó igazi nyarukat. Hogy később még há­nyán jelentkeznek a TÁÉV-hez, az a jövő tit­ka. E két kezdő fű­tésszerelő szakmun­kást arról faggattuk, hogy miként tetszik nekik a munka.- Mindig is tetszett nekünk, főleg a siker­élmény miatt, amit az okoz, ha látjuk mun­kánk eredményét. Jól­esik, hogy olyan mun­kát végzünk, aminek később mások is örül­Napjainkban egyre több olyan fia­tal van, aki azért jelentkezik szak­munkásképzőbe, hogy kitanulja az általa kiválasztott szakmát. Ismerkedjünk meg most három olyan fiatallal, akik az idén fejezték be iskoláikat és a választott, kedvelt szakmájukban el is tudtak helyez­kedni. Példaképem az oktatóm Heil Beatrix néhány hete állt csak munkába a Tolna Megyei Szolgálta­tóipari Szövetkezet egyik fodrásza­tában. Szekszárdon érettségizett, majd ugyancsak a megyeszékhe­lyen az 505. Számú Ipari Szakmun­kásképző Intézetben tanulta a fodrá­szatot.- Miért épp ezt a foglalkozást vá­lasztottad?- Én már általános iskolai tanulmá­nyaim befejezése után is fodrász szerettem volna lenni, de szüleim mondták, előbb érettségizzek le. Vé­gül is nem bántam meg.- Könnyen megtanultad a szak­mát?- Igen, mert ehhez volt kedvem. Gyakorlaton a fodrászat férfirészén voltam, jelenleg pedig a nőin dolgo­zom. Az első lépések Munkásnak lenni

Next

/
Oldalképek
Tartalom