Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-06 / 184. szám
6 NÉPÚJSÁG 1987. augusztus 6. i£ & "Mj% Svájcban a Gemenci Nagydíjról A hátunk mögött dicsérnek Egy-egy nemzetközi verseny után előszeretettel faggatjuk a külföldi résztvevőket: hogyan vélekednek a rendezésről, vagy egyáltalán rólunk, magyarokról. És persze leginkább jókat szeretnénk hallani. Lapunknál már szinte hagyomány volt, hogy a legtöbb külföldi sportolót megyénkbe vonzó Gemenci Nagydíj kerékpárosviadal után kérdéseinkkel végigjártuk a határainkon túlról érkezett versenyzőket és sportvezetőket. Ök pedig az udvariasság íratlan szabályai szerint a szemünkbe mondták, hogy elégedettek a rendezéssel, a nagydíj magas színvonalú, és a magyarok példátlanul vendég- szeretőek. Ezt egy ideig dagadó kebellel hallgatjuk, és olvassuk, majd megszokjuk, később meg kételkedni is kezdünk, hogy tényleg minden ilyen szép lenne. Talán ezért is hagytuk el a legutóbbi nagydíjak után ezt a fajta közvéleménykutatást. De miképp vélekedjünk arról, ha a hátunk mögött dicshimnuszt zengenek. Ilyenre akadtunk ugyanis az egyik svájci kanton Le Pays nevű lapjában, amely közel azonos példányszámban jelenik meg, mint a Tolna Megyei Népújság. A lap július 18-i, szombati száma számol be a Gemenci Nagydíjról a Tolna megyében •járt két svájci kerékpáros, Jean Ammann és Pierre-Alain Berret, valamint vezetőjük Dominique Bonnemain elbeszélése alapján. Az írás főcíme még csak visszafogottan ennyi: „Kifogástalan szervezés”. A cikkből aztán kiderül, hogy a három svájci felejthetetlen pillanatokat töltött nálunk, sőt, olykor meghatóakat. A nagydíj megnyitóján, a zászlófelvonást az olimpiai játékokhoz hasonlították, és azokban a felemelő pillanatokban otthonmaradott klubtársaikra gondoltak, akik nem lehettek részesei az eseményeknek. A verseny, amit a cikbben következetesen Tour de Hongrie-ként emlegetnek, a sportvezető szerint a szervezés színvonalában eléri a nagy nyugateurópai túraversenyekét. A rendezők munkáját az elképesztő jelzővel illeti, ami itt a szó pozitív értelmében használatos. Nem kisebb elképedéssel említi, hogy 150-en dolgoznak a szervezőbizottságban, minden sportvezető rendelkezésére állt tolmács, mégpedig állandó jelleggel. Bonnemain úr a biztonságot, az autósok és a nézők fegyelmét példásnak minősítette. Az ajoie-iak figyelmét persze nemcsak a verseny kötötte le, hanem egyéb élményt is elraktároztak magukba. Talán kicsit csodálkozunk, de egy nyugatról érkezőtől elfogadhatjuk, ahol még szívósan tartják magukat a rólunk élő tévhitek, hogy azon álmélkodik: kevesebb rendőrt látott Magyarországon, mint Svájcban. Attól a megállapítástól viszont már mi hü- ledezünk, hogy a magyar városok sokkal tisztábbak, mint a legtisztább németsvájci város. Ez gyönyörűen hangzik, csak nehogy elhiggyük. A patyolattiszta városairól (is) híres Svájccal ebben (sem) vehetjük fel a versenyt. Sajnos. Az ajoie-iak szemét bizonyára elvakította a kiváló szervezés, így hajlamosak voltak mindent rózsaszínben látni. így bennünket, az itt élőket is, elfogultan szemléltek: „az emberek nem stresszesekés nagyon udvariasak - vélekedtek a svájciak. A Nyugat által hamisan fenntartott anyagi fejlődés ellenére (kocsi, wolkman, ruhák, stb.) nem látszanak irigyeknek.” Bár mi is igy láthatnánk! Nem csoda hát, hogy svájci újságíró kollégánk imigyen vonta meg a tanulságot az írás végén: „megérthetjük, hogy a GSA tagjait miért győzte meg a Tour de Hongrie, és szándékukban áll visszatérni a jövő évben”. A jót könnyű megszokni, ezért hát hozzáedződtünk ahhoz, hogy a Gemenci Nagydíj rendezése kiváló. Ma már nem igen tud lázba hozni bennünket, legfeljebb akkor irányul figyelem a szervezőkre, ha valami baki történik, mint mondjuk a ’85-ös murvafelszórás. Pedig a rendezők egyre nagyobb munkát végeznek, mert megyénk legrangosabb versenyének népszerűsége évről évre nő, ezzel együtt a résztvevők száma is. Mi pedig ebből a hatalmas munkából annyit vagyunk hajlandók észrevenni, hogy minden fennakadás nélkül folyik. Talán, hogy kellőképpen értékelni tudjuk ezt a teljesítményt, néha nem árt elolvasnunk egy-egy külföldi újságot. (pi) Dombóvári Vasas Biztosabb bentmaradást remélnek A helyi gyári együttes szurkolói és vezetői bizonyára búslakodnak a gólerős Vörös távozása miatt, mert helyét sajnos nem sikerült hasonló képességű csatárral erősíteni. Búcsút intett a Vasasnak Zsuró is, aki a szomszédvárhoz, a dombóvári VMSE-hez igazolt. Szigeti Mázaszászváron, Csetneki és Álló a megyebajnokságban szereplő Döbröközben folytatja ősztől pályafutását. Igazi erősítésnek, úgy tűnik, elsősorban az NB ll-t is megjárt Foki kapus számít. Karászi Döbröközről, Botos Kocsoláról érkezett, míg a mázaszászvári Tóth elsősorban az ifjúsági csapatnál jön majd számításba. Innen egyébként a szakvezetés a tehetséges Koszticzát és Budát felvitte a felnőtt-keretbe. Az első vonalban a szakmai feladatokat továbbra is Horváth György látja el, az ifjúságiaknál Szieber József erre az évadra szintén bizalmat kapott. Lamm György csapatkapitány mérsékelt optimizmussal tekint a jövőbe:- Tudjuk és tisztában vagyunk azzal, hogy nehéz lesz a bentmaradás kiharcolása, mert sajnos nem sikerült kellőképpen erősítenünk. Gondolok itt elsősorban Vörös helyettesítésére. Ezzel együtt bízom csapattársaimban, és ha megőrizzük azt a lelkesedést, amely tavasszal segített bennünket, nem lesznek gondjaink. Koszticza Antal újonc középpályás így vélekedett:- Gyorsan sikerült átállnom a nagyobb megterhelést igénylő munkára, úgy tudom, edzőm is elégedett velem, s az előkészületi mérkőzéseken nyújtott teljesítményemmel. Ha a bajnoki meccseken is lehetőséget kapok a bizonyításra, mindent elkövetek, hogy jó játékkal járulhassak hozzá a nyugodt bennmaradáshoz. < A természetbarátok hagyományos seregszemléje Dolgozó fiatalok országos kempingtalálkozója A KISZ Központi Bizottsága és a KISZ Nógrád Megyei Bizottsága szervezésében az idén Salgótarján ad otthont a DFKT-nak. Rendkívül gazdag kulturális és sportműsor várja a fiatalokat az augusztus 20-23-ig tartó három nap folyamán. Néhány a jelentősebbek közül: Periszkóp pantomimcsoport, Smog együttes, Studium dixieland, Randori-show, Atléta-trió, IMSZ együttes, Voga-Tur- novszky duó, továbbá polbeat, filmvetítés, dixikocsma és diaporáma vetítés. A testmozgás kedvelői is összemérhetik tudásukat kispályás fociban, lábteniszben, teniszben, továbbá a játékos ügyességi versenyekben: ezek közé tartozik többek között a tojásdobálás, cseréptörés, hulahopkarikázás, limbóbajnokság. Különböző bemutatók is várják az érdeklődőket: sárkányrepülők, íjászok, autós ügyességi versenyzők szórakoztatják a közönséget. A vetélkedőkön szerzett zsetonokkal a táborlakók a találkozó búcsúnapján „vak ló” liciten vehetnek részt, ahol értékes sportszerek kerülnek kalapács alá. A találkozón a részvételi díj személyenként 150 forint, mely a rendezvények látogatására és a táborban való tartózkodásra jogosít fel. Az utazást, az étkezést és a szállás feltételeit (sátor) mindenkinek önállóan kell megoldani. Tolna megyéből Paksról indulnak csoportok a DFKT-ra az Atomerőmű SE tömegsportbizottsága szervezésében. Az utazási lehetőségekről a 75-18-886-os telefonszámon Wolf Ernőnél lehet érdeklődni, jelentkezni augusztus 10-én 14 óráig. Sáth Sándor vezető edzőnek fölmondták Herczig Z.: „Ezt meg kellett lépnünk” - Sáth: „Visszautasítom a vádakat” A Tolnai Vörös Lobogó elnöksége július 31-én rendkívüli ülést tartott, amelyen olyan határozatot hozott, hogy Sáth Sándor vezető edző további munkájára nem tart igényt. Az indoklás egy tipikus sportköri elnökségi közlemény, amikor egy edző menesztéséről van szó. Ha így indokolnak egy-egy, a közvélemény érdeklődésére számot tartó személyi kérdésben a nagy egyesületek, akkor a Tolnai VL elnökségén sincs mit csodálkozni. Herczig Zoltán egyesületi elnököt részletesebb okfejtésre kértük, hiszen az idei nyárra kialakult, egy felbolydult méhkashoz hasonlatos állapotban sem várt egyetlen üdvözítő megoldásként megyénk sportközvéleménye olyan döntést, hogy meg kell szabadulni Sáth Sándor vezető edzőtől.- Mindjárt márciusban, ahogy az egyesület elnöke lettem, gondok, problémák közepébe csöppentem az asztalitenisz-szakosztállyal kapcsolatban. Furcsa volt számomra, hogy a pingpongszakosztály dolgaiba abszolút, de nincsen betekintésem, s ugyanígy az elnökségi tagoknak sem. Mondták, hogy ez a múltban is így volt, minden ügy Sáth Sándor kezében volt és nem volt hajlandó senkit beavatni a döntések előkészítésébe, durva módon elvetett minden kontrollálási lehetőséget.- Miért nem állítottak a szakosztály élére egy olyan vezetőt, aki ezt nem tűrte volna el, aki szakmai kérdésekben is ellenőrizni tudta volna?- Az ilyen típusú emberek rendre bedobták a törülközőt, mondván, hogy ilyen körülmények között nem hajlandók dolgozni.- A Sáth-féle „uralkodás” ellenére túl nagy baj nem volt a szakosztály háza táján, hiszen a csapat ott volt a dobogón a BSE és Statisztika mögött, helytállt évről évre nemzetközi porondon a BEK-ben. Az igaz, hogy az utánpótlás-nevelés korábbi lendülete megtört, egy generációs űr keletkezett.- Mi úgy Ítéljük meg, hogy három éljátékosunk a Statisztika és a BSE csapatát leszámítva, sokkal jobb a mai NB l-es gárdákban játszóknál, hogy a bajnoki harmadik hely sem lehet értékmérő az eredményességet illetően. Miképpen a BEK sem, hiszen az asztalitenisz sportágban már két győzelemmel el lehet jutni a döntőig. Ha árnyaltan vizsgáljuk a dolgokat, nem lehet nem látni, hogy már több éve Balogh Ilona, Bolvári Ildikó és Bolvári Katalin tartja el a szakosztályt, egyszerűen nincsenek olyanok, akik helyükbe lépjenek.- De az, hogy egy generációs űr keletkezett, eltűntek a tolnai pingpongosok a korosztályos válogatottakból, ezt lehet egy személyben Sáth edző nyakába varrni? Igaz, ő a vezető edző, de más, mások is foglalkoztak a toborzókon kiválasztott csöppségekkel...- Ebbe ne menjünk bele, hiszen az elkerülhetetlen személyeskedésnek nincs értelme. Az elnökséget a ma érdekli. Ma van legalább közel tíz nagy reményű tehetségünk, akiknek a fejlődését a jelenlegi helyzetben nem látjuk biztosítottnak. Mert a vezető edzőnek megromlott a kapcsolata Éberhardt János edzővel, akinek azért van köze ahhoz, hogy a legfiatalabb korosztályban ilyen jól állunk. Abszolút de nem tud kijönni a felnőtt játékosokkal, elvesztette tekintélyét előttük, még mindig kislányként kezeli őket. Ellentéte van néhány szülővel, helyi vállalatvezetőkkel, akiktől támogatást is várnánk. Ebben a szituációban, meg azzal a magatartásával, hogy mindent ami a szakosztállyal kapcsolatos, azt kisajátítja magának, már nem tud vezető edzőként funkcionálni. Hiába a szakmai tudás, ha többet árt, mint használ. Nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy a személyes torzsalkodások közepette elvesszenek értékeink. Meg kellett lépni ezt a döntést, le kellett mondanunk Sáth Sándorról.- De hogyan? Az edző eddigi elvitathatatlan érdemeire való tekintettel nem lehetett volna ezt sportszerűbben, humánusabban elintézni? Mert az azért méltatlan volt, hogy július 31 -én este odamentek a lakására és közölték a döntést. Nem lehetett volna ezt a döntést a vele történő beszélgetéssel előkészíteni.- Nézze, az előzetes beszélgetésnek nem lett volna értelme, Sáth Sándor nem ismer el semmit. Azt viszont nem akartuk - a további nyugalom, fejlődés érdekében -, hogy a 125. kompromisz- szum is létrejöjjön, a helyzet javulására semmi reményt nem láttunk. * És mit mutat az érem másik oldala? Természetesen a menesztett vezető edző, Sáth Sándort nem kellett keresni, magától jelentkezett: - Július 23-án még személyesen vittem föl Budapestre csapataink nevezését, amelyben az szerepel, hogy én vagyok a vezető edző, s az elnök ezt még aznap aláírásával hitelesítette. Beszéltem ez idő tájt Éberhardt János edzővel is az éves felkészülési programmal kapcsolatosan. Nekem nem szólt senki semmiről. Ezek után alaposan mellbe vágott, hogy július 31-én este megjelent a lakásomon Herczig Zoltán és közölte: a rendkívüli elnökségi ülés úgy határozott, hogy „ki vagyok rúgva”. A kézhez kapott indoklásból nem lett okosabb, ezért sorolom az ellene felhozott, fentebb az elnökkel folytatott beszélgetésben már említett vádakat. Sáth Sándor ebből semmit sem ismer el: koholt vádak - mondja. Aztán azt ecseteli, hogy egy tipikusan olyan edzőmenesztésről van szó, amikor valaki a háttérből irányítva megragadja az alkalmat, hogy útilaput kössön a talpára.- Nem ismerem a belső helyzetet olyan mélységben, mint ami a mostani tisztán látáshoz kellene, de az előttem is világos, hogy a felnőtt játékosokkal megromlott a kapcsolata - mondom Sáth Sándornak.- Tévedés. Nem volt olyan jellegű nézeteltérésem velük, hogy ezt megromlott kapcsolatnak lehetne minősíteni. Hogy egyszemélyben kisajátítottam minden ügyet a szakosztálynál? - Ezt azért meg kéne kérdezni Stróbl József szakosztály- elnöktől.- Stróbl József: - A szakosztályvezetésre mondottakat, visszautasítom, sértőnek tartom. Negyedik éve vagyok szakosztályelnök, de nekem semmilyen afférom nem volt Sáth-tal, nem titkolt el dolgokat, természetesen a szakmai munkába nem „kontárkodtam” bele, rábíztam, ahhoz ő ért. Itt arról van szó, hogy az elnökség nem akart a Sáth-tal tovább dolgozni, ezért csak két alternatívát állítottak fel: vagy Sáth, vagy pedig az Ebérhardt házaspár, vagyis az edző-férj és a játékos Balogh Ilona. Szerintem ennél több alternatíva is létezik a szakosztály további életével kapcsolatban: ez a játék, az eredményesség a jövö kérdése. Szilák Mihály, a tolnai nagyközségi tanács elnöke is elmondta véleményét: - Sáth Sándornak erről az „összeférhetetlenségi ügyeiről” nem is tudok, nem is hallottam. Az utóbbi hónapokban többször is foglalkoztunk a szakosztály helyzetével. Ezeken a nyílt beszélgetéseken még csak fel sem merült a vezető edző eltávolítása, vagyis az, hogy személye gátló tényező a szakosztály életében. Véleményem szerint ezt a döntést felül kellene vizsgálni. Az objektív helyzetet pedig csakis olyan szerv tudná feltárni, amelynek tagjai nincsenek benne ebben a mostani „slamasztikában”, vagyis pártatlanok tudnak maradni.- Megkérdezte-e az egyesületi elnököt, hogy miért hívtak össze rendkívüli elnökségi ülést? - kérdezett vissza a tanácselnök?- Nem, de ez világos.- Mégse annyira, hiszen csütörtökön, július 30-án engem Herczig Zoltán elnök úgy tájékoztatott, hogy az Éberhardt Já- nosné, vagyis Balogh Ilona beadványa, távozási szándéka miatt lesz rendkívüli elnökségi ülés pénteken. Nem lettünk sokkal okosabbak, már ami a valós okok feltárását illeti. A vélemények felvillantása azonban sugallja, hogy nincs minden rendben az edző menesztése körül. Mindenesetre a megyei tanács ifjúsági és sportosztálya maximálisan egyetért az elnökség döntésével, Sáth Sándor pedig várhatóan fellebbez. BÁLINT B. GYÖRGY Lehet, hogy a Hungaroringen, a hétvégi Forma-1 világbajnoki futamon is előkerülnek az esögumik, mint Hockenheimban, az NSZK GP szombati edzésnapján? Felvételünkön az edzéselsö, Nigel Mansell (brit-Canon-Williams-Honda) húz esőfüggönyt a célegyenesben. (Telefotó) Előkerüli? e Ac- e az. esőgumik? Lehota nyilatkozata Szerda reggel Dunaújvárosban, a fogorvosi várószobában tudta meg az MLSZ Fellebbvi- teli Bizottságának végleges és megmásíthatatlan döntését Lehota István, akinek átigazolási ügye hosszú hetekig volt beszédtéma. Ráadásul óriási pénzösszegekről szóló híresztelések kaptak lábra átigazolási díjával kapcsolatban. Az immár NB ll-es Dunaújvárosi Kohász labdarúgócsapata szerdán délelőtt a Kecskeméti TE-vel játszott edzőmérkőzést. A „hírős városban” érte utol telefonon az olimpiai válogatott csatárát az MTI munkatársa. Először arról kérdezte: milyen hatást váltott ki benne, hogy nem igazolhat a bajnok MTK VM-hez?- Számítottam rá - mondta a 24 éves labdarúgó, akit még egy évig érvényes szerződés köt a kohászcsapathoz. - Az első fokú, korábban hozott döntés után magamban lemondtam arról, hogy a kék-fehéreknél folytathatom. Most két választási lehetőség elé néz. Vagy marad a második vonalban szereplő Dunaújvárosnál, vagy - előszerződése értelmében - a Vasasnál folytatja pályafutását. Melyiket választja?- Csütörtökön újból tárgyalok a Vasas vezetőivel. Ha megfelelő ajánlatot kapok Angyalföldön, akkor átigazolok: ha nem, maradok Dunaújvárosban. De akkor azonnal aláírok még egy újabb idényre, 1989 júniusáig érvényes szerződést. Ezek szerint az MTK VM-hez vezető utak végleg lezárultak?- Igen, mert lezárták azokat.
