Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-06 / 184. szám
4 Képújság 1987. augusztus 6. Legyenek munkatársaink! Nyugdíjasrovatunk - mely a fenti címfejet viseli egy évvel ezelőtt, augusztusban jelent meg első ízben. Azt kértük akkor, az induláskor azoktól, akiknek ezt a havonta megjelenő oldalt szántuk, hogy legyenek munkatársaink, írjanak magukról, számoljanak be gondjaikról, örömeikről, rendezésre váró problémáikról is, mert csak így tudunk időről időre hűséges képet adni a megyében élő nyugdíjasok életéről és tudunk segítséget nyújtani azoknak, akik erre rászorulnak. Beszélni, mesélni könnyebb, írni nehezebb. Tudjuk. Most megköszönjük leveleiket, cikkeiket és azt kérjük, hogy írjanak még többen, még többet! Az sem baj, ha leveleikben, emlékezéseikben mesélő kedvük elszabadul és egy-egy híradás, beszámoló, emlékezés hosszabbra sikerül. Ez legföljebb a szerkesztők gondját szaporítja, de nekik az a dolguk, hogy megküzdjenek egyebek között az ilyen gondokkal is. Várjuk tehát híradásaikat, leveleiket, hogy mához egy évre aktualitását veszíthesse a címbe foglalt - most az évforduló ürügyén megismételt - felszólítás! LÁSZLÓ IBOLYA rovatszerkesztő Séta után pihenés Türelem, kölcsönös érdeklődés, szeretet így élek... Szekszárdon, a mentők melletti játszótéren minden megtalálható, ami kicsiknek és nagyoknak a játékhoz, mozgáshoz, pihenéshez kell. Azt hiszem, ez a megyszékhely legélénkebb életű játszótere és nem tagadom, büszke vagyok rá, mert talán van némi részem abban, hogy ez így alakult. Elmúltam hetven éves, de ma is úgy szeretem az embereket, a gyermekeket és a sportot, mint fiatal éveimben, amikor úsztam, teniszeztem, kerékpároztam, még kugliztam is. Ez a magyarázat arra, hogy boldog vagyok, ha az anyukák lehozzák gyerekeiket játszani a térre, hogy szabadidejükben az apukák együtt dobnak kosárra a gyerekeikkel és ádáz pingpongcsatákat vívnak. Először én raktam föl a hálót az egyik asztalra és kezdtem el játszani a kicsikkel. Örült a lelkem, hogy ezután kedvet kaptak az „atomos” felnőttek is, akikkel kapcsolatban van egy kedves élményem. Akkor történt, amikor elkezdődtek a felnőtt pin- pongmeccsek. „Bevesznek engem is a játékba?" - kérdeztem. Hitetlenkedve néztek rám előbb, majd udvariasan közölték, hogy jöhetek. Jöt- Fogadjon el egy jó tanácsot: ha nyugdíjas lesz, szerezzen magának egy kutyát, egy kedves, értelmes négylábút. Mellette nem érzi majd a magányt, lesz kihez szólnia, lesz kiről gondoskodnia. Megváltozik a napi programja: nincs reggeltől estig otthonülés, magábaroska- dás, mert mozogni kell! Sétáltatni kell a kutyát. Mindezt fültanúként adom tovább, egy buszmegállóban mi mást tehet az ember, mintakarva-akaratlanul odafigyel mások szavára, főként ha valaki egy selyemszőrű pekingi palotakutyát tart élő muffkénta karján. Az idős kutyás hölgy nem mondott újat. Sokan tudjuk, hogy elsősorban a városi öregek mellett mennyire hasznos, sőt, nélkülözhetetlen lehet egy négylábú társ, mely ragaszkodásával, megbízhatóságával, értelmességével hamar megszeretteti magát. Játékosságával jókedvre deríti egyedülálló gazdáját, hasznossá teszi magát éberségével, és jelző, őrző tulajdonságával biztonságot nyújt. Annak azonban akinek nem volt gyermekkorában vagy később, felnőttként kutyája, tisztában kell lennie azzal, hogy mit vállal. Nemcsak szórakozást, unatem és nemcsak megdicsértek, hanem mondták, hogy jöjjek máskor is, mert jól játszom. Ez bizony kedves túlzás volt, a méltánylás az hiszem, inkább az életkoromnak szólt. Azért gondolom, hogy annak, mert egyik fiatal férfi azt kérdezte tőlem: „Mára néni idejében is volt pingpongozás?" Sajnos, nemcsak kellemes élményeim vannak a mozgásról, sportról, ifjúságról. Gépírónőként dolgoztam egyik szakiskolánkban és soha sem akartam hinni a szememnek, amikor a szabadban tartott tornaórákon a gyerekek kelletlenkedve álldogáltak, beszélgettek és csak a tanáruk szigorú fölszóli- tására voltak hajlandók mozdulni. Én, ha labdát látok, ma is feldobom, visszaadom vagy belerúgok. Utóbbi nem mindig teljes sikerű vállalkozás, mert jártam már úgy, hogy az óvodából kiröppent labdát vissza akartam rúgni és a labda a cipőmmel együtt röpült be a kerítésen. Nevetett aki látta, kacagtak a gyerekek. Én is. De jólesően. Azt hiszem, a mozgásnak, a sport-, ember- és gyermekszeretetemnek köszönhetem, hogy nincs helyem a panaszos szájú korombeliek között. Van viszont a szivemben annyi derű, amiből bárkinek bármikor adhatok. DR. KUJÁNI GÁBORNÉ Szekszárd, Gróf Pál u. 6. loműzést, biztonságérzetet nyújt ugyanis a négylábú társ, hanem lekötöttséget, munkát, költséget is jelent. Ám aki szereti Egészségünkért A tisztálkodás alól az életkor nem ad felmentést: az ápolatlan ember akár fiatal, akár öreg, taszító. Sajnos, némelyeknél az évek múlásával gyakran jár együtt az elhanyagolt külső. Vannak, akik azt hiszik, hogy arcuk ráncosodása, testük elveszített rugalmassága, megkopása eleve gusztustalanná, s taszítóvá teszi őket a fiatalok szemében, holott ez csak akkor van így, ha öregedés velejárói tisztátlan- sággal párosulnak. A mosdatlanság felgyorsítja az öregedés folyamatát. Egy takaros, tiszta hetvenéves ember is lehet vonzó jelenség, akit társaságban szívesen fogadnak. Nem így, ha gyér haja fénytelenül összeragadva tapad fejére, nyakráncaiban sötét árnyék ül, fogsorán az előző napok ételmaradéka, a körmei hosszúak és piszkosak... Lehet akármilyen nagy tudású valaki, ha ápolatlan, oda minden vonzása, tekintélye. A tisztaság nem szegénység vagy gazdagság kérdése. Szappanra és vízre mindenkinek telik. Akinek nincs fürdőszobája, annak ott a tisztasági fürdő legalább hetenként egyszer, de megteszi naponta egy nagy lavór víz is. Esténként - tetőtől talpig - abban is le lehet mosni az utca porát. Különben sem tanácsos naponta órákig ülni egy kád meleg vízben, a zuhanyozás, lemosakodás idős korban ajánlatosabb. Aki városon fürdőbe járhat, annak alkalma van a vérkeringést serkentő masz- százsra vagy gőzre. És mert idős korban nehezen hajlik a derék, romlik a látás, remeg a kéz, a lábfej elérése nehézkes. Ezért a lábujj körmének levágását - aki teheti - bízza pedikűrösre. Ennyit áldozni kell, a fáradt, visszeres lábak már-már megszokott sajgását felesleges tetézni egy beggyulladt tyúkszem vagy benőtt köröm fájdalmával. Tessék tükörbe nézni! Igaz, nem harmincéves arc tekint onnan vissza, de rokonszenvessé, sőt széppé lehet tenni mai arcunkat is. Ha fáradt, duzzadt a szemhéjunk, a szokásos délutáni pihenő alatt kamillás borogatással rendbe hozható. Öregít és visszatetsző a fogatlan száj, a mosatlan fogsor pedig egyenesen undort keltő. Alapvető higiénés követelmény tehát a száj rendbentartása is. a kutyát, az szívesen vállalja a vele járó gondokat, mert az embernek rendíthetetlenül hűséges, igaz barátja. A napilapok apróhirdetései között gyakran olvashatjuk a szét- és összeköltöző családok cserepartnert kereső sorait. Vajon ki, miért választja az együttélést vagy dönt a külön lakásba költözés mellett? Az utóbbi esetben legtöbbször a válás késztet az „egy lakásból kettőt" megoldásra. Lehetséges azonban az is, hogy a felnőtt fiú vagy lány házasságot köt, s a szülők szívesebben veszik, ha a fiatalok önálló életet kezdenek. Az összeköltözések gyakori indítéka a megöregedett szülők támogatása, köny- nyebb ellátása is. Előnye az összeköltö- zésnek, hogy a közös háztartás kisebb költségekkel jár, megszűnik a távolság, mert az addig naponta vagy hetente többször felkeresett szülőt nem régi otthonában kell ellátni (bevásárolni, lakását rendbe tenni), s ezzel sok idő szabadul fel, amelyet akár közös szórakozással is lehet tölteni. Nem beszélve arról, hogy megszűnik az örökös bizonytalanság, a „csak nincs valami baj vele” aggodalom szorongató érzése. Az özvegységre jutott idős ember nem szívesen adja fel függetlenségét, de az évek múlása, a betegségek gyengítik erejét, hetvenen felül előbb vagy utóbb elérkezik számára az az idő, amikor nem tehet mást, el kell fogadnia a már szintén nem fiatal, ötven év körüli lánya vagy fia hívását, akiket nemcsak a szülőszeret, hanem a kötelesség is sarkall, hogy gondoskodjanak róla. Az együttélést, a beilleszkedést nem könnyű idős korban kezdeni. Mindkét részről megalkuvásokkal jár, s aki családon belül nem tud alkalmazkodni a másikhoz, megkeserítheti saját és környezete életét. Kétségtelen, még a fiatal növény is megsínyli az átültetést, az öreg gyökerek még nehezebben fognak talajt az új földben. Az idős emberek többsége sértődékeny, feleslegesnek, tehernek érzi magát, a megváltozott körülmények még jobban fokozzák a „nem kell az öreg” már-már rögeszmés gondolatát. S ezt minduntalan kifejezésre is juttatják. Hogyan lehet az együttélés ellentmondásait mérsékelni, elkerülni? Általános receptet még nem sikerült senkinek sem összeállítania, mert ahány család, annyi szokás, annyiféle természet, magatartás... Azért a többgenerációs együttélésnek mégis vannak íratlan szabályai. Először mi adjunk ahhoz, hogy kaphassunk is szeretetet, figyelmességet, megértést. Ne legyünk önzők, törődjünk a másik gondjaival, és hallgassuk végig türelemmel, érdeklődéssel a panaszokat, problémákat. Ha kérik, adhatunk tanácsot, de nem szabad erőszakkal beavatkozni mások dolgaiba, még ha gyermekünkről, unokánkról van szó, akkor sem. A kíváncsi, fontoskodó, irányítani akaró idős ember nem vívja ki a család szeretetét, tiszteletét, a leckéztető modort a családtagok nehezen tűrik. Viszont a másik végletbe sem szabad esni, a békesség kedvéért mindent elvállalni: háztartást, főzést, takarítást, gyermeknevelést. Az idős szervezet gyorsan összeroppan a terhek alatt Legyen irányadó a mértékletesség. A mindenről lemondás a család javára általában nem vezet jóra. Az öregség különben nem jelenti az önálló élet feladását a családon belül. Az ideális együttélés a családi házakban oldható meg leginkább, ahol külön lakrésze van az idős szülőknek. A tanácsi bérlakásban vagy az öröklakásban, legyen az bármekkora is, már szorosabb az élet egy fedél alatt. Több a súrlódási felület, az ütközési pont, s ezzel tisztában kell lennie minden összeköltözönek. De azzal is, hogy a döntés hosszú távra szól... Kell egy hűséges barát Barátkozás Levél mindenkinek Kedves Nagyszülőid A Tolna Megyei Könyvtár és a Tolna Megyei Népújság „Az én nagyszüleim” címmel hirdetett pályázatot azoknak a 7-14 éves korú gyermekeknek, akik a nyári szünidőt, vagy annak egy részét Önöknél, a nagyszülőknél töltik. Azt szeretnénk, ha az unokák rajzban és írásban örökítenék meg nyaralásuk legszebb emlékeit. írhatnak, rajzolhatnak az unokák arról is, hogy milyennek látják az idős embereket, mit tennének azért, hogy pihenő éveik szebbek legyenek. A legjobb pályamüveket a díjazáson kívül azzal is jutalmazzuk, hogy a minden hó első csütörtökén esedékes nyugdíjasoldalunkon megjelentetjük. A pályázatokat 1987. augusztus 30-ig kell beküldeni a Tolna Megyei Könyvtár (7100 Szekszárd, Széchenyi u. 51.) címére. Kérjük Önöket kedves címzettek, hogy ösztönözzék kedvenceiket a játékos munkára. Bizonyosan sok derűs percet várhatunk a pályaművektől, ha azok őszintén elbeszélik, miért olyan jó egy nyár Önöknél, a nagyszülőknél. Az úgy volt, hogy tavaly nyáron méregbe gurultam, pedig nem ez a természetem. Bementem Bonyhádra a tanács egészségügyi osztályára, mert nagyon bántott, hogy a Teveli Közös Tanács elutasított. Azt kértem, hogy kaphassak én is ebédet innen a szomszédos óvodából. Azt felelték, nem lehet, meg különben is van nekem két fiam, ha rászorulok, segítsenek. Van nekem csakugyan két fiam, egyik itt él velem, már mindketten javakorabeliek, de még eljárnak dolgozni a Hőgyészi Állami Gazdaságba. A menyemet meg, üzemi baleset érte, amikor jött volna hazafelé a szekszárdi húsiparitól. Pécsen operálták a jobb térdét, oda jár vissza azóta is. Volt miért, hát jól kipanaszkodtam magamat Bonyhádon. Emlékezhet, mert éppen ott volt. Utólag még meg is ijedtem, hogy beletesz az újságba. Nem azért, amit elmondtam, az mind igaz volt. Harminckét évig nem azért szolgáltam én bábaasz- szonyként - előbb ahol tanultam - Szekszárdon, aztán Mucsiban, végül itt Kisdorogon hogy akárkire is rászoruljak. Megdolgoztam a nyugdíjért, amit 1963-ban 735 forintban állapítottak meg. Amíg élt az uram - aki asztalosmester volt -, nem fájt úgy az alacsony nyugdíj. De jólesett volna, ha nézik a koromat és a közszolgálatomat, s kapokebédet. Csudára bántott az a „nem", valahogy mégse gondoltam, hogy valami lesz a panaszkodásomra. Pedig lett. Ez év február 1-vel kivételes nyugellátás címén háromszáz forinttal emelték meg a nyugdíjamat. A tanácstól is jött értesítés, hogyha elkészülnek az óvoda felújításával, majd kaphatok térítés mellett ebédet. Öröm az egyik is, a másik is, de tudja talán, hogy 81 éves korában a megbecsülést kifejező örülnivalókra legalább akkora szüksége van minden embernek, mint a betévő kenyérre, jó egészségre. Elmondta: Kardos Károlyné ny. bába Feljegyezte: - li Tavasztól késő őszig naponta összeköthető a hasznos a kellemessel. A mozgás, a friss levegő, a más környezet patikányi fiatalító tablettával ér föl.
