Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-04 / 182. szám

1987. augusztus 4. / TOtN*\ “isfÉPÜJSÁG 3 Gazdasági vezetők a kibontakozási programról Javítani kell a szerződéses fegyelmet A gazdasági-tár­sadalmi kibontako­zás programjáról adott ki állásfogla­lást a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága július másodikén. Az állásfoglalás értel­mében minden egyes ágazat, üzem, vál­lalat, gazdaság és intézmény elkészíti a maga rövidebb, illetve hosszabb távú programját, meghatározzák céljaikat, fel­adataikat. Mi a legfontosabb tennivaló most és a közeljövőben? Erre a kérdésre kerestük a választ a megye gazdálkodó egységeiben. Vasas István, az MSZMP Tolna Megyei Bizottsága Végrehajtó Bizottságának a tagja, a Bonyhádi Zománcárugyár igaz­gatója az ipar, ezen belül a gyár felada­tairól mondta el gondolatait.- Mindenekelőtt induljunk ki abból, hogy a népgazdaság helyzetét két ténye­ző befolyásolja: a külkereskedelem, és a költségvetés egyensúlya. Ez a két ténye­ző alapvetően megadja a gazdaság fel­adatait. Fokoznunk kell a jövedelemter­melő képességet, takarékoskodnunk az importtal, és növelni az exportot. A Bony­hádi Zománcárugyárban is növelni kell a nyereséget, és a hozzáadott értéket. Minden gazdasági egység feladata: a hosszú távú kiegyensúlyozott pénzügyi gazdálkodás, az, hogy munkát adjon az embereknek, hosszú távon élni és létezni tudjon. A vállalat mozgásterét meghatározza az úgynevezett „bemeneti” oldalon az anyagellátás helyzete, a minőség színvo­nala, s a határidőre történő szállítás. Alapvetően javulnia kell a szerződéses fi­gyelemnek, a monopolhelyzetben lévő vállalatokat kontroll alá kell venni. A je­lenlegi importgazdálkodás, az egyedi engedélyezési rendszer sajnos nagyon leszűkíti a vállalat mozgásterét, mert arra kényszerít, hogy máról holnapra éljünk. Bízom abban, hogy az elkövetkező idő­ben ebből ki tudunk lépni - a lehetőség növelésével, vagy egy normatív rendszer kialakításával. A munkaerőhelyzetnél a jövő évi bértö­meggazdálkodástól javulást várok, ez visszahat majd a munkaerőkínálatra, a munkaerkölcsre és a munkafegyelemre. Ezt a lehetőségeket figyelembe véve vál­lalaton belül is tovább kívánjuk bontani - stabil belső érdekeltségi rendszer kiala­kítására ad lehetőséget. Jelentősen nőtt a tőkés export tavaly is, és idén is, ami azt jelenti, hogy az 1985-ös bázist 1986-ban a két és félsze­resére növeltük. Idén 120 millió forint tő­kés exportot szeretnénk teljesíteni. A program ismeretében teljesen nyil­vánvaló, hogy a belföldi piac szűkülésé­vel lehet számolni, növelni kell az expor­tot, ha a meglévő kapacitását ki akarjuk használni. Az Ipari Minisztériummal és a Külkereskedelmi Minisztériummal export növelésére szerződést kötöttünk - ezt ta­valy és idén közel kétszeresére túlteljesí­tettük. Az elkövetkező években növelni kell a tőkés exportot, s változtatnunk kell az exportpiac szerkezetén. Pillanat­nyilag ugyanis két nagy vevő viszi el az export 80 százalékát, ami kiszolgáltatott­ságot jelent. Több lábon kell állnunk az exportban is. A zománcárugyárban a termékek át­lagéletkora 5,68 év, ami igen jónak mondható. Az 1987. évi termékszerke­zetben az új termékek aránya 58,5 szá­zalék, a korszerűsített, módosított termé­keké pedig 15 százalék. A piac változatlanul igényli a termékek 26,5 százalékát, s ez sem nevezhető rossznak. Az exportpiac gyorsan változó kivitelű terméket igényel, a termékek fej­lesztését tehát gyorsítani kell. Most két új edénycsaládunkon dolgoznak a terve­zőink. A Bonyhádi Zománcárugyárban a ter­mékek fejlesztését az export határozza meg. Az edényeket szettben szállítjuk, s igyekszünk elébe menni a vásárlási igényeknek, hogy versenyben marad­junk, s megőrizzük piaci pozíciónkat. A szabad pénzügyi források jelentős bővü­lésre nem adnak lehetőséget, tehát vagy lízingre van szükség, vagy a külső töke bevonásával vegyes vállalatok kialakítá­sára. Meg kell honosítanunk a zománc- edénytől eltérő profilú, piacképes, jó fe­dezeti hányaddal rendelkező tevékeny­séget. Úgy gondolom, hogy az ipari tef­lonbevonatban van üzlet - keressük hát a profilbővítés útjait, ami jelentős marke­tingtevékenységgel jár. D. VARGA MÁRTA Több lakás épül szövetkezeti kivitelezésben Az első félévben növekedett a lakás­építő szövetkezetek teljesítménye: 761 otthont adtak át, 180-nal többet mint az elmúlt év hasonló időszakában. A laká­sok mintegy 40 százalékát a fővárosban hoták tető alá, és nagyobb számban épí­tettek Szolnok, Veszprém és Szabolcs- Szatmár megyében. Jelenleg csaknem 3,5 ezer lakás építenek, így remény van arra, hogy az év végéig a tavalyit megha­ladó mennyiségű 2000-2100 szövetke­zeti lakásba költözzenek a tulajdonosok. Az elmúlt két-három évben az előző időszakhoz képest kevesebb szövetke­zeti lakás épült. A legnagyobb gondot az építési, szerelési anyagok árának emel­kedésén kívül elsősorban a telekhez ju­tás nehézsége okozta. A helyzeten némi­leg javított, hogy a tanácsok - különösen a nagyobb településeken - több foghíj­telket szabadítottak fel, és értékesítettek az építőközösségek számára. A Szövosz lakásszövetkezeti főosztályán az MTI munkatársának elmondották: kedvező hatása van annak a tavaly érvénybe lé­pett rendelkezésnek, miszerint a la­kásszövetkezetek megalakulásuk után <özös hitelt kaphatnak az építési terület alőkészítéséhez és az építés megindítá­sához. Gondot okoz viszont még mindig, nogy a hitelezési adminisztráció bonyo- ult és lassú. Részben emiatt - az általá­nos fejlődés ellenére - néhány megyé­sen lassult, vagy az elmúlt évek szintjén maradt a szövetkezeti lakásépítés. A Szövoszban és a lakásépítő szövet­kezetek munkáját irányító fővárosi és megyei érdekképviseleti szervezetekben keresik azokat a megoldásokat, ame­lyekkel könnyíthetik az építkezők helyze­tét. Az eddigieknél is korszerűbb ottho­nok létesítésére építőszövetkezet alakult az érdekképviseleti szerv részvételével Csongrád megyében. A fiatalok lakás­hoz Jutását több helyen a KlSZ-szerveze- tek is támogatják. így például Tatabá­nyán, a Teleki Lakásszövetkezet új, 20 la- 'kásos sorházánál az előkészületi admi­nisztrációs munka gyorsítását vállalta a helyi KISZ-bizottság. Kalocsán, Szege­den és Szarvason KISZ-építőtáborokat szerveztek. Az újonnan alakult szövetke­zetek törekednek a viszonylag olcsó épí­tési eljárások bevezetésére, s takaréko­san fűthető házak létesítésére. Egyre na­gyobb szerepet kap a kivitelezésben a tagok, közülük is a fiatalok kétkezi mun­kája. Az év eleje óta összesen 1500-zal emelkedett a szövetkezetek kezelésében lévő lakások száma, s már meghaladja a 265 ezret; ezeket 1126 lakásfenntartó szövetkezet kezeli. Az állomány nagyobb mértékben gyarapodott, mintamennyi új lakás épült, mivel időközben a társashá­zakban élők is alapítottak lakásfenntartó szövetkezeteket, például Borsod-Abaúj- Zemplén, Szabocs-Szatmár, Bács-Kis- kun és Hajdú-Bihar megyében. Az ösz- szefogás a tapasztalatok szerint jobb le­hetőséget nyújt az épületek állagának megóvására. A rendszeres karbantar­tásra és felújításra sürgősen szükség van, mert a tagok birtokában lévő 25-30 éves lakóházak - amelyek az állomány nagy hányadát teszik ki - tatarozásra szorulnak. A szövetkezeti lakásállo­mánynak egyébként mintegy 60 százalé­kát óvja külön karbantartó szövetkezet. Egy falu a Kapos és a Koppány találkozójánál Az a bizonyos, már-már szállóigévé váló minősítés valahogy úgy szólt, hogy ebben a községben jóformán minden megvan, amit az itt élők kívánhatnak. Hogy mégis mi lenne az, ami nincs, azt majd a tanácselnök úgyis kitalálja. Tavaly nyáron a falut bemutatták a televízióban, interjút készítettek tanácselnökével, Fe­hér Kálmánnal. A tamási városi tanács évente két alkalommal kiadott tájékozta­tója, a „Tamási mozaik” is e községgel kezdi a környékbeli települések bemuta­tását. Szépen, archaikusán csengő neve Regöly. A Kapóssal és a Koppánnyal határolt falu erőfeszítéseiről, tiszteletet paran­csoló eredményeiről néhány alkalommal lapunkban is beszámolhattunk már. Megújuló építési kedv Fejlődése az 1960-as évektől gyorsult fel, annak ellenére, hogy/az 50-es évek­beli 2300 körüli lélekszám napjainkra 1971-re csökkent. Az utóbbi években apadóban lévő építési kedv 1986 óta is­mét megújult. Az idén 13 fiatal házaspár kezdett házépítésbe Regölyben. Az emlí­tett beszámolókból megtudjuk, hogy ut­cáit, útjait, ma már csaknem mindenütt jó minőségű burkolat borítja, hideg vizű strandja, kultúrháza, 13 ezer kötetes könyvtára, iskolájának tornaterme van. Székelykapus, gyönyörű környezetben lévő óvodáját tavaly kibővítették és felújí­tották. A faluban lévő 580 lakás 90 száza­léka vezetékes ivóvízzel rendelkezik, többségük fürdőszobás. A lakossági ta­karékbetét-állomány, több mint 57 millió forint. Üzleteinek, kisáruházának forgal­mát 1986-ban 34 millió forintot meghala­dó összbevétel jellemzi. A lakosság egészségügyi ellátását körzeti orvos, védőnő, gyógyszertár, heti két alkalommal fogorvos biztosítja. Orvo­si körzetéhez tartozik Keszőhidegkút is. A korántsem teljes, csak tényeket rög­zítő felsorolás kapcsán önként adódik a kérdés: Mindezt hogyan sikerült elér­niük? Milyen szerepe van ebben a ta­nácsnak? Amikor Fehér Kálmánt erről kérdeztük, a tanácselnök válaszából hamarosan ki­derült: egyoldalúan kozmetikázott lenne a kép, ha figyelmen kívül hagynák a fal­vak - így Regöly - sorsát jellemző általá­nosabb gondokat is. „...nem lesz még egy Gyűrűfű”- Eredményeink ellenére vallom, hogy a falvak fejlődése ma is az erőltetett urba­nizációt sínyli. Regölyben is öregszik a lakosság, 37 százalékuk idős ember. De biztos vagyok benne, hogy nem lesz még egy Gyűrűfű... A falvak létjogosultságát a társadalomban biztosítani kell. Az ér­vényben lévő fejkvóta és tehorendszer csak az egyenlőtlenséget fokozza. A je­lenlegi támogatási gyakorlat elavult. Ezt én már régóta hangoztatom, sokszor leír­tam.- Mégis, a regölyiek büszkék lehetnek falujukra...- Talán a múltból kellene kiindulni. A regölyi ember nemigen foglalkozott üz­lettel, nem értett a spekulációhoz, de na­gyon szeretett dolgozni. És itt - amikor erre történelmi és társadalmi lehetőség adódott - volt tennivaló. Mi talán ezt a le­hetőséget ragadtuk meg a 60-as évektől kezdődően. Elmaradott tájék volt a miénk is, út nélkül, forgalom nélkül, elzárva a vi­lágtól. 1963-tól Dávid Gyula volt az elő­döm, 1966-ban kerültem melléje gazdál­kodási előadónak. Másfél évtizedig dol­goztunk együtt, nagyon jó munkakap­csolatban. Én itt születtem. Ha talán nem vagyok regölyi, nem is volnék képes arra az elkötelezettségre, amit a földijeimmel szemben érzek. Munkáim jó részét ott­hon végzem, és az irodámat is átrakattam ebbe a tágasabb szobába, mert nem akartam, hogy „szűrő” legyen előttem egy adminisztrátor, ha keresnek. Az önállóság: kulcsfogalom- Tudomásom szerint a községet a körzetesítés, a tanács átszervezése sem érintette.- Valóban így van. A legkisebb falunak is szüksége van az önállóságra, hogy ér­dekeit érvényesíteni tudja. Mindig a leg­fontosabb feladataink közt tarthattuk számon az utak építését, és sok más olyan gondunk megoldását, amely má­sutt máshogyan jelentkezik. A június végi tanácsülésünkön például arról határoz­tunk, hogy a Dózsa György utcában is befejezzük az útépítést, pedig ez csak hét családot érint. Hacsak a pénzkiadás szempontjából nézne bele a terveinkbe, azt mondaná, hogy kész pazarlás. Holott ez a néhány család éppúgy jogosult a jó útra, mint aki a központban él. Természe­tesen a falu csak olyan feladatokat vállalt eddig is, amit teljesíteni tudott. Egyéb­ként is mindig törekedtünk arra, hogy a vezetők és a lakosság soha ne ígérges­sen egymásnak. Most az idén készült el a temetőhöz vezető kövesút. Még tán ennyi köszönetét soha nem kaptunk...- Az iskolánk is önálló maradt, csak a gyerek kevés. Bár az idei esztendő a je­lek szerint változást hoz, mert 24-25 vá­randós kismamát tarthatunk számon. Ha ez éveken keresztül megismétlődne, nyugodtabban nézhetnénk a jövőt. Nemcsak kenyérrel él az ember A gazdálkodó szervek milyen segítsé­get jelentenek?- Megítélés kérdése, hogy egy-egy község mit várhat el tőlük. Ezt a problé­mát elsősorban foglalkoztatási gond­jaink felől közelíteném meg. Fél éve szűnt meg a termelőszövetkezet varrodája, a tamási Vegyesipari Szövetkezet helyi üzemegysége csak 25 ember foglalkoz­tat. Sokan eljárnak Tamásiba, sőt Szek- szárdra is. A Kaposvölgye Egyesült Ter­melőszövetkezet - ahol 260-an dolgoz­nak tőlünk - például 1984-ben egy közö­sen épített sütőüzem tető alá hozásában volt segítségünkre. Nemcsak munkaal­kalmat adott, de jó kenyérrel látja el a környék boltjait és konkurenciát jelent más üzemeknek. De ahhoz, hogy az em­berek hangulatán, közérzetén tartósan változtatni tudjunk, ez nem elég. Felhá­borító az, amire a közművelődés vonalán adtak lehetőséget. Néhány éve Kovács Katit még meg tudta fizetni a kultúrhá- zunk - bevételről nem álmodozunk -, a most idelátogató Béres Ferenc és mások lassan már megfizethetetlenek szá­munkra. Persze, szerveztünk mi már sa­ját erőből utakat Budapestre, jártunk Bécsben, sőt Velencében is... Ezrekbe kerül, de akárcsak bármelyik nagyvárosban, itt sem csak kenyérrel él az ember BÓKA RÓBERT Fotó: GOTTVALD KÁROLY Földrajzi környezetértékelési rendszer gazdasági döntésekhez A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézetének m u n katársai - az Országos Tudományos Kutatási Alap pályázatát elnyerve - olyan mikroszámítógépes környezetértékelési rendszert fejlesztettek ki, amellyel kimu­tathatják, hogy az egyes növények ter­mesztésére melyik tájegység a legalkal­masabb. A kutatók elsőként Somogy megye ter­mőterületeit minősítették, s az idén Bor- sod-Abaúj-Zemplén és Szolnok megye kerül sorra. Összegyűjtötték a vizsgált területek éghajlati, vízföldrajzi, domborzati, geoló­giai és talajtani adottságaira vonatkozó adatokat. A munkához 23 hazai kutatóin­tézettől kaptak a szakterületükre vonat­kozó térképeket, s ezek felhasználásával értékelték Somogy megye termőterüle­teit. Az adatbank 300 ezer adatot tartal­maz, s tovább bővíthető. A szakemberek az 54 legfontosabb környezeti tényezőt figyelembe véve, 16 négyzetkilométeren­ként minősítették a megye területét. Az adatokat mágneslemezeken tárolják, számítógép segítségével dolgozzák fel, s végül jól áttekinthető, négyzetrácsos beosztású minősítő térképeket készíte­nek. A veravári falurész A község központja, előtérben a tornacsarnok és az iskola

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom