Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-04 / 182. szám
4 IniEPÜJSÄG 1987. augusztus 4. Moziban Trükkös halál A trükkök mestere ezúttal játékpisztollyal a kezében Az amerikai filmszakmában manapság egyre nagyobb elismerés övezi a speciális effektusok, a leleményes trükkök nagymestereit. A biztos kasszasikerre számot tartó alkotások, a horror és fantasztikus filmek létrehozásában egyre inkább oroszlán- részük van a különleges hatások, a nézők idegeit borzoló jelenetek kitalálóinak. Tyler, a Trükkös halál című amerikai produkció kissé naiv főszereplője szintén ilyen jellegű munkával keresi kenyerét. A látványos technikai megoldásai, a megszólalásig élethű maszkjai révén feltűnést keltő fiatalemberre az USA igazságügy-minisztériuma is kiveti hálóját. Tyler végrehajtja a vállalt feladatot, amely a bűncselekmény határmezsgyéjén mozog ugyan, de mégis jó ügyet szolgál: egy, a maffiára terhelő vallomást tenni szándékozó gengszerfőnök ellen kell ál merényletet végrehajtania. A halottnak hitt tanú ellen az alvilág nyilvánvalóan nem tesz ellenintézkedéseket. Minden a tervek szerint történik, az illúzió - hála Tyler zsenialitásának - tökéletes, ám a magas beosztású munkaadó az ügylet lebonyolítása után pisztolyt szegez a trükkök mesterére. Tyler ekkor döbben rá, hogy a sakktáblán ű a következő kicserélésre varó figura. Évente több mint 200 keletkutatással foglalkozó könyvet jelentet meg a moszkvai Nau- ka (Tudomány) Könyvkiadó. Ezek a kötetek Ázsia, Afrika és Óceánia országainak történelmi-társadalmi fejlődését dolgozzák fel a legújabb kutatási eredmények tükrében. A továbbiakban ízelítőt kaphatunk az amerikai bűnügyi filmek unalomig ismert közhely-kelléktárából: találkozunk a csak a munkájának élő, de felettesei által meg nem értett rendőrfelügyelővel, az alvilággal együttműködő korrupt politikussal, a hideg, számító bérgyilkossal és természetesen az igazságosztó, magányos hőssel, aki ezer veszélyen felülkerekedve győz a gonoszságon és csak úgy mellesleg, a film végén besöpri az ölébe húlló dollármilliókat. Mégis, a Trükkös halál nem sorolható az úgynevezett klasszikus bűnügyi történetek közé. A visszaköszönő klisék felvonultatása ellenére mindvégig érdekfeszítő, néhol szellemes fordulatok teszik egyénivé az üresjáratokat jórészt nélkülöző sztorit, amelyben szerencsésen keveredik a látszat és a valóság. Jó értelemben vett kommerszet láthatunk, mely a mozilátogatók széles rétegeinek okoz kellemes másfél órát. Az is csak utólag elgondolkodtató, hogy a főszereplő nemcsak az igazságügy róka ravaszságú főnökének eszén jár túl, hanem az egész minisztériumi apparátust a „falhoz állítja”. Ez talán még a korlátlan lehetőségek hazájában is csak a filmvásznon képzelHuszonöt évvel ezelőtt kezdte meg a kiadó a Keleti népek írásbeli emlékei című egyedülálló és eredeti sorozat közreadását. Ebből eddig 160 kötet látott napvilágot. A kötetek egy része kéziratok hasonmás kiadása, más része ősi irodalmi emlékek fordítása. Rádió Nem elég őrizni, átadni, továbbfejleszteni kell Ha arra a kérdésre keresnénk a választ, melyek a leggyakrabban használt szavak, fogalmak napjainkban, bizonyára szerepelne a felsorolásban az „érték”. Érthetően, hiszen arról beszélünk mindig legtöbbet, ami legményebben érint bennünket, életünk minden területét meghatározza, mégpedig esetünkben hiányával. Nem békaperspektíva ez, és nincs szándékomban az egyén, a kis közösségek, családok és a társadalom szélesebb értelemben vett értékdevalválódás, értékvesztés kapcsolatát, eredőjét feltárni. Ezek a próbálkozások most folynak az országban, a jelzésen, problémafelvetésen túl azonban ritkán jutnak. Fórumra hívták meg az Értékmegőrző című műsor szerkesztőjét, Szél Júliát Bé- késtarhosra, ahol az egykori kollégium ma már neves művészekké, gondolkodókká vált diákjai beszéltek az értékről, értékmegőrzésről. Stílszerűen ott került sor erre, ahol komolyan veszik és nemes feladatként teljesitik ezt, hiszen éppen a békéstarhosi zenei napokon keresztül ismerték meg legtöbben a település nevét. A művészet különböző területének kiemelkedő képviselői érhetően más-más szemszögből, de azonos igénnyel vetették fel az értékek módosulásának problémáját, minden esetben a súlyos, pótolhatatlan következményekre is rávilágítva. Czine Mihály bevezetőjében elmondotta, irodalom nélkül meg lehet egy társadalom, de az a társadalom nem lehet egészséges. A művészetek és benne az irodalom tehát jelenünk és jövőnk lehetőségeit is befolyásolják. A művészetek, az állandó értékek szerepéről vitatkozni persze nehéz most, amikor a statisztikák 24 százalékra teszik az orvasók számát és az olvasmányok közül minél inkább kicsúszik a szépirodalom, a költészet. Enélkül pedig nemcsak a műveltséget nem lehet megszerezni, de nem találjuk az utat „lélektől lélekig” sem. Szokolay Sándor zeneszerző természetesen a zene védelmében szólt, szellemesen jegyezte meg, hogy ma már átállnak a pártjukra, de ugyanúgy nem segítik őket, mint korábban tették. Inkább a polémia, mint a közömbösség! Az értékeket pedig nem csupán átörökíteni kell, hanem ennek szellemét átmenteni, ösz- szegezte gondolatait. Ehhez pedig hozzátartozik, sőt alapfeltétel az, hogy az értékeket ne csupán megőrizni igyekezzünk, hanem átadni, továbbfejleszteni a lehető legnagyobb felelősséggel. Ez utóbbi gondolatsor talán mottóul szolgálhat valamennyiünknek, hiszen mint az a nagyszerű sorozat előző adásaiból, riportjaiból, hangos gondolkodásaiból is kitűnt, közvetlen környezetünkben, a hétköznapokban is meg kell találnunk az értékmentés és átadás lehetőségeit. - takács hető el... SZERI ÁRPÁD A keletkutatás eredményei Hangverseny A Wigan Youth Jazz Orchestra gemencbéli koncertje Anyagi tekintetben nyilván jóval szélesebb lehetőségekkel rendelkezik a Wigan Youth Jazz Orchestra - tulajdonképpen angol, középvárosi big-band - mint a szekszárdi párja, ám a lényeg egyáltalán nem ez, s hirtelen azt sem tudjuk, hogyan került megyeszékhelyünkre (no meg Kalocsára, Agárdra, Szentendrére, Bajára... stb.) ez a bajai tanítóképző főiskola - vendéglátta együttes... A dolgot fantáziával mindazonáltal könnyű rekonstruálni, és hogy a Tolna megyei hasonló csapat viszontlátogatá- sa is megeshet - legalábbis valószínűsíthető. Tehát mondjuk el: a július 18-i alkalom szinte „féltégla módján vágódott közénk”, legalábbis a jócskán korábban nem, vagy előzetesen kevéssé beavatottak körében. A meglepetés ereje így lényegesen nagyobb volt. Igaz, a Gemenc Szállodának sem ez az első hasonló kezdeményezése. Eme fenti sorok íróját is hívták már hasonló alkalomra: étkezéssel, kortyolgatással egybeköthető - tulajdonképpeni - koncertre (Pege Aladár). Július 28-án valóban sokan, első Ízben találkozhattak ezzel a formációval: az ízléses, európai színvonalú vendéglátó- hely a gasztronómián felül világmárkájú szellemi kínálatának ötvözésével - de ha nem is nevezzük világmárkának, csak jeles gondolatnak, már az is „jó ügy”. Hogy e jelentős dologban - amit a résztvevők méltán tartanak annak - kinek volt kanala az itteniek közül? Két intézménynek feltétlenül: a Gemenc Hotelnek, Csorba László igazgatónak, Váradi- né Cserák Juditnak, Keszthelyi Sza- bolcsné üzletvezetőknek, valamint Kis Pál Istvánnak, a megyei művelődési központ főmunkatársának mindenképpen. S most sorjában. Ki is, mi is ez a Wigan Youth Orchestra? Hol is található a Wigan nevezetű település, amely ezt a páratlan együttest mondhatja magáénak? Alig néhány tucat kilométerrel távolabb az angliai Chestertől, még inkább a walesi Llangollentől, ahol a szekszárdi madrigálkórus két esztendővel ezelőtt ugyancsak két világgyőzelmet aratott - még egyszerűbben: Liverpool magasságában. Hogy „youth”: „ifjúsági”, annak még ■ csak köze sincs ahhoz a nívóhoz, amit képviseltek. Erre szokták mondani, hogy szemérmetlenül fiatal, tehát irigyelt; másrészt az irigység ezúttal kifejezetten a fiatalságtól értelmileg elkülönülő magas nívót, képzettséget, tudást célozhatja... A művelődési központ nagyterme tán túl nagy lett volna, a Gemenc étterme némileg kicsinek bizonyult emberfők számára is, decibel értékben is. Am ne kellemetlenkedjünk - a tetejében még rendesen izzadhattunk is, de mit számítanak ezek? A kezdeményezés valószínűsíthetően a tv-vel hadakozik: - műélvezet közben akár rágcsálhatok is, kortyinthatok is; ha nem dagadok, nincs ebben semmi rossz. Eme műfajnak még a szellemi élvezhető- ségét, rangú-rendűségét sem rontja... Hedonisztikus dolog persze ez a javából, de hát nyáron, a szabadságok idején, miért ne? (És talán máskor is.) Az pedig már a dolognak egyenesen a csúcsa volt, ahogy ezek a - nem is szinte, hanem valóban - tinik lan Darrington vezetésével muzsikáltak. Műfajilag Glenn Millertől, Count Basie-től; a Chanson d’Amour romantikájától napjaink, saját költötte Hot-todai-ig (forró, a puncshoz hasonló whisky-s ital) címét hordozó avantgárdjáig akár mindent. Anélkül, hogy bárkit is megsértenénk, kötelezőnek tartunk néhány nevet kiemelni: mindenekelőtt a kimagasló fantáziával billentyűző Paul Bridge-t, a gitáros Paul Haimes-t, idézzük a remek baritonszámot David Humphreys személyében, aztán még Malcolm Mellinget (trombita), a vokalista Paula McCourt-ot. Kérünk még belőle. DOBAI TAMÁS Tévénapló Szarkofág Vlagyimir Gubarjev nem sokkal a csernobili tragédia után megírta színművét, s most viszonylagos gyorsasággal elkészült a magyar tévéváltozat is. A szerző a Pravda munkatársaként érkezett egy héttel a szerencsétlenség után a helyszínre, s nyilván mást is írt Csernobilről, de rögtön felismerte azt is, hogy az eseményeket más műfajban is el lehet mondani, így készült el színpadi műve. Műfajilag nem is könnyű meghatározni, mert minden mondatán érezni, hogy Vlagyimir Gubarjevet elsősorban az igazság érdekli, esetenként publicisz- tikus elemeket is drámájába sző, melynek felépítése hatásosságában is egyszerű: a robbanás után megjelenik az ügyész, s a kérdéseire adott válaszokból bomlik ki a tulajdonképpeni történet, s ami ennél nagyobb hangsúlyt kap, a felelősség kérdése, vagy pontosabban az, hogy miként történhetett meg az egész. Dramaturgiai szempontból ezért van szüksége a Halhatatlan sejtelmes alakjára, aki voltaképp a raisonneur szerepét tölti be, ő a beavatott, aki mindent tud, s közben fel is gyorsítja az eseményeket. A Szarkofág nem hagyományos darab, miként a téma sem az. Ami 1986 április 26-án Csernobilban történt, az egész világot megrendítette, mert az következett be, amire senki nem számított és nem is számíthatott, mert az atomerőművek tökéletes biztonságáról szerte a világon meg voltak győződve. Csernobilban is, annak ellenére, hogy - mint a darabban hallottuk - a felelőtlenségek sora történt, amit a nemrég elhangzott bírósági ítélet is megállapított. Ha a vasúti váltókezelő rosszul végzi dolgát, vagy nem jól állítják be a szemafort, ugyanúgy bekövetkezik a szerencsétlenség, jóvátehetetlenül. Akkor is - és mennyi példa van rá nálunk is -, ha a könnyelmű autós nem veszi figyelembe a fénysorompó jelzését, s a számok legföljebb a méretekre utalnak. Csernobil azonban másként rázta meg a világot, mert itt a csalhatatlannak vélt technika mondott csődöt az ember kezében, azt pedig nem kell mondani, hogy az atom fenyegetés korában mekkora ennek a jelentősége. Csernobil örök mementó, s Vlagyimir Gubarjev drámájának tulajdonképpen ez a témája, amit leplezetlenül ábrázol a szovjet belpolitikát átjáró nyíltság jegyében, s a nézőnek, miközben dermedten figyeli az egyébként jól ismert eseményeket, eszébe sem jut, hogy a darabban olyan színpadi művet lásson, melynek gyengéi is lehetnek. A Szarkofág, úgy ahogy van, megrendítő dokumentumdráma, s a magyar tévéváltozat is ezt hangsúlyozta ki. A részletek esetenként talán kérdésesek, például a felrobbant atomerőműben lehet-e szabadon jönni-menni, mert az egyik orvosnő egyszerűen kisétál a kapun, szabad-e dohányozni, vagy csak Törőcsik Mari kedvéért függesztették fel a tilalmat, azt pedig az avatatlan néző végképp nem tudja, hogy milyen technikai berendezésekkel kell ellátni egy ilyen intézményt, de ezek másodlagos kérdések. Az igazi tragédia a látható események mögött van, az emberi magatartásokban, s erre mondja az erőmű igazgatója, „jobb lenne az egészet elfelejteni”. Ha nem is jobb, de mindenképp egyszerűbb lenne, csakhogy nem lehet, s nem is szabad elfelejteni, mert a tanulságot az egész emberiségnek kell levonnia a történtekből. De nem is kell ilyen messzire menni. Az apró mulasztások, könnyelmű felelőtlenségek is jóvátehetetlen tragédiák hordozói lehetnek, legyen szó fénysorompról vagy a munkavédeli berendezések elhanyagolásáról. Vlagyimir Gubarjev tragédiája Csernobilről szól, de a tanulságot saját kis gyakorlatára mindenki levonhatja magának, s a dokumentumdrámából így lesz általános példázat. Mihályfi Imre rendezése erre is figyelmeztetett. Cs. L. Milyen lesz az új Művész Színház? Hamarosan befejeződik a Moszkvai Művész Színház 1977-ben megkezdett rekonstrukciója. A színház neve elválaszthatatlan a színházi' élet nagy megújítóinak, a színház alapítóinak Konsztantyin Sztanyisz- lavszkij és Vlagyimir Nye- mirovics-Dancsenko nevétől. Tolsztoj, Gorkij, Csehov, Bulgakov és más kiváló szerzők műveit játszották itt, több nemzedéken át a legkiválóbb színészek. Miért vált halaszthatatlanná a Művész Színház rekonstrukciója? A Művész Színház épülete a múlt század elején épült. Az egykori Lianozovszkij színházat 1902-ben építette át Fjodor Sehtel, azóta sok minden elhasználódott, tönkrement - mondja a Művész Színház rekonstrukciójának irányítója, Lev Ponomarjov. - A gyakori tol- dozgatás-foltozgatás nem volt megoldás. Ahhoz, hogy megmenthessük a történelmi épületet, teljes felújításra volt szükség. Megerősítették az alapokat, a fagerendákat és födémet vasbetonra cserélték. A tető rézboritást kapott. A felújításban 24 építőipari vállalat, közel 600 dolgozója vett részt. Idén 4 millió 100 ezer rubelt költenek a felújításra. A nézőteret Gleb Belov egykori dokumentumok, fényképek, rajzok alapján olyanra tervezte, amilyen 1902-ben volt. Minden apró részletet, még a parketta mintázatát is hűen rekonstruálják. A berendezés pasztell színei, a lámpák tompa fénye különös légkört teremt és elősegíti, hogy a néző figyelmét a színpadon zajló eseményekre összpontosítsa. Az eredetivel megegyező függönyt is rendeltek, középen sirállyal, a színház szimbólumával. Milyen lesz az új Művész Szinház?- A helyiségek száma megkétszereződött - folytatja Lev Ponomarjov. - Az 1100 férőhelyes nagy színházterem mellett megnyitjuk a 200 személyes zseb színházat is. Itt nincs hagyományos színpad és zsöllye, a székeket és a színpadot úgy lehet variálni, ahogy az adott darab ezt megköveteli. A színpad is megújul. A díszleteket a színház összterületének egyötödét elfoglaló raktárban helyezik el. Felújítják az egykori Sztanyiszlavszkij Színház, a maga idején ritkaságszámba menő forgószínpadát is. A színpadtechnikát a legkorszerűbb elektronikai berendezésekkel látják el. A színházban két próbaterem és 70 öltöző lesz. A szinház mellett működött a stúdió, ahol a leendő színészek tanultak. A színház kinőtte az épületet, ezért a stúdiót a szomszédos egykori lakóházban rendezték be. Ugyanitt kapott helyet a színházi múzeum is. Hamarosan beköszönt az az ünnepi pillanat, amikor a híres színház ismét megnyitja kapuit a nézők előtt. JELENA LITVINSZKAJA \ A Moszkvai Művész Színház
