Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-04 / 182. szám

2 Képújság 1987. augusztus 4. A Toshiba-botrány és a keleti üzletek Érdekes lenne tudni, emlékeznek-e Washingtonban arra az elnöki kijelentés­re, miszerint az Egyesült Államoknak meg kellene osztania a Szovjetunióval a stratégiai védelmi kezdeményezés kuta­tási, fejlesztési programjának eredmé­nyeit. Ezzel a kérdéssel kezdi értékelését a szovjet hírügynökség a Toshiba-bot- rányról, arról, hogy az Egyesült Államok össztüzet indított több tőkés társaságra, a szocialista országoknak történő eladá­saik miatt. A kérdésre adott válasz az, hogy Washingtonban a leszivesebben elfelejtenék az elnöki kijelentést, hiszen Reagen megjegyzésének ellentmond, hogy a kormány olyan nagy vihart kavart a Toshiba Kikai társaság néhány Szov­jetuniónak szállított szerszámgépe körül. A szovjet elemzések élnek a gyanúperrel, hogy a japán eladások csak ürügyül szolgálnak az amerikai kereskedelmi el­lenlépésekhez, ha ugyanis az Egyesült Államok késznek mutatkozik a legfejlet­tebb technológia terén az ismeretek megosztására, akkor ezt engedje meg partnereinek is. De nézzük mindenek­előtt a tényeket. Hangtalan propellerek Az amerikai szenátus azt állítja, hogy a Toshiba a norvég Konsberg cég közvetí­tésével 1982 és 1984 között 17 millió dol­lár értékben adott el olyan számítógép vezérelte szerszámgépeket a Szovjet­uniónak, amelyekkel tengeralattjáró­propellereket lehet gyártani. Maguk a ja­pánok a kérdés katonai vonatkozásával kapcsolatban amerikai bizonyítékokat kértek arról, hogy az üzlet mennyiben sértette valóban „az amerikai érdekeket”. Válasz erre eddig nem érkezett, mint­hogy arra a japán felvetésre sem, hogy a tengeralattjárók nemcsak a hangtalanul járó propellerek, de számos egyéb ok, például a csendesebb motor vagy a hajó formája miatt is jobban elrejthetők a radarfelderítés elől. A kongresszus mindenesetre „tör­vényellenesnek” minősítette a szovjet szállításokat és ezért öt évre eltiltotta a ja­pán vállalatot az amerikai piacra történő értékesítéstől. A kongresszus nemcsak a japán óriáskonszernet sújtotta bünte­téssel, de az Egyesült Államokban műkö­dő leányvállalatát, a Toshiba Mashine-t is - ez utóbbi vállalat a jövőben minden esetben kénytelen újabb exportengedé­lyért folyamodni az amerikai hatóságok­hoz. Megszüntették az állandó szabad exportálási lehetőséget is. Mint minden gazdasági szankció, ez is ellentmondásos és ahogyan szakértők megjegyzik, aligha hozhatja meg a kellő hatást. Hogy miért? A Pentagon történe­tesen éppen a napokban adott föl meg­rendelést a légierőnél használatos hor­dozható számítógépre, mégpedig a gya­núba kevert Toshiba cégnek. Az amerikai megrendelőknek szüksége van japán termékre - a példánál maradva, az IBM kiesésével csak a Toshiba, illetve a Sa­nyo, tehát két japán szállító marad ver­senyben. Elsöpörte a vezérkart Az említett 100 millió dolláros értékű Pentagon megrendelésre a választ már a Toshiba új elnöke fogja megadni, a bot­rány okozta vihar ugyanis szinte a teljes Toshiba vezérkart elsöpörte. A japán cég - fejtette ki az új igazgató - nem tehet eleget a szállításoknak azért, mert szin­tén az amerikai kongresszus kezdemé­nyezte nemrégiben a japán számítógé­peket és alkatrészeket sújtó vámok 100 százálékos emelését. E büntetővámok indoka az volt, hogy Japán elárasztja olcsóbb gyártmányaival az amerikai pia­cot, nem tartja be az „önmérsékletről" kötött múlt évi japán-amerikai szerző­dést. A Toshiba-ügy mélyén a japán-ameri­kai kereskedelmi rivalizálás húzódik meg, de sajnos Japán az Egyesült Álla­mokkal szembeni védekezésben ütőkár­tyának a keleti üzleteket használja. A Washingtonban tárgyaló japán kereske­delmi miniszter elmondta, hogy növelni szándékoznak az export engedélyeket felügyelő ellenőrök számát, szigorítani magát az ellenőrzést és a keleti szállítá­soknál a vámvizsgálatot. Maga a japán minisztérium is keményen megbüntette a Toshiba Mashine-t: egy évre eltiltotta a szocialista országoknak történő értéke­sítéstől. Hasonló „megelőző lépéseket” tesz egyébként Norvégia is, változtat pél­dául a büntető törvénykönyv megfelelő paragrafusán és szigorúbban ítéli el a rendeleteket megsértő vállalatok veze­tőit. (Állítólag az említett norvég cég szál­lította a japán szerszámgépekhez a szá­mítógépprogramot.) Mindkét ország azt reméli, hogy le­csendesítheti az amerikai kongresszus­ban igen erős protekcionista hangokat és változtathatnak az ellenük irányuló hangulaton. Egyik-másik kongresszusi képviselő már azt is követelte, hogy Japán „az ame­rikai biztonsági érdekek megsértéséért” fizessen kártérítést, mégpedig 30 milliárd dollárt. Tilalom vagy kereskedés? Ilyen felkorbácsolt hangulatban ül ösz- sze Párizsban a COCOM rendkívüli ülé­se, hogy megvizsgálja az „ügyet”, és azt, miként lehet összhangba hozni az export ellenőrzését a technika viharosan gyors fejlődésével. Minden bizonnyal a japán szerszámgépek is felkerülnek a COCOM három listája közül a harmadikra, a tiltott áruk jegyzékére. Az NSZK és Nagy-Britannia a lista bő­vítését meg szeretné akadályozni sőt azt kezdeményezi, hogy rövidítsék lé a CO- COM-listát, mivel mind az Egyesült Álla­mok úgynevezett hadászati védelmi kez­deményezése, mind pedig a COCOM- korlátozások megkárosítják az NSZK- nak a kelet-európai szocialista államok­kal folytatott kereskedelmét. A nyugatné­met szociáldemokraták szerint az ameri­kai hadügyminisztérium vétója miatt már. több nyugatnémet üzleti megállapodás kútba esett. A józan gazdasági körök szeretnék megakadályozni, hogy a kiéleződő ke­reskedelmi viták miatt a keleti üzletek ál­dozatul essenek. MARTON JÁNOS Új front Libanonban Újabb „újraegyesítési és felszabadítási front” jelentette be megalakulását Liba­nonban, ahol eddig sem volt hiány fegy­veres szervezetekben. Mindegyik másként képzeli az ország alkotmányos és politikai rendjének kiala­kítását. A legújabb, 13 haladó muzulmán pár­tot tömörítő front célkitűzése erősen ha­sonlatos ahhoz a háromoldalú megálla­podáshoz, amely végső fokon Libanon jelenlegi válságához vezetett, és azt eredményezte, hogy a kormány bojkot­tálja az elnöki hivatalt és a meglévő állami intézményeket. A mostani új muzulmán pártközi egyezség nagyon hasonlít ahhoz, amit a keresztények elutasítottak: kivételezett kapcsolatokra törekszik Szíriával, eluta­sítja a jelenlegi államhatalmat, azon igyekszik, hogy egyesítse a „nemzeti” muzulmán területeket, és egységet ala­kítson ki az izraeli megszállók ellen foly­tatott harcban. Mindez gyakorlatilag alig­ha kivitelezhető. Az új libanoni front elutasítja Jasszer Arafat „behódoló" palesztin frontját is, és olyan palesztin ellenállási front mellett foglal állást, amelyik nem alkuszik. Ugyanakkor az új front elutasítja az 1982 előtti állapotok helyreállítását és a pa­lesztinok libanoni kivételes jogállásának visszaállítását. Mai kommentárunk Tragédia Mekkában Túl egyszerű lenne, ha a Mekkában történtek vizsgálatakor kizárólag a vallási gyökereket boncolgatnánk. És nem csupán túl egyszerű, de félrevezető is volna így a képlet. A megfigyelők mindenekelőtt a politikai háttér fontosságát hangsúlyozzák. Azt, hogy az iraki-iráni háború lángjai, csapásai ily szörnyű módon immár elérték a muzulmán világ egyik féltett szenthelyét is. Irak és Irán hét esztendeje háborúzik egymással. Ez idő alatt csatájuk egyre in­kább fanatikus, értelmetlen öldökléssé és pusztítássá torzult, veszélyeztetve a tér­ség, de a világ békéjét és biztonságát is. Július utolsó harmadában ezt felismerve, az ENSZ Biztonsági Tanácsa tőle szokatlan egyöntetűséggel és határozottsággal a háború azonnali beszüntetésére szólította fel a feleket. Irak hajlott is volna a határo­zat elfogadására, de csak ha Irán hasonlóan jár el. Teheránban azonban elutasítot­ták azt, s megerősítették, hogy a háborút a jelenlegi iraki vezetés megdöntéséig folytatni kívánják. Bonyolította a helyzetet, hogy időközben az Egyesült Államok - a kuvaiti olajszál­lító hajóknak nyújtott védőőrizet ürügyén - megerősítette a katonai jelenlétét a Per- zsa(Arab)-öbölben. A Szovjetunió, amely szintén érdekelt a térségben, külügymi­nisztere első helyettesét, Julij Voroncovot küldte most oda, hogy próbálja jobb be­látásra bírni a feleket. Még mielőtt ez sikerülhetett volna, Mekkában sor került a vé­res összetűzésekre, amelyeknek több száz halálos áldozatuk és sebesültjük van. Az arab országok többsége Iránt vádolja, amely viszont a történtekért az Egyesült Álla­mokra hárítja a felelősséget, és a mértéket egyre kevésbé ismerő síitákat a szaúd- arábiai királyság megbuktatására buzdítja. Tragikus fejleménye mindez a térség amúgy is tragikus konfliktusának. Tragikus, mert miközben folytatódik az öldöklés és pusztítás - immár a mekkai szenthelyeket sem kímélve nem látni eme ördögi kör végét. KOCS/ MARGIT Nyári vásár Augusztus 3-15-ig tartó nyári vásár megyénkben is megkezdődött Szekszár- don több helyen, a Népbolt Vállalatnál, a Skálánál, mint felvételünk mutatja, a Korzó Áruház cipőosztályán bőséges árukészlettel várják a vevőket. PANORÁMA Srí Lanka: Bátorság a békéhez Tragikus emlékeztető a közelmúltból: kormánykatonák vizsgálják annak a me­rényletnek a helyszínét, amely egy autóbusz 38 polgári utasának oltotta ki az életét A bátorság nem a harchoz, hanem a kibéküléshez kell - ez a régi igazság kü­lönösen eleven ezekben a napokban Sri Lankán, ebben a belviszályok gyötörte indiai-óceáni szigetországban. Amikor Colombóba utazott a Srí Lanka-i rende­zési megállapodás aláírására Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök, személyes bátorságról tett tanúságot - ügyességről is, amikor elkerülte az ellene irányuló tá­madást, a fejére sújtó puskatust a búcsú- diszszemlén. Nem kevés merészségre volt szüksége Sri Lanka-i partnerének, Junius Dzsajevardene elnöknek sem: a többi szingaléz jó része árulónak tekinti azóta, hogy a Gandhival aláírt szerződés­ben engedményeket tett a tamiloknak. S tudjuk: Sri Lankán az utóbbi években enyhébb vád is elegendő volt egy politi­kai gyilkossághoz. Nehéz Elképzelni az ellenségesség­nek azt a mélységét, amely a távoli sziget lakosait egymástól elválasztja. Egy arra járt újságíró valóságos „biológiai gyűlö­letről” beszél, amely néha már „a másik etnikum tagjának megpillantásakor is gyilkosságra ösztönöz”. Pedig a hinduizmust követő tamilok és a buddhista vallású szingalézek már több mint két évezrede élnek ugyanazon a szigeten. Nem mindig fértek meg béké­ben egymással, de sem nyelvi, sem hit­béli ellentétek nem keltettek bennük olyan féktelen gyűlölséget, mint modern korunk érdekellentétei a vagyon és a ha­talom elosztásában. A brit gyarmati kor­szakban a kisebbségben lévő tamilok a szingalézeknél fürgébbeknek és hajlé­konyabbaknak bizonyultak: a gazdaság és a politika „bennszülötteknek” biztosí­tott tisztségei közül aránytalanul sokat szereztek meg maguknak. A függetlenné válás után ez nyomban lehetőséget adott a szingaléz elitnek, hogy az osztályellentéteket etnikai ellen­tétekkel fedje el, és azokat a szingaléze- ket, akik a közös tortából nagyobb szele­tet követeltek maguknak, ne a maga, ha­nem a tamilok kárára elégítse ki. A következmény nem lehetett más, mint az, hogy jól képzett, ambiciózus ta­mil fiatalok tömegei, akiket korábban a vállalkozói pálya, vagy az állami szolgá­lat várt volna, tömegesen maradtak mun­ka, vagy az általuk elvárt szintű megélhe­tés nélkül. A tamilok harcba léptek: előbb politikai eszközökkel, majd amikor ezek hatás­talannak bizonyultak, fegyveresen. A legfélelmetesebbek a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei. (Eelam a régi tamil királyság neve, egyébként egyszerűen államot jelent.) Fanatizmusával, miszti­cizmusával és tagjai számára előírt önfel­áldozó aszkétizmusával e szervezet leg­inkább Európa valamelyik középkori egyházi lovagrendjére emlékeztet. A ge­rillaszervezetek Eelam néven önálló tamil államot akartak létrehozni a sziget tami­lok lakta északi és vegyes lakosságú ke­leti részén. A következmény párját ritki- tóan kegyetlen gerillaháború lett, mely­ben a szingaléz sovinizmussal átitatott fegyveres erők és az ugyanolyan vakon gyűlölködő tamil gerillák nem annyira egymás ellen harcoltak, mint inkább a másik népcsoport védtelenjeit öldösték. Mindez, bármennyire tragikus, Sri Lanka belügye maradhatott volna, ha a viszálynak nem lenne külpolitikai vetüle- te is. Szorultságában Colombo kikötési engedélyt adott az amerikai hadiflottá­nak. Ez abba az amerikai stratégiába illeszkedett, amely a Szovjetunióval jó vi­szonyt ápoló India bekerítésére, el nem kötelezett politikájától való eltérítésére irányul. Indiában azt is fenyegetőnek érezték, hogy Colombo közeledett Pakisztánhoz és Kínához. További bonyodalmat jelen­tett az, hogy a Dél-lndiában élő tamilok természetszerűen együttéreznek a Sri Lanka-i testvéreikkel, és fegyveres ak­cióra ösztönözték Új-Delhit. A Sri Lanka-i polgárháború így újabb Indián belüli, vagy nemzetközi konfliktussal is fenye­getett. Azzal, hogy méltányos rendezést kínált a tamiloknak - önkormányzatot kaphat­óak -, s támogatásért, garanciáért Indiá­hoz fordult, Dzsajevardene elnök komoly veszélytől óvta meg a térséget és minde­nekelőtt nagy szolgálatot tett saját népé­nek. KEPECS FERENC ULÁNBÁTOR - Pozsgay Imrének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa fő­titkárának vezetésével magyar népfront­küldöttség érkezett hivatalos baráti láto­gatásra hétfőn Ulánbátorba. A delegáció a Mongol Béke és Barátság Társaságok Szövetsége Végrehajtó Bizottsága meg­hívásának tesz eleget. A magyar Kül­döttség, amelynek tagja Major István, a HNF nemzetközi osztályának vezetője és Molnár Sándor, a HNF Csongrád Me­gyei Bizottságának titkára, hétfőn a BBTSZ székházában tárgyalásokat foly­tatott a mongol partnerszervezet küldött­ségével. HANOI - Reagan amerikai elnök kü- lönmegbízottja, John Vessey nyugalma­zott tábornok befejezte háromnapos viet­nami látogatását, amelyről hétfőn Hanoi­ban sajtóközleményt hoztak nyilvános­ságra. Ez egyebek között hangsúlyozza, hogy a vietnami külügyminiszter, Nguyen Co Thach és John Vessey humanitárius kérdésekről folytatott megbeszélései részletekbe menőek, nyíltak, és építő jel­legűek voltak. Megállapodtak olyan in­tézkedésekben, amelyekkel meggyorsít­ható az információgyűjtés a vietnami há­borúban eltűnt amerikai katonákról - je­lentette a TASZSZ és az ADN Hanoiból. BUDAPEST - Németh Károly, Az El­nöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Thomas Sankarát, a Burkinai Köztársa­ság elnökét, az ország nemzeti ünnepe alkalmából. HAVANNA - Befejezte vasárnap négynapos hivatalos kubai munkaláto­gatását Jósé Eduardo dos Santos ango­lai államfő. Dos Santos és Fidel Castro megbeszéléseinek középpontjában a kétoldalú kapcsolatok, valamint Afrika déli részének helyzetével kapcsolatos problémák álltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom