Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-04 / 182. szám
2 Képújság 1987. augusztus 4. A Toshiba-botrány és a keleti üzletek Érdekes lenne tudni, emlékeznek-e Washingtonban arra az elnöki kijelentésre, miszerint az Egyesült Államoknak meg kellene osztania a Szovjetunióval a stratégiai védelmi kezdeményezés kutatási, fejlesztési programjának eredményeit. Ezzel a kérdéssel kezdi értékelését a szovjet hírügynökség a Toshiba-bot- rányról, arról, hogy az Egyesült Államok össztüzet indított több tőkés társaságra, a szocialista országoknak történő eladásaik miatt. A kérdésre adott válasz az, hogy Washingtonban a leszivesebben elfelejtenék az elnöki kijelentést, hiszen Reagen megjegyzésének ellentmond, hogy a kormány olyan nagy vihart kavart a Toshiba Kikai társaság néhány Szovjetuniónak szállított szerszámgépe körül. A szovjet elemzések élnek a gyanúperrel, hogy a japán eladások csak ürügyül szolgálnak az amerikai kereskedelmi ellenlépésekhez, ha ugyanis az Egyesült Államok késznek mutatkozik a legfejlettebb technológia terén az ismeretek megosztására, akkor ezt engedje meg partnereinek is. De nézzük mindenekelőtt a tényeket. Hangtalan propellerek Az amerikai szenátus azt állítja, hogy a Toshiba a norvég Konsberg cég közvetítésével 1982 és 1984 között 17 millió dollár értékben adott el olyan számítógép vezérelte szerszámgépeket a Szovjetuniónak, amelyekkel tengeralattjárópropellereket lehet gyártani. Maguk a japánok a kérdés katonai vonatkozásával kapcsolatban amerikai bizonyítékokat kértek arról, hogy az üzlet mennyiben sértette valóban „az amerikai érdekeket”. Válasz erre eddig nem érkezett, minthogy arra a japán felvetésre sem, hogy a tengeralattjárók nemcsak a hangtalanul járó propellerek, de számos egyéb ok, például a csendesebb motor vagy a hajó formája miatt is jobban elrejthetők a radarfelderítés elől. A kongresszus mindenesetre „törvényellenesnek” minősítette a szovjet szállításokat és ezért öt évre eltiltotta a japán vállalatot az amerikai piacra történő értékesítéstől. A kongresszus nemcsak a japán óriáskonszernet sújtotta büntetéssel, de az Egyesült Államokban működő leányvállalatát, a Toshiba Mashine-t is - ez utóbbi vállalat a jövőben minden esetben kénytelen újabb exportengedélyért folyamodni az amerikai hatóságokhoz. Megszüntették az állandó szabad exportálási lehetőséget is. Mint minden gazdasági szankció, ez is ellentmondásos és ahogyan szakértők megjegyzik, aligha hozhatja meg a kellő hatást. Hogy miért? A Pentagon történetesen éppen a napokban adott föl megrendelést a légierőnél használatos hordozható számítógépre, mégpedig a gyanúba kevert Toshiba cégnek. Az amerikai megrendelőknek szüksége van japán termékre - a példánál maradva, az IBM kiesésével csak a Toshiba, illetve a Sanyo, tehát két japán szállító marad versenyben. Elsöpörte a vezérkart Az említett 100 millió dolláros értékű Pentagon megrendelésre a választ már a Toshiba új elnöke fogja megadni, a botrány okozta vihar ugyanis szinte a teljes Toshiba vezérkart elsöpörte. A japán cég - fejtette ki az új igazgató - nem tehet eleget a szállításoknak azért, mert szintén az amerikai kongresszus kezdeményezte nemrégiben a japán számítógépeket és alkatrészeket sújtó vámok 100 százálékos emelését. E büntetővámok indoka az volt, hogy Japán elárasztja olcsóbb gyártmányaival az amerikai piacot, nem tartja be az „önmérsékletről" kötött múlt évi japán-amerikai szerződést. A Toshiba-ügy mélyén a japán-amerikai kereskedelmi rivalizálás húzódik meg, de sajnos Japán az Egyesült Államokkal szembeni védekezésben ütőkártyának a keleti üzleteket használja. A Washingtonban tárgyaló japán kereskedelmi miniszter elmondta, hogy növelni szándékoznak az export engedélyeket felügyelő ellenőrök számát, szigorítani magát az ellenőrzést és a keleti szállításoknál a vámvizsgálatot. Maga a japán minisztérium is keményen megbüntette a Toshiba Mashine-t: egy évre eltiltotta a szocialista országoknak történő értékesítéstől. Hasonló „megelőző lépéseket” tesz egyébként Norvégia is, változtat például a büntető törvénykönyv megfelelő paragrafusán és szigorúbban ítéli el a rendeleteket megsértő vállalatok vezetőit. (Állítólag az említett norvég cég szállította a japán szerszámgépekhez a számítógépprogramot.) Mindkét ország azt reméli, hogy lecsendesítheti az amerikai kongresszusban igen erős protekcionista hangokat és változtathatnak az ellenük irányuló hangulaton. Egyik-másik kongresszusi képviselő már azt is követelte, hogy Japán „az amerikai biztonsági érdekek megsértéséért” fizessen kártérítést, mégpedig 30 milliárd dollárt. Tilalom vagy kereskedés? Ilyen felkorbácsolt hangulatban ül ösz- sze Párizsban a COCOM rendkívüli ülése, hogy megvizsgálja az „ügyet”, és azt, miként lehet összhangba hozni az export ellenőrzését a technika viharosan gyors fejlődésével. Minden bizonnyal a japán szerszámgépek is felkerülnek a COCOM három listája közül a harmadikra, a tiltott áruk jegyzékére. Az NSZK és Nagy-Britannia a lista bővítését meg szeretné akadályozni sőt azt kezdeményezi, hogy rövidítsék lé a CO- COM-listát, mivel mind az Egyesült Államok úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezése, mind pedig a COCOM- korlátozások megkárosítják az NSZK- nak a kelet-európai szocialista államokkal folytatott kereskedelmét. A nyugatnémet szociáldemokraták szerint az amerikai hadügyminisztérium vétója miatt már. több nyugatnémet üzleti megállapodás kútba esett. A józan gazdasági körök szeretnék megakadályozni, hogy a kiéleződő kereskedelmi viták miatt a keleti üzletek áldozatul essenek. MARTON JÁNOS Új front Libanonban Újabb „újraegyesítési és felszabadítási front” jelentette be megalakulását Libanonban, ahol eddig sem volt hiány fegyveres szervezetekben. Mindegyik másként képzeli az ország alkotmányos és politikai rendjének kialakítását. A legújabb, 13 haladó muzulmán pártot tömörítő front célkitűzése erősen hasonlatos ahhoz a háromoldalú megállapodáshoz, amely végső fokon Libanon jelenlegi válságához vezetett, és azt eredményezte, hogy a kormány bojkottálja az elnöki hivatalt és a meglévő állami intézményeket. A mostani új muzulmán pártközi egyezség nagyon hasonlít ahhoz, amit a keresztények elutasítottak: kivételezett kapcsolatokra törekszik Szíriával, elutasítja a jelenlegi államhatalmat, azon igyekszik, hogy egyesítse a „nemzeti” muzulmán területeket, és egységet alakítson ki az izraeli megszállók ellen folytatott harcban. Mindez gyakorlatilag aligha kivitelezhető. Az új libanoni front elutasítja Jasszer Arafat „behódoló" palesztin frontját is, és olyan palesztin ellenállási front mellett foglal állást, amelyik nem alkuszik. Ugyanakkor az új front elutasítja az 1982 előtti állapotok helyreállítását és a palesztinok libanoni kivételes jogállásának visszaállítását. Mai kommentárunk Tragédia Mekkában Túl egyszerű lenne, ha a Mekkában történtek vizsgálatakor kizárólag a vallási gyökereket boncolgatnánk. És nem csupán túl egyszerű, de félrevezető is volna így a képlet. A megfigyelők mindenekelőtt a politikai háttér fontosságát hangsúlyozzák. Azt, hogy az iraki-iráni háború lángjai, csapásai ily szörnyű módon immár elérték a muzulmán világ egyik féltett szenthelyét is. Irak és Irán hét esztendeje háborúzik egymással. Ez idő alatt csatájuk egyre inkább fanatikus, értelmetlen öldökléssé és pusztítássá torzult, veszélyeztetve a térség, de a világ békéjét és biztonságát is. Július utolsó harmadában ezt felismerve, az ENSZ Biztonsági Tanácsa tőle szokatlan egyöntetűséggel és határozottsággal a háború azonnali beszüntetésére szólította fel a feleket. Irak hajlott is volna a határozat elfogadására, de csak ha Irán hasonlóan jár el. Teheránban azonban elutasították azt, s megerősítették, hogy a háborút a jelenlegi iraki vezetés megdöntéséig folytatni kívánják. Bonyolította a helyzetet, hogy időközben az Egyesült Államok - a kuvaiti olajszállító hajóknak nyújtott védőőrizet ürügyén - megerősítette a katonai jelenlétét a Per- zsa(Arab)-öbölben. A Szovjetunió, amely szintén érdekelt a térségben, külügyminisztere első helyettesét, Julij Voroncovot küldte most oda, hogy próbálja jobb belátásra bírni a feleket. Még mielőtt ez sikerülhetett volna, Mekkában sor került a véres összetűzésekre, amelyeknek több száz halálos áldozatuk és sebesültjük van. Az arab országok többsége Iránt vádolja, amely viszont a történtekért az Egyesült Államokra hárítja a felelősséget, és a mértéket egyre kevésbé ismerő síitákat a szaúd- arábiai királyság megbuktatására buzdítja. Tragikus fejleménye mindez a térség amúgy is tragikus konfliktusának. Tragikus, mert miközben folytatódik az öldöklés és pusztítás - immár a mekkai szenthelyeket sem kímélve nem látni eme ördögi kör végét. KOCS/ MARGIT Nyári vásár Augusztus 3-15-ig tartó nyári vásár megyénkben is megkezdődött Szekszár- don több helyen, a Népbolt Vállalatnál, a Skálánál, mint felvételünk mutatja, a Korzó Áruház cipőosztályán bőséges árukészlettel várják a vevőket. PANORÁMA Srí Lanka: Bátorság a békéhez Tragikus emlékeztető a közelmúltból: kormánykatonák vizsgálják annak a merényletnek a helyszínét, amely egy autóbusz 38 polgári utasának oltotta ki az életét A bátorság nem a harchoz, hanem a kibéküléshez kell - ez a régi igazság különösen eleven ezekben a napokban Sri Lankán, ebben a belviszályok gyötörte indiai-óceáni szigetországban. Amikor Colombóba utazott a Srí Lanka-i rendezési megállapodás aláírására Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök, személyes bátorságról tett tanúságot - ügyességről is, amikor elkerülte az ellene irányuló támadást, a fejére sújtó puskatust a búcsú- diszszemlén. Nem kevés merészségre volt szüksége Sri Lanka-i partnerének, Junius Dzsajevardene elnöknek sem: a többi szingaléz jó része árulónak tekinti azóta, hogy a Gandhival aláírt szerződésben engedményeket tett a tamiloknak. S tudjuk: Sri Lankán az utóbbi években enyhébb vád is elegendő volt egy politikai gyilkossághoz. Nehéz Elképzelni az ellenségességnek azt a mélységét, amely a távoli sziget lakosait egymástól elválasztja. Egy arra járt újságíró valóságos „biológiai gyűlöletről” beszél, amely néha már „a másik etnikum tagjának megpillantásakor is gyilkosságra ösztönöz”. Pedig a hinduizmust követő tamilok és a buddhista vallású szingalézek már több mint két évezrede élnek ugyanazon a szigeten. Nem mindig fértek meg békében egymással, de sem nyelvi, sem hitbéli ellentétek nem keltettek bennük olyan féktelen gyűlölséget, mint modern korunk érdekellentétei a vagyon és a hatalom elosztásában. A brit gyarmati korszakban a kisebbségben lévő tamilok a szingalézeknél fürgébbeknek és hajlékonyabbaknak bizonyultak: a gazdaság és a politika „bennszülötteknek” biztosított tisztségei közül aránytalanul sokat szereztek meg maguknak. A függetlenné válás után ez nyomban lehetőséget adott a szingaléz elitnek, hogy az osztályellentéteket etnikai ellentétekkel fedje el, és azokat a szingaléze- ket, akik a közös tortából nagyobb szeletet követeltek maguknak, ne a maga, hanem a tamilok kárára elégítse ki. A következmény nem lehetett más, mint az, hogy jól képzett, ambiciózus tamil fiatalok tömegei, akiket korábban a vállalkozói pálya, vagy az állami szolgálat várt volna, tömegesen maradtak munka, vagy az általuk elvárt szintű megélhetés nélkül. A tamilok harcba léptek: előbb politikai eszközökkel, majd amikor ezek hatástalannak bizonyultak, fegyveresen. A legfélelmetesebbek a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei. (Eelam a régi tamil királyság neve, egyébként egyszerűen államot jelent.) Fanatizmusával, miszticizmusával és tagjai számára előírt önfeláldozó aszkétizmusával e szervezet leginkább Európa valamelyik középkori egyházi lovagrendjére emlékeztet. A gerillaszervezetek Eelam néven önálló tamil államot akartak létrehozni a sziget tamilok lakta északi és vegyes lakosságú keleti részén. A következmény párját ritki- tóan kegyetlen gerillaháború lett, melyben a szingaléz sovinizmussal átitatott fegyveres erők és az ugyanolyan vakon gyűlölködő tamil gerillák nem annyira egymás ellen harcoltak, mint inkább a másik népcsoport védtelenjeit öldösték. Mindez, bármennyire tragikus, Sri Lanka belügye maradhatott volna, ha a viszálynak nem lenne külpolitikai vetüle- te is. Szorultságában Colombo kikötési engedélyt adott az amerikai hadiflottának. Ez abba az amerikai stratégiába illeszkedett, amely a Szovjetunióval jó viszonyt ápoló India bekerítésére, el nem kötelezett politikájától való eltérítésére irányul. Indiában azt is fenyegetőnek érezték, hogy Colombo közeledett Pakisztánhoz és Kínához. További bonyodalmat jelentett az, hogy a Dél-lndiában élő tamilok természetszerűen együttéreznek a Sri Lanka-i testvéreikkel, és fegyveres akcióra ösztönözték Új-Delhit. A Sri Lanka-i polgárháború így újabb Indián belüli, vagy nemzetközi konfliktussal is fenyegetett. Azzal, hogy méltányos rendezést kínált a tamiloknak - önkormányzatot kaphatóak -, s támogatásért, garanciáért Indiához fordult, Dzsajevardene elnök komoly veszélytől óvta meg a térséget és mindenekelőtt nagy szolgálatot tett saját népének. KEPECS FERENC ULÁNBÁTOR - Pozsgay Imrének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának vezetésével magyar népfrontküldöttség érkezett hivatalos baráti látogatásra hétfőn Ulánbátorba. A delegáció a Mongol Béke és Barátság Társaságok Szövetsége Végrehajtó Bizottsága meghívásának tesz eleget. A magyar Küldöttség, amelynek tagja Major István, a HNF nemzetközi osztályának vezetője és Molnár Sándor, a HNF Csongrád Megyei Bizottságának titkára, hétfőn a BBTSZ székházában tárgyalásokat folytatott a mongol partnerszervezet küldöttségével. HANOI - Reagan amerikai elnök kü- lönmegbízottja, John Vessey nyugalmazott tábornok befejezte háromnapos vietnami látogatását, amelyről hétfőn Hanoiban sajtóközleményt hoztak nyilvánosságra. Ez egyebek között hangsúlyozza, hogy a vietnami külügyminiszter, Nguyen Co Thach és John Vessey humanitárius kérdésekről folytatott megbeszélései részletekbe menőek, nyíltak, és építő jellegűek voltak. Megállapodtak olyan intézkedésekben, amelyekkel meggyorsítható az információgyűjtés a vietnami háborúban eltűnt amerikai katonákról - jelentette a TASZSZ és az ADN Hanoiból. BUDAPEST - Németh Károly, Az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Thomas Sankarát, a Burkinai Köztársaság elnökét, az ország nemzeti ünnepe alkalmából. HAVANNA - Befejezte vasárnap négynapos hivatalos kubai munkalátogatását Jósé Eduardo dos Santos angolai államfő. Dos Santos és Fidel Castro megbeszéléseinek középpontjában a kétoldalú kapcsolatok, valamint Afrika déli részének helyzetével kapcsolatos problémák álltak.
