Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-27 / 201. szám
1987. augusztus 27. ^PÜJSÄG 3 Politikai rendszerünk megújítása Napjainkban mind erőteljesebben fogalmazódik meg az a felismerés, hogy időszerűvé, sőt szükségszerűvé vált politikai rendszerünk megújítása, korszerűsítése. Többfajta tapasztalat és megfontolás erősíti ezt a következtetést. A legközvetlenebbül a ránk nehezedő gazdasági gondok, amelyek gyökereit kutatva előbb-utóbb mindenképpen eljutunk a politikai intézmények tevékenységéig is. Hiszen hazánkban a gazdaság és a politika sok-sok szállal fonódik össze: az állami, a társadalmi szervek munkásságának középpontjában a gazdasági problémák megoldása áll, más oldalról nézve pedig a termelés és az értékesítés feltételeit igen nagy mértékben politikai, állami döntések szabályozzák. A politika persze nem mindenható - napjainkban igencsak szembetűnően mutatkozik meg, hogy a gazdaság objektív törvényeit semmilyen politikai szándék nem helyezheti hatályon kívül -, de a hatékony döntési mechanizmus, a jól működő érdekegyeztetési tevékenység sokban előreviheti a gazdasági kibontakozást. Ma már világosan látható, hogy a világméretekben felgyorsuló tudományosműszaki haladással lépést tartani, a gazdasági reform soron következő tennivalóit véghez vinni csak úgy lehetséges, ha politikai intézményrendszerünket korszerűsítjük, továbbfejlesztjük. Vajon milyen irányban célszerű ezt a korszerűsítést véghez vinni? Politikai rendszerünk továbbfejlesztésében az MSZMP által immár több mint három évtizede követett úton indokolt haladnunk, a társadalmi demokratizmus további szélesítését és mélyítését kell célnak tekintenünk. Akadnak akik úgy vélik, hogy jelenlegi politikai rendszerünkben immár kimerültek a demokratizálódás lehetőségei és tartalékai. A tapasztalatok azonban amellett szólnak, hogy ez a feltételezés indokolatlan. Úgy tűnik, nem az a helyes, ha a mai intézményrendszert valami alapvetően mással kívánnánk felváltani, hanem ha a jelenlegi kereteket megőrizve visszük végbe a kívánatos változtatásokat, újítjuk meg a politikai szervezetek és intézmények tevékenységének tartalmát és formáit. Annál is inkább, mert az új intézmény- rendszer meghonosítására vonatkozó javaslatok zöme valójában visszavezetne bennünket egy történelmileg már meghaladott korszak, a polgári demokrácia politikai berendezkedésének körülményei közé. Csakhogy a politikai pluralizmus, a többpártrendszer kérdését nálunk már végérvényesen eldöntötte a történelem. Nem mintha elvileg elképzelhetetlen lenne egy ilyénfajta politikai felépítmény a szocializmus építésének időszakában, ám a mi körülményeink között ennek kialakítása már minden szempontból lehetetlen lenne. És indokolatlan is: egypártrendszerű politikai berendezkedésünknek hatalmas lehetőségei vannak mind a demokrácia elmélyítésének, mind a működés hatékonyabbá tételének. S ma az a feladat, hogy ennek a módjait keressük és találjuk meg. Politikai rendszerünk középpontjában a párt áll, ezért korszerűsítési törekvések természetszerűen igénylik a párt vezető szerepének újbóli átgondolását is. Ezzel kapcsolatban is találkozhatunk különféle elképzelésekkel. Olvashatók tanulmányok, amelyek körülbelül olyan szerepet szánnak a pártnak, amilyennek valamely alkotmányos monarchia uralkodója rendelkezik: szimbóluma és valamiféle garanciája az adott társadalmi berendezkedésnek, de a politikai döntéshozataltól és cselekvéstől távoltartja magát. Ezzel szemben az élet által sokszorosan igazolt tény, hogy a gazdasági-társadalmi kibontakozás sikere nem kis mértékben éppen a pártszervezetek, a kommunisták cselekvőkészségén és -képességén múlik. Ezért a politikai rendszer megreformálásának semmiképpen nem a párt irányító szerepének csökkentése a célja, hanem éppen e tevékenység hatásosságának, eredményességének fokozása. Ám e törekvés a jelen viszonyok között akkor kecsegtet sikerrel - és ez is kezd világosan kirajzolódni -, ha a párt nem merül el az operatív intézkedések tömkelegében, ha nem kíván minden feladatot magára vállalni, hanem az eddiginél jobban megosztja azokat a politikai rendszer többi összetevőjével, az állami, társadalmi, érdekképviseleti szervekkel. A politikai rendszer megújításának egyik fő útját éppen ebben kell keresnünk. Az állami - képviseleti és igazgatási, kormányzati és tanácsi - szervek tevékenységét olyan irányban indokolt fejlesztenünk, hogy számottevő mértékben növekedjék önállóságuk és felelősségük. Hasonló módon célszerű szélesíteni a töm eg szervezetek, társadalmi mozgalmak, érdekképviseleti szervek, szövetségek és egyesületek mozgásterét, cselekvési terét is. Az élet azt igényli, hogy lépjenek fel önálló kezdeményezésekkel, az eddiginél nagyobb mértékben váljanak a politika alkotóivá, a döntéshozatal részeseivé, a különféle érdekek kifejezőivé és képviselőivé. S történjék mindez jobban a nyilvánosság szine előtt, legyen a közvélemény nagyobb mértékben beavatva az érdekek összevetésének és rangsorolásának menetébe. Úgy is mondhatnánk: váljék erősebbé a társadalmi részvétel a döntések meghozatalában és megvalósulásuk ellenőrzésében, vesse magát alá minden állami és politikai szerv jobban a lakosság, a választók, a szervezet tagjai kontrolljának. A megújulás másik fő iránya a jelek szerint éppen ebben keresendő. Napjainkban már nem kevés jelét látjuk e tendenciák kibontakozásának. Jelzi ezt például, hogy a párt a gazdasági -társadalmi kibontakozás fő vonalának, koncepciójának kialakítását tekintette feladatának, a részletes teendőket viszont a kormány dolgozza ki és a parlament dönt róluk. E program koncepciójának és részleteinek megformálásában - e munka minden fázisában - önálló javaslatokkal, észrevételekkel vett részt valamennyi társadalmi, érdekképviseleti szerv. A KISZ a Jövőnk a tét! akció keretében egész tagságát bevonta az elgondolások kialakításába, s a kibontakozási programmal kapcsolatos javaslatait az MSZMP Központi Bizottságának ülése előtt nyilvánosan közzétette sajtójában. A tömegkommunikáció, a lapok híradásaiból tudomást szerezhetünk az országgyűlési bizottságok, képviselőcsoportok eleven és olykor éles vitáiról. Egyszóval, a politikai rendszer megújulása nemcsak terv, elgondolás, hanem elemei máris jelen vannak a közéletben, a politikai intézmények működésében. Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok minden bizonnyal sokat segítenek a megújítási koncepció véglegesítésében. GYENES LÁSZLÓ Áruforgalmi jelentés A Belkereskedelmi Minisztérium áruforgalmi jelentése szerint az év első hét hónapjában a kiskereskedelmi forgalom meghaladta a 336 milliárd forintot, csaknem 29 milliárd forinttal több volt, mint a múlt év azonos időszakában. Az értékesítés folyó áron 9,4 százalékkal, ösz- szehasonlító áron pedig 3,5 százalékkal haladta meg a tavalyit, mindkét számítás szerint a tervezettnél nagyobb mértékben. Júliusban a legnagyobb mértékben a vegyesiparcikkek forgalma növekedett leginkább, ennél valamivel alacsonyabb volt a ruházati cikkeké és a bolti élelmiszereké. A júliusi élelmiszerkínálatról a jelentés megállapítja: összességében kielégítőnek bizonyult. A tőkehús-értékesítés elmaradt a tavalyitól. A vásárlók elsősorban a szárnyasokat keresték, volt is elegendő, ám aprórlékból és belsőségekből továbbra sem folyamatos a kínálat. Húskészítményekből a mennyiség kielégítő, de a választék nem mindig igazodik az igényekhez, több olcsó készítményre lenne szükség. Az üdülőkörzetekben elsősorban a szalámifélék, a tárolható sajtok, az italok, a kávé és az édességek voltak kelendőek. Ugrásszerűen megnövekedett a sör iránti kereslet, így egyes területeken ezúttal is tapasztalható volt sörhiány. Összességében azonban jobb volta sörellátás mint tavaly. A fővárosi szabadpiacokon a termelők a tavalyi burgonya-, zöldség- és gyümölcsmeny- nyiség 78,1 százalékát kínálták júliusban és igen drágán: átlagosan 37,3 százalékkal magasabb áron, mint tavaly. Elsősorban gyümölcsből van kevés, alig több mint harmada a múlt év júliusi mennyiségnek, s mindez kétszeres árakon. A hosszan tartó kánikulában élénk forgalmat bonyolítottak le a nyári holmikból a ruházati, kereskedelmi vállalatok. A női ruhák, a sportöltözékek és a fiúpantallók kínálata jó volt, továbbra is akadozik viszont az ellátás férfi alsóruházati cikkekből, harisnyafélékből és csecsemőruházati termékekből. Változatlanul hiányos a választék gyermekcipőkből és bébi-lábbelikből. A vegyesiparcikkek közül a híradástechnikai termékek kínálata kiegyensúlyozott. Gyorsmérleg a kalászosok betakarításáról Két hét helyett egy hónapig dolgoztak a kombájnok A KSZE növénytermelési rendszer szekszárdi egységének vezetője, dr. Kovács Béla értékelte a kalászosok betakarítását. A rendelkezésünkre álló géppark az 59 taggazdaságban elegendő ahhoz, hogy 10-12 nap alatt végezzünk az 52965 hektár kalászos betakarításával. Azonban az időjárás kedvezőtlen volt, s Diósberényben a gabonát szállító tehergépkocsiknak 3-4-szer neki kellett indulni a hegynek, hogy utat törjenek maguknak még augusztus 18-án is dolgoztak a kombájnok. Közép-európai jelenség volt, hogy idén később kezdődött a kalászosok betakarítása. A rendkívüli időjárás Jugoszláviában, Romániában és Ausztriában is késleltette a kalászosok fejlődését, sőt, nem egy helyen ki kellett szántani az őszi vetésűeket és helyettük kukoricát termeltek. Idén nem volt olyan nagy gond a gépek javításánál, mint a megelőző években, ez kedvezően hatott. A géppark már készen állt az aratásra, amikor elkezdődött az esős időszak. Tolna megyében az aratás idején több csapadék hullott, mint az év első negyedében. így még nagyobb szerepe volt a gépjavítás színvonala emelésének. Ösz- szesen 485 kombájnt készítettek fel az aratásra. Ezek közül még 29 az „őskorból” való JD kombájn, 231 Claas típusú, 196 pedig E típusú NDK kombájn volt, a sort a 4 Bizon és a 25 SZK kombájn zárta. Idén alkalmaztak először 14 három dimenziós rostázatú kombájnt. Ennek az a jelentősége, hogy a kisebb lejtőszögű területen is vízszintbe áll a rostája, tisztító berendezése, jóval kevesebb ezáltal a veszteség. A megyében a KSZE 12 speciális szervizkocsit állított megfelelő képességű emberekkel a gazdaságok rendelkezésére. Állandóan ügyeletet tartottak, a raktárkészlet is a kívánalomnak volt megfelelő. 51 üzemben termeltek árpát, július 14- én fogtak a kalászos betakarításához. A búza néhány nap múlva következett. Úgyhoz négyhetes munkát adott a legtöbb gazdaságban. Kivéve az esős napokat. A legnagyobb kár azonban nem a kalászosokban volt, hanem a repcékben. Ezen a képen - Kocsolán készítettük - látható hogy a búza kalásza sem érte el a megszokott nagyságot. Ulbert Ádám, a bölcskei termelőszövetkezet elnöke és helyettese, Törjék István termésbecslést tart az egyik táblában 2500 hektárt vetettek el, s csak 80 maradt, a többit ki kellett szántani. A jövőben nem tanácsolják a repce vetését térségünkben. Vas, Zala és Győr megyékben irányítják át ezt a növényt. Az idén jól vizsgáztak az új búzafajták. Különösen GK Öthalom, a GK Kincső, a Martonvásári 10- és 12-es, valamint a jugoszláviai Baranka hozott jó termést, ígéretes a Bucsányi 20-as is, ezekből a fajtákból már úgy termeltették a vetőmagot, hogy idén ősszel nagyobb területet vetnek be. Természetes az időjárás nem kedvezett a szalmatermésnek sem. A dunaújvárosi Szalmacell GT-nek 15 Tolna megyei gazdaság tagja. 1500 tonna szalma szállítására szerződtek, ám a csapadékos időjárás keresztülhúzta a számításukat. Egyrészt, hogy a búza alacsonyabb maradt, másrészt pedig a tarlón sokszor megázott, a szalma minősége romlott, és nem felelt meg a papírgyári kívánalmaknak. A Tolna megyei gazdaságokban a búza a rendkívüli időjárásé ellenére közepes termést adott. A végleges összesítések még nincsenek meg, de az már biztos, hogy a hektáronkénti átlagtermés a 6 tonnát Aparhanton, Bonyhádon, Szek- szárdon az Aranyfürtben, Tevelen és Ma- docsán haladta meg. A KSZE termelésszervezési egységében hozzáfogtak a tapasztalatok értékeléséhez. Egyrészt a költségek számításával, másrészt pedig a fajta-összehasonlítással, amint elkészülnek az értékeléssel az anyagot elküldik minden taggazdaságnak. Hogy már most, az ősziek vetése előtt hasznosítani tudják az 1987. évi aratás, gabonatermesztés tapasztalatait. A möcsényi határban három kombájn haladt egy-egy táblában Fotó: Bakó Jenő
