Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-27 / 201. szám

2 Képújság Mai kommentárunk Elosztó illúziók Ha lett volna valamilyen, bármilyen sovány illúzió Washington karibi politikájá­nak alakulásáról, (bár a tájékozottabb szakértők körében eddig sem a felhőtlen optimizmus volt a jellemző) akkor mostanra az a kevéske is eloszolhatott. A jelek szerint ugyanis, hiába fogadtak el az érintett közép-amerikai államok elnökei át­fogó rendezési tervet a hónap elején, s hiába biztosította azt azóta támogatásá­ról a válságban régóta közvetítő Contadora-csoport, az amerikai kormányzat magatartása hajszálnyit sem változott az ügyben. Sőt, a legfrissebb hírek alapján még visszafele is kanyarodtak egy kicsit a fe­hér házi állásfoglalások. Nemcsak a konktráknak juttatandó pótlólagos segély­milliókról esik egyre több szó, (sőt, felmerült annak szándéka is, hogy az újabb, kiegészítő összegeket, esetleg törvényhozási jóváhagyás nélkül is, folyósítanák) hanem feltűnést keltő rádióüzenet hangzott el Reagan elnöktől is, amelyben - ha kétségek éltek volna a nicaraguai ellen forradalmárok egyes vezetőiben - to­vábbi változatlan támogatásáról biztosította a Managua ellen harcoló csoporto­kat. A tervek szerint az elnök ma személyesen is találkozni fog a kontrák katonai és politikai képviselőivel, hogy a szoros kapcsolatok fennmaradását kellően szemléltethesse. Nem sok reményt kinél tehát az események alakulása a sandinista kormány­zat számára, hiába tanúsított a nicaraguai vezetés igen konstruktiv magatartást a rendezési tárgyalásokon. Súlyos gondok forrása (a diplomáciai és katonai szféra mellett) a gazdasági helyzet is, legutóbb például az ország kőolajtartalékainak kiapadása miatt adtak ki Managuában drámai hangú jelentést. Mégis, hiába diktálná esetleg a he­vesebb politikusoknak az ellenkezőjét a történtek logikája - a sandinista vezetés következetesen ragaszkodik a létrejött békeokmány előírásaihoz. Mi sem bi­zonyítja ezt jobban, mint hogy épp Nicaraguában alakult meg az a nemzeti meg­békélési bizottság, amely a rendezési terv ellenőrzésére, a tűzszünet létrejötté­nek figyelemmel kísérésére hivatott. Mindehhez azonban arra is szükség lenne, hogy a maga részéről Washington is teljesítse a kontrák támogatásának megszüntetését előirányzó programot. A Miamiban és Hondurasban működő titkos rádióadókon elhangzott Reagan-üze­net viszont aligha erre utal. SZEGŐ GÁBOR Katolikus főpapok eskütétele Az Elnöki Tanács előzetes hozzájáru­lásával a közelmúltban a pápa által kine­vezett katolikus főpapok - dr. Dankó László kalocsai érsek, dr. Seregély Ist­ván egri érsek, dr. Konkoly István szom­bathelyi megyéspüspök és Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök - szer­dán Németh Károly, az Elnöki Tanács el­nöke előtt esküt tettek a Magyar Népköz- társaság Alkotmányára. Az eskütételen jelen volt Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, valamint dr. Paskai László eszter­gomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. PANORÁMA BELGRÁD - A spliti „Technogradnja” építőipari kombinát mintegy 200 dolgo­zója kedden tiltakozó menetben a városi képviselőtestület (tanács) elé vonult, miután határozatot hoztak a huzamo­sabb ideje veszteséges vállalat felszá­molásáról. Az 1800 fős kollektíva az év el­ső felében mintegy 2 milliárd dinár vesz­teséget „termelt”. A kombinát helyett most három kisebb vállalatot szerveznek, s dolgozóinak egy részét a jövőben nem alkalmazzák. ÚJ-DELHI - Ismét véres nemzetiségi villongások helyszíne volt szerdán a pa­kisztáni Karacsi. Az urdu-nyelvű mohad- zsirok és a pandzsábit beszélő patanok között kiújult összetűzésekben jelenté­sek szerint nyolcán vesztették életüket és hatvanan megsebesültek. A zavargá­sok érintette Sah Faiszal negyedben ki­járási tilalmat rendeltek el és az utcákon a hadsereg alakulatai járöröznek. MANILA - Egynapos általános szt­rájk volt szerdán a Fülöp-szigetek legna­gyobb városaiban tiltakozásul a benzinár 18 százalékos emelése miatt. A riadóké­szültségbe helyezett rendőrség helyen­ként gumibotokkal és vízágyúkkal pró­bálta meg szétoszlatni a köveket-dobáló tüntetőket. Többet közülük barikádok emelése miatt letartóztattak. WASHINGTON - Az Egyesült Álla­mokban nagy visszhangot keltett, hogy Washington kedden bejelentette: az el­nök döntése alapján módosította a jelen­legi leszerelési tárgyalásokon az ellenőr­zéssel kapcsolatos korábbi álláspontját, kevesebb helyszíni ellenőrzést akar. Bár az értékelések jórésze szerint ez a módo­sítás az amerikai katonai vezetés és a hír­szerző szervek nyomására történt, a job­boldal egyes politikusai máris „a kom­munistáknak tett engedménynek” igye­keznek azt feltüntetni - holott a Szovjet­unió kész volt elfogadni a korábbi, a je­lenlegi tervezetben foglaltnál sokkalta szigorúbb ellenőrzési rendszert. NEW YORK - Mohamed Laridzsani iráni külügyminiszter-helyettes kedden ismét találkozott Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkárral. A megbeszélést Laridzsani „nagyon jónak és konstruktívnak” jelle­mezte, de részleteket nem közölt. NDK-NSZK Régen várt látogatás Erich Honecker küszöbönálló NSZK- beli látogatása a sajtó kiemelt témája Ke­leten és Nyugaton, ami az előzmények ismeretében nem meglepő. A meghívást Helmut Schmidt adta át még az 1981-es NDK-beli találkozójukon. A realizálásig 69 hónapot kell várni. Ez a tény önmagá­ban is jelzi, milyen kényes az ügy, mennyi akadályt kellett legyőzni. A kancellári hi­vatal államtitkára, Wolfgang Scheuble jó előre figyelmeztette a nyugatnémet saj­tót, vigyázzon, „nehogy érdemtelenül bánjon a látogatóval és a látogatással”. A figyelmeztetés jogos. Idő előtti cikkekkel, diplomatikusnak éppen nem mondható nyilatkozatokkal már többször is kudarc­ra kárhoztatták a látogatás terveit. Tapsoló újságírók Az első kormányfői találkozóra 1970. március 19-én került sor Erfurtban, a vi­rágok városában. Virágok ugyan akkor még nem nagyon nyíltak, noha a tavasz első jegyei már láthatóvá váltak, de még fagyveszély kísértett. A politikában is. Negyedszázada szűnt meg létezni a Har­madik Birodalom, negyedszázadon át nem volt szinte' semmilyen hivatalos érintkezés a romokon alakult két német állam között. Csak az egyik tekintette ma­gát jogutódnak, sjogot formált mindenre, ami volt, a másik német államra is. A személyes kontaktus felvétele, az ál­láspontok tisztázása az első lépés volt csupán. Az akarat azonban mindkét fél részéről megvolt. A kapcsolatok jobbítá­sára utaló elszánást jelezte a következő találkozóra kitűzött időpont is: 1970. má­jus 22., Kassel. Ez a találkozó csaknem kudarcba fulladt, az NDK miniszterelnö­kének különvonata a provokációk miatt majdnem idő előtt indult vissza. A tárgya­lások s két év kemény diplomáciája azonban meghozták az eredményt. 1972. december 21 -én Berlinben Mihael Kohl (NDK) és Egon Bahr (nyugatnémet) államtitkár parafálták az államszerződés okmányát, amelyben az NSZK először is­merte el az NDK önálló állami létét. Az új­ságírók tőlük szokatlan módon megtap­solták a jelenetet. Üdvözölte a készülő szerződést az NSZK lakossága is, amely a novemberi választáson jelentős több­séghez juttatta az SPD-FDP-koalíciót, vagyis egyértelműen a keleti politika foly­tatása mellett szavazott. Zavaró tényezők Ez azonban nem zavarta a CDU-CSU- t. Az 1973 májusi bonni parlamenti ratifi­kálás előjátékaként megbuktatta Rainer Barzelt, a frakció elnökét, aki hajlott a két német állam közötti kiegyezés tudomá- sul-vételére. A frakció azonban nemhogy az NDK, de még az NSZK felvételét is el­lenezte az ENSZ-be. A CSU-nak otthont adó bajor tartomány a karlsruhei alkot­mányjogi bírósághoz fordult és az állam- szerződés megsemmisítését kérte. A bí­rósági döntés salamoni volt. A kormány tevékenységét a kapcsolatok normalizá­lására jóváhagyta, de az államszerződést „értelmezte”. Méghozzá úgy, hogy to­vábbra is a birodalom fennállásának fik­ciójából indult ki, nem ismerte el a két or­szágot elválasztó államhatárt, s megújí­totta az újraegyesítés tézisét. Az európai biztonság folyamatát azon­ban többé nem lehetett feltartóztatni. A kedvező szélben vitorlázva a nyugatné­met koalíciós kormány rendezte az NSZK viszonyát valamennyi kelet-európai or­szággal. Ahhoz azonban, hogy német föl­dön is találkozhassanak a két német ál­lam vezetői, újabb éveket kellett várni. Mert igaz ugyan, hogy bizonyos nemzet­közi események kapcsán - például Tito temetésén, 1980 végén, Belgrádban - is­mét szót válthattak, tartalmasabb véle­ménycserére azonban csak Helmut Sch­midt 1981. december 11-13-i NDK-beli látogatása adott alkalmat. A viszontlátogatásra már a következő év tavaszán sor kerülhetett volna. Ez volt a szándéka mindkét félnek. Csakhogy az események közbeszóltak. 1982 októr bérében felbomlott az SPD-FDP koalí­ciója, s az új kormány, amelyben a CDU-CSU az erősebb partner, nem siet­tette a német-német kapcsolatok útjá­ban álló utolsó torlaszok lebontását. Mi több, lépéseivel újabb akadályokat gör­Erich Honecker, az NDK államtaná­csának elnöke, és Helmut Kohl nyu­gatnémet kancellár 1985. március 12-én Csernyenko temetésén Moszkvában dített nemcsak az NDK és az NSZK együttműködése, hanem az enyhülés út­jába is. Nem kedveztek a nemzetközi viszo­nyok sem. Mostanra, ha nem is szűnt meg, alábbhagyott a CDU-CSU ellenzé­se. Helmut Kohl kancellár is felismerte, hogy kormányának külpolitikája félolda­las a keleti politika folytatása nélkül. Ke­leti politika viszont nem létezik az NDK-NSZK viszony teljes normalizálása, a történelmi tények elfogadása nélkül. Egy doktrína halála Bonnban már befejeződtek az előké­születek a közelgő látogatásra. A bonn— kölni repülőtéren Wolfgang Scheuble, a kancellári hivatal államtitkára várja Erich Honeckert, Helmuth Kohl pedig majd a kancellári hivatal előtt, katonai tiszteletadással fogadja. Az NDK állami zászlaja először kúszik fel itt az árbocra, s először hangzik fel az NDK himnusza is. (A vendég ellátogat szülőhelyére, a saar- vidéki Weibelskirchenbe is. A szülői ház ma is áll a Kuchenbergstrassen. Ott él nővére, Gertrud Hoppstädter, aki a csa­ládi hagyományokhoz hűen tagja a Né­met Kommunista Párt helyi szervezeté­nek.) Erich Honecker ötnapos nyugat-né­metországi látogatása pontot tesz annak a folyamatnak a végére, amelyet a két né­met állam egyenjogúságáért folyó több évtizedes küzdelem jellemzett. KANYÓ ANDRÁS Mitterrand - González találkozó 1987. augusztus 27. Több, mint négy órát tárgyalt kedd dé­lután a délnyugat-franciaországi Sous- tonban, a francia államfő nyaralójában Felipe González spanyol miniszterelnök és Francois Mitterrand francia köztársa­sági elnök. González kedden érkezett rö­vid látogatásra Franciaországba. A tanácskozás befejeztével tartott saj­tóértekezleten a két politikus közölte, hogy mindenekelőtt a nyugat-európai országok katonai együttműködésének elmélyítéséről volt szó és elemezték egy új nyugat-európai katonai struktúra lét­rehozásának lehetőségeit. Francois Mitterrand ezzel összefüg­gésben kijelentette, hogy a közös fran­cia-nyugatnémet dandár létrehozása az első lépés lenne az új katonai struktúra megteremtésének útján. Felipe González hangsúlyozta, hogy kormánya érdeklődik a francia-nyugat­német elgondolás iránt, majd állást fog­lalt a nyugat-európai országok politikai integrációjának erősítése mellett. González és Mitterrand azt is megvitat­ta, hogy a két ország miként működhet még szorosabban együtt a baszk szaka- dárok elleni harcban. Németh Imre búcsúztatása nyugdíjazása alkalmából Tegnap délelőtt Szekszárdon Császár József a megyei tanács elnöke fogadta Németh Imrét, a Tolna Megyei Építőanyag-ipari Vállalat nyugdíjba vonuló igaz­gatóját. A bensőséges ünnepségen méltatták Németh Imrének az általa vezetett vállalat érdekében végzett eredményes munkáját, szorgos közéleti tevékenysé­gét. Mint Császár József mondotta: „Németh elvtárs egész felnőtt életében a párt aktív, feladatokat vállaló aktivistája”. A baráti beszélgetés végén kérték az immáron nyugdíjas igazgatót, hogy erejéhez mérten továbbra is támogassa gazdag tapasztalataival és tudásával társadalmunk törekvéseit. (Németh Imre a kép közepén.) Ülést tartott a Mészöv elnöksége Tegnap tartotta augusztus havi ülését a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna Me­gyei Szövetségének elnöksége Kálmán Gyula elnökletével. Miután a vezető tes­tület jóváhagyólag tudomásul vette a le­járt határidejű határozatok végrehajtásá­ról és a legutóbbi ülés óta tett főbb intéz­kedésekről szóló elnöki jelentést, meg­tárgyalta az általános szövetségi titkár­ság előterjesztését az áfészek és taka­rékszövetkezetek munkavédelmi és tűz­védelmi helyzetéről. Az elmúlt években valamennyi fo­gyasztási szövetkezetnél jelentős erőfe­szítéseket tettek a dolgozók munkafelté­teleinek, munkakörülményeinek javítá­sára. Elkészültek, jóváhagyásra kerültek a munkavédelmi szabályzatok. Ennek el­lenére még mindig találhatók balesetve­szélyes, az egészségre kedvezőtlen ha­tású munkakörülmények. A munkavédelmi szervezetek kialakul­tak. A szövetkezeti vezetők megfelelő hozzáállásának, pozitív szemléletének és a munkavédelemmel foglalkozó munka­társak jobb munkavégzésének is kö­szönhető, hogy az áfészeknél évről évre javult a baleseti helyzet, csökkent a há­rom napon túli keresőképtelenséget okozó üzemi balesetek száma. Az 1000 főre jutó esetek száma 1985- ben 20,8, 1986-ban 18,6 volt. A balese­tek nagy része figyelmetlenségből, fe­gyelmezetlenségből adódott. A takarékszövetkezeteknél 1985-ben I fő szenvedett üzemi balesetet, az elmúlt évben ilyen eset nem fordult elő. A tűzvédelemmel kapcsolatos felada­tokat a szövetkezetek a tűzvédelmi utasí­tásban határozták meg. Végrehajtásá­nak ellenőrzését képesítéssel rendelke­ző tűzvédelmi előadók ellenőrzik. Sajnos, nap mint nap előfordul, hogy a dolgozók nem a kijelölt helyen dohányoznak, de találkozhatunk szabálytalanul, illetve til­tott helyen üzemelő kávéfőzővel, elektro­mos melegítőlappal is. A raktárakban gyakoriak a szabálytalanul üzemelő vilá­gító testek. Az is előfordul - az ellenőrzé­sek tapasztalatai alapján -, hogy az elektromos kapcsolóhelyiségekben oda nem való éghető anyagokat tárolnak, a fali kapcsolókat áruval eltorlaszolják. A szövetkezetnél alkalmazott mintegy 5000 dolgozó egészséges munkakörül­ményeinek biztosítása, a dolgozók gond­jaira bízott sokmilliós szövetkezeti va­gyon megvédése komoly feladatot ró ve­zetőre és beosztottra egyaránt. Az elnökség a megelőző munka szín­vonalának javítására, a feltárt hiányossá­gok következetes megszüntetésére hívta fel a szövetkezeti vezetőségek figyelmét. Harmadik napirendként a vezető tes­tület Csapó Jenőnek, az áfész-titkárság vezetőjének előterjesztése alapján átte­kintette az áfészek I. féléves áruforgalmi és gazdálkodási tevékenységét. A rész­letes, főárucsoportonkénti elemzés fel­színre hozta a kedvező és kedvezőtlen tendenciákat, ami alapot szolgáltatott a feladatok meghatározásához. A felada­tokat is tartalmazó értékelést a Mészöv vezetői a közeljövőben az áfész vezetői­vel is megtárgyalják. A forgalmazás és gazdálkodás össze­függéseit elemezte a $zaktitkárság tájé­koztatója is a községek iparcikküzlet­hálózatáról. A ruházati, a vegyesiparcikk és vegyes jellegű kereskedelmi egysé­gek működésének elmúlt háromévi ta­pasztalatai alkalmasak a következteté­sek levonásához, hogy a gyenge haté­konyságú egységek felzárkózzanak a jól működőkhöz. SZOBOSZLAI JENŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom