Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-03 / 181. szám

1987. augusztus 3. KÉPÚJSÁG 3 Törvények és a pártszervezetek DAgj inSTCÁn hogy nemcsak az ember öregszik, hanem a környe- zete is. Sőt: arról ismerhető meg az évek múlásával „belülről” fiatalon maradó ember, hogy idejében észreveszi, ha valami fölött eljárt az idő. (Természetesen azt is, ha önmaga fölött, s ősz vagy nagyon ritkuló hajjal nem akarja a tizenévesek életmódját utánozni. De ezúttal nem - vagy legalábbis nemcsak - erről van szó.) S ha még az az ember ráadásul kommunista is - éppenséggel kötelessége minden társadalmi jelenséget észrevenni, ami idejét múlta. Ám észrevenni nem elegendő: szólni, tenni is kell érte, hogy ami elavult, ne hátráltassa tovább a fejlődést. Kötelesség, de - mint a legtöbb kötelesség - nem könnyen tel­jesíthető. Hiszen a megszokásnak is megvan a maga hatalma, s mi tagadás: egy­szerűbb rámondani valamire, hogy „eddig jó volt, jó lesz ezután is”, mint azon gon­dolkozni, hogyan lehet, hogyan kell változtatni. Mindezt oly módon, hogy közben tartanunk kell magunkat ahhoz, ami éppen érvényben van. Legyen az helyi szo­kás vagy akár jogszabály. Mindenekelőtt azt kell megszoknunk, ami a legnehezebb: hogy sokkal gyor­sabban változnak a dolgok, a körülmények mint egy-két évtizeddel ezelőtt. S ez nemcsak a technika és a tudomány területén van így. Változások korát éljük a társadalomban, a gazdaságban, s bizony megesik, hogy amit alig né­hány éve még tilosnak, a szocializmus gyakorlatával ellentétesnek véltünk - mára kiderül, hogy nagyon is jól összefér a szocializmussal, csak éppen korszerűen, értelmesen, emberségesen kell alkalmazni. Megesik az is, hogy felső szervek, testületek alkotnak egy jogszabályt, amiről a gyakorlat során kiderül, hogy gyorsan „megöregedett". Jellemző példa: az utóbbi években egymást érték a gazdasági szabályozó-változások, olykor még el se olvashatták a legújabban az érdekeltek, máris megérkezett annak módosítása. Jó néhány párttitkár, kommunista vezető állapította meg né­melyik szabályozóról, már hatályba lépésekor, hogy inkább hátráltatja, mint segíti vállalatának fejlődését, exportképességét, a differenciált bérezést - és így tovább. Ha másból nem, a párt Központi Bizottsága júliusi határozatából, a kibontako­zási programból világosan kiderül: ezekről a jelenségekről kaptak jelzéseket az országos vezetők, s amikor a jelzések megszaporodtak és nagyjából - egészé­ben azonos hibákra hívták fel a figyelmet - a politikai (és kisebb részben a rendel­kezéseket kibocsátó gazdasági) vezetők siettek kidolgozni a változtatás módját- gyakorlatát. De addig, amíg a rendelkezés érvényben van, azt végre kell hajtani. Kétség nem fér ahhoz, hogy akik kibocsátották a gyorsan korszerűtlenné vált rendelkezése­ket, alapvetően jót akartak, szándékuk az volt, hogy a gondjaink enyhüljenek, a népgazdaság előbbre lépjen. Ebből kell kiindulnia a kommunista vezetőnek, ami­kor kiáll a rendelkezés végrehajtásáért. Talán önmagával is vitatkozik, hiszen ko­rántsem biztos, hogy - ismerve a helyi, a vállalati viszonyokat - már a rendelkezés megjelenésekor egyetért azzal. Ám a kételyek nem mentik fel a végrehajtásban való részvétel kötelessége alól. Mindenképpen nagyon oda kell figyelnie arra, hogy egy törvény vagy rendelet hogyan érvényesül a gyakorlatban. Egyáltalán nem mond ellent ennek az, hogy segítse a megvalósítást. Sőt: ha szíwel-lélekkel kiveszi a maga részét a végrehaj­tásból, hamarabb fedezi fel azt is, ami korszerűtlen, amin mielőbb változtatni kell. S ha észreveszi, kötelessége tényekkel érvelve jelezni a felsőbb szerveknek. Még akkor is, ha pillanatnyilag görbe szemmel néznek rá ezért, ha nyugtalannak vagy pesszimistának tartják. A gyors változások korszakában valóban nem könnyű kommunista vezetőnek lenni, mert egyszerre kell őrködnie az érvényben levő rendelkezések megtartásán és figyelnie, hogy mi újat követel meg az élet. Nemritkán megtörténik, hogy a válla­lat, az üzem gazdasági vezetői csak az éppen esedékes tennivalókat látják, min­den erejüket és energiájukat azokra összpontosítják - s a pártszervezetnek, a pártvezetőségnek kell előbbre látnia, a mai feladatok megoldása utáni tennivalók­ra gondolnia. Természetes, hogy fakadhatnak ebből ellentétek is. Sajnos sok vállalat, szövetkezet vezetője küzd ma súlyos gondokkal, igyekeznek elkerülni a buktató­kat. A pártvezetőknek fő feladatuk, hogy - a pártmunka eszközeivel - segítsenek nekik, pontosabban a vállalatnak, amely több száz vagy akár több ezer embernek ad munkaalkalmat. De éppen a vezetésükre bízott dolgozók érdekében előbbre, tovább is kell látniuk: jó előre figyelmeztetni a gazdasági vezetőket a veszélyekre, ugyanakkor jelezni „fölfelé” is a várható s egyáltalán nem a vállalati vezetők és a kollektíva hibájából bekövetkezhető kudarcot. Nehezíti dol9ukat az’ h°9y ma szinte mindent „ki kell kísérletezni”, 1 a tegnapi, tegnapelőtti módszer ma már egyre kevésbé alkal­mazható, s az újat pedig még nem mindig sikerül megtalálni. Voltak idők, amikor számos pártvézető törvényen kívül és fölül állónak érezte, érezhette magát - s vol­tak, amikor a sok éves megszokás lehetett (ha nem is mindig megalapozottan) az irányadó. Talán külön mondani sem kellene, hogy most valami harmadikat kell megtalál­ni: rugalmas alkalmazkodást a mindennapi változásokhoz és előre látni a közeli, távoli jövőt egyaránt. Mindezt felelősen, elöljárva a törvénytiszteletben, se­gítve a mindennapi munkát. És a holnapit is, amit most úgy hívunk: társadalmi és gazdasági kibontakozási program. VARKONYI ENDRE A gyermek- és diákélelmezés helyzete Az SZMT elnöksége áttekintette a gyermek- és diákélelmezés helyzetét. Többek között megállapították, hogy az elmúlt években folyamatosan növeked­tek a mennyiségi és a minőségi igények, ugyanakkor nőttek a költségek is, drá­gábbak lettek a nyersanyagok éppúgy, mint a technikai eszközök. Az óvodák, is­kolák költségvetése ezzel arányosan nem növekedett, tehát nem tudják átvál­lalni a költségeket. Bonyolítja a helyzetet az is, hogy 1985-töl az iskolák önállóan terveznek, ezért a meghatározott nyers­anyagnormák sem egyformák, van ahol 13 forint, másutt 18,50. A felmérés szerint a Tolna Megyei Ven­déglátóipari Vállalat által üzemeltetett <onyháknál nagy a leterhelés, hosszúra nyúlik az étkezési idő, helyenként az étel mennyiségét és minőségét is kifogásol­ás Régi gond - már évekkel korábban megállapította a népi ellenőrzés -, hogy az adagok mennyisége nem igazodik az életkorhoz. Ez annyit jelent, hogy egy natéves is ugyanolyan nagy adagot kap, mint egy 14 éves, vagy fordítva, a nagyok s olyan kicsit, mint az alsó tagozatosok. \ dolog megítélése nézőpont kérdése. A /endéglátás joggal hivatkozik arra, hogy nekik a norma szerint kell kiszolgálniuk, hiszen a kisgyerekek szülei is kifizették az adagokat. Tőlük elvenni nem lehet és odaadni a nagyoknak. Ma sem igazodik a közétkeztetés az egészséges életmód követelményeihez, jellemző a választékhiány, a kalóriadús ételek, a lisztes készítmények. Ugyanak­kor ezzel párhuzamosan igaz, hogy igen sok étel megmarad, kidobják, mert a gye­rekek csak azt eszik meg, ami éppen ízlik nekik. ízlésüket pedig elsősorban a csa­ládi szokások befolyásolják. Készült már korábban felmérés arról is, hogy mit sze­retnek a gyerekek, és kiderült, hogy ter­mészetesen a tésztát igen, a főzeléket pedig nem. A tapasztalatok alapján kevesebb a probléma a saját üzemeltetésű konyhák­kal, mert ott nagyobb rugalmassággal le­het intézni az étkeztetést. Mindezek miatt az SZMT elnöksége azt javasolja, hogy a megyei tanács illetékes osztályai kezdeményezzenek megbe­szélést a vendéglátó vállalattal. Indokolt lenne az életkornak jobban megfelelő - minőségben és mennyiségben differen­ciált - étkeztetést kialakítani, és ezek alapján megszabni a térítési díjakat is. 0h-tól 0h-ig A rendőrségen Jelentéstétel a főkapitánynak A TOLNA MEGYEI RENDÖR-FŐKAPI- TÁNYSÁG vezetőjének szobájában vé­get ért az eligazítás, az új ügyelet átveszi a huszonnégy órás szolgálatot. Barka György rendőr hadnagy, a központi ügyelet vezetője már a helyén. Mi pedig még meg sem melegszünk vendéglá­tóinknál, máris jelentik: ismeretlen tette­sek nemrégiben betörtek a sárpilisi, a szálkai és a faddi kocsmákba. Az ügyele­ti forrónyomos brigád már „szétfröcs- csent”. Mi a bűnügyi helyszínelő kocsival - a „Bumbardóval” - Faddra megyünk. De útközben még beugrunk Roccóért. Pfundtner Alajos, a faddi 20-as számú kisvendéglő vezetője széttárja a karját:- Már megint betörtek - feleli -, leg­utóbb, az elmúlt vasárnap részesítettek bennünket ebben a „szerencsében”, előtte pedig két hete. A föld nyirkos, a vasrácsos ablak alatt mindenütt lábnyomok. Felújítást mutató építkezési összevisszaság az udvaron. Nem könnyű kezdés a nyomozáshoz. Kiindulási pont: a módszer mindig ugyanaz. Fűrészt a rácsnak, aztán be az ablakon. Éhes lehetett a tettes, mert 2,3 kiló marhahúst, 1 grillcsirkét és 11 doboz Bond cigarettát vitt el. Varga István főtörzsőrmester, kutyave­zető, Roccóért indul. Hosszú pórázt tesz az okos állatra, szagnyomot vetet vele. A két fiatal nyomozó rögzíti magában a jól kivehető sportcipőtől származó lábnyo­mot és már rohanunk is Roccó után. A nagyközség központját elhagyjuk, már a Duna partján járunk. Egy, két, három, négy kilométert hagyunk már magunk mögött. Már a Volent-öbölnél járunk, a kempingezők éstáborozók arcán megle­petés. Sejtik, mi folyik, a forrónyomos bri­gád tagjai informálódnak. Hatodik kilométert hagyjuk már ma­gunk mögött, átcaplatunk sáron, náda­son, mikor Roccó egy sátortábor mellett leül és felemeli a fejét. Nincs tovább. A kocsmai betörés utáni nyomozás ennél a ligetnél felgyorsul. * MÁR DÉLUTÁN KÉT ÓRA VAN. írógé­pek kopognak a főkapitányság szobái­ban. Kihallgatások folynak, jegyzőköny­veket vesznek fel, szembesítenek. Őrize­teseket vezetnek. A dombóvári, a bonyhádi, a tamási ka­pitányságok jelentik, hogy területükön ez idáig csend van. Sem bűncselekmény, sem pedig közlekedési baleset nem tör­tént, a rendőrjárőrnek sem kellett senkit előállítania. Aztán beüt a krach. Idegesítően csö­rög a telefon. Sipőcz György százados, kísérőnk már int is, induljunk. Halálos közlekedési baleset történt Gerjenben, a temető melletti utcában. A döbbenet jelenléte az Alkotmány ut­cában. Egy kalapos bácsi kőarccal gug­gol egy lepedős halom mellett. Alatta 62 éves felesége. Együtt indultak el kerék­párral, egymás mögött és most... A halá­los ütközést okozó Lada vezetője ma­gánkívül van:- Miért kellett idejönnünk! - zokogja. Dr. Gyimesi Henrik körzeti orvos állapí­totta meg a halál tényét.- Azonnal meghalt - feleli -, a kopo­nyaűrbéli vérzés egyértelműen mutatja. Hátrébb húzódnak az utca lakói, Pillér Csaba zászlós, helyi kmb-s, azonnal csatlakozik a Paksról jött helyszínelők­höz. 15 óra 24 perckor találkozunk a fekete kocsival. * TÖRŐ TAMÁS ALEZREDESNEK, a paksi kapitányság bűnüldözési osztály- vezetőjének szobájában egy megbilin­cselt fiatalember beleegyezik a beszél­getésbe. Cigarettát és egy jaffát engedélyeznek a őrizetesnek, a 32 éves Kanalas Sán­dornak. Az alezredestől megtudjuk, az itt ülő fiatalember vezetője volt annak a félszáz emberből álló csoportnak, akik az elmúlt év júniusától 1987. februárjáig legalább 50-60 betörést és más bűncselekményeket kö­vettek el. A társadalmi tulajdonban okozott kár meghaladja az 1,2 millió forintot. Kanalas Sándor sír, amikor a kisfia kerül szó­ba. A nagyon értelmes fiatalember többszörös bűnözése mögött ott van egész sorsa. A neve­lőotthon, az érettségi, a késői szülőtalálás, a ha­tározatlanság, és a kö­zépkor. Ahová felnőtt fej­jel bekerült. És a pénz, a talajtalanság, a szeretet- re vágyás, meg az ital. Gerjen, Alkotmány utca- Húsz forinttal kezdtem az életemet - mondja. Arról nem beszélt, hogy nála használni kellett helyszínelés közben a pórázt, mert szökést kísérelt meg. * ESTE KILENCKOR a központi ügyele­tén tudjuk meg, hogy három szekszárdi tanyát is feltörtek a mai nap folyamán. Barka György hadnagy a rendőrorvosért telefonál, mert az egyik fogdában lévő nő alhasi fájdalmakra panaszkodik. Dr. Szíjártó Tamás orvos főhadnaggyal megyünk fel a fogdába. A celláknak hét lakója van. Révai János és Kanász Fe­renc főtörzsőrmesterek beszélnek.'- Hogy milyen eseményektől kell itt tartani? - kérdezik vissza. - Biztosítani kell, hogy ne tudjanak megszökni. Hogy ne tegyenek kárt magukban vagy egy­másban, az étkezésre, a gyógyszerelés­re ügyelni kell. Aki dühöng, vagy arro­gáns magatartást tanúsít, azt törvényes eszközökkel meg kell fékezni. A lopásért őrizetbe vett, a legújabb di- vatú kőmosott farmert viselő nőt holnap kivizsgálásra küldik. A szekszárdi rendőrkapitányságon vé­get ért az eligazítás. Szinte kihalt a me­gyeszékhely, az utolsó vonat is elment már Bajára. A Garay diszkóban dübörög a zene este tizenegykor. Nincs rendbontás sem ott, sem az utakon, sem a Prométheusz- parkban, sem a vasútállomáson. Éjfélig már egy tucat gépjármüvet ellenőriztek az éjszakai szolgálat járőrei. ÉJSZAKA KÉT ÓRAKOR bevonulunk a főkapitányságra. A központi ügyeletve­zető már a jelentést gépeli, majd 30-án reggel pontban nyolckor jelentést tesz az elmúlt huszonnégy óra eseményeiről dr. Adrián Zsigmond rendőr vezérőrnagy, főkapitánynak. * Tolna megye rendőri állománya egy átlagosnál keményebb napot tudhat ma­ga mögött. Az RKF igazgatásrendészeti szerveinél 460 ügyfelet fogadtak útlevél éfe személyi igazolvány ügyintézés el­mén. A rendőrkapitányságok szabály­sértési hatóságai 36 szabálysértési ügyet bíráltak el. A fogdákban összesen tizenheten vannak. Az éjszaka során el­fogtak és a szekszárdi büntetésvégre­hajtási intézetbe szállítottak egy körözött személyt. Július 30-án, egy új szolgálati nap kez­dődik... „Megint újrakezdtem a bűnözést...” Tolna megye valamennyi rendőre és polgári alkalmazottja új szolgá­lat ellátására kész. Az előző nap eseményeit összefoglaló jelentés tanúsága szerint megyénk telepü­lésein nem történt kiemelkedő je­lentőségű bűneset. De ma egy új napot, már július 29-ét írunk... A Volent-öbölben SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS SÖRÖS MIHÁLY felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom