Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-23 / 197. szám

2 Képújság 1987. augusztus 23. Alkotmánynapi ünnepségek, megemlékezések (Folytatás az 1. oldalról.) labdajátékok. Ezeknek a „vizes” progra­moknak nagy volt a sikerük. Az erőpróba kővetkező feladatát, a harci túrát tegnap rendezték meg. szlj.-mr. Fotó: Tillinger Sándor Dallal, tánccal Váralján Nagymányokon és társközségeiben korábban nem volt gyakorlat, hogy egy helyre vonják össze, egy településen tartsák meg az alkotmánynapi ünnepsé­get. Az idei esztendő kivételével, hiszen a „szomszédok” egyetértésével Váralja adott otthont a megemlékezésnek, még­pedig a felújított, megszépült művelődési ház nagytermében. Kétéves munka eredményeként vehette át az 1200 lelket számláló község a korszerű világítással, központi fűtéssel ellátott, vizesblokkal felszerelt intézményt, ahol nagyszerű ga­lériás megoldással nemcsak a nagyte­rem befogadóképessége növelhető, de a hétköznapokban itt kap helyet a könyv­tári olvasó is. A közel 1 millió 750 ezer forint értékű munkán kívül szinte teljesen társadalmi összefogással készült el az udvaron el­helyezett szabadtéri színpad. Méltán ne­vezhetjük tehát az augusztus 20-i ünnep­séget a megújult épület avatójának, az emlékezetes pillanatokról a váraljai ha­gyományőrző népi együttes és a bony­hádi Szélkerék együttes hangulatos mu­zsikával gondoskodott. Este fél nyolckor Klemm Ádám, a nagymányoki Gábor Áron Termelőszö­vetkezet elnöke mondott ünnepi beszé­det, amelyben kiemelte a korszerű műve­lődési ház szerepét és a már szintén el­készült, berendezésre váró szabadidő- központ, a helyiek nyelvén „faluház” ki­alakítását. Az új kenyér megszegése után dal és tánc következett, a legifjabb nem­zedéktől a szülőkig színpadra léptek a táncosok, együtt ünnepeltek a váraljaiak. A pusztaötös szerény csikósa Igaz, szerényebb volt a korábbi évek programjánál a tamási rendezvénysoro­zat, az alkotmány napját most is legtöb-' ben a lovaspályán töltötték. Itt ugyanis változatos események, izgalmas látniva­lók szórakoztatták a helyieket a szépen díszített, nagyszerűen „berendezett” pá­lyán kívül is. Az ügyes hajtők, gondosan ékesített kocsik és persze a remek álla­tok, nemes jószágok mellett méltán ara­tott nagy sikert a pusztaötös bemutatója. Vastaps kísérte végig az öt lovat meste­rien irányitó, rajtuk biztosan álló, szágul­dás közben betyárosan csattintó fiatal­ember, Cseh Péter produkcióját, aki Ba- latonfenyvesről érkezett. A bemutató után kérdeztük meg, meny­nyi idő kell a lovak betanításához, a csi- kósság művészi fokra emeléséhez.- Másfél év alatt készítettem fel a lova­kat, de hozzá kell tenni, hogy már hat éve a kezem alatt vannak, foglalkozom velük. A legidősebb 15 éves, a többi sem fiatal, ezért szeretném őket kicserélni. Fokoza­tosan, először kettőt, azután a többit... - válaszolta.- A magyart lovasnemzetnek tartják az idegenek, de valójában kevesen vannak már az igazi csikósok. Ön hogyan „ter­mett” lóra?- Mondhatom, hogy családi hagyo­mány, az édesapám szerettette meg ve­lem a lovakat még amikor Szekszárdon laktunk. Aztán a Paksi Dunamenti Egye­sülés Tsz-be kerültem szintén az apám mellé azzal, hogy megtanulom a lovász­mesterség minden fogását. Mástól, Sze­gedi Gábortól láttam először ilyen pusz- taötös-bemutatót, nagyon izgatott, szíve­sen kezdtem a gyakorlásába.- Van-e titka a pusztaötösnek?- A két hátsó lovat kell összehajtani, az első középsőre figyelni... és persze is­merni őket. Az „egyszerű” válasz nem győzött meg, azt hiszem, nem sokan vállalkozná­A bonyhádi munkás-paraszt találkozó ponti ünnepségnek helyet adó, nyárfák­kal övezett sportpályán, az enni- és inni­valót kínáló sátrak körül már napközben is élénk volt a forgalom. Ünnepi köszöntőt Kosár István ország- gyűlési képviselő, a Búzakalász Terme­lőszövetkezet gépszerelője mondott, aki néhány héttel ezelőtt még kombájnon ült, munkatársaival együtt a betakarítás az idén különösen nagy erőfeszítést köve­telő munkájából vette ki részét. Az ünnepségen részt vettek a nagy­község társadalmi és politikai vezetői, valamint Csáki Béla, a Szekszárdi Városi Pártbizottság titkára is. A köszöntővel ko­rántsem fejeződtek be az események, a szövetkezetiek és az iparban dolgozók labdarúgó-mérkőzését estébe nyúló hal­főző verseny majd vidám báli mulatság követte. A váraljai hagyományőrző együttes hangulatos műsora a felújított művelődési házban Aratás után Kapospulán nak arra, hogy a már szomszédos orszá­gokban is bemutatkozott, szerény fiatal­embert utánozzák. Aki egyébként 22 éves és két hete „igazolt át" Paksról a ba- latonfenyvesi gazdaságba. Dunaföldvár: ötezren a Duna-parton A Duna-parti településen évek óta ha­gyományos alkotmánynapi programnak számít az Alkotmány Kupa motorcsónak­verseny. A sportrendezvényhez azonban mindig új látnivalókkal szolgálnak a ren­dezők, más-más szórakozási lehetősé­get nyújtanak a helyieknek, és idelátoga­tó környékbelieknek. Ezúttal is így tör­tént. A megnyitó ünnepi beszéd, Palasik- né Csontos Zsuzsanna a HNF nagyköz­ségi titkára köszöntője után ritka látvá­nyosság volt a nemzetük zászlajával dí­szített hajók felvonulása és persze a ver­seny megkezdése. De a szárazföldön is vetélkedhettek a vállalkozókedvüek, KRESZ-lapok kitölté­sével a legjobbak nyerték el a jogot a villámkérdések megválaszolására. Szintén a KBT szervezésében egy frontá­lis ütközést rekonstruáló bemutató fi­gyelmeztette az autós közönséget, és persze érdekes látnivalónak számított amint a daruról földre zuhant a „feláldo­zott” Skoda. A szeles időjárás a motor­csónakversenyt csak veszélyeztette, a hőlégballon-bemutatót pedig meg is hiú­sította, a Duna-parton összegyűlt több ezer ember azonban kárpótolhatta ma­gát a sárkányrepülő- és helikopterbe­mutatóval. Délután az egyik szovjet ala­kulat zenekara és Lidia Jagupova éne­kesnő szórakoztatta a közönséget, majd a verseny díjkiosztását követően a Föld­vár néptáncegyüttes aratott méltán nagy sikert a helyiek körében. Lampionos mo­torcsónak-felvonulás, az elmaradhatat­lan tűzijáték és persze utcabál zárta Du- naföldváron az augusztus 20-i progra­mokat. - tzs - ka Munkás-paraszt találkozó a Zománcárugyárban Augusztus 19-e, délután háromne­gyed négy. Kihalt a Bonyhádi Zománcárugyár ud­vara. A folyamatos termelésben dolgo­zók a munkahelyeiken teszik dolgukat, a többiek már az ünnepre készülnek - ott­hon. A gyárudvaron egy fiatalember tart a gyár régi ebédlője felé. Vörösváczky Jó­zsef huszonöt éves gépmunkás, a gép­szabó üzemrész dolgozója tart az ünnep­ségre.- Másfél éve dolgozom itt - válaszolja kérdésemre -, de ez az első ilyen találko­zó, amelyen részt veszek. Ma is a Pannó­nia Termelőszövetkezet tagjaival lesz randevúnk. Évek óta össze-összejárunk. Délután négy óra után pár perccel Borbély Józseffel, a bonyhádi Pannónia Termelőszövetkezet párttitkárával az élen megérkeznek a vendégek. Nem jön­nek üres kézzel, az ünnephez illően hoz­nak egy csodaszép ötkilós kenyeret. Üdvözlések, vállveregetések. A munkás-paraszt találkozó hivatalos része gyorsan véget ér. A több, mint fél- száznyi résztvevő Szekerczés Sándor műszaki igazgatóhelyettes tájékoztatójá­ban már sok mindent megtudott a gyár­ról, a termelésről, a dolgozók életkörül­ményeiről és a Zománcárugyár idei 550 millió forintos tervéről. A gyáriak pedig a vendégek elmondásából, hogy a Pannó­nia Termelőszövetkezet kereken két hét alatt végzett az 1200 hektárnyi kenyér- nekvaló aratásával. Aztán következik a kenyér felszegése, majd mindenki gyárlátogatásra indul. A krónikás idős Komjáti Nándor mellé szegődik. A Pannónia Termelőszövetke­zet traktorosa egy ideje már a szőlészet­ben dolgozik, de még tavaly is aratott. Cseh Péter bravúros pusztaötös bemutatójának több ezren tapsol­tak Tamásiban- Ez már a harmadik alkalom - mondja idős Komjáti Nándor -, hogy részese lehetek ennek a találkozónak. Most azért örülök leginkább, mert láthatom, hogy milyen munka is zajlik itt a gyárban.- Eddig? - kérdezem.- Eddig mindig akkor vettem részt raj­tuk, amikor a termelőszövetkezet volt a házigazda. Most pedig végre látom, hogy az otthon használt zománcedményeket hogyan csinálják. Elindulunk. Megbomlik a rend, össze­találkoznak a régi ismerősök és ők veszik át a kalauzolást. Végigjárjuk Vörös­váczky József munkahelyét is, a géple­szabót. A vendégeket minden érdekli. A téesztagok között ott van Komjáti Nándor fia is:- Hónigpusztán dolgozik a gyerek, a juhászat és a halászat brigádvezetője - így az apa. Színes program Bátaszéken Az ünnepi programok kellemes időben zajlottak Bátaszéken is. Délelőtt a Petőfi Sándor Művelődési Központba video- mozi csalta legifjabb rajongóit, majd ko­ra délután a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság helyi központjának udva­rán tekeversenyre gyülekezhettek a vál­lalatok és szövetkezetek dolgozói. A köz­Az aratás befejeztével a termelőszö­vetkezeteknél a munkában élenjárók pénzjutalomban, kitüntetésben részesül­nek. így történt ez a kapospulai Ezüstka­lász Tsz házatáján is, ahol a kollektívából huszonkettőn kaptak különböző szintű elismerést. Általában néhány sorban tu­dósítunk ezekről az eseményekről, ez al­kalommal azonban bővebben számo­lunk be arról, hogy mi rejlik az ünnepi be­szédek mögött. *- Nálunk az aratási előkészületek fel­érnek egy hadművelet megtervezésével. Az agronómusnak, a kombájnosnak, a traktorosnak, mindenkinek a helyén kell állni - a búzát, a kenyeret megillető tisz­telettel. A fenti megállapítások Illés Jánostól, a tsz elnökétől származnak, aki már hosz- szú évek óta irányítója ezeknek a „had­műveleteknek”. Kapospulán idén külö­nösen jól jött ki a lépés. Húsz évvel ezelőtt egy hónapig tartott itt az aratás, tíz éve még mindig több mint két hetet vett igénybe a munka. Az elmúlt években 12- 13 nap alatt végeztek, míg most nyolc nap is elég volt. Ez rekordidőnek számít.- Sajnos, elmaradtunk a tervezett mennyiségtől. Hiába, az ember dacol az idővel, a gabona nem. A mi műhelyünk teteje az égbolt - mi tervezünk, a termé­szet pedig végez. Persze, ezzel nem aka­rom kisebbíteni az emberek szerepét, el­lenkezőleg. A szaktudás, a feladatok lel­kiismeretes végrehajtása egyre inkább nélülözhetetlen, s az igyekezetét lehető­ségeink szerint honoráljuk is. Csullag jenő kombájnos napi 14-16 órát dolgozott a földeken.- Fárasztó volt, az biztos, csak aludni jártam haza. Ez van, csinálni kell - és ilyenkor'jól jön ez a kis mellékes, bár megmondom őszintén, nem túlságosan kifizetődő számomra az aratás. Meg az­tán nemsokára itt a kukoricaszezon és kezdődik minden elölről. Azt hiszem, szeptembertől decemberig megint csak az alvásra jut időm. Tóth József nehézgépkezelővel a be­szélgetésünk előtti napon már találkoz­tunk Szekszárdon, a Termelőszövetke­zetek Tolna Megyei Szövetsége székhá­zában vette át a TOT kitüntetését.- Én megtaláltam a számításom a tsz- nél - mosolyog a megtermett, középkorú férfi. - Jó a közösség, összetartanak az emberek. A munka az sok, nincs meg­állás, hol a talajt kell előkészíteni a vetés­hez, hol a terményeket kell elszállítani. Most betakarításkor éppen a tarlóhántá­son volt a sor. Reggel elkezdtük, késő es­te befejeztük. A jutalmazottak sorban, egymás után veszik át a borítékokat, néhányan már visszafelé menet felbontják azt. Az elnöki asztalon ott díszük a nemzeti szalaggal átkötött, kerek formájú új kenyér - abból a búzából készült, amelyet a kapospulai dolgozók arattak. A birkafőző versenyben a tamási lovaspályán a „házigazdákat” Simon László képviselte Lidia Jagupova szovjet énekesnő a „Botel Admiral” hajóról szórakoztatta a dunaföldvári közönséget

Next

/
Oldalképek
Tartalom