Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-15 / 192. szám
1987. augusztus 15. NÉPÚJSÁG 5 Mindennap pontban hattól hatig A „Pál” brigád Azok, akik először voltak ezen a vidéken, csak ámultak, milyen föld ez. Eljöttek hazulról úgy, hogy derékig sem ért a kukorica, itt meg nyújtózkodni kellett a táblába. A régiek már tudták előre, mire vállalkoztak... A Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát alsóleperdi kerületében évtizedek óta folalkoztatnak vendégmunkásokat, idén négy turnusban 400-an 1126 hektáron cimereztek a hibrid kukoricában. A modernizáció korában sem lehet gépesíteni ezt a munkaműveletet, ezért is lehet jó pénzért értékesíteni a nyugati piacokon. Ebben pedig benne van a borsodi, a hevesi emberek munkája is, akik szabadságukat töltik évről évre a kombinátban. A miértre egyszerű a válasz, amíg a Balatonon húszezer forintot költené, itt három hét alatt megkeres annyit, terményben, vagy pénzben, igaz nem akármilyen eröbedobással. Az „Öreg” már nem vendégségben van, szinte hazajár minden nyáron Al- sóleperdre. 1959 óta jön és toborozza az embereket, akik között fizikai munkástól, vonatvezetőtől kezdve egyetemi hallgatóig, jogászig, pedagógusig mindenki megtalálható. Az „Öreget” egyébként Pál Józsefnek hívják, nyugdíjas vasúti tiszt. Józsi bácsi szerint a fontos az, hogy a helyi „törvényeket” betartsa és becsületesen dolgozzon Szilfáspuszta mindenki. Kivétel nélkül, mert itt a legfőbb törvény: csak két dolog van, címer és címerező. Szigorú fegyelmet kell tartani, mert különben ki-ki a saját feje után megy, ezt pedig a munka sínyli meg. Az „Öreg” csak férfiakat szervez, nőkkel sok a baj és hamarabb „kidőlnek”. Nem kis szó: idén a legnagyobb kánikulában - amikor a kukoricában 45 fok körüli a hőmérséklet -, sem volt rosz- szullét, végigdolgozták a napot. Figyelni kell pedig ilyenkor egymásra, hiszen a két és fél, háromméteres kukoricában, 100 hektáros táblában nem lehet megtalálni senkit... Szamosi Barna már nem újonc a brigádban, igaz tavaly nem jött, mert a fia építkezett. Miskolc mellett, Alsózsolcán lakik és mint a többiek, ő is terményért dolgozik. A jószágot etetni kell egész évben, és otthon nincs takarmány. A rangidős Bódi János bácsi a 72 esztendejével. Vízhordóként, különösen a nagy melegekben 30-40 kilométere is megvolt a sűrű táblában. Csak mosolyog, amikor kérdezzük, bírja-e: „Otthon a 38 zsák terményt lepakolták és az a legfontosabb”... Fiatalt nemigen látni, a 19 éves ifj. Árvái István erre csak annyit mond, a pénzért meg is kellene dolgozni, ez pedig sokaknak kényelmetlen. A szerződés szerint reggel hattól este hatig tart a műszak, vasárnap csak délig dolgoznak. A szállás Szilfáson, az esti programról már nem kell gondoskodni... A reggeli és a vacsora a körletben, az ebédet a földre szállítják. TAKÁCS ZS. Kapfinger András képriportja Napi 12 óra munkáért 100 kiló szemes termény jár Szamosi Barna, „Mosoly”: „A tavalyi szabadságom a fiam építkezésén töltöttem, az ideit a hibrid kukoricában...” Borsodban nem ismerik az ilyen földet Paslocsai István: „A fiam jövőre érettségizik, autóra gyűjt’ Bódi János a 72. születésnapját ünnepelte Alsóleperden A jól megérdemelt munka gyümölcse egy-egy üveg sör A szilfási kis boltban Decker Ottóné sajátos számítógépén „tárolja” a kenyérrendeléseket Pál József mutatja a tízágyas „motelt” A jól megérdemelt vacsora
