Tolna Megyei Népújság, 1987. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

2 Képújság 1987. augusztus 1. Ezt hozta a hét a külpolitikában Vasárnap: Budapestre érkezik dr. Mahathir Mohamad, ma- laysiai kormányfő - Súlyos összetűzések Haitin - Fidel Cast­ro beszéde a kubai nemzeti ünnep alkalmából - Lovasbale­set áldozata lett Malcolm Baldridge amerikai kereskedelem­ügyi miniszter. Hétfő: Az Afrikai Egységszervezet csúcstalálkozója Addisz Abebában - Bécsben ismét tárgyalnak a 23-ak, a NATO és a VSZ tagállamai az európai leszerelési megbeszélések folytatásáról, magyar felszólalás az utókonferencián - Izraeli katonai akció a dél-libanoni Szidon körzetében - Irak felett lelőnek egy szíriai katonai repülőgépet - Honecker lipcsei beszéde. Kedd: A kambodzsai problémáról tanácskozik Moszkvá­ban Mihail Gorbacsov és Heng Samrin - Az Egyesült Államok elvben elfogadja a kettős, átfogó nullamegoldást, de hajtha­tatlannak tűnik a Pershing 1A rakéták amerikai atomtöltetei­nek leszerelését illetően. Szerda: A Szovjetunió új javaslatot terjeszt elő Genfben, amely elejét venné az űrfegyverkezéseknek, s módot nyújta­na a hadászati nukleáris eszközök jelentős csökkentésére, Washington visszautasítja az indítványt - Thatcher és Mitter­rand aláírja a „csalagút”-szerződést - Arias, Costa Rica-i el­nök közép-amerikai körútja. Csütörtök: A Szojuz TM-2 fedélzetén visszatér a szovjet- sziriai űrexpedíció - A krími tatárok egyes képviselői rend­bontásokat követnek el Moszkvában - Újabb amerikai tenge­ri és légi egységeket irányítanak az Öböl térségébe, Voron- cov szovjet külügyminiszter-helyettes bagdadi és teheráni utazása - Hivatalos bejelentés szerint szeptemberben Se- vardnadze-Shultz találkozót tartanak. Péntek: Fokozódó feszültség Srí Lanka szigetén, indiai csapatokat irányítanak a szomszédos országba a tűzszünet előmozdítására, incidens Radzsiv Gandhi látogatása során - Giovanni Goria bemutatja az új, ismét ötpárti olasz kormányt. A hét 2 kérdése: 1. Mit jelent a szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozó bejelentése? Július utolsó hetének legfontosabb eseménye minden bi­zonnyal egy szeptemberi időpont bejelentése volt. Moszkvá­ban és Washingtonban egyaránt közölték, hogy Sevardnad- ze és Shultz szeptember 15-én, az Egyesült Államok főváro­sában találkozik majd. (Legutóbb az amerikai külügyminisz­ter ját Moszkvában és szovjet kollégája amúgy is New York­ban tartózkodik majd, amikor szeptember harmadik keddjén, a hagyományoknak megfelelően, kezdetét veszi az ENSZ- közgyülés soros ülésszaka.) A kedvező hírnek legfeljebb az a kedvezőtlen oldala, hogy ennek a külügyminiszteri találkozó­Moszkvában Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára meg­beszélést folytatott Heng Samrinnal, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB főtitkárával, a délkelet-ázsiai ország ál­lamfőjével nak eredetileg már július 15-én kellett volna megtörténnie, te­hát a mozgás tempója nem mondható túlságosan gyorsnak. Igaz, ha már az időtényezőnél tartunk, tegnap július utolsó napján kellett volna befejeződnie menetrend szerint a bécsi európai utókonferenciának. Ám egyelőre még a beterjesztett vagy száznegyven javaslat megvitatásánál tartanak, s jó, ha még az idén véget érhet a megbeszéléssorozat. A 23-aknál, vagyis a NAT016, és a Varsói Szerződés 7 tagállamának ösz- szejövetelén is lassan haladnak az ügyek, de remélhetőleg előbb-utóbb kirajzolódik majd az esetleges új fórum, az euró­pai leszerelési tárgyalások folytatódásának műhelye. A dátumok azért jelentenek ennyire vissza-visszatérő hi­vatkozást, mert fogy az idő 1988-ig, amely már az amerikai kampány éve lesz. Márpedig minden tapasztalat arra utal, hogy a gyakran szélsőséges és felelőtlen megnyilatkozások­kal tűzdelt időszak nem segíti elő nehéz megállapodások ki­munkálását. Egyaránt figyelembe kell venni tehát a múló időt, s azt, hogy valóban érdemi haladás történjék. Ez utóbbi tekintetében fe­lemás volt az elmúlt hét. Az Egyesült Államok elvben elfogadta a kettős, átfogó nullamegoldást, de még mindig mutatkozik néhány akadályozó tényező. Washington azt kívánná, hogy a valóságos leszerelést a Szovjetunió kezdje meg, s az ameri­kaiak csak valamivel később kapcsolódnának ebbe a folya­matba. Nézeteltérések mutatkoznak az ellenőrzés több vo­natkozásában is. Ami pedig a legnagyobb gátat képezi, ez a nyugatnémet Bundeswehr tulajdonában lévő, de amerikai atomtöltetekkel ellátott 72 Pershing I rakéta jövője. Az amerikaiak azzal érvel­nek, hogy „harmadik fél” fegyvereiről van szó - a szovjet vá­lasz, hogy az amerikaiak atomtölteteit nem lehet kihagyni a számításból, ha viszont azokat átadják az NSZK-nak, meg­sértik az atomsorompó-szerződést. Remélhetőleg a külügyminiszteri találkozóig, illetve magán Etiópia fővárosában, Addisz Abebában tartották a hé­ten az Afrikai Egységszervezet 23. csúcstalálkozóját. A képen: a tanácskozásra érkező Kaunda zambiai elnököt (balról) Mengisztu etióp államfő köszönti a repülőtéren. a találkozón sikerült felszámolni ezeket az akadályokat, hi­szen ebben az esetben, előreláthatólag novemberben - sor kerülhetne Mihail Gorbacsov már tavaly esedékes wa­shingtoni látogatása, az újabb csúcsértekezletre. A genfi tárgyalássorozaton különben újabb szovjet tervet terjesztettek elő, az ABM (rakétaelháritó rendszerek tilalma) szerződés megerősítéséről, s további tárgyalásokról. Ezzel elejét lehetne venni az űrfegyverkezési versenynek és meg­nyílna az út, hogy felére vagy még alacsonyabbra csökkent­sék a hadászati fegyverrendszereket, az interkontinentális rakétákat, nukleáris hajtású, atomrakétákkal felszerelt ten­geralattjárókat, s a stratégiai légierőt. A kettő elválaszthatatla­nul összefügg, mert ha az Egyesült Államok űrpajzsot létesít, s közben csökken a szovjet hadászati erő, megbomlik a meg­lévő stratégiai egyensúly. Az amerikaiak rendkívül gyorsan visszautasították a szovjet elképzeléseket, noha éppen a héten tettek maguk a Pentagon szakértői számos kérdőjelet az SDI-vel, az űrfegyverkezéssel kapcsolatban. 2. Milyen döntések születtek az afrikai csúcsértekezle­ten? Huszonnégy éves az AESZ, s mára, az arfikai kontinens 50 országát összefogó, széles szervezetté vált. Államként már csak a Dél-afrikai Köztársaság és Namíbia hiányzik soraiból, de a két ország felszabadítási mozgalmainak vezetői is jelen vannak az egységszervezet tanácskozásain. Az AESZ minden esztendőben csúcsértekezletet tart (ha csak valamilyen válság nem teszi ezt lehetetlenné), a színhely rendszerint Addisz Abeba, az etióp fővárosban található kü­lönben Afrika háza is, a szervezet központja. A kontinens különböző irányzatú és hátterű országait sok minden elvá­lasztja, voltak véres helyi háborúk és polgárháborús konflik­tusok, vannak hosszan tartó vitatémák Nyugat-Szaharától Csádon keresztül Afrika szarváig. Az AESZ azonban, nevének megfelelően az egységes ál­láspontra számot tartó kérdéseket igyekszik előtérbe állítani, mindenekelőtt Dél-Afrika felszabadulását. Az elmúlt napok hírei is (dél-afrikai behatolás Angolába, Pretória gazdasági lépései Zimbabwe-val szemben, a dél-afrikaiak által támoga­tott ellenforradalmi RENAMO tömegmészárlása Mozambik- ban) mutatják, mit jelent az apartheid rezsim léte és agresszi­vitása. A csúcson megerősítették Afrika közös kiállását a telepes rendszerek ellen. A gond viszont az, hogy a frontállamok meglehetősen nehéz gazdasági helyzetben vannak, és sok tekintetben kiszolgáltatottak az erősebb Dél-Afrikával szem­ben. A határozat ezért elsősorban a tőkés világ címére szól, Nyugat-Európa, Japán és az USA hathatósabb fellépését sürgetné. Az AESZ soros elnöke a következő esztendőre kü­lönben Kenneth Kaunda zambiai államfő lesz, aki egyúttal a dél-afrikai frontállamok közösségének elnöke is. Szóba került több más téma (például közös tevékenység az AIDS terjedése ellen), s a kontinenset különösen sújtó adósságteher. A vitát azonban „átütemezték”, ősszel nyilván a nagyobb nyomaték, s a további előkészítés jegyében rendkívüli csú­csot tartanak a kérdésről. Végeredményben fontos és pozitív döntések születtek, ahol pedig ezek elmaradtak, ott korai len­ne egységről beszélni... réti ervin Tizenöt éves szünet után a hét elején Manilában összeült a Fülöp-szigetek teljes törvényhozása. A képen: Aquino el­nök asszony a helye felé tart az ülésteremben. Az első 3 éves terv indulásának évfordulójára 1947. év fontos dátum a magyar gaz­daság fejlődésének történetében. Ez év augusztus 1 -jén lépett életbe az első há­roméves terv. Ezzel kezdetét vette Ma­gyarországon a tervgazdálkodás. A terv a koalíciós pártok közötti meg­egyezés eredményeként született, de az lényegében a Magyar Kommunista Párt által kidolgozott javaslatot tükrözte. A terv viszonylag merész célokat tar­talmazott: a nemzeti jövedelem évi 20%- os növelését, lényeges struktúraválto­zást az ipar javára, a beruházások jelen­tős növelését. Az előirányzatok alapjá­ban véve az ország gazdasági helyreállí­tását szolgálták. A hároméves terv végrehajtásának megkezdését lehetővé tették azok a vál­tozások, amelyek a politikai és a gazda­sági szférában addig végbementek. 1947 augusztusában megtartott nemzet- gyűlési választásokon az MKP megsze­rezte a szavazatok 22%-át, s ezzel a par­lament legnagyobb pártja lett. A pénzin­tézetek államosításával folytatódott a tu­lajdonviszonyok átalakítása. A terv sike­res teljesítésének záloga volt a két mun­káspárt egyesülése 1948 júniusában és az államosítások következetes végigvite- le 1948-1949. években. Az első hároméves terv céljai, számol­va a realitásokkal, alapvetően az ipar fej­lesztésére irányultak, s a mezőgazdasági termelés mérsékeltebb növelését tartal­mazták. Tolna megye a felszabaduláskor gaz­daságilag közepesen fejlett, mezőgazda- sági jellegű megye volt. A mezőgazdaság részesedésének túlsúlyát jellemezte, hogy a megye összes keresőinek 73%-a ebben az ágazatban dolgozott, míg az ipari foglalkoztatottak aránya nem érte el a 10%-ot sem. Az iparban mindössze 26 kis- és középüzem működött. Jellemző a megye elmaradott ipari helyzetére, hogy az akkori egyetlen város, Szekszárd, a megyeszékhely jelentősebb ipari üzem­mel nem rendelkezett. A felszabadulástól az első hároméves terv kezdetéig a megye iparában jelentő­sebb változás nem következett be. Azok a törekvések, amelyek elsősorban Szek­szárd és Dombóvár iparosítását segítet­ték volna elő, rendre meghiúsultak. Figyelembe véve a hároméves terv meghatározó célját és a megye gazdasá­gi helyzetét, érthető, hogy a tervidőszak­ban kiemelt figyelem az ipar fejlesztésére irányult. A hiteles források hiányos volta nem teszi lehetővé a pontos elemzést, de a rendelkezésre álló korabeli jelentések, újsághírek alapján képet kaphatunk a megye iparában végbement változások­ról. Tolna megye iparát a hároméves terv kezdetekor a felszabaduláskor meglévő üzemek képezték. 1947-ben 16 üzem foglalkoztatott 20 főnél többet. Az üze­mek járásonkénti megoszlása: dunaföld- vári járás - 4, dombóvár járás - 3, si- montornyai járás - 2, központi járás - 5, völgységi járás - 2, tamási járás - 0. Jellemző a megye iparszerkezetére, hogy e jelentősebb üzemek egy kivételé­vel a könnyű- és az élelmiszeriparba tartoztak. Tolna megyében a tervidőszak kezde­tekor valamennyi ipari üzem magántulaj­donban volt, mivel a korábbi államosítá­sok ezeket az üzemeket nem érintették. A magántulajdonban lévő gyárak nem minden probléma nélkül kezdték meg a tervgazdálkodást. A gyárak fejlődése na­gyon lassan haladt, egyeseké teljesen megállt. A lakosság foglalkoztatása vi­szont szükségessé tette a munkahelyek fenntartását, illetve azok bővítését, amit csak forradalmi változtatással lehetett elérni. A hároméves terv teljesítésének fontos feltételét képezte az 1948. március 25-én végrehajtott államosítás, ami a 100 főnél többet foglalkoztató ipari üzemeket érin­tette. Megyénkben ekkor négy gyár: a Perczel-féle Bonyhádi Zománcgyár, a Pétermann-Glaser-féle Cipőgyár, a Fried-féle Simontornyai Bőrgyár és a Mezőkémiai Rt. paksi üzeme került állami tulajdonba. Az állami tulajdonba került üzemek ki- sebb-nagyobb beruházást hajtottak vég­re. Például a tervidőszak első évében a Bonyhádi Cipőgyár közel félmillió forintot költött beruházásra, elsősorban gépek vásárlására. A Bonyhádi Zománcgyár egy fővárosi cég berendezéseinek átvé­telére 1948-ban közel egymillió forintot költött. A beruházások eredményeként számottevően nőtt a termelés. A Simon­tornyai Bőrgyár a hároméves terv első évének eredményei alapján az ország bőrgyárai között első lett, és ezzel elnyer­te az élüzem címet. A kisebb üzemek alig fejlődtek. Több helyen a munkásság kérte az államosí­tást. Például a Tolnanémedi Kendergyár­ban „a gyár 70 dölgozója látva a tulajdo­nos és bizalmasa, a gyárvezető tudatos, szabotáló magatartását, az üzem államo­sítását kérte a minisztériumtól”. (Dombó­vár és Környéke 1948. december 15.) Ebben az időben igen erőteljes az ipa­rosításra való törekvés Dombóváron. A nagyközség képviselő testületé 1948- ban határozatokat hozott jéggyár, hűtő­ház létesítéséről, valamint a vágóhíd bő­vítéséről. A törekvések szerény lépté­kűek voltak, de az akkori lehetőségek csak ezek egy részének megvalósítását tették lehetővé. Még tartott az első hároméves terv idő­szaka, amikor megkezdődött az első öt­éves terv előkészítése. Ekkor újra, a ko­rábbinál nagyobb kényszerítő erővel me­rült fel az iparfejlesztés szükségessége. Jól fejezte ki ezt a Tolnamegye 1948. szeptember 8-i számában „Az új ötéves terv Szekszárd és Tolna megye gazdasá­gi életében” címmel megjelent cikk szer­zője. így írt: „Itt kell, hogy Szekszárd és Tolna megye dolgozói felhívják a figyel­met arra, hogy itt van a mód és alkalom, hogy a kispolgári tunyaságban szenvedő Szekszárd lépést tartson a haladással és meginduljon az iparosodás felé.” A tervidőszak végén, 1949 decembe­rében az államosítások tovább folytatód­tak. Ekkor került sor a legalább 10 mun­kást foglalkoztató üzemek államosításá­ra is. Tolna megyében állami tulajdonba került 12 téglagyár, 18 malom, amelyek őrlőkapacitása elérte, illetve meghaladta a napi 150 q-t, valamint több kendergyár. Az államosításokkal a tulajdonviszo­nyok átalakultak, a tőkés magántulajdon lényegében megszűnt, s a mezőgazda­ság kivételével a többi ágazatban döntő súlya lett a szocialista tulajdon állami for­májának. Az első hároméves tervidő­szakban az államosítások jelentették a döntő lépést. Ezzel még nem változott meg a megye iparának súlya a megye gazdaságában. Az iparban dolgozók száma sem lett számottevően nagyobb, mint a felszabadulást megelőzően volt. Az első hároméves tervet két és fél év alatt teljesítette az ország. Tolna megyét kevésbé érintette a korra jellemző nagy iparosítás, gazdasági struktúraátalakí­tás. Ami megvalósult, szerény volt, mégis alapul szolgált ahhoz, hogy a következő évtizedekben az ipar, majd a mezőgaz­daság és előbbi ágazat lendületesen fej­lődjön. DR. AMBRUS ATTILA PANORÁMA BUDAPEST - Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke táviratban fejezte ki részvétét Joa- quim Alberto Chissano-nak, a Mozambi­ki Népi Köztársaság elnökének, a fegy­veres banditák által Homoine járási szék­helyen júliusban elkövetett vérengzés kapcsán. * Németh Károly, az Elnöki Tanács elnö­ke, táviratban fejezte ki jó kívánságait Pierre Aubert-nek, a Svájci Államszövet­ség elnökének Svájc nemzeti ünnepe, az Államszövetség megalakulásának évfor­dulója alkalmából. * Az Elnöki Tanács dr. Lipkovits Károly- nak, az MSZMP KB Politikai Főiskolája rektorhelyettesének - eredményes mun­kássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából - a Szocialista Ma­gyarországért Érdemrendet adomá­nyozta. A kitüntetést pénteken Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propa­ganda osztályának vezetője adta át. BECS - Nyilvános záróüléssel ért vé­get pénteken az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó utótalálkozó harmadik szakasza. A ta­nácskozásokat szeptember 22-én foly­tatják, azzal a céllal, hogy az év végéig ki­dolgozzák és elfogadják a záródoku­mentumot. KUVAIT - Csütörtökön a Perzsa (Arab)-öbölben lezuhant egy amerikai katonai helikopter. Egy katona meghalt, három eltűnt, ötöt kimentettek - jelentette be a Pentagon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom