Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-07 / 158. szám
( TOLNA \ népújság 3 Az OKISZ elnökségének ülése 1987. július 7. Vélemények a Központi Bizottság állásfoglalásáról A tehetetlenségi nyomaték talán nagyobb volt a kelleténél, s hosszabb időt vett igénybe az elmozduláshoz szükséges erő! Ám, mindezt manapság egyértelműen kijelenteni netán nem is szerencsés. Már csak azért sem, mert a magyar társadalom gazdasági mozdulásához meg kellett, hogy érjenek azok a döntési feltételek, s végül is a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának július 2-i állásfoglalása adott programot a gazdasági és társadalmi kibontakozás érdekében. Munkás és értelmiségi, vállalatvezető és gazdász egyaránt óhajtotta a mielőbbi állásfoglalást, a feladatok határozott és világos meghatározását. Páli József mezőgazdasági üzemmérnök alig van túl a harmincharmadik évén. A Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat körzeti üzemvezetője:- Az ország helyzetének javítása érdekében szükség van a keményebb intézkedésekre! Számomra nem csupán szimpatikus a Központi Bizottság állás- foglalása, hanem kötelező érvényű is, mint kommunistának. Először az fogalmazódott meg bennem, hogy a kitűzött célokat meg kell valósítani, mert különben az egy helyben topogást a visszalépés követheti! Az MSZMP Központi Bizottsága elmúlt év novemberében hozott határozata, a kormányzati intézkedések nem hozták meg a várt eredményt. Bízom abban, hogy most végre változik a mindennapok gyakorlata, a végrehajtás szintjén is. A KB állásfoglalásában utalt arra, hogy a vállalatok eddigi szorítása oldódni fog a bér- és létszámgazdálkodást tekintve. A feltételrendszer változtatása minden bizonnyal elősegíti a hatékonyabb gazdálkodást és munkavégzést, az eredményességet, a fejlesztési korlátok enyhülését. A másik kérdés amit szükségesnek tartok megemlíteni, a fiatalok helyzete. Annak a családalapitó pályakezdőnek, aki nem számíthat szülői támogatásra, szinte elérhetetlennek tűnik az új otthon belátható időn belüli megteremtése, még akkor is, ha több gyermeket vállal. A fiatal szakmunkásoknál - akik mellékmunkával gyarapíthatják spórolt pénzüket - hátrányosabb helyzetben vannak a pályakezdő értelmiségiek. Ma már sorban állnak a jó felkészültségű szakemberek, készek a generációváltásra, érettek a vezetésre. Rendelkeznek a megfelelő adottságokkal, amit jó néhány területen eddig is bizonyítottak. * * Madburger András villanyszerelővel, az őcsényi Kossuth Termelőszövetkezet szárítótelepén találkoztam. Nagyban folyik a lucerna második kaszálása, a majorba egymás után érkeznek a pótkocsis IFÁ-k. A hengeres száritó mellől nem mozdulhat, így a vezérlőfülkében váltunk szót.- Őszintén szólva arra még nem jutott időm, hogy átnézzem az újságokat, két hete televíziót sem láttam, mert 12 órás váltásban dolgozunk. Ezért ne is kérdezzen részleteiben a KB állásfoglalásáról! Meg esküvő előtt vagyok, 25-én lesz a lakodalmam, és az építkezés is a nyakunkon van. Azt viszont hallottam, hogy a fiatalok lakáskérdése is fölmerült a határozatban. Mi is csak szülői segítséggel indulhatunk az új életnek, legalább két gyermeket kell vállalnunk, hogy annyi pénz összejöjjön, ami a saját erőn túl lehetővé teszi a kellő hitelfelvételt. A tsz nyolcvanezret ad, és mindent beleszámolva legalább félmillió forint hosszú lejáratú kölcsönt kell felvennünk azért, hogy otthonunk legyen. *- Úgy érzem, hogy a huszadik órában született meg a Központi Bizottság állás- foglalása - kezdi a beszélgetést ifj. Karászi András, a Decsi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet pártszervezetének titkára. Előbb kellett volna lépni a program megfogalmazásával, mert ezt már régebben várták dolgozóink! Most már ismerjük a feladatokat, a határozott hangvételű állásfoglalást a saját nyelvünkre fordítjuk: ezen azt értem, hogy kidolgozzuk - amit egyébként már korábban is megkezdett a szövetkezet vezetése - a ránk háruló dolgokat. Hadd jegyezzem meg viszont, hogy az emberek egy része - főként az idősebb generáció - nem érzi, hogy mit is jelent majd az új adórendszer, stb. Meggyőződésem, hogy a pontos napi munka a holnap biztonsága... * Noé Ferenc nyugdíjas először szabadkozik, mikor az iránt érdeklődöm: ismeri- e, az állásfoglalásban megfogalmazott programot. Majd, a közepébe vág mondandójának.- Olvastam a határozatot, néztem a televíziót is. Azt mondom önnek: remélem nem bánnak kesztyűs kézzel azokkal, akik nem teszik becsülettel a dolgukat, lazítják a munkaerkölcsöt. Éppen ideje annak, hogy a lógós embereket eltanácsolják, vagy azok végre jöjjenek rá arra, hogy dolgozni kell. Remélem, hogy a Központi Bizottság állásfoglalását a végrehajtás követi, és nem egymásra várunk, ki kezdje előbb. Ami a nyugdíjasokat illeti, azt kell, hogy mondjam: eleddig is a kisnyugdíjasok voltak hátrányos helyzetben, akik a többlet munkavállalásra kényszerültek. A magam korabeliek viszont mind többször fölvetik: ha a bevezetésre kerülő adórendszer hátrányosan érinti őket, inkább nem dolgoznak. De jó-e ez a társadalomnak? * Szabó Jánosné tulajdonképpen négy esztendeje otthon lehetne. De végső soron őt nem elsősorban az alacsony nyugdíj motiválja, hogy tovább dolgozik a MMG Automatika Művek Szekszárdi Gyárában. Sokkal inkább az, hogy egyedül maradt, özvegyül.- Több mint két évtizede itt dolgozom betanított munkásként, mint ponthegesztő. Hiányozna a műhely, a munkatársak. A férjem után hatvanszázalékos nyugdijat kapok. Tudom, sok korombeli nehezebb helyzetben van, számomra azjelen- ti a holnapot, hogy nap mint nap bejövök a gyárba. Ami az ország kibontakozását illeti, én nem látom a nagy dolgokat. Az adórendszert sem értem, meg azt sem tudom, miképpen lábalhatunk ki a bajból, mert ezt a kormánynak kell megoldani. És azt sem érzem biztosan, mikor is kezdődtek a gondok. Én azt tudom, hogy a munkahelyemen kell rendesen dolgozni, ehhez biztosítsák a feltételeket, az anyagot, mindent! Utólag könnyű lenne bírálni. De inkább nézzünk előre. Igaz?! SALAMON GYULA Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn ülést tartott, amelyen a műszaki fejlesztés helyzetét és a szövetkezetek ezzel összefüggő feladatait vitatta meg. Az ülésen részt vett és felszólalt Berecz Frigyes, a Minisztertanács elnökhelyettese is. A testület megállapította, hogy a több mint 2000 ipari szövetkezet műszaki eredményei igen eltérőek. Egyes szövetkezetek máris kiemelkedő szerepet töltenek be az ipar fejlesztésében, például a számítógéppel segített tervezés elterjesztésében, a mikroelektronika bevezetésében és alkalmazásában, a számító- gépgyártás fejlesztésében. Az ipari szövetkezetek az idén 800, jövőre 2000 számítógépet gyártanak. Az OKISZ pályázatot hirdetett kutatásifejlesztési kölcsönök elnyerésére, ami- Biztosan a rossz előkészítés, a presztizsviták miatt húzódott el az építkezés. Akárhogy is, az a véleményem, hogy kicsi. Ha már építünk, az emberek beadják a pénzüket, legalább egy spctolásra is alkalmas uszodára tennék. A tanácsülésen is elmondtam, hogy nyugodtabb, természetes környezetet kellett volna választani, hogy ne nyeljük a port még a strandon is... Ha tulajdonos lennék, sajnálnék még rákölteni majd harmincmilliót - vélekedik Petrik János, a Paksi Du- namenti Egyesülés Tsz növénytermesztési ágazatvezetője. Kródi József, a konzervgyár főmérnöke: - A városrendezési terv erre a területre jelölte meg a tanuszoda, a strand létesítését. Induláskora konzervgyár felajánlást tett arra, hogy a fűtést a felszabaduló hőenergiájával átvállalja, ez azonban nem haladja meg az egy tonna gőá. A kezdeti lekesedés után kiderült, hogy négy-öt tonna gőzre lenne szükség, ezért léptünk vissza. Tudja, két pártra szakadt a város, mindenki a saját igazát erősítette, miközben nem haladt az építkezés... Most már csak az a fontos, hogy mielőbb használhassák a tanuszodát a gyerekek, lent vagy a lakótelepen, teljesen mindegy. * A két vélemény ma már csak utórezgése a néhány éve még elszánt küzdelmet vívó két nézetnek és természetesen képviselőiknek. Ha röviden próbálom ezt az összetűzést jellemezni, a kulcskérdés az volt: Lent vagy fent? Azaz, hol épüljön az uszoda? Mert odáig teljes egyetértés honolt a városlakók és gazdasági, állami vezetők között, hogy egy Duna-parti településen áldatlan állapot, hogy az iskolások nagy része nem tud úszni. Uszoda kell tehát a városnak, mégpedig az anyagi lehetőségekhez méretezett tanuszoda. Ezt a létesítményt lehet aztán később bővíteni, az idegenforgalom javára is fordítható, esztétikus strandfürdővé építeni. És itt következett a sokáig patthelyzetet teremtő konfliktus, nevezetesen az uszoda elhelyezéséről kellett dönteni. Vaskos kötegettesz ki a levelezés a megtartott érB«zletek jegyzőkönyvének sora, ami a dátumok tanúsága szerint 1981 júniusától 1983 nyaráig tartott. Lényege, hogy a rendezési terv a 6-os út melletti területen jelöli ki a strand helyét, a jelenlegi betontelep „utódjaként”. Mivel a pénz kevés, a jegyzőkönyvi anyagban ez diszkréten úgy szerepel, „az anyagi eszközök nem állnak teljes terjedelemben rendelkezésre”, másutt: „az anyagi fedezet csak kontúrjaiban van meg”, a beruházás több ütemben valósulhat meg. A Paksi Atomerőmű Vállalat ezzel szemben a lakótelepen szeretné megépíteni az uszodát. Indokaik és egyben válaszaik a tanács elutasítására: a lakosság nagy része állandó jelleggel tartózkodik itt, a lakótelepen működik a 32 tantermes iskola, közelében helyezkednek el sportlétesítmények, kellemes zöldövenek eredményeként az idén már több ipari szövetkezet korszerűsítette termék- szerkezetét, új gépeket állított üzembe, korszerű ■ technológiát vezetett be. Ugyanakkor gondot jelent, hogy egyes szövetkezetek - főleg a kis szervezetek - műszaki fejlesztése elmarad a kívánalmaktól. Ezek a szervezetek a maguk erejéből nem képesek megteremteni a termelési szerkezet korszerűsítéséhez, a műszaki fejlesztéshez szükséges anyagi feltételeket, annak ellenére sem, hogy e kisszervezeteknél jelentős, magas műszaki tudást képviselő szellemi kapacitás lelhető fel. Éppen ezért egyik legfontosabb teendő, hogy a hagyományos ipari szövetkezetek a kisszervezeteket fokozatosan vonják be a kutatási és fejlesztési munkába. Az OKISZ ebben elsősorban közvetítő szerepet vállal, vagyis azt, hogy zetben fekszik, a lenti telepítéssel ellentétben nem merülnek fel szanálási költségek, továbbá valószínűtlennek látszik, hogy a lenti területnél jóval magasabb itt a talajvíz szintje. A lakótelepen a víz fel- melegítése, illetve a fűtés biztosítható a lenti elhelyezésnél a termálvíznyerésnek csak valószínűsége adott. A vállalat jelentős társadalmi munkát vállal, így többek között a víztisztító tervezését-, legyártását, hőközpont tervezését, szerelését, fűtés, vízvezeték szerelését, építészeti munkákat... * Nos, az elhúzódó egyezkedés ellenére sem született kompromisszum, egy áthidaló megoldásnak tűnő kezdeményezéssel. Uszodaépítő-, és Fenntartó Egyesület alakításával próbálták meg pótolni a hiányzó milliókat a tanács vezetői. A vállalatok, szövetkezetek fejlesztési alapjuk nagy részének átadásával, a helyi lakosok, felnőttek évi hatszáz, diákok hatvanforintos összeggel járultak hozzá az egyesület kasszájához, ezenkívül száz forintos téglajegyeket bocsátottak ki.- Előzőleg mindenki belépési nyilatkozatot írt alá, csak utána fogtuk le a fizetésekből ezt az összeget, amit azután a szövetkezet, más üzemekhez hasonlóan egy összegben fizettek be az uszoda számlájára. Innen jöhetett az a téves nézet, hogy megkérdezés nélkül mindenkitől beszedtük a pénzt - mondja Bach Ferenc, a Dunamenti EgyesülésTsz elnöke, az Uszodaépítő- és Fenntartó Egyesület volt elnöke. A hatvan taggal megalakult egyesület az év végére bővült, 23 vállalatot, 396 felnőtt és 478 diák tagot számolt. A városi tanács évi hárommillió forinttal járult hozzá a beruházás finanszírozásához. Nézzük, mire volt illetve kellett volna, hogy elég legyen mindez? Az első ütemben valósul meg a tervek szerint a tanuszoda, amely ALUDONGA típuscsarnok felhasználásával készül. A négymillió forint értékű szerkezetet a PAV bocsátotta rendelkezésre. Egy hét méter átmérőjű pancsoló, 9.05x19,35 nies tanuszoda és egy 9,05x25,22 m-es feszített víztükrű úszómedence kap helyet benne. A költség harmincmillió forint. A második ütem, a stranfürdö, kiszolgáló egységek megépítésével 20,5 millió forintba kerül, az előzetes számítások szerint. * Minden jó, ha jó a vége, mondhatnánk, feltéve, ha nem kellene szembenézni azzal a ténnyel, hogy hasonló méretű bea hagyományos ipari szövetkezetek igényeit és a kisvállalkozások lehetőségeit összehangolja. Az Ipari Minisztériummal közösen már az idén létrehozza az Innovációs Fővállalkozási Irodát, amely műszaki fejlesztés és szolgáltató feladatokat lát el díjazás ellenében, elsősorban ipari szövetkezetek számára. Az erőteljes műszaki fejlesztést akadályozza, hogy az ipari szövetkezetek egy része nem ismeri a piaci igényeket, a legújabb műszaki megoldásokat, s ezért nem képes meglévő kapacitásait gazdaságosan kihasználni. Az OKISZ közreműködésével tizenkét szövetkezet társulásával legutóbb olyan szervezetet alakítottak, amely éppen arra vállalkozik, hogy felkutatja a kelendő áruk körét, bevezeti a legmodernebb technológiát és elterjeszti a műszaki újdonságokat. ruházást közösségi erőre alapozni lehet ugyan, de pénzerős bázisvállalat, mecénás nélkül eleve bukásra ítélt. Ennél a pontnál felvetődik a felelősség kérdése, hiszen már jóhiszeműen sem mondhatjuk, hogy túlfűtött lokálpatriotizmusról van itt szó, sokkal inkább nevezhetjük hazárdirozásnak. A tét pedig nem kisebb, mint a helyi lakosság bizalma, ami a mindig tolódó határidők, a csigalassúságé építkezést látva finoman szólva megcsappant. Végül is az egyesület utolsó döntéseként feloszlatta magát 1986. április 9-én. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a határozat ellenére elhangzott, hogy a vállalkozás nem került csődbe, a jelenlegi helyzet szerint, ha pár év csúszással is, de megépítették volna az uszodát... Hát, akinek kedve van, számoljon: tagdíjból, hozzájárulásból összesen 17 millió 8 ezer 303 forint 40 fillér volt a bevétel, ebből az összegből kevesebb, mint 13,5 milliót használtak fel. Szakemberek véleménye szerint megközelítően 25 millió hiányzik és az ismételten módosított határidő 1987. november 7. Az objektiv adottságok természetesen nem változtak azzal, hogy a beruházást átvette a városi tanács, majd időben továbbította az egyetlen lehetséges tőkeerős cégnek, az atomerőműnek. Az élet paradoxona tehát, hogy az került a vállalathoz, ami ellen néhány éve határozottan tiltakozott, a szakemberek megállapításai és a józan ész alapján. Bár a lakótelepen megindult már a strandfürdő építése, ez nem segít a tanuszoda elhelyezésén. Már egy 1984. évi koordiánciós értekezleten állást foglaltak egyébként a megye vezetői is, hogy természetes környezetben, úgy kell megválasztani a strand helyét, hogy környéke alkalmas legyen szabadidő-központ kialakítására. Egyben tolmácsolták a megyei főépítész, Patkós Sándor véleményét, miszerint a tervezett terület zárt, nem alkalmas strand létesítésére, a bővítés pedig nem lehetséges, mert jó állagú házak vannak a környéken. Elhangzott továbbá az is, hogy a városrendezési terv nem szentírás, azon lehet és kell is olykor változtatni. * A mai helyzet: az égnek meredő ALU- DONGA-szerkezet csúf csontvázát bárki láthatja a 6-os útról és úgy tűnik most már semmi nem fékezi a tanuszoda építését. De felvetődik a kérdés, az előző vezetés téves döntéseit feltétlenül tovább kell-e folytatni, a helyiek befizetett pénzére, közérzetükre hivatkozva a józan ész ellenére szükséges-e egy ilyen félmegoldást végigvinni. Nem lenne-e kedvezőbb az itt élők számára egy helyen koncentrálva korszerű, nagyméretű medencével is ellátott stranfürdö mielőbbi megvalósítása és az eredetileg üzemcsarnoknak szánt szerkezetnek más jellegű - a ráfordított költséget megtérítő - hasznosítása. Akár a város kereskedelmén enyhítő raktáráruház formájában... TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS
