Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-04 / 156. szám
/'■'tolna \ 10 NÉPÚJSÁG 1987. július 4. Szépen magyarul - szépen emberül Hogy is mondjuk? Olvasás közben gyakran bukkanunk olyan köznevekre, főként tulajdonnevekre, amelyeknek a kiejtésében bizonytalanok lehetünk. Nézzük meg most például a eh betűkapcsolatot! Vizsgálódásunkat kezdjük idegen berkekben. A németben a hangérték h, s többnyire ez jellemző a latin szavak ejtésére is, például mechanika, technika, orchidea, pech, Richárd, stb. Ám egyes, a latinból átvett szavakban a ch-t már k-kra cseréltük szóban is, írásban is: klór, kolera, kémia, kirugrus, stb. A franciában ez a betűkapcsolat s-nek hangzik, és az egyszerűrítés elvét alkalmazva, a tőlük átvett szavak többségét már magyarosan írjuk. Manapság már csak némi gondolkodási idő után tudnánk megfejteni például a következőkez: chablon (sablon), chanson (sanszon), chef (séf), Chauffeur (sofőr), chasselas (saszla). Az angolban és a spanyolban a eh már esnek ejtendő, és több szónak az írásképét magyarossá tettük, mivel nem az eredeti angol, illetve spanyol helyesírást követjük, például: csekk (cheque), csencsel (change + l képző), csincsilla (chinchilla), valaminek a csimborasszója (de Ecuador legmagasabb csúcsának a neve: Chimborazo). A mi helyesírásunk is alkalmazta a ch- t, és a magyarországi régi adatok többsége egyértelműen arra utal, hogy cs-vel ejtették. Ezt bizonyítják régies írású családneveink is, mint például: Kovách, Madách, Zichy, Forgách, Széchenyi, stb. Nevethetnék, hát nevetek. Végül is nevethetek, ám ezzel vállalnom kell, hogy akadnak majd, akik azt mondják: ugyan, mitől van ennek ilyen jókedve? Jó dolgában nem tudja, mit csináljon. Vagy tovább is elmehetek s így szólnak: jókedve van, tehát gyanús. Nem árt, ha jobban a körmére nézünk. Sírhatnék, hát sírok. Végül is sírhatok, ám ezzel vállalnom kell, hogy akadnak majd, akik azt mondják: ugyan mitől ilyen szomorú? Jó dolgában nem tudja, mit csináljon. Vagy tovább is elmehetek, s így szólnak: szomorú, tehát gyanús. Nem árt, ha jobban a körmére nézünk. így kapnak természetes emberi funkciók jelentésükön kívüli (túli?) jelentést. Ami a jobbik esetben nem baj. Végtére a nevetés is, sírás is jelzés, jelzése annak, hogy jókedvem van, vagy éppen hogy nincs jókedvem. Végeredményben mindkettő: kommunikáció. Rosszabbik esetben azonban, s az előbb erről kezdtem beszélni, a kommunikáció könnyen veszélyessé válhat, könnyen a visszájára fordulhat. Gyanússá, védtelenné, kiszolgáltatottá tesz. Jaj annak, gki nevetni merészel! Jaj annak, aki sírni! Hiszen könnyen megeshet, hogy a nevetés és a sírás más értelmet, más jelentést kap. Nem az lesz a lényeges, hogy kiben-kiben mi váltotta ki a nevetést, s mi a sírást, hanem az, hogy én mit gondolok kinek-kinek a nevetéséről, sírásáról. A megítélő válik fontossá, nem a megítélt. A megítélő kizárja a tévedés lehetőségét: én ezt és ezt gonolom róla, tehát úgy is van; a megítélt pedig a védekezését; úgyis mást gondolnak vannak azonban német, szlovák, cseh eredetű vezetékneveink is, ebben az esetben viszont a h ejtése a helyes: Aulich, Koch, Kulich, Kratochwill, Tichy, Wacha, Melich, Chlepkó, stb. Keveredés természetesen előfordulhat, hiszen honnan tudhatná egy átlagos műveltségű ember, hogy melyik név milyen eredetű. Ha meglátunk az újságban egy nevet, bizonytalanok lehetünk a kiejtésben. (Még szerencse, hogy sokat megtalálhatunk Magay Tamás kiejtési szótárában.) Bizonytalanságunkat még fokozza, hogy például az Achs nevet ács-nak, a Fuchs nevet pedig fuksz-nak kell mondanunk. Igen ám, csakhogy az előbbi az magyar, az utóbbi meg német. Lássunk tisztán magyar neveket is! Előfordul az is, hogy egy és ugyanazon nemzetségből származó családok napjainkban már másként ejtik az azonosan leirt nevet. A Chá- zár névnek van császár, illetve kázár; a Kálmánchey-nek kálmáncseji, kálmán- csehi, kálmáncöhelyi ejtése; a Petrich- nek pedig petrics és petrik. Napjainkban meglehetősen gyakori a betűejtés, de a ch-t mégsem szokták a leírt alakban (c + h) mondani (kivéve, ha toldalékolunk: malachoz vagy éppen összetételben: Kiskunlacháza), inkább k-val helyettesítik. Járva-kelve sokszor hallhatunk efféléket: pekk (pech), tekni- ka (technika), Bak (Bach), Emik (Emich), stb. - egyrészt a könnyebb ejtés kedvéért, másrészt az át nem gondolt kiejtés következményeként. MIZSER LAJOS rólam, tehát minek magyarázkodjam. A magyarázkodás gyermeteg dolog, s különben sincs sok értelme. Nem nevetünk tehát, és nem sírunk. Ha mégsem tudjuk leküzdeni a ne- vethetnékünket, akkor is igyekszünk azt a látszatot kelteni, hogy mi tulajdonképpen nem is nevetünk, s csak a másik hiszi azt, hogy nevetünk; s ha pedig mégis elszabadul bennünk a sírhatnék, mindent elkövetünk, hogy megjátszuk: á, nem, hiszen mi nem is sírunk. így veszik ki belőlünk minden, ami természetes, ami őszinte volt valaha. S az elsődleges emberi reakciók helyét így foglalják el a másodlagosak, így foglalja el a spekuláció. Mielőtt sírni vagy nevetni kezdenénk, mindig arra gondolunk: mi lesz, ha... S közben észre sem vesz- szük, hogy lassan már egészen elfelejtünk természetes módon kommunikálni. Hogy már valaki más vesz részt helyettünk társas kapcsolatainkban, s mi sem azzal beszélünk, akivel beszélünk. Felszabadultság helyett görcs és gyanakvás, kitárulkozás helyett rejtőzködés - valahogy mintha ez a fordított folyamat válna életünk rendjévé. De meddig mehet ez így? Vajon meddig? Valami mocorog bennem, valami nem hagy nyugodni. Úgy gondolom, sürgősen meg kellene tanulnunk újra nevetni, sírni. Még nincs késő, de már időt lopni sincs időnk. S ha megtanultuk, amit egyszer már tudtunk, akkor leszünk csak igazán méltók az ember nevére, méltóságára. TÓTH LÁSZLÓ ózsi, a tanyás megetette a J disznókat, azután hozzálátott a birka felapritásához. Ne legyenek túl nagy darabok, de miszlikbe se vágja a húst. Ezt mondta délután a főnök, amikor végeztek a birkavágással, s rábízta, hogy készítse elő a paprikásnak valót. Holnap tehát nagy muri lesz itt - gondolta Józsi, miközben akkurátusán egyenletes kockákra igyekezett darabolni a birka részeit. A disznók az ólban már elcsendesedtek, csak olykor visított fel valamelyik kicsi hangosabban. Az aprójószággal nem volt gond, ezek szabadon jártak-keltek a tanya körül, csipegettek, szedegettek, Józsi olykor vetett nekik szemet, és maguktól vonultak be kora alkonyatkor az ólba. Józsinak csak annyi dolga volt velük, hogy rájuk zárta az ajtót, nehogy éjszaka valami kóbor állat, netán róka, kárt tegyen bennük. A disznóknak önetető, önitató, meg fűthető ól járta, de Erzsi, a főnökasszony a szárnyasokat azért tartotta hagyományos körülmények között, mert utálta a tápos csirkét. Második éve élt már ezen a tanyán. Azóta, hogy Gajdos Paliék megvették ezt az öreg, eladó épületet, elég közel a faluhoz. Akkor fogadták fel tanyásnak, havi háromezerért. Józsi öreg legény volt, nem kötötte semmiféle kötelék sem asszonyhoz, sem gyerekhez, tulajdonképpen jól jött neki ez a munka. Kicsit ütűdött volt ugyan, de nem bolond, dolgozni pedig igazán tudott. Gajdos Palinak nem lehetett rá panasza, a disznók szépen fejlődtek a keze alatt. Józsi hétközben megfőzött magának, hét végén pedig Erzsi asz- szony látta el jóféle étellel, itallal, hiszen a hétvégeket gyakran kint töltötték a tanyán. Ilyenkor vendégeket is hoztak, sütöttek, főztek. Valamiféle új divat járta a faluban. Az elhagyott tanyáknak új gazdáik akadtak. Józsi.végzett a birka darabolásával. Töltött magának a vörösborból, ami a járandóságához tartozott. Napi egy liter. Ezt szépen elszopogatta, eliszogatta. Egyszóval úgy találta, hogy jól él itt a tanyán, nem cserélne a herkó páterrel sem. Az asszonyok korán reggel érkeztek nagy zajjal, motorberregéssel. Aztán nekiestek a szárnyasoknak, és nagy irtást végeztek közöttük. Gajdos Pali felesége, Erzsi, meg két barátnője tíz tyúkot kopasztottak az udvaron.- Fűtsd be a kemencét! - kiáltott Józsi után a főnökasszony -, majd a barátnőihez fordult: - Olyan töltöttkáposztát még nem ettetek, mint ami a kemencében készül. Majoros Piri, Gajdos Pali barátjának a felesége pálinkáspohárral járt körbe, másodszorra immár. Ettől aztán az asszonyok hangja mind harsányabb lett, elkezdték azokat a kétértelmű vicceket mesélni, amitől Józsi mindig vörösre gyúlt arccal menekült a közelük- böl.- Mit csinálunk tíz tyúkkal? - kérdezte Piri.- Haj, édesanyám! Majd meglátod, hogy zabái az a sok éhenkórász tanító, meg aktakukac a tanácsházáról, azután meg a doktor is csak beszél, hogy így az egészséges életmód, meg hogy nem jó a gyomornak az a sok zsíros húsféle. Ha... Ha...! Mondani könnyű, de ki tud ellenállni a sok jónak?! Nemsokára megérkeztek a férfiak. - A birkához nem nyúltatok tán?- A fene se nyúlt - hangoskodott Erzsi.- Csak azért... Mert ez férfimunka. Hol a hús Józsi?- Itt van főnök. Itt a sok szép hús, meg a hagyma is. Se nem apró, se nem nagy. Ahogy mondtad, főnök...- Na jó - szemlélte meg a paprikásnak valót Gajdos.- Hol főzzük?- Hol főznénk? Itt az udvaron. A tanyát rövidesen mennyei illatok lengték körül, s a lusta nyári szél hullámokban kergette a falu felé, meg a szomszédos tanyák irányába. Gajdo- séknál nagy muri lesz ma - mondogatták az ismerősök. Névnap a tanyán. Gajdost szerencsés kezű fickónak tartották a faluban, munkabírásáról legendák keringtek, a barátai már nem merték hívni építkezéshez fogdmeg- munkához segíteni, mert a visszajáró melót senki sem tudta kedvére végezni. Két krumpliszsákkal a hóna alatt futólépésben lehagyott mindenkit, amikor a háztáji földről a termést szállították. Gesztesi Lajos dühösen lökte le válláról a teli zsákot, amikor Pali röhögve húzott el mellette ócsárló szavak kíséretében.- Pusztuljak el, ha csak szóba is állok veled! Állat vagy te, érted!? Állat! De föl is fordulsz nemsokára. A termelőszövetkezetet - ahol a gépműhelyben szerelő volt, meg alkalmi gépkocsivezető - nemsokára otthagyta, hogy önálló legyen. Már rég kinézett magának egy még jó karban lévő teherautót. Azt olcsón megszerezte, s aztán feljavította. Annyi munka akadt a faluban, hogy alig győzte. Felesége maszek fodrászatába a helybeli nők jártak szépitkezní A tanya is jó üzletnek bizonyult. Sertéstartásra rendezkedett be. Százötven-kétszáz disznó is nevelkedett itt egyszerre. Józsi lelkiismeretesen ellátta őket, meg a tanya körül is rendet tartott. Hétvégeken kijártak. Rákaptak a tanyára a barátok, ismerősök is. Néha nyolc-tíz kocsi állt az udvar fái alá húzódva.- Ezt a névnapot megemlegetik, tudom! - mondta Pali, óvatosan megrá- zogatva a rotyogó birkapaprikást. - Kóstoljátok meg, lányok! - szólt az asszonyoknak, akik a rétessütéssel bajlódtak. A konyhában illatos halmokban már ott tornyosult a rengeteg aprósütemény, közben ugyanis erősítés érkezett, az orvos felesége, meg a helybeli ápolónő is ott szorgoskodott a kemence körül. Józsi szakértelemmel kifűtötte a búbos kemencét, az volt most a szenzáció, nyolc-tíz tepsi is elfért benne. Erzsi öreganyjának tízliteres vászonfazekában pirult a töltött káposzta, jóféle da- gadóval alábélelve. Na és a tyúkok! Egy részük a leves ízeit ö/egbítette, más részük tepsikben készen várta sorsának beteljesülését. Késő délutánra készen volt minden. A nők izzadt homlokukat, nyakukat törölgették. Józsi üdítőket és fröccsö- ket hordott szét, cirokseprővel söpörte fel a szoba földes padlóját, és az eperfák alatt felállította a kecskelábas, gya- lulatlan asztalokat.- Valaki szaladjon haza a ruhákért - mondta a doktorné. Mert a módját azért meg kell adni egy tanyai névnapnak is. Félóra múlva már ki-ki felöltötte az ünnepi díszt. Piri a világoskék kivágott hosszú bársonyruhát, amit egy év óta sehová sem tudott felvenni. Szidta is az ura, amiért a városban járva egy alkalommal kicsomagolta a drága holmit. Most tehát felveszi. Erzsinek is új gönce van. Méregdrága butikholmi, egy semmi kis selyemruha, bokáig érő, eleje van, de háta egyáltalán. Az orvos felesége titkolódzik: ő igazán csak egy dísztelen kis fehéret gondolt ma estére. Egy kis dobozkából Nevetnisírni azonban előkerülnek az ékszerek is, gyönyörű cizellált ezüst karkötők, a csuklójától csaknem a könyökéig, s a hozzájáró gyűrűk, meg láncok. Azasz- szonyok ilyet még nem láttak.- Tavaly vettük Bulgáriában. A férjem házassági évfordulónkra szánta meglepetésnek - csillogtatta meg a búcsúzó napfényben a szép ezüstholmikat az orvosné. Közben kezdtek érkezni a vendégek. Lebukott már a nap, kellemes nyári este borult a tanyára.- Parancsoljatok ebből a levesből. Egy kis mellehúsát talán... Most még csak magnóról szólt a zene, bevezetőként hallgatónótákat játszott egy zenekar. Józsi, a tanyás, korábban megetette a disznókat, hogy visításukkal ne zavarják a vendégsereget, s bevonult a konyhába, hogy ő is egyék.- Hát akkor Isten éltesse a házigazdát - állt fel a tanácselnök, s poharát Pali felé emelte. - Mindnyájan! - kiáltotta, s fenékig ki kellett inni a méregerős szilvapálinkát.- Csak óvatosan az evéssel - fordult az orvosné a mellette ülő fizikatanárhoz, egy szemüveges, vékonydongájú középkorú férfihoz -, elárulhatom, hogy még hátra van a sült tyúk és a töltött káposzta...- Na és a birka!... emelte magasra a porcelántálat teli gőzölgő vérpiros birkapaprikással Pali. A faluban már kigyúltak az esti fények. Kis teherkocsi kapaszkodott a tanya felé az országúton. *- Hát ezek kik lehetnek? - kérdezte a kis tanítónő.- Meglepetés, angyalkám! - harsogta Pali, akinek ekkorra már igencsak virágos kedve volt. A kocsiról „a banda" kászálódott le, a szövetkezet Birkához címzett csárdája zenekarának tagjai. A nők tapssal fogadták, a férfiak pedig azonnal közrefogták a zenészeket, és nótájukat követelték.- Előbb asztalhoz! - kiáltotta Erzsi. A kocsiról lerakodták még az új szállítmányt, a jéghideg sört és az üdítőket.- Árpád! Az elnök elvtárs nótáját! Az elnök öblös hangon elkezdte Hejde... Megugrattak Hortobágyon a karámból egy csikót... Ellopták a szeretőmet azt sem tudom, hogy ki volt - Nagy lapáttenyerét az orvosné derekén pihentette. Majd felverte a tanyaudvar porát a táncoló lábak dobbanása. Piri kék bársonyruháját hajnalra szürke por lepte. Csak a kis tanítónő kartonszoknyája és fehér blúza látszott érintetlennek, meg az orvos feleségének ezüst ékszerei csörögtek-villogtak továbbra is kitartóan. Az orvos és a fizikatanár gesztikulálva vitatkozott.- Mert tudod, barátom, minden munkának a társadalmi haszna a legfontosabb. Itt van például barátunk és házigazdánk, Gajdos Pali. Mit gondolsz, az ő tevékenysége miként illeszthető be jelen gazdasági és politikai körülményeinkbe?- Ha arra gondolok, hogy vagy százhatvan disznó hízik az óljában...- Ez az, barátom, ez a válasz a kérdésre. Erre iszunk... Hajnalodott. ~] vendégeket egy józan baÄ rat hazaszállította. A disznók visítani kezdtek az ólban. Pali ruhástól aludt a hűvös tisztaszobában. Erzsi és Piri átöltöztek.- Mennyi mosatlan edény...- Délre sem végzünk vele.- Főnökasszony, egy kis pálinkát... - Mit csinálunk ezzel a rengeteg étellel? Egy lakodalomra is elég lett volna.- Visszajönnek ezek, csak ne félj. Délre visszajönnek, és újrakezdik.- Hát igen. Nincs is párja egy jó kis tanyai névnapnak.
