Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-25 / 174. szám
1987. július 25. NÉPÚJSÁG 7 A székely kapu faragója Fába vésett élet nyolc évtized szántotta barázdák, s a tapasztalt, sok vihart megjárt idős emberek nyugalma terül szét vonásain. Mutatja a húszéves, régi vetőgépből átalakított esztergát, aminek a hajtásához ma már egy-egy kereket kell megkérnie, meg a gerendára akasztott hegyes kaszanyeleket.- Nem cifraságból ilyen ez - okosít ki bennünket - hanem azért, hogy ha feni, s letámasztja az ember a földre, ne tudjon elcsúszni, s az éles vas ne vágja el a kaszás kezét. Eladók ezek is, meg az öt szekér is, de nem veszi őket senki.- Ma már nem dolgozom annyit - folytatja, de bezzeg régen... Erdélyben laktunk, volt egy komám, Székely Albert. Azzal csináltunk egy 3 mázsa 80 kilós órát, fából. Akkora vas se volt benne, mintegy gombostű. Tehervagonnal hoztuk Szegedre, s onnan Budára. Kitettük az utcára, megcsodálták, fényképezték. Jött Horthy Miklós, megkérdezte, mibe kerül, fiaim? Mikor mondtuk, hogy ajándékba adjuk, 25 ezer pengőt vett ki a bukszájából, s nekünk adta. Albert új házat vett belőle, én meg egy darab földet... Később koporsókat csináltam - fűzi tovább az emlékezés láncát - sokszor hajnalig bajlódtam, hogy elkészüljenek. Annyit aludtam csak, hogy a gyerekek ne legyenek rongyosok. Egyedül maradtam Az elfogyott családról már a hűvös szobában hallunk, ahol a sublótfiókból előkerül a nagyapjától való, ritkán szóló hegedű. Kacskaringós levelek, indák, csillagforma virágok, fából faragott szirmok. Székely kapu. Aki Bonyhád felé, vagy onnan jövet átutazik Kakasdon, megcsodálhatja a község központjában álló, csipkefinom alkotást. A cirádák között kibetűzheti a vésett feliratot is „Kakasd községnek faragta Adorján József az Úr 1984. évében Farkas Lajos segedelmével.” Meg is nézik, el is olvassák sokan, de hogy a néhai művésznek segítő Farkas Lajos bácsi csak pár száz lépésnyire onnan lakik, azt már kevesen tudják. Kocsikerék, hastok, szánkó Kora délután van, a nap fullasztó meleggel bágyaszt növényt, állatot. Nehezebb ilyenkor a szerszám, kevésbé kívánja a munkát az ember. Lajos bácsit is épp, hogy otthon érjük, kicsit pihenni, beszélgetni indul. Hogy jövünk, visszafordul, s kevés szóval, de barátságosan terelget bennünket a hosszú, tornácos ház hátsó fertályában meghúzódó kis mű- helyhe. Előtte katonás rendbe állított faoszlopok, deszkák, vasalásra váró kocsikerekek, bent glédában kapanyelek, gyalu- pad, a falon tömérdek szerszám. Egy régi fotográfiáról Ferenc József néz ránk. A döngölt földön mindenütt faforgács.- A mesterem azt mondta, ne cimetes legyen a műhely, mert tönkremegy rajta az ember talpa. Gyaluforgáccsal kell felszórni a padlót. így is teszek, s nem is fáj a lábam - mondja. Fog egy létrafoknak valót, akkurátusán beszorítja az apró mintákkal díszített satuba, s miközben ütemesen húzza a kést a puha fán, a szájában füstölgő cigaretta mögül csendesen bújnak elő a szavak.- Gyerekkorom óta farigcsálok, a magam fejétől kezdtem hozzá. Lakott a szomszédban egy asztalos, lestem, mit csinál. Próbálgattam, s nem vette ki a kezemből, mert látta, hogy értek hozzá. Most már akármit megcsinálok, amit kérnek a faluban. Nézzenek körül! Azok szerszámnyelek, ezek meg két szövőszék darabjai. Hamarosan kész lesznek. Tudok szánkót, meg húsvágó hastokot is. Ezek itt kaszanyelek, jó csomómentes juharfából. Ki is díszítem őket, hiszen a szerszámot is jobb úgy kézbe venni, ha szép. Meg is lehet ismerni a kaszáimat, mert ilyen mintát csak én vések. Tetszett a mérnöknek... Közben kész a létrafok, odateszi a többi mellé, s kicsit megáll a beszédben, mintha figyelné, valóban kiváncsi-e a mesterségére a két idetoppant idegen. Mikor szóba hozzuk a székely kaput, felcsillan a szeme.- Három hónapig dolgoztunk rajta, itt faragtuk a pajtában - mutatja az utat. Tetszett a mérnöknek is, mert jó hűs volt. Ö megrajzolta a mintákat, én meg kifaragtam. Amint emlékszik, elsimulnak arcán a gátunk. Csak néha már nincs kedvem, fáradok. Szerencse, hogy jó hűvös a műhelyke...- Köszönöm, hogy megkerestek - mondja, mikor búcsúzunk. Nyitja a kaput, mutatja, hol forduljunk meg, s hamiskás-bús tekintet kísér bennünket, amíg csak ki nem kanyarodunk az utcából. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY- Látják, kiürült a ház. A feleségem nemrég hagyott itt, a kilenc gyerek meg szanaszét a vilában, Bajától Kanadáig. Tizenegyen voltunk, s csak én maradtam. Sok komám van, mégis egyedül vagyok. Még a kutyám is tud sírni. Azzal hívja az egyedüli hűséges társat, a kis vöröses kutyát, aki a kérő szóra fájdalmas nyüszítésbe kezd. Hogy ezt miként tudta vele megtanítani?- Ráértem - feleli egyszerű természetességgel, s végre elöbújik a szája sarkából a székely emberek oly jellegzetes, pajkos mosolya egy történettel együtt, ami arról szól, hogyan szedte rá a tanító urat, aki elhitte, hogy Lajos bácsi lova azért áll meg az úttestre festett jelek előtt, mert el tudja őket olvasni.- Tán még most is azt hiszi a tanító, hogy olvas a lovam - kuncog még egy kicsit, majd újra el- komorodik a tekintete.- Csak a kutyám maradt, senki más. Mind elhaltak a barátaim, pedig ötvenhármán voltunk „nyócasok”. Voltak köztük bóto- sok, kocsmárosok, tehetősek is... Nem arra jár, hogy ki mennyit dolgozik. Nem tudom, ki szabja meg, hogy meddig éljünk, de rosszul szabja. De amíg lehet, dolgozA székely kapu egy szép részlete „Ez a faeszterga az egyetlen gépem” „Elhitte a tanító, hogy olvas a lovam” „Sírjál, mert csak ketten vagyunk!” Nem mindenkit fogadnak tárt karokkal Negyedévenként 600—650 állást kínál Szekszárdi A szőke kislány egy kis megilletődött- séggel szorongatja édesanyja kezét.- Egyműszakos állást keresek - fordul az asszony az asztalnál ülő nőhöz. Ka- viczkiné Csuka Teréz, a Tolna Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda ügyintézője hiába kéri, hogy foglaljon helyet.- Csak erre jártam, gondoltam beugrók érdeklődni - hárítja el az invitálást. Elvált asszony, három gyerek gondjával- örömével. Évekig otthon tartotta édesanyja betegsége is, akit haláláig ápolt. Odahaza, a decsi portán a közelmúltban ötven hízót is ellátott a nővére segítségével. Ma a fele is elég.- Egyműszakos állást nem nagyon tudok ajánlani - mondja az ügyintéző -, de a Sió kempingben nagy szükség van takarítónőre. Egyelőre csak helyettesítene, de bízhat abban, hogy később véglegesítik, ha elégedettek a munkájával. A három és fél ezret is megadnák... Szemben ülő kollégája, Stier András rábólint. Búcsú az ajtófélfától- Nem vesznek föl fiatalkorúakat - sóhajt Kaviczkiné. Sóhaja a fülledt melegnek is szól. A tizenhat éves lány hirtelenjében hagyott ott Barcson csapot-papot, hogy a katonaidejét töltő vőlegénye után siessen.- ...mégis alkalmazták az étteremben is - füstölög a férfi is. A nagy, zöldesszürke szemekben tanácstalanság. De láthatóan nincs elkeseredve.- Otthon a sütőiparban tizenhat évesen éjszakásként is dolgoztam - mondja aztán.- Voltunk mi már a tejiparnál, a söriparnál, a kórházban - szólal meg a mellette ülő, érte szurkoló leendő sógornő is.- A kórház - kap a szón a fiatal menyasszonyjelölt - az lett volna a jó. Lett volna türelmem a betegekhez. Ismerek betanított ápolónőket, akik még nincsenek tizennyolc évesek... - Egy pillanatra elhallgat, majd egy kis erőt gyűjtve folytatja: - A Mezőgépnél pedig, amíg az orvosi vizsgálathoz szükséges papírokért szaladgáltam - fölvettek valaki mást. Beharapja az ajkát. A tehetetlenség érzésével a düh is halmozódik. Bánja már, hogy olyan könnyen mondott búcsút az ajtófélfának. A szolgáltató iroda ajánlatában a remény kézenfogva jár a kétséggel. Sürgős, vagy nem?- Tövig jártam a lábamat - toppan be a szűk irodahelyiségbe egy magas, közép- kofú férfi. Szavaiból kiderül, nem először jár itt.- A kórház nem egyszerűen fűtőt, hanem szakképzett fűtőt keres! - panaszolja szemrehányó, egyre szélesebb gesztusokkal. Mintha teljesen be akarná tölteni az apró fogadószobát. Aztán a székre roskad.- Csak a nevemet ne! És a szakmám felől se érdeklődjön - tör ki belőle, ahogyan a bemutatkozás utáni pillanatokban ismét eszébe jutok. Nyugtatom, hogy csak az esete érdekel.- Gondolhatják - mondja megenyhül- ten - itt Szekszárdon, a kerámiaüzemben 16 forintos órabérért dolgoztam. Mondtam is a főnöknek, hogy egy húskonzerv is 18,50. Nem jött össze a háromezer se...- Hol érdeklődött már, hogy ode ne küldjem? - kérdezi Kaviczkiné rendületlen jóindulattal.- Sokfelé. Elmentem még a múzeumba is.- Még június 24-én kilépett. Miért nem jött hozzánk ismét és hamarabb? A számításba vehető munkahelyek sorolása közben Kaviczkiné rövidebb- hosszabb szüneteket tart, időt hagyva a gondolkodásra.- Itt vannak a címek, irodánk cégjelzésével. Hanem az egyik helyen járva a másik vállalathoz szóló papírt ne mutogassa...- Pedig a felesége nagyon rendes asszony - réved az ügyintéző a távozó után. Képzettség nélkül nehéz... Egy rövid, talán csak egy cigarettaszü- netnyi időre elfogytak a kliensek. Németh József, az iroda vezetője is bekapcsolódik beszélgetésünkbe.- Nehéz lenne megmondani pontosan, hányán keresnek a városban ilyenkor munkát. A nyár ezer lehetőséget kínál az alkalmi munkára. Van aki a szőlőkben segít, bontásokon dolgozik.- A bontások megérdemelnének egy misét - veti közbe Stier András - például az Arany János utcában.- Vannak, akik még a zsigereikben hordozzák a régi, szép idők optimizmusát - veszi vissza a szót az irodavezető - amikora legalacsonyabb presztízsű állásokban majd mindenütt fogadták a legképzetlenebb embereket is. Köztudott, hogy a munkaerőigény mérséklődött, a képzetlenek, félanalfabéták helyzete - különösen ha cserélgetik a munkahelyeiket - egyre nehezebbé válik.- A vállalatoknak negyedévenként kell jelezni a tervezett munkaerőigényt. Az álláshelyek száma 600-650 között „ingázik” a városban - mondja Stier András. - A mágnesszalagon 900 álláshelyet tudunk tárolni. Újabb jelentkezők Volt olyan nap, hogy ötvenen-hatva- nan is felkeresték az irodát. Most az újabb jelentkező, aki miatt beszélgetésünk félmarad, csinos, fekete gerjeni lány. A közelmúltban mondta föl a biztos, felszolgálói állását. „Jó helyről” azt ígérték neki, hogy az augusztus elsején nyíló Skála-büfében helye lesz, aztán kiderült - mint mondja -, hogy a pestiek valaki mást szemeltek ki a helyére. A szekszárdi albérletét is fel kellett mondania, mostolyan állást keres, ahová Gerjenből is be tud járni.- ...azért megpróbálunk a vendéglátó- iparnál is tájékozódni - mondja a lánynak az ügyintéző fülén a kagylóval. Ezen a hétfői napon ő a tizennyolcadik ügyfél. Még nincs tizenkét óra. BÓKA RÓBERT
