Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-23 / 172. szám
1987. július 23. KÉPÚJSÁG 5 Van rá szabály! Fürdés - kutyával Rekkenő hőség a bogyiszlói Holt-Duna-ágnál a szabadstrandon. A szokásjog szerint szigorúan elkülönülve pecások és fürdőzők. Utóbbiak között óvodáskorú kisgyerekek. Békés, kánikulai hangulat. A gyerekek sikonganak a vízben, a horgászok bóbiskolnak a parton. Úgy látszik, a halak is a vízben, mert kapás nincs. Újabb kocsi érkezik négy felnőttel. Gumimatracot fújnak, melyen óvatosan vízbe ereszkedik egy bekötözött karú fiatalember az egyik hölggyel. A másik hölgy az idősebb férfival közben pakol a kocsiból. Egyszerre csak egy fekete kutya ront elő, érdeklődő, „fajtiszta utcakeverék". Átrohangál a parton levő takarókon, megszaglássza, megnyalogatja a táskákat, kosarakat, gyerekjátékokat, majd lábát felemelve megszenteli az egyik kempingszéket. Nem szól senki semmit. Később az eb, megúnva a szaladgálást, a vízhez megy és-belelefetyel. Ekkor a régebben fürdőzők közül az egyik férfi - civilben orvos - odafordul a gu- mimatracos nőhöz:- Kérem, asszonyom, kössék meg a kutyájukat, mert az állat fertőzött lehet bélférgekkel, a vízben a gyerekek elkaphatják.- Nem a mienk a kutya - hangzik a válasz.- De hisz az önök autójából szállt ki, nem?- Igen, de akkor sem a miénk. Nofene, gondolom. Itt egy jótét lélek, aki a szomszéd kutyáját elhozza egy kis kocsikázással egybekötött, fürdős kirándulásra. De mégsem. A parton maradt idősebb úr megszólal.- A kutya a miénk, és különben sem fertőzött, ha annyira odavannak, hétfőn megnézhetik a papírját! A válasz abszurditásán meghökkenve az egyik anyuka is közbeszól:- Ne haragudjon, de ez bennünket nem nyugtat meg, különben is, a gyerekek félnek a kutyától. Az őszhajú férfi több szót nem veszteget a dologra, elkapja a vízből kiódalgó ebet és bedobja a vízbe, ússzál! - felszólítással. Döbbent csend. A mamák megfogva a csemetéiket kimennek a partra, a kutya tempózik a vízben. Gazdái elégedetten nézik. A bekötözött karú kommentálja is a dolgot:- Majd, ha tábla lesz a parton, hogy kutyáknak fürödni tilos, akkor beszéljenek! Válasz nincs, csak a gyerekek nyafognak, hogy nem fürödhetnek és egy-két, fogak között eldünnyögött megjegyzés van a szocialista együttélés szabályiról. Amúgy a kutyás társaság részéről a későbbiek folyamán még sor került több nagy- és kisméretű szőnyeg kimosására is. A különböző bélférgek fertőzési veszélye miatt egyébként rendelet tiltja állatok vízbe engedését olyan helyen, ahol emberek fürödnek. Ajánlom figyelmébe önnek is kedves uram, aki az orrunk előtt a vízbe vágta kutyáját és az IX-45-84 rendszámú, sötétkék 1200-as Ladával közlekedik... F. KOVÁCS ÉVA Indonéziától (Tudósítónktól) Indonézia, az egykori holland gyarmat, mérhetetlen távolságra van Tamásitól. Jáva szigete a gyarmatosítás idején a legsűrűbben lakott terület volt. Kelet-Jávában van egy kis város, Kediri a neve. Ott született Christine Etske Clason, egy holland gyarmati tisztviselő lányaként. A gyarmat felszabadulása után a család hazatért Hollandiába. Christine Gro- ningenben elvégezte az egyetemet, majd megismerkedett egy tamási születésű kutatóval, dr. Tánczos Ottóval. Az ismeretségből házasság lett. Christine doktori értekezése a nők alkalmazásának szociális szerepét vizsgálja. A cím utáni oldalon egy kedvesen gyengéd ajánlás olvasható. Ez Christine férje anyai nagyanyjának szól. Szövege szabad fordításban a kő- Tamásiig vetkezőket tartalmazza: „Ezt az értekezést férjem nagyanyjának, Belvoncsik Józsefné, született Buglik Johannának ajánlom, aki 1884- ben született Bobro-ban, 1901 -ben kötött házassága óta Tamásiban él. Életében bőven részesedett azokban a nehe' zségekben, amelyek női és asszonyi helyzetéből adódtak. Vezette a háztartást és segítette férjét, annak munkájában: fiatalon özvegy lett, egy munkában eltöltött élet után mégis másoktól függ anyagilag. A hagyományos női tulajdonságok nem lettek volna elegendőek testi és lelki kiegyensúlyozottságának megőrzésére, emberi tulajdonságai, úgy a jók, mint a rosszak, azonban szerencsére segítették. A mai napig elfogadja azt a nehéz szerepet. Neki, akinek élete egyike a sok-sok asszonyi sorsnak, ajánlom ezt a munkát.” nR koppáN Harminchat év egy boltban (Tudósítónktól) Néhány percre megállt a kiszolgálás a Szekszárd-Sárköz és Vidéke Áfész sióagárdi 20-as számú vegyesboltjában. A rövid bensőséges ünnepség keretében, az éppen ott tartózkodó vásárlók, eladók jelenlétében, a Mészöv, a szövetkezet és a tanács vezetői meleg szavakkal köszöntek el Pesti László boltvezetőtől és feleségétől, akik több évtizedes hűséges és eredményes kereskedői munka után nyugdíjba vonultak. Csapó Jenő, a szövetség elnökhelyettese emlékezett a köz- megbecsülésnek örvendő idős házaspár fáradságot nem ismerő tevékenységére, a falu, a lakosság szolgálatában eltöltött munkás életére. Laci bácsi 36 évig, Vica néni 31 évig dolgozott ugyanabban a boltban, egymást segítve, a közért. Példás helytállásukat méltatta Béres Vilmos áfész-elnök, majd átadta a szövetkezet által alapított „A munkában töltött évekért” emlékplakettet, emléklapot és egy kétszemélyes tambovi jutalom útról szóló értesítést. Boda János szb-titkár a szak- szervezet ajándékával és virággal kedveskedett, Nagy Jánosné, a községi tanács elnöke pedig átnyújtotta Pesti Lászlónak a „Sióagárd fejlesztésében végzett kiváló munkáért” kitüntetést. A megható pillanatokban arra kértük a most is energikus, tettrekész Pesti Lászlót, szóljon pályájáról, összegezze munkás életének tapasztalatait.- „A Hangyánál” kezdtem, mint kereskedősegéd. Itt kiváló minősítést kaptam. 1951. február 20-tól vagyok ebben a boltban, először a Sióagárdi Földművesszövetkezet alkalmazottja, majd egyesülés után a Szekszárd-Sárköz és Vidéke dolgozója. Ebben a boltban töltöttem el közel négy évtizedet. A falu, az emberek szeretete mindig a helyemen tartott. Állandóan emberközelben lenni, ez jelentette számomra a legnagyobb örömet. Boldog voltam, ha a vevő megelégedetten távozott. Ennek érdekében a hiányzó áruféleségekért elmentem és lehetőség szerint beszereztem. A pult mögött álló ember munkájában a bizalom, a kapcsolattartás az egyik legfontosabb, és persze a tisztesség. A panaszkönyvet nem ismerem, de a leltárhiányt sem. A kereskedelmet csak megszállottan szabad csinálni. Szolgálni kell a vevőközönséget. A mi munkánk kicsit politikai munka is. Ha elégedett a lakosság, az stabilizáló tényező. A boltosnak ismerni kell a lakosság személyes gondjait. Sokat köszönhetek a munkatársaimnak, különösen feleségemnek, aki letette a szakmunkásvizsgát és mindvégig hűséges segítőtársam volt. A szülők példája nyomán a lányom is kereskedő lett. Jelenleg Szekszárdon a Korzó Áruházban eladó.- Ha visszagondolok pályámra, voltak jó, de nehéz évek is, összességében azonban csodálatosan szép volt, úgy elrepült, mint egy álom. Lejegyezte: LEMLE ZOLTÁN Újraéled egy évszázados fa Az iregszemcsei nevelőotthon igazgatója, Ürményi Győző, aki korábban 11 évig nevelőként dolgozott a hatalmas park közepén álló ódon kastélyban, egy napon kivágatta százados szilfáinak legnagyobbikát. Nem mintha elszánt természetromboló barbár volna, hanem azért, mert ezt az óriási fát is elérte a rohamosan terjedő szilvész okozta pusztulás. Tehát ott feküdt a porban a majd tíz tonnás, több méter átmérőjű törzs immár élettelenül, lombjavesztetten. Egészen július elejéig, aztán megyénk fafaragói Láng György vezetésével „a maguk lelkét lehelve belé” új életre keltették a nevelőotthon körülöttük kíváncsiskodó gyermekei szeme láttára. Ha eddig némi mesei pátosszal beszéltünk a faóriás sorsáról, ezután még indokoltabb ez a hangvétel, ugyanis népi gyermekjátékokat faragtak belőle: hintalovat, ökröshintát és kakasost. De nemcsak szép, kedves játékokkal gazdagodott idén az iregszemcsei intézet. Itt ütötték föl táborukat amatőr díszítőművészeink is. Dr. Németh Pálné irányításával a nevelőotthon tanárai tanultak szőni, hímezni, hogy tanítványaiknak átadva a frissen szerzett tudást, ügyességet - szépíthessék belső környezetüket, valóban otthont varázsolva maguk köré. PAPP GYŐZŐ Fotó: KIS PÁL ISTVÁN Népi gyermekjátékok Új „lelket” kap az öreg szil Orvosok társadalmi munkában Uj központi ügyelet épül Dombóváron Általában nem kelt feltűnést egy-egy társadalmi munkában készülő létesítmény építése. Amiről szólunk mégis figyelmet érdemel, és talán követendő például is szolgálhat. A helyszín Dombóvár, a kórház területén, a rendelőintézethez csatlakozó építkezés. A külső és belső válaszfalak állnak, tető alatt van a 250 négyzetméter alapterületű épület. A belső munkálatokat is megkezdték. Az építkezés körülményeiről kérdeztük - ezúttal nem a beruházó képviselőjét, nem is a műszaki ellenőrt, hanem - dr. Katatics Imre körzeti főorvost, az építkezés mindenesét. Miniszteri rendelet írja elő, mondja, ahol több körzeti orvos működik központi ügyeletet kell létrehozni. Eddig ez a rendelőintézet a bőr- és nemibeteg-gondo- zó helyiségeiben működött. Ez higiéniai szempontból is erősen kifogásolható, ráadásul szűkösek a helyiségek is. Volt rá eset, hogy egyszerre három beteg érkezett az ügyeletre és az egyiket a földre kelett fektetni. Korábban a kórház vezetése már foglalkozott az ügyelet bővítésének kérdésével, de az akkor elkészült terv nem valósult meg. Tavaly áprilisban a körzeti orvosok értekezletén - ahol jelen volt a városi pártbizottság és a tanács képviselője is - született meg az elhatározás egy központi ügyelet kialakításáról. Itt kap majd helyet a kardiológiai gondozó is. A városi tanácsnak ötszázezer forintja volt áz építkezésre, a körzeti orvosok pedig társadalmi munkában vállalták a szakemberek és a segédmunkaerő biztosítását, az anyagbeszerzést, és a munkák helyszíni összehangolását.- Hogyan szerzik az orvosok a szakembereket, az anyagot?- Felkerestük a város és környék vállalatait, szövetkezeteit, elmondtuk, hogy mit szeretnénk csinálni és kértük segítségüket, „ki mit tud”, adjon alapon. A vezetők nemcsak szavakban' támogatják az építkezést. Különösen sokat segített a TÁÉV, a Láng Gépgyár, a MÁV, az UNIÓ szövetkezet, a dombóvári és a ka- posszekcsői termelőszövetkezet. Ez úton is megköszönjük minden támogató segítségét. Csak ilyen összefogással lehetett elérni, hogy most 4-500 ezer forint felhasználással az épület már áll.- Hogyan folytatódik a munka?- Az idén a városi tanács további egymilliót költ az építkezés befejezésére. Április végén városkörnyéki tanácselnöki értekezleten számoltam be az építkezés állásáról és kértük a helyi tanácsok anyagi hozzájárulását is. Mintegy 460 ezer forint felajánlás érkezett. A körülbelül 3,5 - 4 milliós költségből körülbelül kétmillió már van. A hiányzó l,5 - 2 millió az orvosok társadalmi munkája. Bútorok vásárlására a megyei tanácstól kaptunk ötvenezer forintot, a korház is ad kisebb értékű műszereket, berendezéseket.- Kik vesznek részt a társadalmi munkában?- Valamennyi körzeti orvos idejéhez, lehetőségeihez mérten dolgozik. A munkák zömét - beleértve a helyszíni „művezetést” is - dr. Haszonics József kollégámmal együtt végezzük - teljes szabadidőnkben.- A társadalmi munka fő szervezője és a korház között forró drót van - mondja Fehérvári Ferenc, a kórház gazdasági igazgatója -. Az építkezés pénzét,a kórház kezeli. Ide folynak be a tanácsok felajánlásai is.- Mikor fogadhatja az első betegeket az új központi ügyelet?- Igaz, hogy határidőt nem vállaltunk, de az épületet November 7-re szeretnénk átadni. SZABÓ GYŐZŐ Utoljára a pult mögött „Tessék választani!”
