Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-23 / 172. szám

6 NÉPÚJSÁG 1987. július 23. Négy arany Budapesten Budapesten befejeződött az utánpót­lás korúak országos kerékpáros pálya­bajnoksága. A Tolna megye színeit képviselő szek­szárdi lányok remek szerepléssel két el­ső helyezést szereztek, továbbá a serdü­lők és junior fiúk mezőnyében szintén szekszárdi, illetve tamási győzelem szü­letett. Eredmények: Nők, serdülők 1500 m üldöző: 1. Bertus Tímea, 3. Szabó (mind­kettő Szekszárd). Ifjúságiak 2000 m ül­döző. 1. Szabó Kovács Beáta. 4. Tölgyesi (mindjettő Szekszárd). Serdülő fiúk 750 m időfutam: 5. Kasza, 7. Kajtár (mindket­Annak ellenére, hogy a brazil labdarú­gókat az utóbbi hetekben számos ku­darc érte, az országban továbbra is a fut­ball az első számú sportág. Az Ibope Intézet közvélemény-kutatá­sa alapján viszont a legnépszerűbb sportoló nem labdarúgó, hanem a For- ma-l-es autós világbajnokság állovasa, Ayrton Senna. A szavazók 17,5 százaléka jelölte Sen­tő Szekszárd). 2000 m üldöző: 3. Kajtár, 6. Kasza (mindkettő Szekszárd). 3000 m csapat: 2. Szekszárdi Spartacus (Kasza, Kajtár, Havasi, Gauk). 20 km-es pontbaj­nokság: 1. Kajtár Zoltán, 4. Kasza (mind­kettő Szekszárd). Junior fiúk, 30 km-es pontbajnokság: 1. Egyedi Zoltán (Tamá­si). Úttörők, fiúk: 2000 m üldöző: 8. Va- nitsek (Szekszárd). 2500 m csapat: 5. Szekszárdi Spartacus (Vanitsek, Steig, Istlstekker). 15 km-es pontbajnokság: 3. Vanitsek (Szekszárd). Gyermekek, fiúk 824 m: 3. Arató (Tamási). 1236 m csapat: 3. Tamási Spartacus (Arató, Szá­lai, Kudari). nát, aki a labdarúgó Zicót (I2,3), a hi­vatásos ökölvívó Adilson Maguila Rodri- guest (9,2) és egy másik labdarúgót, Ca- recát (8,3) előzött meg. A labdarúgók népszerűségi listáját nagy fölénnyel vezeti Careca (36,1 száza­lék). A sokáig a brazilok kedvencének szá­mító Zicónak (I8,l) itt is csak a máso­dik hely jutott. Kézilabda Felkészülési torna Dunaföldváron Fonyódon a Balaton Kupa „B” cso­portjának öt csapata mérte össze tudá­sát A résztvevők között Tolna megye is érdekelt volt, hiszen a dunaföldvári férfi kézilabdások is pályára léptek. A Duna- parti település képviselői az NB l/B. lista­vezetője, a Tapolca elleni döntetlen mér­kőzéssel gólkülönbséggel maradtak le a döntőbe jutásról. A találkozók mindezek ellenére jól szolgálták a Dunaföldvári Spartacus együttesének felkészülését. Eredmények: Dunaföldvár-Tata 25- 21, Dunaföldvár-Nagyatád 30-25, Szé­kesfehérvári Szondi SE-Dunaföldvár30- 26, Dunaföldvár-Tapolca 31-31. * A hét végén, pénteken, szombaton és vasárnap másodízben rendezik meg Du- naföldvárott, a Dunaföldvár Kupa kézi­labda-tornát, amelyen a lengyel Opole mellett az NB l/B-s Dunaújvárosi Kohász, az NB ll-ben szereplő házigazda listave­zető Dunaföldvári Spartacus, a Lajosmi- zse, valamint a megyebajnokságban szereplő Dunaújvárosi Volán csapata méri össze tudását a gimnázium és az egyesület közös pályáján. A megnyitó péntek délután 6 órakor lesz, a körmér­kőzéses torna ünnepélyes eredményhir­detését vasárnap 11,30-kor tartják. Senna a legnépszerűbb SporTolna - harmadszor Nevezési határidő: július 25. A győzelem értéke A rekord értékesebb a győzelemnél - vallja Marina Sztyepanova, a 400 m-es gátfutás világcsúcstartója és 1986-os Európa-bajnoka. A tapasztalt, 36 eszten­dős szovjet sportolónő szerint kiemelke­dő csúcsot felállítani nehezebb, mint olimpiai bajnokságot nyerni.- Rekordot elérni kicsit az emberi telje­sítőképesség határának legyőzését is je­lenti - mondta Sztyepanova. - Az olim­piai győzelem pedig sokszor annak jut, aki társainál jobban bírja az idegi harcot. Sztyepanova későn, csak 27 éves ko­rában kezdett el atletizálni, amikor a sportolók közül többen már pályafutásuk befejezésére gondolnak. Saját példája is bizonyítja, hogy az aktív sport időtarta­mát nem lehet behatárolni. Első rekordját a 400 m-es gátfutásban 29 éves korában állította fel.- A sportoló legalább annyit dolgozik, mint egy fizikai munkás. A mai sportban a terhelés fantasztikus méreteket öltött - hangoztatta Sztyepanova, aki napi 2-2,5 órát edz. Évente II szabadnapja van, eb­ből az igazi pihenőnapok általában a ver­senyek előtti időszakra esnek. Ekkor szenvedélyének hódol, moziba jár. A na­gyobb viadalok előtt viszont klasszikus szépirodalmat olvas. A dombori SporTolna, az úszásból, fu­tásból és kerékpározásból álló speciális háromtusa az utóbbi időben kétségkívül hazánk egyik legnagyobb, legnépsze­rűbb triatlonversenyévé nőtte ki magát. A festői szépségű környezet, a kiváló szervezés és nem utolsósorban a remek hangulat évről évre a testmozgás és az egészséges életmód híveinek százait vonzza erre az erőpróbára. A rendezők minden alkalommal újabb és újabb meg­lepetésekkel várják a résztvevőket: a ta­valyi pajtás triatlon után, idén az úgyne­vezett mini triatlonnal bővül a programkí­nálat. Az augusztus 15-16. között sorra ke­rülő Ili. SporTolna első napjának beveze­téseként a legkisebbek bizonyíthatják felkészültségüket: délután 13.30 órakor 200 méter úszás, 5 kilométers kerékpá­rozás és 1 kilométer futás vár a legfeljebb 14. életévét betöltött korosztályra. Ezt kö­vetően az egyéni mini triatlon várja a fel­nőtt érdeklődőket 1000 méter úszással, 20 kilométer kerékpározással és 5 kilo­méter futással. Másnap, 16-án vasárnap reggel 8.30 órai kezdettel az egyéni verseny illetve a már jól ismert „én úszom, te kerekezel, ő fut” mottóval jellemezhető csapatváltó mezőnye állhat rajthoz. A nőkre 2 kilomé­ter úszás, 45 kilométer kerékpározás és 10,5 kilométer futás vár, a férfiaknak az úszás kivételével a távok dupláját kell teljesíteni. Bár a III. dombori SporTolna megnyitó­jának időpontjától még több mint három hét választ el, az előzetes nevezési határ­idő e hét végén lejár. A szervezőbizottság július 25-ig, tehát szombatig fogadja a jelentkezési lapokat, valamint a postautalványt, amely a 200 forint nevezési díj befizetését igazolja. Nevezni az alábbi címre lehet: KISZ Tolna Megyei Bizottsága 7100 Szek­szárd, Beloiannisz u. 2. Ellenérvek az ellenzőknek (IV.) Az autósport és a szériagyártás Kesjár Csaba a magyar autósport leg­nagyobb ígérete, az egyetlen hazai autó- versenyző, aki Forma-3 versenyeken in­dul, jelenleg az NSZK nemzetközi baj­nokságában igyekszik minél több ta­pasztalatra szert tenni. A roppant ke­mény küzdelmekben világszínvonalú csúcstechnológiát képviselő konstruk­cióban, egy Dallara autóban versenyez, a nagyhírű Schübel team második számú pilótájaként. Há valaki ismeri a pálya-ver­senyautók újdonságait a magyar autó- versenyzők közül, akkor az ő.- Milyen újdonságok találhatók az ön Dallara kocsijában, és általában a leg­modernebb versenyautókban, amik idő­vel átkerülhetnek a mindennapi, utcai autókba? - kérdeztük Kesjár Csabát.- Két területen tudom elképzelni, hogy hasznára lesznek a mai Forma-kocsiknál tapasztaltak a normál szériagyártásnál - válaszolta a fiatal bajnok. - Az egyik a különleges anyagok. Általános tulajdon­ságuk, hogy könnyebbek és mégis erő­sebbek a korábban használatosaknál. Nagy a szakítószilárdságuk, és elég me­revek. Gyakran ezek kombinációjából alakítják ki az éppen szükséges és leg­jobb újdonságot. Ami például még né­hány éve is lehetetlennek tűnt volna, ma már műanyag féktárcsa is létezik! Ez Kesjár Csaba a megoldás biztosítja a fékerő állandósá­gát, kisebb a hőmérsékletingadozás miatti változás, és jobb az anyag hőelve­zető képessége. A súlycsökkentés és a szilárdság növelésére vezették be a magnézium és a titán különféle ötvöze­teit, s bizonyára lesz olyan alkatrésze a jövő autójának, amelyet most még csak versenyautókban próbálgatunk. Olyan alumíniumötvözeteket építenek be pél­dául az én versenyautómba is, amelyek kemények, mint az üveg, de nem töréke­nyek! Az egyes karosszériaelemeket szend- vicsszerkezetszerűen építik. Ezt a mód­szert a repülőgép-technológiából vették át, és biztos, hogy idővel meghonosodik a nagysorozatban gyártott gépkocsik­ban is. S ha már a repülőgépgyártás ke­rült szóba, óriási fejlődés előtt áll az au­tóipar az aerodinamika terén. A verseny­autókban ez elsősorban a teljesítmény fokozásának és a jobb tapadás, illetve út­tartás biztosításának eszköze. Az utcai járművek esetében a gazdaságosság, a kisebb fogyasztás elérése és, mivel ke­vesebb üzemanyagot kell elégetni, a kör­nyezetvédelmi szempontok miatt javítják szinte napról napra az úgynevezett cw- értéket, a légellenállási mutatót. így vég­ső soron mindannyiunk zsebbevágó kér­désévé válik, felhasználják-e az autógyá­rak a versenyautókon szerzett tapaszta­latokat - mondta befejezésül Kesjár Csa- ba- (Vége) ROÓZ PÉTER Kisebb lépésekkel... Elénk Vitd. alakult ki megyei futballberkekben az újrendszerű serdülőbaj­nokság megszervezése ürügyén. Örvendetes módon megyénkben is, amit a labdarúgóaktíva is hűen visszatükrözött. Tulajdonképpen arról van szó, hogy mi­ként lehetne a diáksportkörökben, diáksport-egyesületekben kínálkozó lehető­ségeket meglovagolni, a serdülőbajnokságok javára kamatoztatni? Mert az kü­lönösebb helyzetelemzés nélkül is megállapítható, hogy az általános iskolákban megalakított sportkörökben a futballé a vezető szerep, vannak olyan szakcso­portok, amelyekben a lányok is ezen sportág mellett teszik le a voksukat. Az előállt helyzet következményeként több megyében egyfajta párhuzamos­ság figyelhető meg az általános iskolás korúak versenyeztetési rendszerét illetően. Van külön bajnokság az egyesületi serdülőcsapatoknak és ugyanabból a gyerekanyagból a DSK-nak. Látszólag igazuk van, több játéklehetőség, s ha már diáksport-egyesületek is előtudják teremteni a folyamatos bajnoki szerep­léssel járó anyagiakat, akkor miért né ?! Csupán egy aggályom, fajsúlyos kérdé­sem van ezzel kapcsolatban: kinek és kiknek több játéklehetőség? Minden va­lószínűség szerint azoknak, akik már egyébként is a patinás, vagy kevésbé pati­nás állami sportegyesületek aktív labdarúgói. A tanulóifjúság nyolcvan százalé­ka egy kimutatás szerint nem sportol semmit. A diáksportköröknek, -egyesüle­teknek elsősorban az a küldetésük, hogy őket mozdítsa el a vészes mozgássze­génységben testet öltő holtpontról. Gyanítom, hogy a fentebb már vázolt párhu­zamosság során - éppen az iskolák között is elburjánzó eredménycentrikus miatt - a nyolcvan százalék - nagy többsége marad partvonalon kívül. Az MLSZ persze tapsol, hogy az iskolai sportot tökéletesen sikerült a minőségi labdarú­gás, a hőn óhajtott felfelé áramoltatás szolgálatába állítani. Örvendetes, hogy a Tolna Megyei Labdarúgó Szövetség más aspektusból közelíti meg a kérdést. Elsősorban a tömegsport, a gyerekek mozgásszükségle­te oldaláról. Aztán az óhatatlanul előálló minőségi szelekciót is, tekintettel a terü­leti, körzeti sajátosságokra is később megoldanák. Lépni, közelíteni az alsófokú intézmények felé jelszóval, úgy képzeli a megyei szakszövetség, hogy az iskolai sportkörökre, -egyesületekre épített serdülőbajnokságé a jövő. Már most letet­ték az asztalra, vitára bocsátották újsütetű, merész leképzelésüket. Az elmélet szép, az iskolák vetélkedjenek egymással, a focival, ennek a nagyszerű játéknak a ma még itt-ott fellelhető grundromantikájával csempésszük vissza a sportéletet az iskolába! A vita előtt már valahogy bent volt a levegőben, hogy a megye sportkultúrája, sportmozgalmi sajátosságai miatt a gyakorlat vágányán kisiklik ez a szép reményű elképzelés. Mert még korai, mondhatni nem érettek meg a feltételek. Pedig elméletben itt is minden nagyszerű. Kevés pénzük van az optimális feltételek megteremtéséhez a sportegyesületeknek és az iskoláknak is. Mi sem természetesebb, hogy a kevéske kis összeget átutalná a téesz az iskolának és enyhülne valamelyest az utazási, felszerelési gond. Szerencsés esetben -ha a tantestületben akad egy olyan testnevelő, aki a focit szívügyének tekinti, aki jártas a sportág világában és nem utolsósorban belső késztetést érez arra, hogy testnevelő edző legyen - az egyesületek válláról lekerül a teher, az if­júsági csapat kész játékosokat kap, amelyekből mára felnőttgárda is profitálhat. A kapcsolat megyénkben is közel sem felhőtlen. Makacsul járja a saját öntör­vényű útjait mindkét fél. Óhatatlanul szükség van az érdekfeltáró-, egyeztető ösz- szejövetelekre, amelyek után közös nevezőre kell jutni. Például ott, ahol szüksé­ges az egyesület a segédedzőjét is adja, mert abban nem sok köszönet lesz, ha egy kézilabda-szimpatizáns, vagy egy tornát imádó testnevelő viszi a focicsapat ügyeit. De ott bujkál bennem a bizonytalanság: vajon ki, milyen szerv, fizetett al­kalmazott, avagy társadalmi munkás megy ki a helyszínekre, életközeibe, mint­egy előremozdítandó a közös nevezőre jutást? A válasz kézenfekvő: a területi­leg illetékes sportszerv és hozzákapcsolódó társadalmi apparátusok tagjai. Mint ahogy ezt megtették Pakson és a város környékén, ahol jogosan büszkék a jól szervezett, pergő serdülőbajnokságukra. A többi körzetnek kellene előbb megközelítenie őket, s ha ez megvan, utána lehet csak beszélni arról a minőségi lépésről, amit már most a labdarú­góaktíván megcélzott a megyei szövetség, az iskolákra épített serdülőbajnok­ságról. DG Ulég mielőtt bárki is hozzálát valamihez, van egy javaslatunk: mielőbb tüntessük el a feltűnő csúnya foltokat! Mindegy, hogy milyen, de valamilyen baj­nokság legyen Tamási és Bonyhád környékén is. BÁLINT GY. r Átigazolási döntések az MLSZ-ben Szerdán négy, régóta vajúdó ügy vé­gére tett pontot - első fokon - az MLSZ Átigazolási Bizottsága. Három esetben Vasas kontra MTK-VM vitáról volt szó, Gyimesi klubválasztásában pedig a Bp. Honvéd és a Rába ETO volt érdekelt. Először Lehota Istvánt, a Dunaújváros csatárát, valamint az MTK-VM részéről Brünyi Béla szakosztályvezetőt, a Vasas képviseletében pedig Tóth János elnök- helyettest és Genzwein Ferencet, a lab­darúgó szakosztály technikai vezetőjét szólította a terembe Góliás Róbert, az MLSZ átigazolási bizottságának elnöke. Mindenekelőtt egy levelet olvasott fel, amelyben a dunaújvárosiak közölték: ők ebben az ügyben többet nem utaznak fel Budapestre, de bármi is legyen a bizott­ság döntése, azt tudomásul veszik. A tényállás a következő volt: ez év má­jus 13-án Lehota aláírt egy úgynevezett előszerződést, amelyben vállalta, hogy a Vasashoz igazol. Később ezt visszavon­ta, s választott új klubjaként az MTK-VM- et jelölte meg. A felek felsorakoztatták érveiket. Leho­ta újfent megerősítette, hogy csakis az MTK-VM-ben akarja folytatni pályafutá­sát, s ezt szakmai indokokkal is alátá­masztotta. Végül bizonyossá vált, hogy a felek nem tudnak megegyezésre jutni, a döntés az átigazolási bizottságra várt. És végül a következő: Lehota érvényes szerződése lejártáig, 1988. június30-ig a Dunaújvárosi Kohász játékosa marad, és 1988. június 15-ig kizárták az átigazolás­ból. Feltéve, ha: 1. nem mond le a május 13-i, Vasashoz szóló előszerződésének visszavonásá­ról, mert ebben az esetben mehet a pi­ros-kékekhez; 2. a Vasas és az MTK-VM meg nem ál­lapodik egymás között a játékos átigazo­lásáról (ez eddig még nem történt meg). A döntést a Vasas tudomásul vette. Le­hota bejelentette, hogy fellebbez. Ezután Farkas Tibor átigazolási díja került terítékre. Mint ismert, a Vasas válo­gatott hátvédje az MTK-VM-hez igazol. A piros-kékek 1,5 millió, a kék-fehérek csak 1,2 millió forint átigazolási díjat tar­tottak méltányosnak. A végső döntés az, hogy Farkas átigazolási díja 1,4 millió fo­rint. Ezt mindkét fél elfogadta. Következett Kiss László ügye, aki beje­lentette: nem akar visszamenni a Vasas­hoz, hanem az MTK-VM-et választja. Kiderült, hogy Kiss utolsó, még a Va­sashoz szóló szerződését 1984. nyarán írta alá, s ez tavaly nyáron lejárt. Végül ez a tény számít lényegesnek. Mivel Kiss Lászlónak nincs érvényes szerződése a Vasassal, bárhova igazolható. Átigazolá­si díját 900000 forintban állapították meg. E döntés ellen a Vasas fellebbezett. Ezután elhangzott - ez még Kiss előtt is ismeretlen volt -, hogy a napokban a bé­csi Rapid képviselője jelentkezett a Va­sasnál. Az osztrákok szeretnék megvá­sárolni a csatárt. Befejezésül Gyimesi László esetét tár­gyalták. A bizottság döntése: az 1984- ben megkötött szerződés értelmében 1989. június 30-ig Gyimesi a Bp. Honvéd játékosa, s ezt a kölcsönadás ténye nem érvénytelenítette. Gyimesi két évig még a Honvédé marad.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom