Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-14 / 164. szám
4 Képújság k 1987. július 14. Moziban Kétségbeesve keresem Susant Madonna, az amerikai rock-, vagy inkább popsztár alig méhány évvel ezelőtt tűnt fel a világot jelentő deszkákon, s ez az idő bőségesen elegendő volt ahhoz, hogy az Egyesült Államokban - mely ország amúgy is szereti magát a legek földjeként reklámozni - kikiáltsák a világ egyik legérdekesebb, legtehetségesebb, legszebb, stb. előadóművészének. Nem tudni, Madonna miként reagált mindezekre a jelzőkre, valószínűleg nincs különösebben ellenére a felma- gasztalás, hiszen mindegy, hogy mit, a lényeg az, hogy beszéljenek róla - ha csak jót, az még külön szerencse is. Sokaknak, köztük jelen sorok írójának sem tetszik ez az elvtelen ajnározás, attól tartok azonban, hogy ez az állásfoglalás nem készteti komolyabb számvetésre Madonnát - a rajongók milliói pedig édeskeveset törődnek a fenntartásokkal. Az énekesnő egyébként - ami igaz, az igaz - aratott már néhány figyelemreméltó sikert, elsősorban a discpműfajban, ahol kifejezetten középszerű dalaival időnként a slágerlista vezető pozícióit is megcélozta. Madonna azonban nemcsak a zene, hanem a film világába is előszeretettel tesz kirándulást. Megismerhettük őt, mint állítólag kiváló Marylin Monroe-imitátort, bár ez a két egymás mellé helyezett fényképen nem tűnt ki igazán látványosan. Azután nemrég készült vele egy olyan „alkotás”, ami hazánkba legfeljebb videokazetta formájában vetődik el, és amelyben Madonna kendőzetlenül feltárta kézzelfogható kvalitásait. Mozijainkban most debütált első alkalommal, a Kétségbeesve keresem Susant című „vígjátékkal”. Természetesen főszerepet játszott, ám a bemutatkozás meglehetősen vegyes érzelmeket váltott ki. A vérszegény történet a szokványos személycsere-helyzetkomikumra épül, s ebből az ősrégi fogásból próbál a rendező - Susan Seidelman - másfél órára való témát kifacsarni. A szeretetre vágyó Roberta - akinek lelki problémáit fürdőkádügynök férje természetesen képtelen megérteni - szabadidejében apróhirdetéseket böngész. Az újságban találkozik a „Kétségbeesve keresem Susant!” felhívással, a elhatározza, utánaered a rejtélynek. Azonban vészes emlékezetkihagyásá- nak(!) eredményeként kellemetlenséget okoz az elkényeztetett asszonynak. Ám ekkor jön az extravagáns Susan - azaz Madonna - s unott nyugodtsággal, de mégis határozottan intézkedik, egymás után csavarja ujjai köré a férfiakat, s közben, csak úgy mellékesen egy bűntény összegubancolódott szálait is felgöngyölíti. A befejező képsorok már egy színes hetilap első oldalán integetve mutatják a szenzációs nyomozás eredményeként világhírnévre vergődött Susant és Róbertét. A mozivásznon pergő gyermeteg sztori még könnyű, felhőtlen nyári szórakozásnak is csak nagy adag jóindulattal fogadható el, de inkább bosszankodásra, mint kikapcsolódásra ad alkalmat. A film talán legérdekesebb, sajnos, nagyon rövid pillanatai a New York-i utcát bemutató képsorok. Közben jellegzetes zenei aláfestést hallhatunk, szerencsére Madonna közben csak sétál és nem énekel. SZERI ÁRPÁD Hangverseny Kőröshegyen koncertezett a madrigálkórus Majd két évtizede már, hogy az Országos Filharmónia nyaranta orgonahangversenyeket rendez a több mint kilenc- száz éves, ősi magyar település műemlék templomában. Az egykori ferences templom és kolostor a XV. század végén épült, gótikus stílusban. A kolostor a XVI. században elpusztult. A templomot a XVIII. században átépítették, majd legutóbb 1969-70-ben helyreállították. Azóta szól a muzsika a festőién szép balatoni táj egyik ékességének is nevezhető kőröshegyi műemlékben, a hazai és külföldi idelátogatók gyönyörűségére. A rangos rendezvénysorozaton, melyre meghívást kapni is egyfajta elismerés, ez évben olyan kitűnő orgonaművészek lépnek fel, mint Jan Vladimir Michalko Csehszlovákiából, Herbert Manfred Hoffmann az NSZK-bóL Florin Chiriachescu Romániából és Lehotka Gábor. A kórusok közül elég ha megemlítjük a Magyar Rádió Gyermekkórusát vagy az Ars Renata énekegyüttest. Az idei öt koncertből álló sorozat második hangversenyén Elekes Zsuzsa orgonáit és közreműködött a szekszárdi Szövetkezeti Madrigálkórus Jobbágy Valér karnagy vezetésével. A tehetséges fiatal orgonista Buxtehude, J. S. Bach- és Widor-műveket játszott belső átéléssel, érzékeny dinamikával, hatásosan. A madrigálkórus Byrd: Glória, Gesual- do: O vos omnes, Schütz: Deutsches Magnificat, Poulenc: Laus Regi és Si gueris, valamint Szokolay: Cantate Domino című kóruskompozíciókat adta elő. A templomot teljesen megtöltő, mintegy 4-500 főnyi közönség az elhangzottakat nagy tetszéssel fogadta. A kőröshegyi koncert egyben a madrigálkórus évadzáró hangversenye volt. LEMLE ZOLTÁN Könyv Munkásmozgalom a Vajdaságban 1890—1914-ig Egy fontos forrásmű Rádió Hány levelű a lóhere? Valamit nem értek. Hogyan lehet egy kalap alá venni a véletlen, kedvező sorsfordulatokat, rajtunk kívül álló okok miatt számunkra jól alakuló történéseket a .rendszeres, megfontolt munkán, átgondolt döntésen alapuló eredményekkel, sikerrel. Fortuna Istennő segedelme természetesen elkél a hangyaszorgalmú, jövőjét tudatosan alakító polgártársainknál is, de a legnagyobb tévedés volna kizárólag ennek betudni gyarapodásukat, anyagi-erkölcsi előrelépésüket. Ezek, a korántsem elméleti határok mosódtak össze Gácsi Sándor vasárnap délutáni ri- portmüsorában. Négylevelű lóhere, avagy ki miben bízik címmel hallgathattunk meg félórás összeállítást, amiben a megszólaltatott négy ember mindegyike vállalkozásának és azt tudatosan végigvitt munkájának köszönhette egzisztenciáját, vagy éppen jó közérzetét. Nem kizárt persze, hogy a vállalkozás, az ismeretlennel, vagy a piac farkastörvényeivel, esetleg az időjárás kiszámíthatatlan változásával való szembenézés, a kockázatvállalás miatt kapott az adásban nagyobb hangsúlyt a kelleténél a szerencse. Ez végül is szemlélet és egyéniség kérdése. Egy azonban biztos, a főszereplő a lassan, hosszabb idő távlatában gyarapodó kereskedő, termelő volt, akinek a befektetett energiája a széljárás ellenére is hosszú távon megtérült. Megismerkedhetünk az állami vállalatnak 18 esztendeje hátat fordított állatkereskedővel, aki változatossága miatt szereti foglalkozását, a műszaki bizományi üzletet nyitott fiatalemberrel, számára a szabadság, az, hogy önmaga fönöke lehet, jelent mindennél többet. Hallottuk a téesz-főágazatvezető érvelését: társasházát eleve úgy tervezte, hogy a szute- rént műhelyként bérbe adva nagy összeget lefaraghat a rezsiköltségből. És a hat elemit végzett szivattyú kezelő, aki otthon öt fóliával foglalkozik és napi 16-18 órás munka ellenére azt vallja, nem sok mindent kell csinálni, de azt a keveset jól. És még valami, bízni kell benne és szeretni. Mindnyájunk számára érvényes igazságok és néhány hétköznapiságában is érdekes ember, ez az, amiért feltétlenül megérte a félórát a rádió mellett tölteni, ügy érzem, feltétlenül hozzátartozik még az a szimpatikus, tartózkodásában is határozott, kényes kérdéseket is firtató riporteri stilus, ami Gácsi Sándort jellemzi. Mégis hiányérzete -maradt a hallgatónak mert a címre utáltán többet várt, mint a manapság gyakran tárgyalt, vitatott kisvállalkozások hátterét, pszichológiai megközelítését. Akár egy-két ellenpélda, akár egy hazardírozó, kizárólag a „jószerencséjében” bízó életfelfogás, sikeres, vagy sikertelen pálya felvillantása szélesíthette volna a kört. Mert ez, beleillik, vagy sem a szerkesztés koncepciójába, ugyancsak hozzánk tartozik...- takács Újvidéken 765 oldalas nagy könyv jelent meg a sokszínű vajdasági munkás- mozgalom 1890-1914 közti történetének válogatott dokumentumait a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt megalakulásától az I. világháború kitöréséig ösz- szefoglalva. A hatalmas kötet szerzői: Csehák Kálmán, Erényi Tibor, Kende János, Lőbl Árpád, Mészáros Sándor. Szerkesztette dr. Csehák Kálmán, s a szerkesztőségnek jeles jugoszláv szakértők voltak tagjai. Véleményező lektorai: dr. Danilo Keciő és dr. Andrija Radeniő. A nagyszabású történeti munka az Újvidéki Bölcsészeti Kar Történeti Intézete és az MSZMP Párttörténeti Intézetének tudományos együttműködési terve keretében készült, s a politikai és tudományos szempontból egyaránt fontos, a népek barátságát és a szolidaritás ügyét szolgáló, tengernyi okmánygyűjtemény ösz- szeállitását és kiadását elősegítette a Vajdasági Levéltár, a Vajdasági Forradalmi Múzeum, s a Szerémségre vonatkozó forrásanyag összegyűjtésében közreműködött Deák István jugoszláv történész is. Ismeretes, hogy Vajdaság (Szerémség, Bácska és Bánát is) elsősorban a nagybirtokok, a sok ezer holdas latifundiumok világa volt noha akadtak kis- és törpebirtokosok, szegényparasztok is, és a kiszolgáltatott agrárproletárok tömegét zsákmányolták ki nemcsak a földbirtokosok, hanem az ipari tőkések is, akárcsak másfelé is a monarchiabeli Magyarországon. Az idénymunkás agrárproletárok serege a táj jellegzetességévé vált, a földeken robotoló vándormunkások télen ipartelepeken igyekeztek keresethez jutni. Az éhbérek ellen kitörő aratósztrájkok hasonlítottak a korábban Békés és Csongrád megyében fellángolt földmunkásmozgalmakhoz, azoktól több nemzetiségű sajátosságukkal, dinamikusságukkal különböztek. Az „oszd meg és uralkodj!” elve alapján a monarchikus államhatalom magyar, valamint német legénységű csendőrséget és katonaságot vetett be nemzetiségi területeken a zendülők ellen, ahogyan idegen karhatalommal igyekezett megtörni a színmagyar vidékek földműnTévénapló Művészek és művek Marc Chagallra emlékezik a világ, aki száz éve született, s két év kellett volna még neki, hogy ezt az évfordulót is megérje. Vityebszkből indult el, nagyon szegény családból, a gyerekkor emlékei végigkísérték hosszú életét, s fáradhatatlanul idézte a vityebszki zsidó közösség mindennapjait. Korán kialakult sajátos stílusa, az 1908-ban festett Piros akt már az érett Chagall alkotása, s amikor két év múlva megérkezik Párizsba, a beérkezett művészt ünnepük barátai, Cendrars, Max Jacob, Appollinaire, vagy a festő Delaunay, Modigliani. 1915-ben visszatért hazájába, a forradalom kitörésekor Lunacsarszkij, akivel még Párizsban ismerkedett meg, a vityebszki kerület képzőművészeti népbiztosává nevezte ki, művészeti iskolát alapít, melynek tanárai között van El Liszickij és Malevics is. 1922-ben visszatért Franciaországba, s most már társául szegődik a világhír is, az Egyesült Államokban dolgozik, Mexikóban, Jeruzsálemben, dekorációkat készít a párizsi Opera számára, üvegablakot több katolikus templomba, s az ő freskója díszíti az ENSZ-palota egyik termét is. Vannak művészek, akik iskolát teremtenek, mások utánozhatatlanok, mint Chagall. A hatásoknak, amelyek érték, mint a kubizmus, alig van jelentősége, mert Chagall mindent átformál, s művészetében egyforma jelentősége van a valóságnak és a képzeletnek. Alakjait nem köti a nehézkedési törvény, a hegedűs a háztetőn muzsikál, a szerelmes a levegőben úszva köszönti kedvesét, titokzatos szakállas alakok szállnak Vityebszk felett, ebben az irreális világban minden a valóságból nő ki, de minden a festő szándéka szerint él és mozog. Egyszeri jelenség, aki utánozni próbálja menthetetlenül epigon lesz, sezaha- sonlíthatatlan eredetiség is hozzájárul Chagall méltó világhíréhez. A magyar Götz Jánost nemcsak a világhír kerülte el, rövid életében a hazai elismerést sem kapta meg. Egyelőre az utókor is mostoha hozzá: 1971 -ben halt meg, de neve hiányzik Németh Lajos nagy összefoglaló művéből, s az 1981 -es művészeti lexikonban is hiába keresem. Szekszárdon ugyan látható egy szobra, a Gemenc szálló előtti őz az ő alkotása, a szakirodalom azonban erről sem tud. Mosta tévé idézte fel emlékét, a szerkesztő-riporter D. Fehér Zsuzsa szólaltatta meg özvegyét, barátait, s mutatta be legjobb alkotásait. Götz János sorsa mindenképp tragikus. Amikor egy kerámiagyáros meghívására, akinek dolgoznia kellett volna, eljut Itáliába, csak annyi ideje van, hogy Firenzében megnézze Michelangelo Medici-kápolnáját, Rómába érkezve azonban hirtelen meghal. Az életmű nem befejezett, de a halhatatlansághoz ennyi is elég. Jelentős szobrász volt. A filmben látott munkák alapján a reneszánsz mesterek példája lebegett előtte, legmeggyőzőbben talán a Kálvária-sorozaton, amiről jó lett volna megtudnunk, hogy hol látható. Egyébként is szűkszavú méltatását kaptuk a műveknek, pedig szobrokról lévén szó, mindenképp fontos, hogy mekkora, miből készült, mi lett a sorsa. Az özvegy mondta el, hogy egy nagyobb, köztérre szánt alkotás ma is raktárban van, ami újra csak arra figyelmeztet, hogy legfőbb ideje igazságot szolgáltatni ennek a jeles, halálában is mellőzött művésznek. Művészetéről másként is esett szó az elmúlt héten, annak kapcsán is, hogy amatőrök jótékony célra felajánlották alkotásaikat, amiket árverésen értékesítenek. A híradóban néhányat láttunk is közülük, a Stúdió más amatőrökről elmélkedett, s bármennyi szó esett is a kérdésről, érdemes újra meg újra visszatérni rá. Az amatőrrel nyilván a profi áll szemben, de a kérdés itt már összekuszálódott, mert a profizmus feltételei formálisak, nálunk az úgynevezett Alap-tagság a választóvonal, jóllehet az Alap tagjai között jócskán vannak, akik az amatőr színvonal alatt dolgoznak. Helyesebb lenne a művész és dilettáns megkülönböztetése, mert még a főiskolai végzettség is kétes kritérium, hisz nagyon sokan elkerülték az iskolát, elég Suzanne Valadon vagy zseniális fia, Utrillo nevét említeni, s bizony Van Gogh sem. végzett rendszeres tanulmányokat, igaz, neki könnyű volt, mert ő volt Vincent van Gogh. Nálunk a kérdést komplikálja a naiv festők növekvő száma is, akiknek már önálló múzeumuk is van, s akik bizony gyakran nem is olyan naivak. Mindenesetre a mesterséget, tehát ami megtanulható, mégis csak meg kell tanulni, s az autodidakta itt nehezebb helyzetben van, mert saját kárán tanul, lassan, sok félreértéssel. A lángésznek viszont egyetlen biztos ismertetőjele van, hogy zseniális műveket alkot Jó lenne az úgynevezett amatőröket is így osztályozni. Egy jótékony aukción el lehet adni olyan munkákat is, amelyek művészeti szempontból nem értékelhetők, de ez jótékonykodás, semmi több. Más téren is így van. Aki verselget, még nem költő, s aki otthon megcsinálja az elszakadt WC-lehúzót, ettől még nem szakember. A kvalitásról van szó mindig, a minőségről. Versben, prózában, otthon és munkahelyen. Soha nem volt olyan szükségünk a helyes értékrendre, mint napjainkban. CS. L.' kásainak elégedetlenkedését is. Az arató- és kubikossztrájkok letörésére a nagybirtokosok távoli vidékekről toboroztak mezőgazdasági munkásokat, így pl. Mezőhegyesről, a Viharsarokból és az északi vármegyékből, főleg tót (szlovák) agrárproletárokat, s a sztrájkolók tiltakozása természetszerűleg azok ellen is kiterjedt. A vajdasági szervezett mozgalom irányítói az úgynevezett tartalékmunkások odavitelét mindenképpen nehezítették, annak megakadályozására Áchim L. András országgyűlési képviselőnek, a földmunkások sorsáért bátran kiálló parasztpárti vezetőnek is küldtek leveleket Békéscsabára főszolgabírói jelentés szerint. Aratás idején zsúfolásig megteltek a fogházak, de nemcsak a mezőgazdasági és ipari munkabeszüntetések, hanem a különböző, szocialista jellegű szervezkedések, munkás- és népgyülések, szociáldemokrata párti és földmunkás-értekezletek, összejövetelek, agitátorok, röplapterjesztők, felvonulások és tüntetések is alapos gondot okoztak az „uraknak” és az érdekeiket szolgáló hatóságoknak. Hát még a nemzetközi szocialista proletáreszme akkori harsonája, a Népszava, valamint annak szerb-horvát, szlovák, német és román nyelvű kiadásai, továbbá a Társadalmi Forradalom című lap, amely beszámolt a szerb szocialista munkások Budapesten, 1910 februárjában tartott kongresszusáról is. Ez utóbbi lapot az MSZDP-n belüli, a Szabó Ervin vezetésével szindikalista politikai eszméket valló ellenzék adta ki, és Zomborban is voltak követőik. Az egykori vajdasági események sokban kapcsolódtak a magyar munkás- mozgalom történetéhez, jelentős részei annak. A központi lapok, főként a Népszava cikkei az egész országra kiterjednek, s mostani közzétételük nemcsak a Vajdaságban, hanem hazánk mai területén is fontos dokumentumok. A kötetben még Tolna megyéről is akad olyan adat, hogy a bátaszéki uradalomhoz tartozó Betekincs-pusztán 22 aratómunkás 1912. július 8-án sztrájkba lépett, mert a szerződésileg kikötött holdankénti 12 korona munkabér helyett részt követelt, amit azonban nem adott meg az uradalom, sőt alaposan megbüntette az elégedetlenkedőket. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt rendkívüli kongresszusa elítélte Bosznia-Hercegovina annektálását. A Népszava vezércikkben helytelenítette a Szerbiának küldött ultimátumot és az osztrák-magyar imperializmust okolta a szarajevói merényletért. Az 1914. július 24-én közölt vezércikkében élesen kikelt a háború előkészítői ellen. Sajnos - mint jegyzet utal rá a kötetben - a szociáldemokrata pártnak és sajtószervének ez a józanul előrelátó állásfoglalása később megváltozott, mihelyt a háború európai méreteket öltött. A Vajdaságban azonban a munkásmozgalom felélénkülésével erősödött a háborúellenes hangulat. A történelmi és munkásmozgalmi kutatások, dokumentumtárak részére alapvető művet a kulturális csereegyezmény keretében hazánkban a Kossuth Könyvkiadó terjeszti. BALLABÁS LÁSZLÓ Susan - azaz Madonna - meleg helyzetben
