Tolna Megyei Népújság, 1987. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-14 / 164. szám

1987. július 14. Képújság 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK __________á Mindig bizalommal fordulnak hozzá aktív KISZ-taa Fekete haj, fekete szempár. Tulner Ist­vánná 28 éves, s hosszú évek óta KISZ- tag. Jól ismerik őt a szekszárdi városi és a megyei KISZ-bizottságon, és az ut­cán is sokan ráköszönnek, ö az, aki min­dig mindenkinek segít, ismerősei biza­lommal fordulnak hozzá problémáikkal. S hogy milyen az élete egy KISZ-es propagandistának, aki tagja különböző egyesületeknek és bizottságoknak is, s mindenhol felfigyeltek már aktivitására, lelkesedésére? Erre kerestük a választ Tulner Istvánnéval közösen.- Hogyan kezdődött KISZ-es pályafutá­sa?- Néhány évvel még messzebbre nyúl­nék vissza mozgalmi életben folytatott te­vékenységem során. Hőgyészen jártam általános iskolába. Már akkor szerettem programokat szervezni,'megkaptam a ki­váló úttörö kitüntető elmet is. A gyönki gimnáziumban lettem KISZ-tag 1975- ben.- Középiskolás korában mit tevékeny­kedett?- Másodévesként már egy 44 fős KISZ-alapszervezetnek voltam a titkára, ugyanekkor lettem iskolai KlSZ-bizottsá- gunkban agitációs propagandista. Ekkor figyeltek rám a megyei KISZ-bizottságon is, s 1976-ban megyei KISZ-küldött let­tem - emlékezik Tulner Istvánné.- Érettségi után...?- Jelentkeztem a szombathelyi tanár*- képző főiskola történelem-népművelő szakára, ahova, sajnos, nem vettek fel, Szekszárdon a tanítóképző fősikolára azonban igen, itt viszont nem úgy alakul­tak a tanulmányi eredményeim, ahogy azt elképzeltem, így fél év után otthagy­tam az iskolát.- S ezután mihez kezdett?- Először a Tolna megyei áfésznél dol­goztam, természetesen a KISZ-ezéssel ott sem hagytam fel. Jelenleg a Zöldért­nél vagyok, mint pénzügyi előadó, s mint KISZ-es propagandista.- Munkahelyén milyen a KISZ-élet?- Sajnos, nem a legjobb. Kilenc KISZ- tagunk van, közülük négyen boltban dol­goznak. Hogy miért nincs több KISZ- esünk? Soka bejá­rónk, akik örülnek, ha elvégzik a mun­kájukat, és mehet­nek haza a család­jukhoz. Egyébként ezzel a többiek is így vannak, de so­kan nem látják be, hogy szükség van a közösségi életre is.- Szoktak közös programokat szer­- Természetesen. Például vállalati gaz­dasági fórumot rendeztünk, aminek nagy volt a sikere. A jövőben szeretnék kidol­gozni egy akcióprogramot, valamint ve­télkedősorozatot, előadásokat szervezni.- Úgy tudom, nemcsak a munkahelyén KISZ-ezik.- Valóban. Tagja vagyok a Mozgássé­rültek Tolna Megyei Egyesületének, amelyben én vagyok az ifjúsági felelős. Kereteinken belül működik egy ifjúsági klub, amelynek 16-20 tagja van, s vala­mennyien KISZ-tagok. Egyébként jóma­gam is mozgássérült vagyok, kiskorom­ban ötször műtötték a lábamat, de nem sikerült rendbehozni.- Még milyen tevékenységeket folytat?- fkz újváros Hazafias Népfront Bizott­ságának is tagja vagyok, én képviselem utcám lakóközösségét. Egyébként moz­gássérültek számára kiírt pályázatot már kétszer nyertem, idén is benevezek egy­re.- Nem vonják el túlzottan a szervezett programok családjától?- Az igaz, hogy a hétvégeimet általá­ban nem itthon töltöm, de ez is hozzátar­tozik a mozgalmi élethez. Ennek ellenére nem hanyagolom el családomat sem, há­rom és fél éves fiammal délutánonként, esténként sokat foglalkozom. Ha van rá időnk, együtt megyünk könyvtárba, már ő is könyvtártag. Egy szó, mint száz, nem bántam meg, hogy aktív KISZ-tag lettem - mondja Tulner Istvánné. MATE RÉKA Szundi helyett lajhármászás Honvédelmi nap az alsőpéli építőtáborban Aki már címerezett hat órán keresztül tűző napon kukoricát, az tudja, mennyire el lehet benne fáradni, s hogy utána bizony jólesik a pihenés. Mikor meghívást kaptunk a Tolna Megyei Hadkiegészítő és Területvédelmi Pa­rancsnokság Csébi fiúk KlSZ-alapszervezeté- től, hogy kisérjük el ókét az alsópéli Vámos Ilo­na építőtáborba dolgozó Borsod megyei diá­kokhoz honvédelmi napra, kicsit aggódtunk. Attól féltünk, hogy a rekkenő hőségben, mun­kaidő után, csapatok hiányában elmarad majd az akadályverseny. Tévedtünk. Fáradtság, meleg, oda se neki, mind a 19 brigád rajthoz állt a délutáni versenyen. Ki melegítőben, ki farmerban, ami éppen kéznél volt, sorakoztak, hogy nekivágjanak a két és fél kilométernyi pályának. S bár öt fő volt az előirt minimális csapatlétszám, legtöbb bri­gád ennél több taggal képviselte magát a ve­télkedőn. „Hű, politika...” Az első állomás kosárlabda - a máso­dikon kézigránát dobás volt a feladat, a har­madikon politikai totó helyes válaszait kellett felismerni.- Hű, politika, na ezt nem fogjuk tudni- hallatszott a a miskolci II. Számú Ipari Szakközépiskola lihegve érkező fiúcsapatá­ból. Mikor azonban elhangzott az első kérdés- Mikor van a fegyveres erők napja? - azonnal jött a helyes tipp. Könnyű kérdésnek bizonyult a „Hogy hívják honvédelmi miniszterünket?” is, s az is, hogy „Milyen szakképzettségű nők rendelkeznek katonakönyvvel?” Az eredmény 12 pont, azaz a maximum. Örömteli nevetés, aztán futás tovább, hiszen az is fontos, hogy minél előbb visszaérjen a csapat a táborba. „Gyétyi ráznih narodov” A következő állomáson Baumann József, ti­zedes énekelni várta a csapatokat. Egy moz­galmi és egy bármilyen más műfajú dalt kellett előadni szépen, hangosan. Megérkezik a miskolci II. Számú Ipari Szak- középiskola másik fiúbrigádja. Kezdetnek egy kis szégyenlős bohóckodás, majd teljes meg­lepetésünkre a mutáló fiútorkokból felcsendül a DlVSZ-induló - oroszul.- Honnan tudjuk? Ezt kellett megtanulni az ötösért cyoszból - válaszolják kérdésünkre, majd belekezdenek a „Mint a mókus fenn a fán”-ba. A pallón át nem jár pont Forró pára táncol a levegőben, talpunk alatt izzad az út. Jó lenne egy kis viz... S már itt is van. Az utolsó állomáson kis patak fe­lett kifeszített kötél várja a versenyzőket, laj- hármászásban kell átjutni rajta a túlsó partra.- Viz, én nem megyek. A pallón át nem le­hetne? - alkudoznak az ózdi József Attila Gim­názium másodikos lányai, de Balogh Gyula fő­hadnagy kérlelhetetlen.- Ha a pallón mentek át, akkor csak nulla pont jár.- Nulla? Akkor inkább megpróbáljuk - így a lányok, s már biztatják is a szöszi Pintér Máriát:- Menjél Mari, te vagy a legkönnyebb! A nógatás hatásos, a filigrán kislány bo­szorkányos ügyességgel tornázza át magát a víz felett. Félúton visszaszól a többieknek:- Ne gondoljatok a vízre, mert a szép kék eget látni! Indulnak is, s megvan a tíz pont, mert mind­annyian kötélen kelnek át a patak felett.- A fasor után kétszáz méterre elértek egy földutat, azon eljuttok a táborba. AZ időered­mény is számít, úgy hogy igyekezzetek! - hall­ják még az állomásparancsnok hangját, majd eltűnnek az árnyas erdősáv fái között. Mindenki nyertes Estefelé járt az idő, mikor az utolsó csapat is visszaérkezett a táborba, ahol a kényelme­sebbek eközben pingpongoztak, olvastak, beszélgettek, zenét hallgattak. Fáradtan, de izgalommal telve gyülekeztek a brigádok az eredményhirdetéshez, ahol az elsőnek járó tortát, plaketteket és oklevelet a miskolci Ipari Szakközépiskola 3. számú fiúbrigádja vehette át. A második a miskolci Egészségügyi Szakis­kola 13. számú lánybrigádja, harmadik helyen pedig az ózdi József Attila Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola lányai végez­tek. Jutalmuk egy-egy tál sütemény, oklevelek és plakettek voltak. A verseny összes résztve­vője kapott ezen kívül karperecét, naptárakat, jégkrémet, apró ajándékokat a rendező KISZ- esektöl. Mindezeknél fontosabb azonban a ver­senyláz, a közös élmény és a jó hangulat, amely talán jövőre is „elhozza" majd Tolna me­gyébe az észak-magyarországi fiatalokat. cser-gottvald Falusiné Tóth Teodóra politikából „vizsgáztatja” a miskol ci fiúkat Aktív pihenés az akácok alatt A nyári „gyermekmegőrzés” helyett Befejeződött a szabadidős tábor Pakson- munkával „...csak a lábam fárad el estére” A múlt héten, pénteken zárult a négy héten keresztül nyitva tartó, az alsó tago­zatos gyermekeknek izgalmas vakációs programokat nyújtó szabadidős tábor Pakson. A munkásmüvelődési központ égisze alatt idén második alkalommal szervezték meg azzal a céllal, hogy a nyári napközi otthonok „gyermekmegőr­zői” mellett aktivitásra serkentő, tanítva szórakoztató, igazi emlékezetes pillana­tokat nyújtó programokon vehessenek részt a legkisebbek. Igaz, ezért áldozniuk kellett a szülőknek is, hiszen hetente öt­száz forint befizetésével „táborozhattak” a gyerekek. Ez pedig egyes családokban óriási gondot jelenthet, másutt könnye­dén letudják az összeget. Ugyanúgy, volt olyan kisdiák a társaságban, akinek ez a néhány nap, vagy néhány hét az első számú vakációs programot jelentette, de akadt, aki.ezután Jugoszláviába, Görög­országba utazott a szüleivel.- Rendkívül heterogén a társaság, ­mondta Fekete Miklósné pedagógus. - Ennek megfelelően kellethösszeállítani a programot, hogy az elsősök ugyanúgy jól érezzék magukat, mint mondjuk az ötödi­kese^. A tavalyi tapasztalatokat idén csak megerősíthetjük, nagy szükség van a ha­sonló nyári táborokra, a szülők jó he­lyen tudhatják gyerekeiket, ők pedig nem az öt órát várják, hanem igazán jól szóra­koznak.- Újdonságot jelentenek az idén az üzemlátogatások, jártunk a konzervgyár­ban, a Paksi Állami Gazdaságban, ke­nyérgyárban, ahova tanév közben sem jutottak volna el a gyerekek - veszi át a szót kollégája. - Persze az időjárásnak megfelelő programot választottunk, így hetente kétszer Dunaújvárosba jártunk át strandolni, de az egynapos kiránduláso­kat, pécsi, kecskeméti utakat is fürdéssel kötöttük össze. Ehhez, hogy többször ki tudjunk mozdulni a városból, kedvezmé­nyesen biztosította számunkra az autó­buszt az Atomerőmű Vállalat. A szabad­idős táborba bármelyik alsó tagozatos paksi kisdiák jelentkezhetett. Hogy mi volt az oka a végig nagy érdeklődésnek, amit a negyvenes létszám jelez? Erre a „legérintettebbek" adták a választ:- A legjobban a pécsi állatkert tetszett, azelőtt sosem jártam ott - mondta a har­madikos Antmann Balázs, aki mind a négy héten keresztül „táborlakó" volt. A második osztályt végzett Mohácsi Orsolya teljesen egyetértett Balázzsal, majd hozzátette, a vidámpark is emléke­zetes marad számára. Vámos Viktor ötödikes, húgával, a kis Gabriellával vett részt a programokban: - Csak az utolsó hetet töltöttem itt, előtte kosárlabda-edzőtáborban voltam. Az anyukám beszélt rá, hogy jöjjek el, mert itt nagyon érdekes programok vannak... Nem bántam meg, hogy ráálltam. takács-czakó Vakáció Varga Krisztina bizto­san nem lesz álláshal­mozó. Talán éppen azért, mert a nyolcadik osztály elvégzése után a nyári hónapokban a bátai No­vember 7. Termelőszö­vetkezet baromfinevelő telepén, majd tavaly, a Szekszárdi Egészség- ügyi Szakközépiskola el­ső évét követően földmé­rő mellett dolgozott. A tizenhat éves Kriszti­na ezen a nyáron sem engedélyez hosszú vaká­ciót magának.- Lapkihordást szeret­tem volna vállalni a pos­tán, de most ez a felszol­gálói munka adódott it a szekszárdi tanítóképző főiskola ebédlőjében. Az első napok egy kicsit ne­hezek voltak, de nagyon szívesen végzem ezt a munkát, kedves, segítő­kész kollégák között. Csak a lábam fárad el estére. Augusztus­ban az iskolánk által szervezett építőtá­borba megyek, kukoricát címerezünk majd.- Nagy szüksége lehet a pénzre, hogy az iskolai szünidőt végigdolgozza.- Bátáról beköltözve építkezni kezd­tünk Szekszárdon. A szüleim most nem tudnak költeni rám. De egyébként se jó tétlenül tölteni a nyarat. A munka mellett jut idő strandolásra, mozira is. A baráti társaságom is főként olyanokból áll, akik már dolgoznak. Havi 3-4 ezer forintos keresetre számítok.- Mire költi majd?- Még nem is tudom. Nagyon szeretem a boltokat járni...- ...és a jövő?- Később kozmetikusnak akarok ta­nulni Budapesten. Ehhez jó alapot bizto­sit ez az iskola. Ha a tervem nem sikerül­ne, akkor sem keserednék el, mert szíve­sen maradok a szakmámban, szívesen gondoznék csecsemőket is. Fotó: G. K. Még egy méter A tízpróba egyik állomása: a célbadobás Összpontosítás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom