Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-03 / 129. szám

4 Képújság 1987. június 3. Szekszárdi művész a magyar napokon Kis Ildikó sikere Dortmund ban Legutóbb akkor kerestük meg Kis Ildi­kó szekszárdi iparművészt, amikor az el­múlt évben épp hogy postára adta Japán Minő városában megrendezett nemzet­közi kerámiafesztiválra alkotásait. írá­sunk képmellékletében látható aranyok­levél Kis Ildikó méltán aratott sikerét iga­zolja. Most egy újabb jelentős lépés a megyeszékhelyen élő és - két apró gyer­mek mellett - alkotó keramikus életéből. Nemrégiben érkeztünk haza férjem­mel, Fusz Györggyel Dortmundból, az ot­tani magyar napok rendezvénysorozat­ról.- Kiállított is? - kérdezem.- Egyike voltam azon tíz magyar kép­zőművésznek, akiknek alkotásaival a rendezvény ideje alatt megismerkedhe­tett a dortmundi közönség.- Miként történt?- Dortmundban, az egyik ottani műke­reskedő, Helga Malten felfedezte az egyik gyűjtőnél lévő kerámiaplasztiká­mat és személyesen hívott meg alkotá­saimmal együtt a galériájában rendezett kiállításra. Dortmundból felhívott telefo­non, kérdezve, hogy vállalnám-e a rész­vételt. Természetesen, hogy igent mond­tam, ennek eredményeként kilenc kerá­miámat láthatta a közönség. A teraszos kerámia, a legújabbak egyike Honorable Mention Ceramic Arts Section ILDIKÓ KIS Presented for outstanding achievement in “The 1st International Ceramics Contest "86 Mine, Japan" «lHORPMKUilt»'»«:*! < MlfíDiJURí'irNó/jat'a-tt Egy közeli siker emléke, a diploma- Mikor volt a nyitó?- Pontosan egy nappal azelőtt, hogy Csehák Judit miniszterelnök-helyettes megnyitotta hivatalosan a rendezvény- sorozatot. El kell mondanom, hogy a dortmundiak nagyon felelősen és szol­gálatkészen szervezték meg ezt a nagy­szabású rendezvénysorozatot. Tízünk kiállítása igazi siker volt. Munkáim úgy­szintén. Ezt azért is állítom, mert a nyitást követő napon is a helyi lapban az én egyik munkámat és a rólunk szóló mélta­tást közölte a sajtó. Persze, először ki­csinykét vonakodva fogadták a kerámiá­kat, mert ez'a stílus, ami az én sajátom, napjainkban inkább az Egyesült Álla­mokban gyakoribb.- Hogy érezte magát, a kérdések ke­reszttüzében? Kis Ildikó mosolyog:- Végre egyszer megélhettem, hogy igazi főszereplő lettem. Megfogtam alko­tásaimmal az ottaniakat, a művészeket, a szakmabelieket, a közéleti személyisé­geket és politikusokat.- Japán, NSZK, Franciaország. Pályá­zatok és sikeres részvételek. Nem sok ez egy kicsit egyetlenegy év alatt?- Dolgozom. Legközelebb ősszel a Ka­posváron megrendezésre kerülő Dunán­túli Tárlaton szeretnék ott lenni. szűcs-gottvald Szovjet lapokból V _____________________________________________________________________J S ZOVJETUNIÓ Hogyan lehetett valaki titkár? Úgy, hogy valahol elhatározták, és arra a ta­gok rábólintottak. Ennek a régi stílusnak is köze van ahhoz, hogy egy Moszkvában végzett felmérés szerint a Komszomol- ban az alapszervezeti titkárok egyhar- madának semmi tekintélye nincs a fiata­lok előtt. A gyógyszer: a demokratizmus. Ennek egy követendő példáját ismerteti a Szovjetunió júniusi számában a „Dön­tött az Ifjúság” című cikk. A tagokkal is­mertették a feladatokat, a programot, el­képzeléseket. Majd egy kérdőíven vála­szoltak arra, hogy mindezek megvalósí­tásához kit tartanak alkalmas vezetőnek. A számításba vettek közül választották meg a vezetőséget. Ugyancsak nagy érdeklődésre tarthat számot az az írás, amelynek „A pillanat ára” a címe. Korunk elképzelhetetlen a bonyolult műszaki berendezések nélkül, ezért rendkívül fontos, hogy kik, milyen emberek tervezik, építik, működtetik eze­ket. Az emberi tényező gondos figyelem­be vétele katasztrófától menthet meg - fejti ki az írás szerzője. LÁNYOK,ASSZONYOK Hogy vagytok, ifjú házasok? - kérdezi címében az egyik cikk. És részletesen beszámol arról, miként segítik Tbilisziben az önálló életet kezdő fiatal dolgozókat, egyetemi hallgatókat. Több cikk szól a nőtanácsok szociális és családsegítő munkájáról - részben a közelmúltban lezajlott szakszervezeti kongresszus kapcsán. Magyar vonatkozású írásai kö­zött cikket találhatunk a Győri Balettról. Ez a szám egyébként a júniusban, Moszkvában összeülő nők világkongresz- szusa jegyében készült. SZOVJET • IRODALOM A júniusi számban befejeződik Szergej Obrazcov önéletrajzi müvének közlése ­amelyből napjainkig követhetjük a világ­hírű bábművész életútját. A közölt elbe­szélések közül különösen érdekesnek ígérkezik Vlagyimir Makanyin: Klucsar- jov és Alimuskin című novellája egy sike­res kispolgárról és egy balszerencsés magányos emberről. Négy költő - Borisz Szluckij, Alexander Mezsirov, Larissza Vasziljova és Jurij Kuznyecov - kilenc versét közli a folyóirat. A Közös dolgaink rovatban Cseres Tibor számol be Az atommentes világért, az. emberiség túl­éléséért elnevezésű moszkvai konferen­ciáról. szputnylk Válságos helyzetben tudjuk meg, ki az igazi barát. Robert Gale, kaliforniai professzor az elsők között sietett a csernobili erő­műbalesetnél megsérültek segítségére. A folyóirat júniusi számában bemutatja a tudóst, a nagyszerű embert. „Mária anya - egy evilági szent” címmel olvashatunk egy szovjet kitüntetésben részesült apá­cáról, aki részt vett a francia ellenállás­ban, majd a nácik koncentrációs tábor­ban kivégezték. Több írás foglalkozik korunk nagy kér­désével: az élet fennmaradásának a fel­tételei bolygónkon. Címszavak a tudományos éa technikai érdekességekről szóló cikkekről: műtét plazmasugárral; Tűzesőben; Távkonfe­rencia ma-holnap; Szovjet Niva - NSZK kooperációval. Batári László festményei Gyönkön Batári László 1920-ban született Nyír- pazonyban, sokgyermekes családban. Szülei földművesek voltak. Ezek előrebocsátásával azért szüksé­ges indítani e kiállítási jegyzetet, mert e tények meghatározói Batári László mű­vészetének. Gyönkön a Körzeti Művelődési Ház és Könyvtár kiállítótermében rendezett tár­latán, ami feltűnő, az a hatalmas, megfes­tett felületek sora. A körbejáró tekintet hamar nyugtázza . a tájhoz, a természethez való kötődést. Olyan erővel jelenik ez meg a kiállított alkotásokon, hogy a néző könnyedén felfedezi a gyökereket. Csak az lát, az szólal meg így, aki vállalja a napszá­mosokkal, summásokkal eltöltött évek közösségét. Nem tagadja meg a múltat. Úgy fest, hogy láttassa mesterei - Be- rényi Róbert, Szőnyi István, Doma- novszky Endre - keze nyomát. A föld, az ég, a fa, a víz, a felhő a ház szeretete hango­san kiált. Élénk, markáns, tiszta szí­nekkel jeleníti meg élményét, legyen az Nagymaroson, Zsenyén, Álmos- don, Balmazújvá­rosban, Sziglige- ten, vagy a Tisza- parton Kécskénél. A zöld domb, a füs­tös konyha, a sző­lőskert, a nyírségi táj kér hangot tarka ruhát öltve, vá­szonra, farostra fe­szülve. Batári László 1954 óta kiállító művész. Bécsben, Münchenben, Kölnben, Amsz­terdamban, Párizsban, Moszkvában, Le- ningrádban is járt szakmai utakon. Ta­pasztalatait kiállításokon összegezve ad­ja közre. Szentendrén, Kispesten, Nyír­egyházán, Kecskeméten, Nyírpazony- ban, Tiszakécskén, de Budapesten, Sze­geden, Miskolcon láthatták munkássá­gának darabjait. A gyönki kiállítása jú­nius 20-ig tekinthető meg.-decsi­Atomerőmű és régészet 1 . ' Egyetemi ásatás a Bottyán-sáncon Györkönyi füzetek (1.) Tolnai Lajos emlékezete A pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem történelem tanszékén évek óta kötelező az első évet végzett hallgatók számára a nyári régészeti gyakorlat. Eb­ben a tanévben a tanárjelöltek az őskor és ókor történetét tanulják: indokolt hát, hogy nyáron, két-három hét alatt megis­merkedjenek azzal a világgal is, amely - az „ásó tudománya” segítségével - a föld alól teremti elő a történettudomány szá­mára új forrásként szolgáló leleteket. Eddig - a Pécsett folyó egyetemi szintű tanárképzés eltelt négy esztendeje alatt - a JPTE hallgatói nyaranta szerteszét szóródtak az ország (főként a Dunántúl) területén, és a megyei múzeumok illeté­kes régészeitől tanulták ezt a szép, de gyakorta igen nehéz mesterséget. - Tol­na megye területén évek óta a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum régészei fo­gadták a tanulni, kikapcsolódni és nya­ralni egyszerre vágyó egyetemi hallgató­kat: irányításuk mellett a leendő történe­lemtanárok nemcsak a régészmunka mindennapjainak szépségeit, nehézsé­geit ismerhették meg, hanem a Kárpát­medence népei történetének egy-egy tu­dományos izgalmakban gazdag fejeze­tébe is bepillanthattak. Ez a helyzet 1987 nyarától megválto­zik. A pécsi egyetem elsőéves hallgatói ez évtől fogva - dr. Visy Zsolt egyetemi adjunktus, a dunaújvárosi Intercisa Mú­zeum volt igazgatója vezetésével - állan­dó tanásatáson vesznek majd részt Tol­na megye területén. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia erkölcsi és anyagi támo­gatásával meginduló munka helyszíne a Paks melletti Dunakömlőd, az ókori Lus- sonium nevű határerőd területe lesz. (Ezt a mai napig is megfigyelhető, római kori földsáncokkal védett katonai tábort a he­lyi lakosság Bottyán-sánc néven ismeri: összekapcsolva e név által a két évezre­des régészeti objektumot nemzeti törté­nelmünk egy nagy, legendás alakjával.) A több évre tervezett munka végső cél­ja a kömlődi Bottyán-sánc által rejtett ró­mai erődítmény teljes feltárása és a lehe­tőségekhez kéRest minél szakszerűbb és egyben látványos bemutatása. Ma­gyarországon ma Savaria, Aquincum és Gorsium romjai adják a legjobb példát az Ausztriában, NSZK-ban, vagy Angliában már általános jelenségnek számító, a római maradványokat a mai tudomá­nyos, oktatási és turisztikai célokat szol­gáló rekonstrukciójára. A kömlődi sán­cok által rejtett római építmények ha­zánkban semmi máshoz nem hasonlítha­tó lehetőséget kínálnak egy 2-3. századi római tábor és település mai épületek által nem zavart feltárására és bemutatá­sára. A helyreállítás utáni műemléki ob­jektum vélhetőleg idegenforgalmi szem­pontból is jelentősen gazdagítja majd Tolna megye turisztikai térképét, vonzó és tanulságos úticélt kínálva mindazok számára, akik egy kellemes kirándulást a hasznos történelmi ismeretszerzés igé­nyével kívánnak összekapcsolni. Csak ízelítőként! Az elmúlt évszázad során (1815-ben) erről a területről került napvilágra az a Magyar Nemzeti Mú­zeumban őrzött és a Béri Balogh Ádám Múzeum kiállításán pontos másolatban látható világhírű bronz relief, amely a 3. században a római hadsereg által rend­kívül aktív tiszteletben részesített Luppi- ter Dolchenus nevű Szíriái istent ábrázol­ja, és - a rengeteg apróbb lelet, köztük feliratos kőemlékek, mellett - itt ásta ki Visy Zsolt 1969-ben azt a két, bronz le­mezre vésett római „obsitlevelet” (kato­nai diplomát), amelyek segítségével lé­nyeges pontokon lehetett módosítani az egykori Pannónia provincia katonai megszállásáról való ismereteinket. (E két katonai diploma történeti tanulságainak részletes értékelését Visy Zsolt a szek­szárdi Múzeum 1979-80. évi évkönyvé­ben jelentette meg.) A jövő sok jót, sok akár szenzáció- számba menő régészeti leletet, felfede­zést ígér... Az ígéretek beváltása azonban a tudós régészet mellett az örök szeren­cse - ez esetben talán: „Fortuna Arcaeo- logica” istennő - kezében van. Kegyeit megnyerni nem elég a tudomány és a szakmai tapasztalat. Talán a tizennyolc évesek jókedve is segít majd... Ami azonban Fortuna istenasszony nagyon is kétes kegyein túl igazi garan­ciát jelent: a Tudományos Akadémia tá­mogatása mellett a Paksi Atomerőmű is gesztorságot vállalt az idén nyáron meginduló egyetemi tanásatás mellett! Az erőmű az ásatás céljaira rendelkezés­re bocsátja tudományos műszereit (ame- „ lyek segítségével korszerű természettu­dományos eszközökkel lehet pl. bemérni a föld alatt rejlő objektumokat), ezenkívül szerszámokkal, az erőmű építkezéseinél használt és már fölöslegessé vált hor­dozható felvonulási épületekkel segíti majd a múlt emlékeit felszínre hozó tudo­mányos kutatást. Emellett - és ez igazán nagy perspektívát ígérő mozzanat - az atomerőmű anyagi és erkölcsi támogatá­sa lehetővé teszi majd, hogy a Bottyán- sánc leletei megvessék Paks városa helytörténeti múzeumának alapját, egy európai rangú régészeti bemutatóhely létesítésének lehetőségét ígérve gyor­san fejlődő ipari központunk számára. A jövő technikája és a múlt tudomá­nyának ez a kézfogása ma Magyarorszá­gon még egyedülálló, de - reméljük - kö­vetőkre találó, példamutató gesztus. Dr. TÓTH ISTVÁN egyetemi adjunktus Pécs érdekes, értékes kezdeményezés, de úgy is mondhatnánk hiánypótló munka Györköny Község Tanácsa és a Tolna Megyei Könyvtár közös kiadványa, a Györkönyi füzetek most napvilágot látott első része. Magáról a sorozatról elöljáró­ban csak annyit,, hogy a község múltjá­nak egy-egy részletét kívánja bemutatni, és mint a füzet borítóján közölt szándék jelzi: „Szeretnénk, ha ezzel is erősebb szálak fűznék az itt élőket és az elszár­mazottakat a szűkebb hazához.” A Györkönyi füzetek 1. száma Tolnai Lajos írónak állít emléket, születésének 150. és halálának 85. évfordulóján. Azt az embert mutatja be, aki a múlt század ki­emelkedő egyénisége volt, aki akkor sem, és azóta sem kapta meg irodal­munkban azt az elismerést, amit művei­vel kiérdemelt volna. Megjegyezzük, 25 Janus címmel új művészettörténeti sorozat indul június 5-én, pénteken a televízióban. A kéthavonta jelentkező műsor adásai a művé­szet- és művelődéstörténelem, a műemlék- és műtárgyvédelem érdekes témaköreit dolgoz­zák fel múzeumi szakemberek, történészek, irodalmárok, levéltári kutatók és néprajztudó­sok segítségével. Egy-egy ismert, vagy kevés^ sé ismert műalkotáson, műtárgyégyüttesen „láttatva” mutatják be a múltból örökölt tár­gyak, emlékek hiteles állapotának megőrzé­sére, konzerválására irányuló törekvéseket, s felelevenítik azokat az ismereteket - életfor­mákat, szokásokat, uralkodó eszméket -, amelyek közepette az alkotások megszület­tek. Az előre és hátra egyaránt tekintő, kétarcú Janus-fejre utaló cím tükrözi a műsor alap­éve (!) nem jelent meg Tolnai Lajosról, illetve Tolnai Lajostól írás. Ezért is hiány­pótló, s üdvözlendő ez a kezdeménye­zés, az utókor tisztelete. A dr. Töttős Gábor szerkesztette első Györkönyi füzetben válogatást találhat­nak az író elbeszéléseiből, verseiből, ta­lálkozhatnak Móricz Zsigmond, dr. Bíró János, Brunn János, Rohn Mátyás és dr. Töttős Gábor Tolnait méltató írásaival. Először közük a születési anyakönyvi ki­vonata fotóját és korabeli rajzokkal, nyomdadíszekkel teszik esztétikussá a tartalmas kiadványt. A Tolna Megyei Könyvtárban 700 pél­dányban készült munkát haszonnal la­pozhatják az iskolások, de minden ér­deklődőnek jó szívvel ajánljuk. A Györkö­nyi füzetek 1. számához a megyei könyv­tárban lehet hozzáférni. -él­gondolatát - a műemlékek, múzeumi tárgyak nem egyszerűen régiségek, hanem a mai és jövőbeni műveltség részei, megőrzésük, át­örökítésük napjaink fontos feladata. A sorozat pénteki első része Ipolyi Arnold halálának századik évfordulójára emlékezve tekinti át a magyar művészettörténeti kutatás úttörőjének munkásságát, s elemzi tevékenységének leg­fontosabb, máig is érvényes tanulságait. A második adás Győr város kialakulását, törté­netének fő csomópontjait felidézve mutatja be a város műemlékeit, a harmadik rész a magyar barokk korszakáról, a XVII. század politikájá­nak és művészetének összefüggéseiről szól. A további adások egyebek között az építész Steindl Imre munkásságával, valamint Zsig­mond király korának művészetével foglalkoz­nak. Új művészettörténeti sorozat a televízióban Öszibarackfák Nagymaroson

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom