Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-03 / 129. szám

1987. június 3. Képújság 5 TANÉVZÁRÁS: Az oktatási intézményekben a munka befejezésének időpontja, amely az iskola (az intézmény) ve­zetője által kijelölt napon - általában június elején tanévzáró ünnepéllyel és a munka, a teljesít­mény, az ismeretanyag elsajátításának értékelésével, azaz bizonyítványosztással végződik. A tanu­lásra fordított szorgalmi idő, valamint a felsőoktatásban az úgynevezett tanulmányi hetek és a vizsgaidőszak lezárását jelenti. Ez után a nyári szünet következik. A pihenésre szolgáló időszakba belenyúlhat, illetve a tanévhez csatlakozhat a szakmai gyakorlat. (Pedagógiai lexikon) J A szünetre gondolva A zöld nap a tanév végének elengedhetetlen hagyománya. A felvétel Szekszár- don a Prométheusz-parkban készült. Diskurzus a Szekszárdi Egészségügyi Szakközépiskola folyosóján Fele lősséggel Néhány héttel ezelőtt sugározta a tele­vízió azt a műsort, amelyben központi té­ma volt az iskolák visszatelepítése. En­nek kapcsán beszélgettünk Vida János- néval, a Tolna Megyei Tanács művelődé­si osztályának vezetőhelyettesével.- Kérem, összegezzük az elmúlt tíz év tapasztalatait!- Javult a kisközségek alapellátása, a falvak többségében megépült a vezeté­kes ivóvízhálózat. A településpolitikában bekövetkezett változások új helyzetet te­remtettek. Több kisközség erőteljes fej­lődésnek indult, olyannyira, hogy való­ban felvethető a „visszakörzetesítés” kérdése. Tehát ahol lehetséges, ott az is­kolák helybeli működtetését indokoltnak tartjuk. Ezakkor jelenti igazán a gyerekek megnyugtató oktatási ellátását, ha a tele­pülés iskolája biztosítani tudja a gyere­kek képességfejlesztését, ismereteinek gyarapítását. Ezért az alsó tagozatban ezekben az iskolákban is szakképzett ta­nítókra van szükség. Az első és a máso­dik osztályban az oktatási törvény szerint nem taníthat képesítés nélküli. Ahol pe­dig felsőtagozat is működik, illetve fog működni, ott követelmény, hogy szakta­nárok tanítsanak. Szükséges továbbá az épület és az egyéb tárgyi feltételek meg­léte is.- A szülők többsége igényli a napközit.- A napközis ellátás, a gyerekek egész napos foglalkoztatása nem tartozik az oktatási alapkövetelmények közé. Ugyanakkor az anyák teljes foglalkozta­tottsága miatt ezeknek a kívánalmaknak is eleget kell tenni.- A bejárás hátrányos helyzetet jelent.- Természetesen több energiát követel a gyerekektől és bizonyos szempontból valóban hátrány is, de távolról sem any- nyira, mintha képesítés nélküliek foglal­koznának a gyerekekkel összevont osz­tályokban.- Az iskolák létesítése a helyi tanácsok jogköréhez tartozik.- Igen. Ide sorolhatjuk az iskolák meg­szüntetését, az összevonások, a szétvá­lasztások, illetve az önállósítást. így a község lakossága véleményének meg­hallgatásával, valamint a helyi pénzügyi források számbavétele után lehet dönte­ni az esetleges visszahelyezéséről. A szövetkezetek, téeszek, gazdaságok is sok segítséget adhatnak, s érdemes tár­sadalmi munkára is mozgósítani. Figye­lembe kell venni, hogy a lakosság e for­rások felhasználásáról hogyan döntött. Rendkívül fontos, hogy józanul mérle­gelje a lakosság, az elöljáróság, a dönté­si jogkörrel rendelkező helyi tanács, hogy saját anyagi erőforrásai lehetővé teszik-e az iskola visszatelepítését. A le­hetőségeket és a gondokat nyíltan kell feltárni a szülők és a lakosság előtt, megosztva velük a felelősséget. Nem szabad átgondolt mérlegelés, a feltételek tartós biztosítása nélkül olyan fordulatot venni, aminek hátrányai csak néhány év múlva derülnek ki. A célokhoz kell a felté­teleket megtalálni, s egybevetésükkel a megoldásokat kell keresni. Az ellent­mondások feloldásához a szükséges in­tézkedésekkel pedig partnerek vagyunk és segítünk. Hangversen ye n A szekszárdi I. Számú Általános Iskola, amely a Garay János nevét viseli, azt a hagyományt alakította ki, hogy évzáró hangversenyt rendez, amelyen a közre­működök az iskola diákjai. Ismert, hogy fő tantárgy az ének. így az sem tűnik különös csodának, hogy az is­kola három kórusa - különböző szintű versenyeken - elnyerte az „Év kórusa” kitüntető címet. Évzáró hangversenyüket idén a Művé­szetek Házában íartptták. Azok szerepeltek a műsorban énekük­kel, muzsikájukkal, akik az elmúlt tanév­ben társaiknál - talán tehetségükkel, esetleg szerencséjükkel - kicsit jobbak voltak. Balláné Szigetvári Anikó vezényelte a kisdobosok kórusát, akik: Reményi-, Maklakievicz-és Balázs-műveket éne­keltek. Bartók Románcát Müller Beáta zongo­rázta. Teffner Zsolt és Kiss Dezső trombi­taduót mutatott be. Pleyel Szonatinájának 1. tételét Hepp Anikó-zongorázta. Hohmann Ágnes Vi­valdi Siciliánóját adta elő hegedűn. Brahms négykezes keringőjétThész Ildi­kó és Baranyai Katalin játszotta zongo­rán. Az 5/a osztályosok kamarakórusát Vág Mátyásné vezényelte. Bátorfi Klau­dia Csajkovszkij Nápolyi dalát zongoráz­ta. A dél-dunántúli népdaléneklési ver­seny 3. helyezettje - Zoltai Dóra - népda­lokat énekelt. Pleyer D-dúr szonatinájának 1. tételét Bányai Renáta zongorázta. Hepp Attila trombitán Telemann: c- moll szvitjének 1. és 2. tételét adta elő. Fuvola-és zongoramuzsika követke­zett Endrődi Judit és Berghoffer Hilda közreműködésével. Mendelssohn: Dal szöveg nélkül című kompozícióját Boda- helyi Mónika mutatta be. A Mohácson megrendezett - már emlí­tett - népdaléneklési verseny 2. helye­zettje - Durgonics László, szintén népda­lokkal szerepelt. Öt fuvola, cselló-trió követte: Balikó Vera, Dobai Zsuzsa, Verhás Virág, Haydn Londoni triójának 1. tételét szólaltatta meg. Végezetül az iskola nagy kórusa lé­pett pódiumra, Czakó Sándorné vezény­letével. A kórusokat Thész László kísérte zongorán. E clmszavas ismertetésből, felsorolás­ból is érezni azt a magas szintű, elkötele­zett igényességet, amely az iskola kollek­tívájára jellemző. ök valamennyien a hét öt napján érzik, élik az éneklés lelket szépítő, gazdagító erejét. Ez sugárzott át az évzáró hangverse­nyen megjelent szülőkre, ismerősökre. Gyerekszáj Az óvodában- Nézd anyu, ezeket mind én rajzoltam - mutatja az év végén dossziéba gyűjtött rajzait édesanyjának a kis óvodás. - Lá­tod, milyen ügyes voltam? Ennyi mindent megtanultam. Verset is tanultam. Elmon­dom jó?... Kik-kok kalapács... Tudod, so­kat gyakoroltuk az évzáróra ezt az óvóné­nivel. Az évzáró után már nem leszünk kiscsoportosok, hanem .nagyfiúk, nagy- csoportosok leszünk. Anyu, te is voltál kis­csoportos, meg nagycsoportos is?- Igen, és voltam iskolás is.- Meg nagyiskolás is, és leszel nagy­mama is?- Igen, leszek.- És mondd, amikor nagymama leszel, akkor megint fogsz verset tanulni? A fehér holló Barátom negyedik osztályos kisfia kitö­rő örömmel újságolja otthon:- Képzeld el apu, tanár bácsi volt bent órán nálunk. Később a részleteket is meg­tudjuk, a tanító nénit az igazgató bácsi he­lyettesítette ezen az „ominózus" napon a szekszárdi négyes iskolában. Az oldalt írták: DECSI KISS JÁNOS, KAPFINGER ANDRÁS és SZEKÉR JÓZSEF. Fotó: CZAKÓ SÁNDOR. Kettős bizonyítvány Május végén június elején kicsit többet foglalkozunk mi, szülők az iskolával. Többen járunk fogadóórákra, jobban biztatjuk gyermekeinket a tanulsára, és izgatottan várjuk az értesítőt. Vajon milyen lesz? Aztán vagy elégedetten nyugtázzuk a jó eredményt, vagy méltatlankodunk: lehetett volna jobb Is. Az ellenőrző könyvben nem volt olyan rossz jegy beírva, illetve csak néhány jegy szerepelt. Akkor pedig miért ilyen rossz az eredmény - morgolódunk. Aztán újra felfedezzük, rájövünk, hogy többet kellett volna tanulnia a gyereknek és többet kellett volna foglalkoznunk vele. Később megint elhessegetjük a gondolatot az­zal, hogy kevés az idő. Bölcsen megállapítjuk, hogy uram bocsá, a napközis nevelő is foglalkozhatott volna többet a gyerekekkel, majd annak rendje és módja szerint meg is fogadjuk, hogy több időt fogunk az együttes tanulásoknak szentelni, mindennap elő­vesszük a leckét, és rendesen eljárunk a szülői értekezletekre, a fogadóórákra. Legutóbb az egyik szakfelügyelő, azaz most már szaktanácsadó tanár arról beszélt, hogy mennyire megszokottá vált kép fogadja egy-egy tantestületben akkor, amikor belép. Igen, a padagógusok általában panaszkodnak, a túlterheltségről, és a még min­dig sok adminisztrációról. Arról, hogy magasak az osztálylétszámok, sokszor kevés az idő a tananyag megta­nítására, a gyakorlásra meg még annyi sem jut és persze majdnem minden évben új tanterv lép életbe. Aztán eljuthatunk az új oktatási törvény bevezetéséig, végül pedig azzal lehetne zárni a sort, hogy sok a képesítés nélküli a pályán, az osztályzatok olyanok, amilyenek, illetve sok esetben nem jobbak a közepesnél. A bizonyítványok átlaga gyenge, a bukások, a félbehagyott szakmatanulások a be nem fejezett középis­kolai tanulmányok száma növekszik. Az új tantervek és az új oktatási törvény bevezetése több lehetőséget ad az iskolák­nak és a tanároknak. Önállóságot kapnak a munkájukban, nagyobb alkotó szabad­sággal élhetnek azért, hogy hatékonyabban tudjanak tanítani, több idejük jusson a fel­készülésre,valamint arra, hogy jó módszereket választva összességében jobbak le­gyenek az.eredmények. Az iskola sok mindent magára vállal, de kell a szülői ház segít­sége is. Felgyorsult életünkben ,a bőséges ismeretáradattal csak akkor lehet lépést tartani, ha az iskolákban a tanulók az alapismeretek elsajátításában egy olyan jól mű­ködő iránytűt kapnak, amellyel eligazodhatnak az információk dzsungelében. Ehhez kell az alkotó szabadság, valamint az iskola és a szülői ház szorosabb együttműködé­se. Viszont a közelitő lépéseket mindenféleképpen az iskolának a tanároknak kell megtenniük. Úgy, mint például Szekszárdon az l-es iskolában, vagy Várdombon, Pak­son teszik. De lehetne több példát is mondani. Ótt, ahol nyitott ajtóval és szemlélettel élnek, nemcsak egy nyilt napot rendeznek. Részletesen közük a felmérők értékeit a szülőkkel, a teljesítménycentrikusság mellett foglalkoznak a gyerekek egyéni problé­máival is. A személyiséget helyezik előtérbe. A tehetséggondozást és a felzárkóztatást egyszerre akarják megoldani, mert jól tudják, hogy az alkotó szabadsággal csak az tud igazán élni, aki ismeri a követelményeket is. És azt is tudják, hogy a bizonyítvány kiállí­tásával nemcsak a gyerekek tudásáról adnak számot a pedagógusok, hanem ugyan­akkor saját maguk és a szülők munkájáról is kiállítják a bizonyítványt. „Az egészséges gyermekért” Három nyáron át egységes terv alap­ján működik a nyári napközi. Erről be­szélgetünk az Egyesült Közművelődési Intézmények igazgatójával, Béres János­sal.- A tapasztalatok egyértelműen pozití­vak. A város két általános iskolájával kö­zösen szervezett programokhoz idén is közel száz gyermek bekapcsolódására számítunk. A nevelői munkában részt vesznek a két iskola pedagógusai és a közművelődési intézmény munkatársai. A mostani nyár keretjátékának témáját közösen választották ki: ez az egészség­ügy lesz. A hetenkénti tematikát, részle­tes forgatókönyvet már elkészítettük, ki­alakult a végső program - tájékoztat az igazgató. Az iskola nevelői napközis tevékeny­ségükért a jogszabályban előirt bért kap­ják, a népművelők részére célprémiumot tűztek ki. - A napközis foglalkozások ott­hona - mondja Béres János - az úttörő­ház lesz, mert esztétikus környezete, rendje hozzájárul az egészséges élet­módra neveléshez, vagyis a cél elérésé­hez. Az egészségügyi keretjátéknak az idei vöröskeresztes világnap jelszava ad aktualitást: „Az egészséges gyermekért!” Az előző évekhez hasonlóan, a napkö­ziben résztvevő gyerekek többsége hát­rányos helyzetű, akiknek nagy szüksége van az egészségügyi felvilágosítás ilyen játékos módszerével szerzett tapasztala­tokra. Ebéd közben Mit jelent egy harmadikos középisko­lás diáknak az évzáró? Ezzel a kérdéssel fordultunk a Gyönki Tolnai Lajos Gimnáziumban nem egy, hanem két diáklányhoz. A beszélgetésre éppen ebéd közben nyilt lehetőség. Végh Annamária és Fritz Anikó a gon­dos háziasszonyok módjára terítik az asztalt, tálalják az ételt, kínálják a vendé­get. Hamarosan kiderül nem véletlen, hogy Lukácsi Istvánné - tanárnőjük - ép­pen őket javasolta beszélgetésre. Sze­rény vallomásuk szerint a jobb tanulók közé tartoznak. Egyikük sem született gyönki, de mind a ketten nagyon szeret­nek a nagyközségben élni. Annamária Balatonföldváron, Anikó Diósberényben lakik. Egyikük a kollégium, másik a bejá­ró élet mindennapi élményeiről számol be a rövid idő alatt. Az évzáróról több ponton is megegyezik a véleményük. Úgy tartják, hogy szabadságnak kell el­könyvelni, de az idő beosztása mégis gondot jelent. Szeretnek a gyönki gimná­ziumban tanulni. Ezt nem is tagadják. Azt különösen jónak minősítik, hogy a tanév­re még plusz egy hetet rá lehet húzni, hogy akik kétes jegyre, vagy gyengén áll­nak, módjuk legyen javítani. Abban is azonos hullámhosszon vannak, hogy már most izgultak a negyedikesekért. Mi lesz velük?. A tételek is érdeklik őket, amelyekre majd egy év múlva nekik is válaszolni kell az érettségi vizsgán. Annamáriát és Anikót hallgatva, nézve az az érzés nyugtázódik, hogy milyen nagyszerű két ember válik majd előlük, hiszen tudomásul veszik az évzárót, de nem várják kitörő lelkesedéssel. Fonto­sabb számukra a munkájuk, ami most a tanulást jelenti. Lehet, hogy a diáksze­mek emiatt ferde tekintetekkel esnek rá­juk, de a jövö, a holnap igazolni fogja szorgalmuk, csöndes hangú magatartá­suk példás fegyelmét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom