Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-04 / 130. szám

1987. június 4. KÉPÚJSÁG 3 Nem a 179 nemzetgazdaság fog hozzánk alkalmazkodni Beszélgetés Bognár József akadémikussal A magyar gazdaság sohasem függetlenítheti magát a világgazdaságtól, s bár a het­venes években már uralkodónak számított az a nézet, hogy a válságok, áringadozások nem gyűrűzhetnek be egy szocialista gazdaságba - ma már ezt senki nem merné kije­lenteni. Bognár József akadémikus, a Világgazdaság-kutató Intézet igazgatója már 1974-ben megírta a Világgazdasági korszakváltás című könyvében, hogy a szocialista gazdaságot is át kell programozni. S az idő a reformpolitikust igazolta. I- A hetvenes évek elején nem fogadták meg az ön tanácsait, de azóta azért böl- csebbek lettünk, s talán jobban figyelünk a tudósokra...- Néhány területen ma is előrelát, biztonsággal tud „jósolni" a tudomány, de még mindig nem mondhatjuk, hogy a gyakorlatban ezt elismerik, elfogadják, sőt, alkalmaz­zák is. I- Ön viszont az „ad hoc”, valamint a terv- és költségvetési bizottság vezetője, s a kormányzat elvárja a tanácsait.- Természetesen, s ahogy már azt több interjúban elmondtam, a hetvenes évek közepén egy fölöttébb megtisztelő külföldi megbízatást mondtam le, hogy részt vehessek az új gazdasági mechanizmus megteremtésében. Ma is megteszem, ami tő­lem telik. Mert a reform ugyan lassulhat, sőt, stagnálhat is, ahogy az meg is történt a hetvenes években, de feladni nem lehet, mert akkor jövendő egzisztenciánkat adjuk fel. I- Milyen programot javasolt az „ad hoc” bizottság a kormánynak, s abból eddig mi valósult meg?- Jelentésünk lényege az volt, hogy a gazdaság problémáit csak offenzív szellem­ben lehet megszüntetni, tehát nem importkorlátozással, hanem az export növelésével. Javasoltuk egy exportösztönzési rendszer kidolgozását, amely nemcsak a késztermé­kekre, tehát a buszra, izzólámpára terjed ki, hanem a „bedolgozó”, a részegységeket gyártó üzemekre is. A megfelelő ösztönzés hiánya esetén ugyanis még mindig egysze­rűbb a szocialista vagy a hazai piacra termelni. Túl nagy az elvonás is, a nyereséges vállalat sem képes folyamatosan beruházni. És még az exportáló vállalatok sem élvez­nek előnyt az importnál. így aztán gyakran megtörténik, hogy anyag, alkatrész híján az export is meghiúsul. Legalább a deviza egy részének a vállalatnál kellene maradnia. A kormány ígérte, fontolóra veszi a tanácsunkat, s remélem, hogy így lesz. I -Ön új stratégiát javasolt a magyar mezőgazdaságnak is.- Nincs más lehetőség. Az eddigi sikeres exportstratégia, a gabonára és az állati ter­mékekre felépített gazdaság ideje lejárt. Hozzávetőleg 40 százalékkal estek 1975 óta az árak a világpiacon, s ez mostanában aligha változik. A korábbi nagy gabonaimpor­tőrök, mint a Szovjetunió, India és Kína egyre inkább önellátók lesznek. A két ázsiai or­szág már önellátó, és tavaly mára Szovjetunióban is 210 millió tonna gabona termett, igy egyre kevesebbet fog importálni. A fejlett ipari országokban pedig már nem emel­kedik a fogyasztás, sőt így is túltáplálkozásra panaszkodnak. Az általunk termesztett nagy hozamú búzafajtákat a nyugati piacokon már nem is tudjuk eladni, helyette talán - a terület egy részén - magas sikértartalmút kéne vetni. Az afrikai és latin-amerikai or­szágokba lehetne exportálni, de ott meg nincs vásárlóerő. Nekünk kellene tehát alkal­mazkodnunk, például a fejlett országok táplálkozási kultúrájához felzárkózni, búzacsí­rát, kukoricapelyhet (corn Hakes) és más effélét gyártani. A háztáji gazdaságokban a vegyszermentes vagy más néven biotermelésnek nevezett eljárást is megkísérelhet­nénk kisebb területen, hiszen az így termelt árunak jó ára van a világpiacon. A vetőmagtermelésre is többet kellene áldozni, kelendő a világpiacon. Az élőállat­exportnak ugyancsak megvannak számlálva a napjai, azt is elmaradottnak tartom, hogy darabolva szállítjuk ki a húst. Specialitásokat kell kitalálni, ahogy azt már egy-két húskombinát próbálja. A baromfinak is van jövője, sőt, amire edílig nem nagyon számí­tottunk, az USA-ban sem egyeduralkodó már a marhahús, kezdik a fehérhúsokat előnyben részesíteni. I- Az ön által említett változások felérnek egy reformmal. A mostani nehéz idők­ben, amikor a gazdaság egyensúlya is veszélyben van, jut-e erre idő, energia? So­kan megkérdőjeleznék az aktualitását is.- A legrosszabb válasz, ha ölbe tett kézzel ülünk és várunk, hogy majd a világ válto­zik meg. Hát nem. Aligha fog 179 nemzeti gazdaság hozzánk alkalmazkodni. És igenis most kell lépni, amikor baj van. Most ugyanis sokkal jobban látszik, hogy erre szükség van, mint amikor éppen jól mennek a dolgok. A krízist nem lehet nem tudomásul venni §s ha mindig „eltoljuk”, megpróbáljuk valahogy „túlélni”, akkor úgy járunk, mint a het- /enes'években. Újabb esztendőket veszítünk, és még jobban lemaradunk a fejlett or­szágoktól. Tudományosan megalapozott gazdaságpolitikát kell követni, ami hosszabb ávra szól. Ha a stratégia akadályozza a fejlődést, akkor a stratégiát meg kell változtat­ni, egyszerűen nincs más lehetőség. I- A nyilatkozataiból úgy tűnik, hogy ön az idegenforgalomnak is komoly szerepet szánna egy hosszú távú stratégiában...- Feltétlenül. Egy Magyarország méretű kis ország képtelen áruszállítással fedezni mportját. A különbségeket leginkább idegenforgalommal, szolgáltatásokkal lehet ssökkenteni vagy megszüntetni. Ausztriát mintaállamnak tekintik ebben a kategóriában, s valóban jól működik a gaz­dasága. Mégis importjának csak 70 százalékát képes áruexporttal fedezni. A többit vi­szont behozza idegenforgalma. Mi az utóbbi esztendőkben felfuttattuk idegenforgal- nunkat, és mégis mindössze áruimportunk 7 százalékát fedezi, holott ezt könnyedén Tiegduplázhatnánk. A 300 millió dollár helyett akár 600-700 millió dollárnyi bevéte- ünk is lehetne. Ezen a téren ugyanis sokkal versenyképesebbek vagyunk, mint a mo- orgyártásban vagy a híradástechnikában. Es akkor még nem szóltam tranzitszerepünkről, hiszen Európa közepén fekszik Vlagyarország. Jelentős bevételekre lehetne ebből szert tenni, de erre senki sem fi­gyel. Sőt amikor a tranzitbevételek visszaestek, akkor egy szállítási szakember boldo­gan bejelentette, hogy idén nem lesz csúcsforgalom, mert kevesebb a tranzitszerel- lé ny. Két házzal odébb pedig lehet, hogy csak a legnagyobb keservek árán tudták össze­szedni azokat a dollárokat, amelyekre a létfontosságú árukra, alkatrészekre, vagy ép- ien egy pénzügyi művelet finanszírozásához szükség van. DALIA LÁSZLÓ Országos számítógépes keresleti-kínálati rendszer A Konjunktúra- és Piackutató Intézet, a JATORG Külkereskedelmi Adatfeldolgo- :ó és Szervező RT-vel közösen számító- jépes információs rendszert hozott létre í Külkereskedelmi Minisztérium támoga- ásával, elsősorban az exportképes ter- nékek és a szabad termelési kapacitá- ;ok felkutatására, értékesítésük elősegí- ésére. A június eleje óta működő rend- izerbe első lépésként betárolták mind-, izokat az üzleti információkat, amelyek- tez a külkereskedelmi kirendeltségek ltján és különféle kiadványokból hozzá- Jtottak a külföldi cégek vásárlási igé- lyeiről. A rendszerhez már több hazai ermelővállalat is csatlakozott, amelyek száltal nemcsak az exportlehetőségekről ájékozódhatnak széles körben, hanem elkínálhatják hasznosításra szabad ka­pacitásaikat is. A rendszerbe bármely gazdálkodó szervezet beléphet, és segít­ségével itthon és külföldön egyaránt ke­reshet termékeinek vevőt, vagy felkutat­hatja a számára éppen szükséges árut. A szervezők célja, hogy elősegítsék a ke­reslet és a kínálat egymásra találását, mert megfelelő piaci információk hiányá­ban ma még nem ritkán raktárakban po­rosodnak azok a termékek, amelyeket mások hiába keresnek, s a vállalatok el- szalasztanak kedvező üzleti lehetősége­ket. A tervek szerint a későbbiekben olyan kapacitásbörzévé fejlesztenék ki ezt a szolgáltatást, ahol a kereslet és a kí­nálat egyeztetése mellett lehetőség nyíl­na arra, hogy a vállalkozók kooperációs partnert is találjanak egy-egy nagyobb megrendelés teljesítéséhez. 27 millió forint a mai legkorszerűbbre Németkéri hétköznapok Fél ötkor indul a felhajtás. Most már nincs nagy „felhajtás”, az állatok is megszokták. Ka­rámrendszer vezeti őket a zsúfolóba, ami egy régi istálló átalakítása nyomán készült el és te­tővel van ellátva. Jön az elővárakozó, aztán bennt a patyolattiszta fejőállásból langyos tőgyzuhany érkezik, jön a lábmosás és a kímé­letes módszerű fejés. Alsó tejvezetékes rend­szerű dán Strangkó gyártmányú fejőház. Je­lenleg a legkorszerűbbnek ítélt. Két 6300 lite­res tejtankba kerül a tej, ami NDK gyártmányú. Ez viszont nem a jelenlegi legkorszerűbb, mert hűtve tároló, nem hűtőtároló, de még az előirt értékeken belül üzemel. Érdekes, a hűtés so­rán keletkezett hőt úgy hasznosítják, hogy elő­melegítik vele 5 darab 200 literes bojler vizét, íme az ésszerű energiatakarékosság. Az 516 férőhelyes, tömbösített telep egyik régi istállójában almoz Adorján Józsefné. Fej­kendője már az új karám vasára kötve. Köze­lebb jön, elmondja véleményét.-Tíz hónapom van még nyugdíjig. Udvaros vagyok, mi úgy mondjuk itt. Mennem kell, ezt mondták. Lehetek takarító, választhatom az erdészetet. Megemlítem, hogy azt hallottam, portás lesz. Nem tudott róla.- Attól függ, hol és hogyan portás az ember. Mert ez nem vállalat. Tudom, a pénzem már nem lehet kevesebb mert védett korban va­gyok, de több azért lehetne. Persze, mindenki ezt mondja. Megszokni nehéz lesz az új helyet akármi is lesz. Van egy kis háztájija, vesznek egy hűtőlá­dát, vágnak majd hízót, amikor akarnak. Lábas jószág is szaladgál, kapirgál otthon. Meglesz­nek, mondja búcsúzóul. Első nap sírt, harmadnap felmondott...- így igaz, erősit meg Sebestyén Józsefné.- Első nap sírtam. Nagyon nehéz volt a munka, az állatok se szokták még, nekünk is új volt. Kegyetlenül elfáradtam, hisz egy műszak már mögöttem volt, aztán meg az új fejés... sírtam, megmondhatja a „főagrár elvtárs is” - mutat nevetve Berta Jánosra. Szerdán aztán be is je­lentettem, én ezt nem csinálom. Aztán mégis maradtam. Volt itt izomláz, meg hát hiába, na­gyon új még minden. Az első hét elment, a ne­heze' már elmúlt. Korszerű, már nincs hiba egy se... A pénz?! - néz a vezetőre - azt mondták jobb lesz. Már annyit tejet fejtünk tegnap, mint annak előtte. ígérik több is lesz. Virághajtásért volt az óvodában. Már újra mosolyog, pedig egy hete még úgy volt, mint az az apró és igen szorgos kis asszonyka, aki­nek minden fejéshez nyújtóznia kellett. Nem bírta erővel, de már neki is találtak új munkale­hetőséget.- Nincs itt gond, csak rosszabb sose legyen- int utánunk Sebestyén Józsefné, aki már újra A zsúfoló fölött tető van Pillanatok alatt bontotta ki fehér virágát az akác, bódító illatában vadméhek járják tobzó­dó táncukat. Az egykori hardi cselédfalu felöl érünk be Németkérre, a jómódú svábközség­ből született új közösségbe, a ma falujába. A felvásárló előtt tereferélő asszonyok a kacsát, libát várják, dr. Plaohy Gábor állatorvos kocsi­ja motorházán tölt ki egy sietős kuncsaftja va­lamelyik állatának receptet.- Nyúlós költésrothadás miatt 5 kilométeres körzetben nem telepedhetnek le most a méhé­szek. Randa egy betegség, de aki a hardi ol­dalról jön, az azért kipakolhat - mondja. Hatá­rozott és barátságos ember. Mondják is, a falu szereti. Az új tehenészeti telep után érdeklő­dünk.- Már most megmutatta, hogy beváltja a hozzáfűzött reményeket.. Az Alcsired kitett ma­gáért, úgy műszaki megoldását, mint állat­egészségügyi oldalát tekintve is meglepően sikeres, jó megoldás. Jobb minőségű tejet le­het fejni, csíraszám és sejtszám tekintetében egyaránt. Tiszta eljárás. Ami nekem gyanús, hogy nem jelentettek egyetlen betegséget sem eddig. Tőgygyulladás szempontjából is kitűnőnek ítélhető az új rendszer. Mielőtt elporol, még megemlíti, ez még a legkényesebb ízlést is kielégíti, nyugodtan meg lehetne mutatni akár egy amerikai far­mernek is. Kiváncsivá tett, úgyhogy Ambach Ede téeszelnökhöz szinte csak beköszönünk, ő is azt ajánlja, menjünk, nézelődjünk, beszél­jünk az emberekkel. Halljuk meg a jót is, a rosz- szat is. A vegyesbolt körül néhány menyecske te­referél. „Kenyérre várhatnak” - mondja Berta János főagronómus, aki vezetőnkül szegő­dött.- Tíz előtt nem nagyon van kenyér, tíz után meg már nem nagyon van tej. Amúgy jó bolt, jó ellátással... Nem vágyik vissza Mucsiba, pedig ott elnöke volt a téesznek. Azért elárulta, fele­sége kicsit vágyik vissza. Közben ki is érünk a tehenészeti telepre. Múlt és jelen, ha találkozik... Versenytárgyalást hirdettek, amit az Alcsi­red (Szolnok) nyert, így teljes technológiát ad­va, neki is láttak a meglévő szarvasmarhatelep rekonstrukciójának. Huszonhétmillió forintért. Tavaly kezdték augusztus 11 -én, és 1988. jú­nius 30-án készül el. A meglévőt, ahol lehetett, mindenben használták, alkalmazták, haszno­sították.- Eddig 15 milliót költöttünk, de már van is látszata. Jelenleg a hatszáz férőhelyes telepen 450 tehenünk van, 1990-re saját fejlesztésből lesz teljes a létszám. Az építési munkákat a téesz harmincfős brigádja végzi - igy a főag­ronómus. A kialakított karámrendszer arról árukodik, hogy itt egy külső etetöutas, növekvő almos pihenő istálló készül. Ilyen lesz az ellető és a borjúnevelő is. Könnyen belátható, hogy itt az élő munkaerő-megtakarítás hamar megmutat­kozik, magyarán nem kell ennyi ember a né­metkéri tehenészetbe. ö- Összesen nyolc ember munkája szabadul fel - reflektál erre Ambach Ede elnök. - Ha tel­jesen elkészülünk. Addig kerülnek innen nyugdíjba is többen, aki pedig nem bírja ezt a rendszert, az maga kéri, hogy helyezzük el. Az állatok szemmel láthatóan jól érzik ma­gukat. Ránk sem hederitenek, mig mi azt pró­bálgatjuk, hogyan fog szuperálni a felhajtó út útkereszteződése, ami lengőkapus megoldá­sú. Benne 24 Volt feszültség, így az állat nem tör ki oldalt, de a traktorok anélkül közleked­nek, hogy kaput nyitni ki kellene szállni a veze­tőnek.- Az állat igényeire építettük ezt a rendszert. Annyit eszik, amennyit akar, ott van, ahol ép­pen kívánja. Többet is esznek - mutat a jó ét­vágyú társaságra Berta János főagronómus. Akkor itt a többletköltség, kezdek lelken­dezni, de hamar kiderül, a 15-20 százalék plusz takarmányfelvétel nem hoz mínuszt. A mondás is azt tartja, a tehenet a „száján ke­resztül fejik”. Amit jóízűen megeszik, annak többszörösét hozza tejben. Kötött tartással elérték Németkéren, hogy 1985-ről 1986-ra az egy tehénre jutó tejtermelés 814(1) literrel nőtt. Egy tehén éves átlagban 5085 liter tejet adott. - így igaz - mondja kisérőm -, az idei terv szebb ennél is, mert 5400 litert irányoz­tunk elő. Meglesz. Sőt túllépjük a tervet. Sze­rencsére. Munkában Egy brigád az etetőút betonozásán dolgo­zik, az ácsok a tetőn szorgoskodnak - fotóri­porter kollégám addig már a létra legfelső fo­kára hágott fényké­pezni. Az ellető istálló­részben vasas szak­emberek dolgoznak. Volt itt 14-16 órás mű­szak is. Csinálták. Igaz, pénzt is ígértek, meg adtak is érte. Szombat-vasárnapra egy ezrest. Reich Fe­renc ácsmesterre fel kell nézni. De a brigád tagjaira is. A tetőgerin­cen vannak.- Az újabb a kor­szerűbb is egyben, jó beruházás ez, már lát­juk - mondja az ács aki 1974 óta dolgozik a téeszben, és ezt a „szokását” meg is akarja őrizni. - Túlfe­szített munka is folyt itt, de egy hete beüze­meltük a fejöházat. Nehéz volt. Voltak itt négyen az Alcsiredtől is, és nem csak muto­gattak, hanem kemé­nyen, derekasan dol­goztak. Igazi segítség volt. Adorján Józsefnének még tíz hónapja van vissza a nyugdíjig Ácsok a tetőn- „Első este bizony sírtam...” - mondja Sebestyén Józsefné Betonozzák a külső etetőutat nevet... SZABÓ SÁNDOR Fotó: CZAKÓ SÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom