Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-27 / 150. szám

2 Képújság 1987. június 27. Mozambikban tegnap ünnepelték az ország függetlenné válásá­nak 12. évfordulóját Chissano államfő az ünneplő tömeg között rúval kapcsolatos fejleményeket. Egyrészt - örvendetes mó­don - határozottabbá és kiterjedtebbé váltak a mindeddig sajnos hatástalan diplomáciai erőfeszítések az ellenséges­kedések beszüntetésére. Most a világszervezet vezető testü­leté, a Biztonsági Tanács készül újabb próbálkozásra. Hosz- szas előkészítő tárgyalások után az öt állandó tagállam (az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaor­szág és Kina) dolgozott ki egy határozattervezetet, amely a tragikus háború befejezését, illetve első lépésként a tűzszü­net elérését célozza. Pontos részletek egyelőre nem ismere­tesek, hiszen a BT tanácskozásai a héten zárt ajtók mögött folytak, annyi azonban kiszivárgott, hogy végre szóba került annak lehetősége: amennyiben a felek nem reagálnak pozitív módon a tűzszüneti felhívásokra, akkor meg kell fontolni a - Teheránra és Bagdadra egyaránt érvényesítendő - fegyver­szállítási tilalmat. Aligha adnak viszont okot a derűlátásra a két közép-keleti ország közti küzdelem frontvonaláról érkező jelentések. Mi több, éppen a héten kezdődött az az új (Naszr-5 vagyis Gyö- zelem-5 elnevezésű) iráni offenzíva, amely a határvonal északi részén fenyeget a harcok újbóli fellángolásával. Raké­tatámadás ért egy török olajszállító tankhajót is. Jelenleg tehát kevés jel utal arra, hogy a szemben álló felek hajlandók lennének a tűzszüneti felhívás elfogadására - eh­hez változatlanul túlságosan távol állnak egymástól azok a követelések, amelyek teljesítésétől a fegyvernyugvás lehető­ségét függővé teszik. Kérdés, változtat-e valamit a helyzeten, hogy immár megjelentek a térségben a kuvaiti kérésre bérbe adott szovjet hajók, s hogy napokon belül amerikai hadihajók fognak kísérni más kuvaiti vízijárműveket. A legnagyobb biz­tosítási társaságok emelkedő díjtételei mindenesetre azt jel­zik, hogy továbbra is komoly kockázatot vállal minden hajó, amely a veszélyes vizeken közlekedik. SZEGŐ GÁBOR Óvatosan a vize kon! Tegnap délelőtt a paksi vízi rendészeti parancsnokságon Horváth János, a Tol­na Megyei Rendőr-főkapitányság köz- biztonsági alosztályvezetője tájékoztatta a sajtó képviselőit a Nagy-Duna Tolna megyei szakaszán, valamint a megye egyéb vizein a múlt évben és az idén tör­tént szabálysértésekről, balesetekről. Elmondta, hogy 1986-ban négyen ful­ladtak vízbe, nyolc volt a kifogott holttes­tek száma. 1987-ben eddig egy személy fulladt a Dunába, Dunaföldvár térségé­ben. A rendőrök 120 szabálysértési felje­lentést tettek, melyek közül 82-t orvhor­gászat miatt, a többit egyéb okokból. Helyszíni bírságot 257 esetben, 33 ezer 200 forint értékben szabtak ki, ebből 40- en tiltott helyen való fürdésért fizettek, összesen 7 ezer 800 forintot, egyéb sza­bálysértést 116-an követtek el, az ő bün­tetésük összege együttesen 12 ezer 600 forintot tett ki. A legmegdöbbentőbb baleset Duna- földváron történt, ahol Bordán István helybeli lakos vadászat közben lelte ha­lálát 1987. január 17-én. Kutyáját be­küldte a jégre egy lelőtt vadkacsáért, s mikor az állat alatt beszakadt a jég, utá­nament, hogy kihozza. Ekkor azonban ő maga is a víz alá merült, s a segítségére siető barátja sem tudta megmenteni. Gyakori gond, hogy az emberek nya­ralás, fürdőzés alkalmával megfeledkez­nek a legelemibb óvatossági szabályok­ról, gyakran társul egymáshoz viselkedé­sükben italozás, virtuskodás, felelőtlen­ség. S ilyenkor hiába a hivatásos vízi rendőrőrs, a 77 önkéntes rendőr és a 24 ifjú gárdista, akik vigyáznának ránk, ön­magunk ellen senki sem tud megvédeni. Itt az üdülőszezon, ne feledjük: a víz jó barátunk, de ha nem vagyunk elég oko­sak, halálos ellenségünkké válhat.-esi­Személyi változások a szovjet pártvezetésben Az SZKP határozatot hozott a gazdasági reformról A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága pénteken befejezte kétnapos ülését, amelyen a pártnak a gazdaságirányítás gyökeres átalakításá­val kapcsolatos feladatait vette számba és személyi kérdésekről döntött. Pénteken folytatódott Mihail Gorba­csov előadói beszédének megvitatása. Tizenhatan szólaltak fel, köztük miniszte­rek, területi pártszervek első titkárai, or­szágos főhatóságok, társadalmi szerve­zetek és nagyvállalatok vezetői. A vitát követően Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára mondott zárszót. A megvitatott kérdésben a Központi Bizott­ság részletes határozatot hozott, amelyet közzétesznek a szovjet sajtóban. Az ülés jóváhagyta a Politikai Bizottság „A gazdaságirányítás gyökeres átalakí­tásának alapvető feladatai” című doku­mentumát. Az ülés ugyancsak jóváhagyta az álla­mi vállalatról (termelési egyesülésről) szóló törvény átdolgozott, az össznépi vi­ta eredményei alapján kiegészített terve­zetét és megbízta a Szovjetunió Minisz­tertanácsát, hogy terjessze azt a Legfel­sőbb Tanács ülésszaka elé. Az ülés határozatot fogadott el arról, hogy az SZKP XIX. országos értekezletét 1988. június 28-ára, Moszkvában a Kreml Kongresszusi Palotájába kell ösz- szehívni. A Központi Bizottság Nyikolaj Szljuny- kovot és Alekszandr Jakovlevet, a KB tit­kárait, a KB Politikai Bizottságának pót­tagjait a Politikai Bizottság tagjaivá vá­lasztotta. A Politikai Bizottság tagjává vá­lasztották Viktor Nyikonovot, a Központi Bizottság titkárát is. Dmitrij Jazovot, a Szovjetunió honvé­delmi miniszterét, a KB póttagját, a Köz­ponti Bizottság tagjává, a KB Politikai Bizottságának póttagjává választotta az ülés. Nyugállományba vonulása miatt az ülés felmentette a KB Politikai Bizottsága póttagjának tisztéből Szergej Szokolo- vot. Az ülésen a Központi Bizottság tagjai­nak sorába választották a KB két póttag­ját, L. Brizgát és N. Pavlovot. Mindketten fizikai dolgozók. A Központi Bizottság kizárta tagjainak sorából Gyinmuhamed Kunajevet, aki a Kazah KP KB első titkáraként súlyos mu­lasztásokat követett el a köztársasági pártszervezet irányításában. PANORÁMA BUDAPEST - Németh Károly, az El­nöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Hasszán Guled Aptidont, Dzsibuti Köz­társaság elnökét, az ország nemzeti ün­nepe alkalmából. Az Elnöki Tanács elnö­ke táviratban üdvözölte France Albert Renét, Seychelle Köztársaság elnökét is az ország nemzeti ünnepe alkalmából. BÉCS - Az osztrák fővárosban pénte­ken végétért az ENSZ világkonferenciája, amely a kábítószerek elleni harc kérdé­seivel foglalkozott. Hazánk most csatla­kozott a világszervezet kábítószeralapjá­hoz: ennek révén fokozottan bekapcso­lódunk a nemzetközi együttműködésbe és támogatást kapunk a mi erőfeszíté­seinkhez is, amelyek tekintettel nagy ide­genforgalmunkra, nagyon is szüksége­sek. A konferencia pénteki záróülésén egyébként elfogadták a kábítószerek el­leni nemzetközi harc átfogó programját, ajánlásait. BONN - A nyugatnémet politikai, gaz­dasági és kulturális élet több jeles képvi­selőjének jelenlétében Majna-Frankfurt- Höchstben megnyílt a höchsti kastély idén Magyarországot bemutató hagyo­mányos ünnepségsorozata. GENF - A héten Genfben folytatódtak a nukleáris és űrfegyverekről a szovjet­amerikai tárgyalások. Mind a három - a közepes hatótávolságú rakétákkal, a ha­dászati rakétákkal és az űrfegyverek­kel foglalkozó - munkacsoportban tar­tottak megbeszéléseket. BELGRÁD - Belgrádban pénteken összeült a JKSZ Központi Bizottsága, hogy értékelje a koszovói helyzetet és meghatározza az autonóm tartomány so- ronlévö legfontosabb, mielőbb megvaló­sítandó politikai, társadalmi, gazdasági stabilizációs feladatait. Az ülés összehí­vását elsősorban az tette szükségessé, hogy nem halad kielégítően a tavaly jú­niusi pártkongresszus Koszovoról hozott határozatának végrehajtása. SZÖUL - Ismét házi őrizetbe vették pénteken a dél-koreai ellenzék egyik ve­zéralakját, Kim De Dzsungot, mindössze 31 órával előző házi őrizetének feloldása után. A választási rendszer demokratizá­lásáért küzdő ellenzék Szöulban és 21 másik városban hirdette meg „A demok­ráciáért való békemeneteket”. Ezek meghiúsítására a hatóságok 60 ezer rendőrt vetettek be. Péntekre virradóan több mint 1800 személyt vettek őrizetbe országszerte, átkutattak 112 egyetemet, diákklubot, ahol elkobozták és megsem­misítették a pénteki felvonulásokra ké­szített röplapokat és benzines palacko­kat. Az ország városaiban ennek ellenére nagy tömegek vonultak ki tüntetni pénte­ken, és sok helyen összecsapásokra is sor került a tiltakozók és a rendőrök kö­zött. Cselekvés helyett retorika? Mindig ünnepélyes érzés részt venni az Országgyűlésen. Akikkel az ember a folyosókon találkozik valamennyien fontos emberek, hiszen a Magyar Népköztársaság tövényhozó testületének választott tagjai. Mindenkinek, aki nem tagja e testületnek élményszámba megy látni őket, találkozni velük, még ha ismeretségük egyoldalú is. Kár lenne ta­gadni, hogy a folyosókon a képviselők is a legtöbbet a személyi vál­tozásokról beszéltek. Ismerősök és idegenek gratuláltak egymásnak, hiszen a parlamenti bizottságokba is új képviselők kerültek be. A téma életbe- és húsbavágó volt: az elmúlt évi költségvetés végre­hajtása. A beszámoló tartalmának nagy része már korábban nyilvá­nosságra került, a bizottsági viták ismertetése során. Ebben a témá­ban az ülésteremben már nem arról folyt a vita, hogy elfogadják-e a beszámolót vagy nem, hiszen az tényekről szólt, és a tények makacs dolgok, nem lehet róluk vitatkozni. Figyelemre méltó volt egy képvise­lőnő véleménye, hogy az Országgyűlésen a jövőben közérthetőbb be­számolót szeretnének, olyat amit nemcsak a szakemberek érthetnek meg. A válaszoló miniszter egyet is értett ezzel a javaslattal, bár nem feltétlenül a költségvetés az a téma, ahol ezt az elvet a legkönnyebb megvalósítani. Nyilvánvaló, hogy azért a szakszerűség és a közérthe­tőség nem zárja ki egymást. A költségvetési vita lényege a jövőre vo­natkozott, amit két igen frappáns és az ülésteremben elhangzott meg­fogalmazással is meg lehet világítani. Az egyik képviselő szerint most már a retorikáról át kellene térni a cselekvésre, hiszen a költségvetési hiány nem a kormány rossz gazdálkodásából következett, hanem a termelésben keletkezett. A másik képviselő pedig azzal kezdte felszó­lalását, hogy ember tervez, isten végez: mondja a régi szólásmondás. Ez is azt bizonyítja, hogy mi gyakran csak tervekig jutunk el, a végre­hajtást már szeretnénk másra bízni. Csakhogy ez lehetetlen. Tervein­ket magunknak kell megvalósítani is, ezt a tanulságot mindenkinek meg kellene szívlelni és a saját munkájában alkalmazni is. A másik téma, - ami tulajdonképpen kettő volt, csak együtt tárgyalta az országgyűlés -, a Büntetőtörvénykönyv módosítása és a bünte­tőeljárásról szóló törvény néhány pontjának megváltoztatása. E tárgy­ban két hozzászóló volt, mindkettő vihart kavart és a döntés végül is egy órát vett igénybe. Parázs vita kerekedett mindkét témáról, ami már önmagában is a demokrácia kiszélesedését jelenti, hiszen végül is Parlament azért van, hogy a törvényjavaslatokat az egész nép választott képviselői, a legteljesebb nyilvánosság előtt megvitassák. Ami itt kérdés lehet az, hogy a parlamenti demokrácia ne válhasson parlamentarizmussá. A legfőbb törvényhozó és népképviseleti testü­let azokkal a kérdésekkel foglalkozzon, amelyek az ország számára a legfontosabbak. Ne részletkérdésekről, alig fontos, és igazánból csak szakemberek számára eldönthető témákról folyjon a vita. Az Ország- gyűlés ülésszakai néha nem igazán izgalmasak, pedig életbevágó kérdésekről esik szó. Most izgalmas és parázs vita folyt, csak kérdés, hogy a büntetőeljárás azon módosítása, hogy ki és milyen időtartamban szabja meg egy-egy nyomozás befejezésének határ­idejét megérte-e azt a szakmai és szellemi energiabedobást, amire az ülésen sor került. * Megyénk képviselőivel csak futólag lehetett szót váltani, mert min­denki kereste a régi ismerősöket, vagy azok őket. A képviselők meglá­togatták a karzaton vendégeiket, vagy éppen hivatalos ügyeket intéz­tek. A Parlament ülésszaka is alkalmat ad képviselőknek, hogy válasz­tóik megbízásából szót váltsanak a miniszterekkel, államtitkárokkal, vagy éppen azokkal a képviselőkkel, akik „civilben" foglalkozásuknál fogva illetékesek az intézkedésre. Kosár István képviselő a közleke­dési miniszterrel akart szót váltani, a Lajvér és Kövesd közötti útról, A „T. Ház” nyári ülésszakának második napja ami ugyan hivatalosan nem létezik, de azért az emberek járni szeret­nének rajta. Lajvéron az útjavítására szavazták meg a tehot, kivitelező is volna, csak az út „nincsen”, ugyanis nem tartozik sem a közúti igaz­gatóság, sem pedig a tanács kezelésébe. Először tehát az út „személyi igazolványát” kell rendezni, hogy aztán az érdekeltek összeadhassák a pénzt a megcsináltatásához. Néha a hosszas és bonyodalmas levelezgetés helyett egy-két szó az illeté­kessel sokat'jelenthet az ügyek intézésében. IHÁROSI IBOLYA A hét két kérdése Hogyan alakul - a fegyverzetkorlátozási tárgyalások tükrében - a két nagyhatalom viszonya? Shultz és Sevardnadze esetleges közeli találkozójának ter­vével kapcsolatban jóslások és vélemények szép számmal vannak forgalomban. Egyes jelentések már a két külügymi­niszter eszmecseréjének pontos időpontját is tudni vélik: eszerint július 10-én és 11 -én kerülne sor az óriási nemzet­közi érdeklődéssel várt megbeszélésre, s a helyszín minden bizonnyal Washington lenne. A Fehér Ház és az amrikai külügyminisztérium nem cáfolta, hogy folynak az előkészületek egy ilyen találkozóra, csak­hogy - mint az illetékes szóvivő kijelentette - „annak időpont­ja még nem szerepel a naptárban.” A genfi tárgyalások ugyan „jól haladnak”, de a külügyminiszteri találkozóról még nem jött létre végleges megállapodás. Kétségtelen, hogy napjainkban a Moszkva és Washington közötti viszonyt leginkább a fegyverzetkorlátozási tárgyalá­sok alakulása szabja meg. S Genf ezek között is az első he­lyen szerepel, hiszen pillanatnyilag az a megbeszéléssorozat jutott a legközelebb a sikerhez, amelyet az európai közép-ha­tótávolságú nukleáris eszközökről folytatnak a svájci kőnfe- renciavárosban. Úgy tűnik, ha a genfi tárgyalóasztal mellett, a közép-hatótá­volságú atomrakéták ügyében sikerülne áttörést elérni, az szélesebb körben, tehát a többi tárgyalási fórumon is megte­remthetné a gyorsabb előrehaladás lehetőségét. Shultz és Sevardnadze találkozójának célja természetesen épp ez len­ne - s e szempontból mindegy, valósnak bizonyul - e most felröppentett júliusi dátum. Ugyanakkor azt sem lehet figyel­men kívül hagyni, hogy az amerikai reagálások között meg­szaporodtak azok a vélemények is, amelyek a „túlzottan gyors” megegyezés állítólagos veszélyeit hangsúlyozzák. Rogers tábornok, a NATO európai haderőinek héten lekö­szönt főparancsnoka például feltűnést keltő nyilatkozatok­ban bírálta saját kormányzatát, amiért az - úgymond - elsieti a megállapodás megkötését Moszkvával. Weinberger had­ügyminiszter pedig azokat a terveket támadta, amelyek egy esetleges nyugat-európai csapatcsökkentésre vonatkozná­nak. Nos, az elmúlt évek eseményeire, a sorozatos szovjet kezdeményezésekre és a kompromisszum érdekében tett ja­vaslatokra visszapillantva ez a „túlzott sietség” vádja aligha tűnik megalapozottnak. Ha pedig arra gondolunk, hogy válto­zatlanul olyan ellentétek nehezítik a megegyezést, mint az NSZK-ban állomásozó Pershing 1A rakéták, félő, hogy a tem­pó „elviselhetetlen felgyorsulásától” nemigen kell tartani... 2. Sikerre vezethet-e a BT kezdeményezése az iraki-iráni háború befejezésére? Sajátos, meglehetősen tragikus kettősség jellemezte a hé­ten az Öböllel, illetve tágabb értelemben az iraki-iráni hábo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom