Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-27 / 150. szám
1987. június 27. NÉPÚJSÁG 3 Országos pártértekezlet 1957 Elkötelezettség a szocialista megújulásra Aywpl GZGlőtt, 1957. június 27—29-én tartotta az MSZMP első or- nqiMIIIIV, evvel SZágos pártértekezletét. Az országos pártkonferGncia, - ha szabad ezt a kifGjGzést használni - „rangját, mandátumát” illetően nem egyenrangú a pártkongresszussal. (Az MSZMP azóta sem rendezett hasonlót, és az MKP is csak közvetlenül a felszabadulás utáni kezedetkor, 1945. májusában ült össze ilyen tanácskozásra.) Létét és szerepét tehát a rendkívüli helyzetnek köszönheti. Mintegy hét és fél hónap telt el az ellenforradalmi fegyveres felkelés leküzdése, az ország törvényes rendjének helyreállítása, és a megújuló párt, az MSZMP fellépése és progfamadása óta. A konszolidáció erőteljesen haladt, az Országgyűlés 1957. májusában már elfogadta a kormány beszámolóját tevékenységéről, és további működésének alapelveit. Ideje volt annak, hogy a párt is felszámolja munkájában az ideiglenesség minden vonását. És főleg megérett a helyzet arra, hogy a párt, a kommunisták számot vessenek magukkal - szembe nézve a múlttal is, de főleg eldöntve azt, hogyan gondolják a jövőben a magyar társadalom fejlődésének irányítását, kifejezzék elkötle- zettségüket a szocialista megújulásra. De vajon mindez nem történt-e meg már addig, 1956. november 4-től 1957. nyaráig? Valóban megindult ez az értékelő és átértékelő folyamat, és legmeghatározóbban az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. decemberi mélyreható vitájában és állásfoglalásában kapott megfogalmazást. Az 1956-os események és az ellenforradalom okait, az azokból elkerülhetetlenül levonandó politikai, gazdasági, szervezeti, az egész intézményrendszer munkáját és stílusát, a pártmunka mikéntjét, sőt a kommunista magatartást illető tanulságokat - fő elveiben mindmáig érvényesen! - felvázolta a decemberi határozat. Ez az útmutatás érvényesült és munkált is 1957 első félévében a párt, az egyes kommunisták cselekvésében. Csakhogy egy határozat, vagy akár egy politika elfogadása általában, és végrehajtása, megvalósítása a napi gyakorlatban, sőt - hiszen ezen állnak vagy buknak az ügyek - lényegbeli értelmezése bizony nem mindig és nem mindenkinek esik egybe. Ez a „fáziseltolódás” korábban is, ma is megfigyelhető az elhatározás és a megvalósítás között. S minél bonyolultabb a helyzet, annál inkább fennáll az értelmezési különbségek és ebből következő viták lehetősége. Különösen „a múlt értékelését illetően van véleményeltérés pártunkban” - állapította meg az országos pártértekezlet is. A látható előzménye ennek a megállapításnak az volt, hogy 1957. március 7-én a Népszabadságban Eszmei tisztaságot! címmel cikket írt Révai József, a régi, Rákosi-féle pártvezetés egykori tagja, az MDP ideológiai és kulturális munkájának irányító személyisége. Révai József, abból kiindulva, hogy az ellen- forradalom után a jobboldali hibák és nézetek elleni harc áll az előtérben, kifogásolta, hogy - szerinte - a párt propagandájában és gyakorlati munkájában eluralkodott a szektás, dogmatikus hibák bírálata. „Békülékenységgel” vádolta a pártvezetést, és nem fogadta el azt, hogy a kommunista mozgalom megújítása érdekében a régi vezetés képviselőit, és azokat, akik képtelennek mutatkoztak az MSZMP új politikájának követésére, nyíltan bírálták, elítélték és félreállították. A párt kétfrontos - a jobboldal és baloldali elvtelenség ellen egyaránt fellépő - harca helyébe Révai lényegében egy- frontos harcot akart állítani, illetve visszaállítani. A Népszabadságban vita kerekedett Révai József cikke körül, és a pártszervezetekben, de általában az élénkülő közéletben is szenvedélyes eszmecserék tárgya volt a cikk és annak megállapításai. Ebben a nyílt polémiában felszínre került - egyébként törvényszerűen -, hogy Révai nézetei jócskán egyetértésre találtak a pártszervezetekben is, különösen a régi párttagok sorában. Sokan saját szektás hibáikat és még kellően felül nem vizsgált, lényegében dogmás, szektás maradványokkal átszőtt nézeteiket vélték igazolva látni egy olyan tekintélyes kommunista ideológus által, mint amilyen Révai József volt. Ezek az elvtársak, akik valóságos és annak vélt szocialista pozíciók védelmében léptek fel, radikálisabb intézkedéseket követeltek az - úgymond - ellenforradalmárok és az ingadozók ellen is; megfeledkeztek, vagy soha el nem fogadták azt a tanulságot, hogy az MDP hibái és a régi pártvezetés bűnei miatt zilálódott szét a párt tömegbázisa, és ez nagyban hozzájárult az ellenforradalom felülkerekedéséhez. /"\rc73r|0^ pártértekezleten Révai József szónoki hévvel lényegében Ul megismételte nézeteit, és abból kiindulva, hogy az árulás és a tévedés között nagy különbség van, a Nagy Imre-csoportnak és a köréjük seregletteknek kizárását követelte nemcsak a pártból, hanem a politikai életből, míg a Rákosi- féle „tévedőknek” megbocsájtást kívánt. Az azonos végeredménytől függetlenül különbséget tett a jobb- és „baloldali” elhajlás között, az utóbbit tulajdonképpen bocsánatos bűnnek minősítette. (Ez különben azóta is oly sokszor tapasztalható jelenség nemcsak a magyar, de bizony a nemzetközi kommunista mozgalomban is!) A pártértekezlet, beható, nyílt eszmecsere után, visszautasította ezeket a nézeteket. Kádár János válaszbeszédében szemébe vágta Révai Józsefnek, hogy a tanácskozáson „a bukott vezetőség zászlaját lobogtatta meg”. A határozat pedig, legfőbb tanulás- gul, hangsúlyozta: „rendkívül fontos, hogy soha többé sem jobbra, sem balra ne engedjük eltéríteni a pártot a helyes útról”. Hiszen a legszembeszökőbb tanulság volt egyébként a magyar 1956-tól is, hogy ezek az elhajlások 1953-tól kezdve kölcsönösen erősítve egymást, ásták alá hazánkban a szocializmus ügyét, sodorták a katasztrófa felé az országot. Ebből a politikai álláspontból kiindulva a pártértekezlet igyekezett újra fogalmazni a párt helyét, szerepét, működési elveit és a kommunisták magatartási formáit. A párt, mint a szocialista építés eszköze arra van, hogy a nép harcát szervezze, vezesse, és ilyen értelemben, valamint az egyes kommunisták munkájával, példájával is szolgálja a népet. A párttevékenység próbája és mértéke mindig a tömegekkel való kapcsolatainak állapota. A tömegkapcsolatok erejének, működésének legfőbb feltétele persze, hogy a párt helyesen határozza meg politikáját. De új módon kellett megközelíteni a tömegszervezetek feladatait is, ekkoriban mindenekelőtt a szakszervezetekét és a még felépítés szakaszában lévő KISZ-ét, de mindinkább a Hazafias Népfrontét is, hiszen már ekkor is helyesen értékelték, hogy az egypártrendszer körülményei között különleges funkciói, gazdagodó szerepköre van a párttagok és pártonkívüliek, a párt és a tömegek közötti kapcsolat megszilárdításában, a szocializmust igenlő nemzeti egység megteremtésében. Kevesebb szó esett - bár az 1956. november, decemberben hozott intézkedések indítékait és alapelveit megerősítették, - gadzasági kérdésekről. A széles körű reformokra ekkor még sem az átfogó, elvileg és tudományosan megalapozott koncepciók nem voltak készen - bár folyt bizonyos elemző munka ebben az irányban, - s főleg a gazdálkodási és személyi feltételek nem álltak rendelkezésre. De egy sor kedvező változtatás, - így főleg a begyűjtési rendszer felszámolása - és mindezeknek a további munka megváltoztathatatlan alapelveiként való elismerése a pártértekezlet társada- lomépitést megújító szellemét bizonyította. Valamelyest korlátozottan, de ez a szellem érvényesült a kulturális terület további útjának megítélésében is. A y MQ7MP orszá9os pártértekezlete tehát a politikai harcnak egy nagyon ^ iviw^-ivir nehéz és összetett időszakában egyértelmű orientációt és a későbbi évtizedekre is kiható jellegzetes stílust adott a pártnak és általa az államvezetésnek is. Ha a szocialista átalakulást a szüntelen megújulásnak, a változó feltételekhez való alkalmazkodásnak tekintjük, akkor ezt a tanácskozást méltán ítélhetjük olyan eseménynek, amely ilyen folyamathoz adott impulzust, meggyőződést, elhatározottságot. Újra bebizonyosodott, és ez a mához is szóló emlékeztető, hogy a kommunisták nyílt, alkotószellemű eszmecseréje, különösen rendkívüli helyzetekben, az eredményes közös cselekvés kulcsa, elengedhetetlen feltétele. NEMES JÁNOS HÉTRŐL | HÉTRE HÍRRŐL | HÍRRE „Az idén szokatlanul enyhe telünk van” - mondják sokan mostanában, pedig nyár van már, de a tavasz is inkább őszhöz hasonlított. Hiába, nincs mit tenni, megbolondult az időjárás, az ember sokszor napsütésben kezd el dolgozni, s bo- rongós, hideg, vigasztalan lesz az idő, mire hazaér. Meleget vár a növényzet A héten beindult Pakson a borsószezon, a konzervgyár nagyon fontos alapanyagát és termékét töltik az üvegekbe. Rendkívül szervezett, ütemes munkát kíván a zöldborsó feldolgozása, hisz ha gyorsan fölmelegszik az idő, a nagy zöld- tömegű hüvelyek rövid időn belül befüllednek: minőség, ízromlás lesz a következménye. Éppen ezért beszélték meg a gyárral szerződésben lévő üzemekkel, órára pontosan érkezzék a borsó, hogy azonnal a feldolgozósorra kerülhessen. Elindult a zöldborsószezon a konzervgyárban A megye mezőgazdasági nagyüzemeiben teljes ütemben folynak a betakarítás előkészületei. A homokos foltokon lassan beérik az őszi árpa, és virágzik már a búza is. Az őszi kalászosok betakarítása nagy erőpróba elé állítja az üzemeket, melyre úgy kell felkészülniük, hogy szükség esetén a kedvezőtlen feltételek mellett esős időben is biztosítható legyen a termés betakarítása. Az idei nyáron 75 416 hektárról közel 400000 tonna terményt kell jó minőségben betakarítani. Az üzemekben rendelkezésre álló kombájn 497, ebből 34-et idén vásároltak. A megye nagyüzemei, és a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat 106 darab nagy teljesítményű szárítóval rendelkeznek. Ez a szárítókapacitás elegendő a napi betakarított termés fogadására és szárítására. Az üzemekben és a GMV-nél együttesen 735177 tonna a magtárkapacitás, ebből a GMV 279 933 tonnával rendelkezik. A magtárkapacitás a kalászos gabonák várható termésmennyiségének befogadására elegendő. Az előirányzott területről közel 187 000 tonna szalmát húznak le. A betakarítandó szalma 51 százalékát bálázzák, a fennmaradó részt ömlesztve kazalozzák be az üzemek. A bálázásban 352 nagy teljesítményű bálázógép vesz részt. A GMV az aratás megkezdése előtt körzetenként összehívja az érintett üzemeket, ahol pontosítják a betakarítás kezdetét és a szállítás ütemét. A gabona átvételét a GMV a munkaszüneti napokon is biztosítja. A korábbi évek gyakorlatának megfelelően a Ksze és az Agroker raktárügyeletet szervez az aratás ideje alatt, hétvégi napokon is. A Ksze szervizszolgálatot tart fenn az aratás zökkenőmentességének elősegítése érdekében. Az Agroker és a Ksze tájékoztatása alapján az alkatrészraktárak feltöltve várják az aratás kezdetét. Komolyabb alkatrészhiányt nem jeleztek, gondokkal csk az NDK-gyárt- mányú gépeknél számolhatunk. Az IFA tehergépkocsik egyes alkatrészeinek beszerzése jelent leginkább sok munkát mostanában az anyagbeszerzőknek. Félév mérlege Június végén járunk, a vállalatok most készítik majd a félév mérlegét, a további munka alapja, hogy tudjuk, hol állunk, mennyi az üzemek pénze, és persze az új adózási rendszer miatt sok helyütt már készítik a „ceruzás” kalkulációt. A vállalati, és a személyi adózás tervezett rendszeréről egyébként lapunk jövő heti számaiban olvashatnak majd sorozatot. Az országos helyzetképhez hasonlóan megyénkben is vannak jól és kevésbé jól működő üzemek. A Tolna Megyei Sütőipari Vállalat talpraállása országos hírű volt, ahhoz, hogy a bevételi forrásai meglegyenek, bővítenie kellett a választékot. A vállalatnál hatféle kenyeret sütnek a pékek, - legújabban a sajtos kenyeret kínálják - igaz nem olcsón. S mert kenyér mindig van, már el is felejtettük, hogy néhány hónappal ezelőtt még kenyérért álltunk sorba szombatonként, s gyakran az sem volt elég, amit hoztak. Hamarosan befejeződik a dombóvári, s kezdődik a paksi sütőüzem rekonstrukciója, sorra kerül valamennyi üzem, hisz ezzel várni nem lehet, mivel a kenyérről, alapvető élelmiszerünkről van szó. A műszaki fejlesztésről sok szó esett a héten, arról viszont ezzel kapcsolatban nem beszéltünk, hogy jelentősen csökkent a fejlesztésben dolgozók száma. Ráadásul a meglevő fejlesztőerők nagy részét is a napi termelési-gazdálkodási feladatok megoldása, illetve a közvetlen hasznot nem hozó kutatás és fejlesztés, vagy ahogy mostanában mondjuk K + F köti le. A gazdasági eredményekre irányuló vállalati fejlesztések pedig a meglévő termékválaszték bővítését, korszerűsítését célozzák és nem a szerkezet átalakítását. Bár sokat beszélnek erről az átalakításról - a valóságban kevés a tett. Főként szubjektív, emberi tényezők rontják a vállalati K + F hatásfokát. A témaválasztásnál kizárólagosak például a műszaki motivációk, gazdasági, piaci elemzések, felmérések nem előzik meg azt. így azután az új termék olykor eladhatatlanná, máskor pedig veszteségessé válik. A vállalatok jelentős része még mindig nem a várható piaci kereslethez, hanem valamiféle „központi elváráshoz" igazodik. Hiányosak a fejlesztők műszaki, piaci ismeretei is. Ebben szerepet játszik, hogy kevés - minden tizedik - fejlesztő olvas valamilyen idegen nyelven. Gazdasági-piaci eredményeket elsősorban ott tudnak felmutatni, ahol a kutatók-fejlesztők, sőt a termelőüzemek maguk is érdekeltek az új megoldások gyakorlati alkalmazásában. Néhány helyen a fejlesztők viszonylag önálló vállalkozói rendszerben dolgoznak, s követlenül részesednek az elért tényleges eredményekből. Sajnos, még csak néhány vállalatnál alkalmazzák bátran a teljesítménnyel arányos határozott jövedelemdifferenciálódást. A következetesen érvényesített nyereségérdekeltség és vállalkozás elősegítheti az élenjáró külföldi licencek szélesebb körű alkalmazását is mindenütt, ezek a saját fejlesztéseknél kevesebb ráfordítást igényelnek, és gyorsabban, nagyobb hasznot hoznak. Marad: a madár, a víz Már megint lóg az eső lába, itt a hét vége, hosszú volt a tél, a televíziót eleget néztük, különben is holtbiztos egy hétvégi krimi, vagy egy társaságbeli darab, ahol az úszómedence és a teniszpálya közötti útszakaszon hangzik el a darab fő mondanivalója. Ez meg már - unalmas, de nagyon. Elővettem hát a szekszárdi müsorajánlatot: néznénk valami programot rossz idő esetére. Két kiállítás kínálja magát: Darius Krol lengyel festőművész kiállítása a Babitsban, és a mai magyar képző- művészeti kiállítás, - ha még nem láttam volna egyiket sem, most megnézném, hisz vasárnap zár mindkettő. Ha most van az egyedülállók klubja, vagyis minden második szombaton, és egyedülálló lennék, elmehetnék, társaságra találhatnék a Garay étteremben. Szombaton, június 27-én, déli egy órakor meghallgathatnék egy előadást, aminek az a címe, hogy „Kríziskoncepció, intervenció és lehetséges kapcsolódási területeik”. Biztosan nagyon érdekes lesz, csak hát mi szombaton délben ebédelni szoktunk. Maradna még a múzeum, meg a Babits-ház, de a vendégeim kíváncsi emberek lévén - alig három hete jártam mindkettőben. Aztán lehetne moziba menni a „Gyanús árnyak” című kínai filmre, s ismét vetítik a lédi csattogót, azaz a Lady Chatterley szeretőjét. Ezt már olvastam, s most hogy eszembe jutnak a romantikus jelenetkék, földereng, hogy nem ártana egy kirándulás, ha nem esik az eső természetesen. Ha meg esik, és én meg végképp elhatároztam, hogy kimozdulok otthonról, egyetlen dolog marad: az uszoda. Kellemes is, frissít is, megmozgatja az izmainkat, s itt legalább nem esik a fejünkre - az eső. D. VARGA MÁRTA Kirándulni jó Nagyüzem a hűtőiparban A Magyar Hűtőipari Vállalat gyárai közül Baján, Békéscsabán, Miskolcon és Székesfehérváron elkezdődött a zöldborsó feldolgozása, a hét végén pedig további két hűtőházában, Zalaegerszegen és Győrben látnak hozzá a termés tartósításához. Az országban ugyanis nem egyszerre érik a zöldborsó, amely amúgy is a szokásosnál mintegy két-két és fél héttel később takarítható be. A vállalat hűtőházai az idén 22-23 ezer tonna borsót dolgoznak fel. Ennek eddig csupán 5-6 százalékát szállították le a gazdaságok, tavaly ilyenkor már az alapanyagnak csaknem a harmada a hütöhá- zakban volt. Az ipar az idén különben várhatóan elegendő és jó minőségű zsenge borsót tartósíthat. Békéscsabán megkezdték a hüvelyes cukorborsó fagyasztását. Ezt a csemegét kizárólag kistermelőktől vásárolják fel, kilogrammonként átlagosan 35 forintért. A termék szinte teljes egészében konvertibilis exportra kerül. A vállalat több gyárában - így például Győrben és Békéscsabán - újabb műszakok szervezésével fokozzák a tésztaés az egyéb mélyhűtött ételféleségek gyártását azért, hogy később, a nyár derekán több időt fordíthassanak a nagyobb tömegű gyökérzöldségek és gyümölcsök feldolgozására. A tésztafélékből az idén egyébként háromszor többet készítenek, mint tavaly. A Békéscsabán létesült új üzemrész első gépsorán már készül a kedvelt mélyhűtött lekváros- és túrósderelye. A vállalat üzemeiben indul a cseresznyeszezon és hozzálátnak a málna, valamint a piros- és feketeribiszke tartósításához is.
