Tolna Megyei Népújság, 1987. június (37. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-20 / 144. szám

1987. június 20. T \ TsÉPÜJSÁG 3 / ________ A pártcsoport Mi is a kiutat keressük A vállalat a szekszárdi Agroker, mely mezőgazdasági ellátó vállalat, ahol ösz- szesen 142-en dolgoznak. A párttagok száma 16, közülük is három a nyugdíjas, míg ketten gyeden vannak. Két nyolc­nyolcfős pártcsoportjuk működik, tagjai vegyesen fizikai dolgozók és vezetők, így igazgató és raktáros egyaránt megtalál­ható közöttük. A nők száma négy., A szigorúan vett statisztikai részhez ta­lán már nincs is mit hozzáfűzni, hacsak azt nem, hogy a beszélgetéshez össze­sen heten ültünk asztalhoz. Klein József márciusban ment nyugdíjba, a másik nyugdíjas tag pedig Keizer János, így az sem furcsa, ha őt sem találtuk volt mun­kahelyén. Míg ismerkedtünk, elhangzott az éle is, heten mint a gonoszok... Na, ezen jót derültünk, mert éppen egy párt­csoporttal összefüggésbe hozni ezt, ám egy jó poén sokszor oldja a feszültséget - maradtunk ennyiben. Az asztal körül ülők között is a legfiatalabb a párttitkár, Bálint István a maga 36 évével. Mellette Bartók Ferenc, a gépműhely vezetője ült, és sorban Gáli László raktáros, Papp Mi­hály kereskedelmi igazgatóhelyettes és Szűcs József, az alkatrészraktár vezető­je. A pártcsoportbizalmi, Zörényi János nevén megakadunk. Faggatom rokonsá­gáról, mert egy Zörényit, aki nagy madár­barát, megyeszerte sokan ismerünk. Ritkán adódik lehetőségük a diskurá- lásra, bár mint elmondták, szívesen be­szélgetnek, vitázgatnak, ám kevés az ide­jük. Beszédes, jó gondolkodású, szóki­mondó társaság ez a pártcsoport, ez ki­derült már az első percekben. Nem tűrik a handabandázást, de munkájukat is igyekeznek becsülettel ellátni. Olyan tí­pusú tagjai a pártnak, akiknek varr véle­ményük, no és olyanok, akik azt el is szokták mondani. Különösen ma. Nem érzik magukat tévedhetetlennek, de lát­nak ezt, hallanak azt, amire reagálni szoktak. Ezúttal is ezt tették. Nem volt szükség arra, hogy témát „dobjunk be”, sőt, ki kellett zárni a témák egy részét, any- n^i minden szóba került. Szinte nem akadt fontos, lényeges területe az élet­nek, amit ne érintettek volna, amiből ne kerekedhetett volna nagyszerű beszél­getés. Nem bólogattak egymásnak, nem is értettek mindenben egyet, de érveltek, ha kellett, vitáztak is egymással. Na és persze az újságíróval és a párttitkárral egyaránt. Az élet kopogott be ezzel az asztal fölé zúduló beszélgetéssel. Szó volt itt lakás-és bérhelyzetről, munkaerő­átcsoportosításról és -átképzésről, párt­szerűségről és pártépítésről, exportról és bevételről, munkásdinasztiákról és sor­sokról, kapcsolatokról, kereskedelemről és a jövőnkről egyaránt­Mikor elmondtam gondomat, nem biz­tos, hogy követni tudom a nevek ismere­tének hiányában azt, hogy ki-mit mon­dott, egyszerűen nyugtattak meg: amit elmondanak, azt ők teszik. A pártcsoport. Az igazgató és a beosztott, az öreg szaki és az édesapa, a vezető és a fizikai mun­kás, és a munkatárs: úgy ahogy van - egyszemélyben. Az első igazi, mindenkit meggondolkodtató témánk az, hogy el­mondom, kevés a párttag az Agrokernél.- Nem hinnénk, hiszen több mint tíz százaléka az itt dolgozóknak tagja a párt­nak. Országosan sem tartozunk a rossz átlagot mutatók közé, de úgy érezzük, soha nem a párttagok száma határozza meg egy kollektíva erejét, sikereit, össze­tartozását. A munkások egy része jövö- menő ember, azonkívül jó néhányan nyugdíjba is mentek. Az utóbbi három esztendőben, 1984-től a dolgozóknak közel a fele, pontosan a 45 százaléka ki­cserélődött. Mentek is el a cégtől, volt olyan párttag is, aki több pénzért válasz­tott új munkahelyet magának. Akad per­sze olyan is, akit úgy küldtünk el. Jobb ha megy, még akkor is, ha fegyelmi úton tá­vozott. Mert azt is ki kell mondani, a fe­gyelmit. Ha indokolt. Nem a statisztika a lényeges, amikor az igazi párttagokról beszélünk, döbben­tettek rá hirtelen ezek az emberek. A statisztika kedvéért itt aztán nincs tagfel­vétel, érzem. No és hogy elment a párttag több fizetésért? Nem ítélik el, mert jó oka volt rá, nem egy handabandázó típusról van itt szó. Neki mennie kellett, hát ment, mert mehetett. Az ilyen ember sose feledi a régi kollektívát. Az új munkahelyén sem, ő az a típus, akinek valószínűleg csak a környezete, de nem a szemlélete változott meg. Haladtunk tovább a be­szédben, és mi is kerülhetett volna szó­ba, ha nem a kereset, a megélhetés? Az utóbbi években a keresetszint 25 százalékkal nőtt. Ez így ránézésre sok­nak tűnik, de ott volt a gond, hogy bizony sokan alacsony bérről indultak. A forint­tal együtt a követelményszint is nő. Nem lehet jótékony forintokat osztogatni. A teljesítmény kötelező a húszévesre néz­ve éppúgy, mint az ötvenesre. Mindenki a maga helyén a maga területén tegye azt az asztalra, ami elvárható. Zömében fia­talok jöttek az Agrokerhez, ami siker. Legalábbis az lehet belőle, már csak azért is, mert a dolgozóknak közel a fele 35 éven aluli. Lesz idejük összecsiszolódni, egymá­sért tenni. Példát még van honnan merí­teni, hisz körülöttük ott van egy-egy párt­tag, amiről így vallottak.- A párttag haladjon elöl, mutasson példát a gazdasági termelőmunkában, a magánéletben... Eddig ez rendben is van, de azt tudomásul venni, hogy bizo­nyos mértékig visszalépésnek nézünk elébe, nem könnyű. Mert már az is egy­fajta visszalépés, ha nem vagyunk képe­sek úgy haladni, ahogyan azt eddig te­hettük. Becsületből dolgozni csak egy ideig lehet, és azt a réteget, amelyik nem biztos, hogy példát mutat a fent említet­tekben, nem biztos, hogy meg kell, hogy meg szabad fizetni. Hát erre kell majd most nagyon odafigyelni! Mennyire hétköznapi gondunkká vált mára a gazdaság helyzetének alakulása, benne a sorsunkkal - jut eszembe ezek után. Igazságát ezeknek a törvényszerű­ségeknek majd ott, az Agrokernél is bizo­nyítani kell, bármilyen nehéz is kimonda­ni, de névreszólóan. Ha van olyan, akit nem szabad megfizetni, akkor azt ne is fi­zessék meg, míg a másik oldalról is sze­rezzenek ennek érvényt. Akit kell, azt pe­dig fizessék meg... A hogyant a minden­napok diktálják majd. Eljutottunk egészen az elvekig. Amikor már elvi kérdésről beszélünk, mi a kiala­kult véleményük - kérdem:- Ne vágja hanyatt az embert az elvi rész, mert az fontos, hogy az elvek tisz­ták, jók legyenek. Ha azok, akkor nincs is, ami hanyattvágja az embert, de ne csak elveink legyenek! A párt élcsoport jellege mindenkor domináns kell, hogy legyen. Hogy ez nem egyszerű, az biztos, de a párttag hittel tegyen azért, hogy ez így legyen. Ehhez nincs mit hozzátenni, mert vé­gül is ez újra csak elvi kérdés. Mennyi minden maradt még ebben a beszélge­tésben? Sok jó gondolat, előremutató vé­lemény. Ha helyben csak egy része hasznosul, akkor ott nem működik hiába - no és rosszul - az a bizonyos pártcso­port SZABÓ SÁNDOR Vb-ülés Tamásiban Ellenőrzés a költségvetési szerveknél A költségvetési szervek pénzügyi-gaz­dasági ellenőrzésének tapasztalatairól számolt be Csik Jánosné a városi tanács osztályvezetője, a végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén. A költségvetési ellenőrzés irányelvei kimondják, hogy az ellenőrzés megelőző, javaslattevő és számonkérő funkciójá­nak erősítésével legyen elősegítője a ha­tékonyabb gazdálkodásnak, irányítás­nak. Az elmúlt évben 7 városi és 5 közsé­gi intézmény ellenőrzésének összegezé­seként megállapították, hogy javult a gazdálkodás szervezettsége, szabályo­zottsága. A gyermekintézményeknél nem jellemző a térítési hátralék. Ugyanez nem mondható el a költségvetési üzem­nél, ahol a lakbér-, a központifűtés- és a melegvíz-szolgáltatási díjak hátraléka magas. HÉTRŐL HÉTRE h IÍRRŐL HÍRRE Régen volt ilyen nyárkezdet, mint az idén. Sok az eső, a növények a kései tavasz miatt késésben vannak. A zöldség­piacon is érződik ez, meg másutt is, például az üzemekben. Drágább a munka Amint mindenki ismeri a növénytermesztésben a múlt évi rossz ősz, a hosszú tél, a kései kitavaszodás és a hároméves szárazság - jelentősen megdrágítja a termelést. S a költsé­gek növekedését a héten több írásban is taglaltuk - kedvező módon. Például a KSZE vetőgépe, a téglaipar megújulása a minőség irányába, azt bizonyítja, hogy az emberek alkotó kedve nem lankad. S ez még azok előtt is szembetűnik, akik ritkán járnak ter­melő egységekben. Ez láthatóvá akkor válik, amint az üzle- tekbebemegyünk. A választék lehetne jobb, mindig is erre tö­rekszenek a kereskedők, de a sokat emlegetett gazdasági körülmények ellenére nálunk van kenyér, liszt, tészta, cukor, üdítő és hús. Sőt, panaszkodnak a hentesek, hogy csökken a forgalmuk. Nem csoda. Örülnek a zöldséget árusító boltok­ban, mert növekszik a forgalom. Tehát már nemcsak mond­juk, hanem a tettek mezejére is léptünk az egészségesebb ét­kezés tekintetében. Munkalátogatáson Péter Szigfrid és Szűrös Mátyás Számomra mindig nagy jelentőségű, ha egy országos ve­zető, miniszter, központi bizottsági titkár eljön hozzánk. Meglehetősen gyakorta voltam én is a sleppben, mint tudósí­tó. S amikor másik kollégám utazik a megyét megismerni akaró nevezetes neves személyiséggel, úgy fogadom, mintha hozzám jönne. S valójában arról van mindig szó. Amikor a sztereotip szöveget leírjuk, hogy „tájékoztatták megyénk éle­téről" - az valójában tájékoztató, közvetlenül az életből merí­tett példákkal, nem sminkelve, előadók gyártotta jelentéshez hasonló. S amint egy ilyen látogatás véget ér, akkor kezdjük mi számbavenni, hogyan is állunk a kérdésekkel. Például Szűrös Mátyás esetében. Elmondták a húsiparnál, hogy kell építeni egy nagy hűtőházat. S fölteszem én a kér­dést: itt, amikor a beruházást tervezték, ki és miért nem gon­dolt arra, hogy a húsiparnak hűtőházra éppúgy szüksége van, mint a hentesnek a késre. A másik jó példa, szerencsére naponta konstatálom: a tejipari vállalat - a sok nehézség elle­nére több mint negyedmillió embert lát el - igen jó színvona­lon. Erről szólt a jánosmajori boltos, s ha benézek bármelyik élelmiszerüzletbe meggyőződhetek róla, hogy a tájékoztató­ban elhangzottakat kézzel is foghatom... Az új szakemberekről Ez a hét is beletartozik még a ballagási szezonba. Az ipar jövő mesterei tettek vizsgát, örültek az évzárónak és várva- várják az új munkahelyet. Amint tudom, a megyében szak­munkás-bizonyítványt kapott gyerekek közül senki sem ma­rad munka nélkül. Van lehetőség a munkára: várják a fiatalo­kat az idősebb szakik, akik megtanítják majd őket a szakmá­ra. Az iskola ugyanis az alapokat nyújtja csak egy szakma is­meretéhez, hozzáadja a tudást a munkahely, a műhely légkö­re, a nagy tudású szakemberek szerető gondoskodása. Új kombájnok Szekszárdon Az új szakemberek most még nyári szabadságukat töltik. Táborokban, egyéni üdülőkben, külföldön. Pihenik a tanuló­évek fáradalmait. S ha visszatérnek, akkor elkezdődik szá­mukra az az élet, amit munkáséletnek hívunk. S kezdődik a jobb életért, a megélhetés javításáért való munka. A család alapítása. Az idősekről való gondoskodás felismerésének jelentősége. S valójában a munkahelyen, önálló keresőként ismerik meg a munka, azaz a pénz értékét. A boríték tartalma persze attól is függ, miként áll helyt az ifjú szakember az új helyén, mint felnőtt. Soha nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a fiatal mellettünk lesz szakember... A nyár és veszélyei Az elmúlt hetekben ismét hallottunk híreket arról, hogy víz­be fulladtak emberek. Leginkább a meggondolatlanság, a felelőtlenség az oka a szomorú halálnak. Tolna megyében a vízbefúlások száma nem növekszik, de nem is csökken. S a számos fürdőhely - a Duna, a mellékágai, a Sió, a Kapos, a Sárvíz, a Koppány - nemcsak hűsít, felüdít, hanem áldoza­tot is talál. De leginkább a gyermekekre kell ügyelnünk. Hiszen most nagyobb a szabadságuk, mint amikor még iskolába jártak. Nyakukba akasztják a lakáskulcsot és irány a mező, az erdő és a víz. A felnőtteknek kell jobban odafigyelni a ját­szó, üdülő, fürdőző gyermekekre. Veszélyes a nyár olyan értelemben is, hogy a gombasze­zon közepén tartunk. A sok gyümölcs, amelyeket mosatlanul fogyasztunk, ugyancsak fertőző betegségek forrása lehet. És a közlekedés: bejöttek a BMX-ek, úgy röpülnek vele a gyer­mekek, hogy öröm nézni. A gördeszkákon száguldoznak, ut­cáról utcára, lejtőn lefelé - s az is természetes, hogy nekünk, járművezetőknek nagyobb gonddal kell közlekedni. A játszó­terek környékén éppen úgy, mint a táborozóhelyeken, üdülők területén. A június dereka még nem hozta meg az igazi nyarat. Biztató jelei vannak azonban a jó aratásnak. Mostanság már készítik a gépeket a gabona betakarítására - a héten 30 kom­bájn érkezett a KSZE-hez. Az üzemekben túl vannak már a gépszemléken. Az átvevők fölkészültek a minsőég szerinti gabonaátvétel­re. S gyermekeink közül sokan most mennek egy-két hétre üzembe dolgozni, a szakközépiskolások pedig elkezdik szakmai gyakorlatukat leendő munkahelyükön. A nyár még tart, remélem, még sok-sok napsütés, öröm ér bennünket, s nyugodtan pihenünk, hogy újult erővel foghas­sunk munkához, folytassuk, ahol nyaralásunk előtt abba­hagytuk. PÁLKOVÁCS JENŐ A nyár örömei és veszélyei Több városrészt összekötő új gázvezetékrendszer Ez év végéig - várhatóan még a fűtési szezont megelőzően - elkészül az a bu­dapesti gézvezetékrendszer, amely a Hungária körúti csomópontból több vá­rosrészt köt össze. Az új hálózat nem­csak a zuglói körzetben javítja majd a gázellátást, hanem az angyalföldi és a budai fogyasztók számára is egyenlete­sebbé teszi e szolgáltatást. A kőbányai gázgyárból induló vezetéknek a Szőnyi útig terjedő szakaszán már megépültek az árkok, lefektették a csöveket. Várha­tóan szeptemberre elkészül a Mogyoródi útig haladó szakasz. Az Egressy és a Thököly út közötti árokban befejezték az összeszerelési, hegesztési munkálato­kat. Korábbi munkafázisnál - a föld- kiemelésnél és árok-ásásnál - tarta­nak a Thököly út és az Ajtósi Dürer sor között. A nyomáspróbára készülnek az Erzsébet királyné útján is. A gázvezeték- rendszert a XIV. kerületi Pálma utcánál kötik majd rá a korábban létesített veze­tékekre. Innen halad az új csőrendszer a Róbert Károly körút burkolata alatt a Váci úti csomópontig. A vezetékrendszeren tehát a kőbányai üzemből közvetlenül, egységes hálózat­ban jut el a földgáz Zuglóba, Angyalföld­re, Újpestre és innen Budára, Óbudára is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom