Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-07 / 106. szám

2 "REPÜJSÄG 1987. május 7. Kölcsönös tájékoztató központok A Fehér Ház üdvözölte a genfi megállapodástervezetet Most van a legjobb esély arra, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok eredményt érjen el Genfben a nukleáris és űrfegyverkezetek csökkentéséről fo­lyó tárgyalásokon - jelentette ki kedden a washingtoni országos sajtóklubban tartott sajtóértekezletén Armand Ham­mer amerikai üzletember, neves közéleti személyiség. Hammer szerint egy nukleáris leszere­lési megállapodás aláírására a két nagy­hatalom vezetői között még idén ősszel Washingtonban sor kerülhet. A Szovjet­uniónak - tette hozzá Hammer - eltökélt szándéka, hogy a genfi tárgyalások eredményesek legyenek. A Fehér Ház kedden írásos nyilatkozatban üdvözölte azt a megállapodástervezetet, amelyet Genfben az illetékes szovjet és amerikai küldöttségek vezetői dolgoztak ki a nuk­leáris veszély kockázatának csökkenté­séről. Mariin Fitzwater elnöki szóvivő han­goztatta, hogy „ezzel csökkenni fog a két nagyhatalom közötti konfliktus lehetősé­ge, különösen olyan nukleáris konfliktu­sé, amely véletlen balesetből, félreértés­ből származik vagy téves számításokon alapul”. Fitzwater hozzátette, hogy a ter­vezetet a két ország vezetői elé terjesztik jóváhagyásra. A külügyminisztérium szó­vivője szerint a központok kölcsönös lét­rehozása „a nemzetközi biztonság meg­szilárdítását” szolgálja. Charles Redman kifejtette, hogy „nem válságkezelő köz­pontok létrehozásáról” van szó, hanem olyan „tájékoztatási csatorna létesítésé­ről, amely biztosítaná az információk cseréjét bizonyos leszerelési megállapo­dások szavatolása érdekében”. Meg nem nevezett amerikai személyi­ségek közlése szerint a szóban forgó központokat - a Moszkva és Washington között már létező „forró drót” kiegészíté­seként - a két fővárosban állítanák fel. Az iráni kontra ügy új szakasza Kongresszusi vizsgálat Csak néhány kérdésben hozott új ele­meket az iráni kontra botrány terén az amerikai kongresszus bizottsága ked­den megkezdett nyilvános vizsgálatában az első tanú, Richard Secord volt repülő­tábornok meghallgatása. A vallomás nem mutatott további magas állású kor­mánytisztviselők szerepére és Secord azt hangoztatta: a maga részéről nem követett el törvénybe ütköző cselek­ményt, a hivatalosnak tekintett politika szellemében járt el. Secord egyetlen magas beosztású kormánytisztviselőt bírált : Meese igaz­ságügy-minisztert, aki szerinte felelőtle­nül vádolta meg a kontrák támogatóit. Meese támadása után „elárultak és ma­gunkra hagytak bennünket” - panaszko­dott. Szerinte nem igaz az igazságügy­miniszternek az az állítása, hogy a titkos iráni fegyvereladások hasznából har­mincmillió dollárt fordítottak volna a kontrák javára. Secord azt mondotta, hogy ebből a forrásból csak mintegy 18 millió érkezett a titkos svájci bankszám­lára, s a kontrák csak három és fél mil­lióért kaptak fegyvereket. A kontrák javá­ra befolyt pénzből jelenleg még mintegy nyolcmillió van svájci bankokban, kétmil­lióval viszont egyelőre nem tudnak elszá­molni. A volt tábornok megemlítette, hogy a CIA több akcióban is részt vett. így pél­dául Costa Rica-i rezidense nyújtott se­gítséget - Lewis Tombs volt amerikai nagykövettel együtt - ahhoz, hogy az or- / szágban egy titkos repülőteret létesítse­nek, - de ezt azonban nem tudták hasz­nálatba venni, mert az ország új vezetése nem engedélyezte. Casey CIÁ-főnök szervezte meg, hogy Secord „magánszemélyként" meg nem nevezett országoktól is pénzt szerezzen a kontrák támogatására. A CIA illetékesei közreműködtek Hondurasban, Salva­dorban is az utánpótlási hálózat kiépíté­sében, velük állandó volt a kapcsolat. Nem voltak viszont hajlandóak felderítési adatokkal támogatni Secord vállalkozá­sát és szerinte pénzt sem adtak neki. A hálózatot North irányította: Secord szinte minden esetben őrá hivatkozott kezdeményezőként, vagy éppenséggel az utasítások kiadójaként nevezte meg a Fehér Ház volt munkatársát. Reagan elnök egyébként kedden is­mét tagadta, hogy tudomása lett volna a kontrák titkos felfegyverzéséről. Az elnök kijelentette: maga is a kongresszusi vizs­gálat eredményeire vár, mert nem tud többet az ügyről, mint amennyit eddig elmondott. Polgárháború Srí Lankán Mai kommentárunk Választás - csak fehéreknek Pokolgépes merényletek Johannesburg centrumában, könnygázgránátok a fok- városi egyetem tiltakozó diákjaira, kiterjedt letartóztatási akció, majd rendszeres „megelőző átfésüiés" a négerek lakta elővárosokban - meglehetősen komor atmoszféra jellemezte a „ választásokra ” készülődő Dél-afrikai Köztársaságot az el­múlt napokban. Igaz, meglehetősen sajátos voksolásra került sor tegnap a fekete kontinens déli csücskén: a faji elkülönítésre épülő apartheid rendszer ugyanis ezúttal is kizárólag a fehér választópolgároknak tette lehetővé, hogy szavazataikkal a pretóriai parlament megújításáról döntsenek. Valahol mégis ott rejlik ebben a - következményeiben valószínűleg nem túl ér­demleges, hiszen alapvető hatalmi átrendeződést aligha eredményező - törvény­hozási választásban is a pretóriai rendszer alapproblémája: a népesség döntő többségét kitevő feketék tisztázatlan jogi helyzete, a huszadik század vége felé egyre anakronisztikusabb jogfosztottsága. Botha elnök, aki kampánykörútján ismé­telten hangsúlyozta kormánya „eltökéltségét a fokozatos reformpolitika folytatásá­ra ", ugyanakkor afelől sem hagyott kétséget, hogy a hivatalos vonalvezetés tovább­ra sem tartja elfogadhatónak az „egy ember - egy szavazat" elvet. Márpedig mindaddig, amíg a törvény előtti egyenlőség és a politikai képviselet terén nem következik be változás, nem várható jelentősebb közeledés a két népkö­zösség között. Nem mintha a sokszor kozmetikázónak bizonyuló felszíni módosítá­sok önmagukban alkalmasak lennének a feketéket sújtó társadalmi és gazdasági hátrányok felszámolására. A Dél-afrikai Köztársaságot feszítő belső ellentétek el­tüntetése nem képzelhető el az alkotmányjogi reform nélkül. A tegnapi voksok tehát nem sokat változtattak, a négy évtizede kormányzó Nem­zeti Párt parlamenti többsége továbbra is biztosított. Ám a megfigyelők - a félmillió fekete dolgozót megmozgató széles körű sztrájk, s a nyugtalanság fentebb említett jó néhány más fejleménye mellett - arra is rámutatnak, hogy világos jelek utalnak az apartheid rendszer belső erjedésére. Kérdés, hogy a szélsőségesen konzervatív erők belenyugszanak-e a társadalmi reformok elkerülhetetlenségébe, s hogy a Pretoriát támogató nyugati körök mennyire hajlandók nyomást gyakorolni a pretó­riai kormányzatra. Enélküla külső segítség nélkül ugyanis sokkal könnyebben elle­hetne érni a fajüldöző rendszer felszámolását. __„ „ . „ SZ EGŐ GABOR Osztályülések Szerdán az MTA székházában folyta­tódott a Magyar Tudományos Akadémia idei közgyűlését megelőző osztályülések sorozata. A matematikai és fizikai tudo­mányok, a műszaki tudományok, vala­mint a biológiai tudományok osztályának együttes ülésén Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikus tartott bevezető előadást, majd több tudós számolt be a differen­ciálegyenletek alkalmazásának hazai tu­dományos tapasztalatairól. PANORÁMA BUDAPEST - Adam Lopatka minisz­ter, a Lengyel Állami Egyházügyi Hivatal elnöke delegáció élén május 4. és 6. között hazánkban tartózkodott. Megbe­szélést folytatott Miklós Imre államtitkár­ral, fogadta Berecz János, az MSZMP KB titkára, és találkozott Paskai László esztergomi érsekkel. MOSZKVA - Föld alatti nukleáris rob­bantást hajtottak végre szerdán reggel a Szovjetunióban, a szemipalatyinszki kí­sérleti terepen - jelentette a TASZSZ szovjet hírügynökség. A robbantást, melynek hatóereje húsz kilotonna alatt volt, a nukleáris kísérletekkel kapcsola­tos fizikai számítások ellenőrzése végett hajtották végre. Vérző gyöngyszem Fejszékkel öltek. Lőfegyvereiket nem használták, hogy megússzák a közelben állomásozó hadsereg megtorlását. Üsz­kös romok és szingaléz parasztok holt­testei jelezték: itt a tamil „tigrisek” jártak. Három és fél éve immár, hogy Srí Lankán az indiai szubkontinenstől csak egy kes­keny tengerszorossal elválasztott szige­ten magasra csaptak a polgárháború lángjai. A tamilok könnyes szemmel át­kozzák a karhatalom brutalitását, a szin- galézek pedig nehéz szívvel temetik el a szakadárok által legyilkolt szeretteiket. Honnan e kegyetlen düh, amely egymás ellen hajszolja a két nemzetet? Tamilok és szingalézek Srí Lanka lakói még a szigetre való le­telepedés előtti időkre utalva keserűen emlegetik, hogy a két nép már kétezer­ötszáz éve gyilkolja egymást. Az indoger- mán eredetű, buddhista szingalézek az időszámítás előtti VI. században teleped­tek le jelenlegi hazájukban. A dravida nyelvcsaládhoz tartozó hindu tamilok jó másfél évezreddel később keltek át a Palk-szoroson, s főleg a sziget északi csücskén telepdtek le, de eljutottak a ke­leti partvidékre is. A két népcsoport a szi­get sűrű őserdői miatt gyakorlatilag egy­mástól elszigetelve vészelte át az Ázsiá­ból, majd Európából erkezö hódítási hul­lámokat. A brit gyarmatosítók „osszd meg és uralkodj” politikája bolygatta meg végül a kialakult rendet. Az angolok különféle előjogokhoz juttatták a lakos­ság (akkor) egyhatodát kitévő tamilokat, s hivatalnokként gyakran ültették őket a szingaléz földművesek nyakára. Ezt te­tézve még körülbelül egymillió tamil munkást hozattak át Indiából az ültetvé­nyekre. Az 1948-ban megtörtént függetlenné válás után, mikor is Ceylonból Srí Lanka, vagyis Gyöngysziget lett, megkezdődött a tamilok vélt vagy valós előjogainak visz- szaszorítása. A számottevő többséget élvező szingalézek nem sokat törődtek a kisebbségek érzelmeivel. 1956-ban pél­dául a szinhalát tették meg egyedüli hiva­talos nyelvnek, ám a törvényt utóbb kénytelen voltak eltörölni. Azóta a tamilok sérelmei szaporodtak, különösen a mos­tani kormányfő, a tőkepárti belpolitikát folytató Junius Dzsajavardane hatalomra jutása óta. Patthelyzet Három és fél évvel ezelőtt a bosszúálló gerillák terrorakcióin felbőszülve a szin­galézek négyszáz ártatlan tamilt koncol- tak föl. Ettől fogva a kezdeményezés mindkét oldalon a szélsőségesek kezé­be csúszott. A tamil szakadárok meg­kezdték harcukat egy Eelam nevű füg­getlen állam létrehozásáért, a szingaléz nacionalisták pedig a mozgalom vérbe fojtásáért. Nincs most arra mód, hogy a háború menetét részletezzük, mint ahogy arra sem, hogy elemezzük a kormány, valamint a fegyverrel harcoló tamil politi­kai párt, a TULF tárgyalásait. Ezeket a már-már sikeres egyezkedéseket a tamil önkormányzatról ugyanis a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei mindannyiszor lát­ványosan zátonyra futtatták. Tekintettel arra, hogy India Tamil Nadu államában 55 millió tamil él, Radzsiv Gandhi miniszterelnök 1985-ben szemé­lyes közvetítést vállalt a konfliktusban, ám utóbb visszavonult ettől a szereptől. Az történt ugyanis, hogy ez év eleje óta a „tigrisek" önálló, mindenre kiterjedő köz- igazgatást hoztak létre a Sri Lanka északi csücskében levő Dzsaffna városban, a kormánycsapatok pedig fojtó blokáddal vették körül a térséget. Patthelyzet ala­kult ki. Jelenleg nehéz eldönteni, képes- e bármelyik fél a maga javára billenteni a mérleg nyelvét. Az országban nő a nyug­talanság. A lakosság a saját, Ronnie de Mel pénzügyminiszter pedig az állam gazda­ságának súlyos veszteségeit mérlegelve követeli az azonnali békekötést. „Optimista” elemzők szerint a helyzet annyira kritikussá vált, hogy a menekü­lést mindkét ellenlábas számára csakis az azonnali kiegyezés jelentené. Sajnos, addig még nem egyet Toppantanak az igazgyöngyön a szingaléz katonák ba­kancsai és a „tigrisek” fogai. POGÁR DEMETER PEKING - A kínai külügyminisztérium szóvivője szerdai sajtóértekezletén ismé­telten cáfolta azokat a nyugati sajtóban közölt híreket, amelyek szerint Kína fegy­vereket szállít az egymással hadban álló Iraknak és Iránnak. A szóvivő egyúttal ko­holmánynak minősítette azt a nyugati eredetű hírt, hogy Kína fegyvereket adott el a törvényes nicaraguai kormány ellen harcoló ellenforradalmároknak. Csao Ce-jang kínai miniszterelnök, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizott­ságának megbízott főtitkára szerdán megbeszélést folytatott Todor Zsivkov- val, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárával, a bolgár Ál­lamtanács elnökével. WASHINGTON - Újabb kötet jelent meg az Egyesült Államokban Mihail Gor­bacsov beszédeiből, írásaiból. A kötet elé az amerikai olvasók számára írt elő­szavában az SZKP KB főtitkára egyebek között megállapítja: „A Szovjetunió és az Egyesült Államok történelmileg kialakult szerepe a világban megköveteli, hogy jobban ismerjük egymást. Csak ily mó­don tudjuk elkerülni a nem kívánatos for­dulatokat a politikában, az olyan dönté­seket, amelyek káros következmények­kel járnának népeinkre, s az egész em­beriségre”. NEW YORK - Az idén is megtartják a szovjet és az amerikai társadalom képvi­selőinek „Chautauquai találkozóját”. A New York államban lévő festői üdülőhe­lyen két évvel ezelőtt találkoztak először magánkezdeményezésre a két ország társadalmának képviselői: vezető politi­kusok, kormánytisztviselők mellett írók, tudósok, művészek és mások, hogy megvitassák a nem kormányszintű kap­csolatok problémáit, az együttműködés lehetőségeit. BECS - A héten ismét tanácskoznak az osztrák fővárosban a „Tábornokok a békéért és a leszerelésért" mozgalom résztvevői. Magyar képviselők kezdettől fogva részt vesznek a mozgalom munká­jában. Az idei találkozón Csémi Károly nyugállományú vezérezredes és Sárdy Tibor nyugállományú mérnök vezérőr­nagy van jelen. HELSINKI - Marjai Józsefet, a Minisz­tertanács elnökhelyettesét, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Finnországban, szerdán Helsinkiben fogadta Harri Hol­ken finn kormányfő. Azonosítani próbálják a legutóbbi colombói robbantásos merénylet áldozatait (Telefotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom