Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-20 / 117. szám

1987. május 20. NÉPÚJSÁG 3 Gazdasági versenyek eredményhirdetése Üzletszerzéstől a papírra nyomtatott „eredményig” I. Nagy gép - kis gép - helyi hálózat A Tolna Megyei Tanácson tegnap dél­előtt ünnepélyes eredményhirdetésre és díjkiosztásra került sor. Dr. Vida György, a Tolna Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának csoport- vezetője köszöntötte az iskolák, üzemek, gazdaságok megjelent vezetőit, képvise­lőit. Majd elmondta, a megye nagyüzemei a nagy kézimunkaerő-igényű kultúrák betakarítási feladatainak elvégzéséhez rendszeresen külső munkaerőt vesznek igénybe, ennek körében meghatározó a diákok részaránya. Az őszi diákfoglal­koztatás 23 nagyüzemben 70 általános és középiskola, valamint a Kaposvári Ta­nítóképző Főiskola szekszárdi kihelye­zett tagozata tanulóinak foglalkoztatását jelentette. Az iskolák közötti munkaversenyben a középiskolák közül a tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium az első, az általános iskolák közül pedig a teveli általános is­kola, elnyerve ezzel a vándorzászlót és ötezer forintot. Ezt követően az 1986. évi megyei szar­vasmarha tej- és hústermelési verseny eredményhirdetése volt. Ebbe a megmé­retésbe 24 nagyüzem és 66 kistermelő nevezett be. A tejtermelési verseny I. ka­tegóriájában országos első díjat nyert a bonyhádi Pannónia Tsz, országos har­madik díjat pedig a teveli Kossuth Tsz. A megyei versenyben első helyezést ért el a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát középhigvégi gazdasága, valamint alsó- leperdi gazdasága, ők lettek a győztesek a tejtermelési verseny II. kategóriájában is. A hústermelési versenyben első díjat nyert a kisvejkei Szabadság Tsz. A kis­termelők között az összes árutej-értéke- sítésében Keresztes István (Bölcske), az egy tehénre jutó átlagos árutej-értékesí- tésében pedig Kiss Ferenc (Pörböly) érte el a legkiemelkedőbb eredményt. Végezetül dr. Vida György értékelte a gazdaságok környezetének versenyét. A termelőszövetkezetek rangsorában a paksi Dunamenti Egyesülés Tsz, az álla­mi gazdaságok és kombinátok rangsorá­ban pedig a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát ért el első helyezést. A díjakat Mátyás István, a megyei ta­nács elnökhelyettese nyújtotta át a jó munkát végző gazdaságok, üzemek ve­zetőinek, képviselőinek. Közelebb a felhasználóhoz A Szakma Kiváló Brigádja Decsen A számítástechnika alkalmazásához szükséges kiegészítő cikkek, segédeszközök - szakkönyvek, mágneslemezek - a Computer-M Ügyfélszolgálati Iroda boltjában Ünnepi vezetőségi ülésre került sor tegnap délelőtt Decsen, az Egyetértés Termelőszövetkezetben abból az alka­lomból, hogy a szövetkezet „Március 15.” brigádja elnyerte a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által adomá­nyozott a Szakma Kiváló Brigádja címet. A tanácskozáson megjelent vezetőségi tagokat, vendégeket - köztük Tamás Ádámot, a megyei tanács elnökhelyette­sét, Barsi Mihályt, a Teszöv titkárát - és a kitüntetett brigád tagjait Nagy János el­nök köszöntötte, majd szólt a szövetke­zeti szocialista brigádmozgalomról, ki­emelve a „Március 15.” brigád teljesítmé­nyét. A gépkezelőkből és a két adminiszt­rátorból álló 11 tagú kollektíva 1973-ban alakult, tíz alkalommal aranykoszorús szocialista brigád címet értek el, egyszer a szövetkezet kiváló brigádja voltak. Nagy János hangsúlyozta, hogy a tsz életében a mostani kitüntetés a legna­gyobb elismerés, amit szocialista brigád eddig elért. A szakmailag jól fölkészült ta­goknak nagy szerepük van a növényter­mesztésben elért jó eredményekben, hi­szen a gépkocsivezetők, nehézgépkeze­lők a vetéstől a betakarításig minden munkában részt vesznek. Sokat tett a bri­gád az anyag- és energiamegtakaritás terén, de kivették részüket mindenfajta társadalmi munkából is. Végzett munká­jukkal példát mutattak az egész szövet­kezet tagságának. A továbbiakban Tamás Ádám értékelte a jó hírű termelőszövetkezet munkáját, majd köszöntötte a kiváló brigád tagjait és átadta az oklevelet Szekeres Antal bri­gádvezetőnek. Barsi Mihály a „Márcis 8.” brigádnak a társadalmi munkában, a vöröskeresztes mozgalomban és a véradás terén elért eredményeiért az Országos Béketanács oklevelét nyújtotta át. - ri ­A KSH SZÜV Szekszárdi Számítóköz­pontjába nem lehet csak úgy bejutni. Mindenkinek szigorúan el kell számolnia arról, kit keres, mi dolga van a számító- központban. Érthető, a gépek memóriá­jában, a lemezeken és szalagokon ösz- szegyűlt adatokat a világon mindenütt gondosan védik illetéktelenek elől. Talán ez a titokzatosságnak tűnő óvatosság is hozzájárul ahhoz, hogy legtöbbünknek a számítóközpont létének célja és egész tevékenysége fölfoghatatlannak tűnik. Lapunk hasábjain ugyan gyakran foglal­kozunk a szekszárdi SZÜV egy-egy rész- tevékenységének bemutatásával, de bi­zonyára nem lesz érdektelen, ha most megkísérelünk teljesebb képet adni róla. Fogékonyan az újra A Számítástechnikai és Ügyvitelszer­vezési Vállalat - amely a Közonti Statisz­tikai Hivatal vállalata, ezért van nevében a KSH rövidítés - a vállalati központon kí­vül a megyei számítóközpontokból, egy nyomdából és egy szervizüzemből, to­vábbá három leányvállalatból áll. A szek­szárdi számítóközontot a hálózatban ti­zenhetedik tagként hozták létre, 1980- ban. A szervezéshez, begyakorláshoz szükséges idő után a tényelges munka 1982. második félévében indult, a tevé­kenység mindenekelőtt a megyei számí­tástechnikai feladatok elvégzésére irá­nyult. A SZÜV szolgáltatótevékenységet folytat, ennek megfelelő ágazati besoro­lással, de vállalati elszámolással. Gaz­dálkodnia kell - lehetőleg nyereségesen. A vállalatot vállalati tanács irányítja, melyben minden számítóközpont képvi­selteti magát. A szekszárdi számítóközpont indulás­kor mintegy 220 dolgozót foglalkoztatott, ez a természetes lemorzsolódás ered­ményeként mára 180-ra csökkent. Keve­sebb adatrögzítő kell ma már, szervezők­re és programozókra viszont folyamato­san szükség van. A munkatársak 82 százaléka fiatal. Mi­nek tulajdonítható ez? - kérdeztem Ná­dor Ivántól, a számítóközpont igazgatójá­tól. Vajon az alacsony fizetéseknek? Nem hiányzik-e a fiataloknál a vállalati szféra ismerete, aminek bizonyos foka - gon­dolom - itt nélkülözhetetlen?- Az alacsony átlagéletkor annak tulaj­donítható, hogy a vállalat is fiatal. Fiata­lokkal kellett indulni, akik fogékonyak az új befogadására. Felvételnél alapköve­telmény volt a szakmai ismeretek mellett legalább minimális szintű vállalati gya­korlat, hiszen a szervezők adott feladat megoldásánál szinte együtt élnek a válla­lattal. Ami a fizetéseket illeti, nem va­gyunk teljesen elégedettek, de a teljesít­ményekkel arányos jutattásokkal kom­penzáljuk az alacosnyabb alapbéreket. Több lábon állás Nádor Ivánt arra kértem, hogy mielőtt az egyes szakterületek munkájába bele­mélyednénk, ismertesse a számítóköz­pont főbb feladatait.- A szekszárdi számítóközpont éves árbevételi terve 60 millió forint. Ezt nagy gépes úgynevezett kötegelt adatfeldol­gozással, kereskedelmi és szellemi szol­gáltatásokkal, szerviz- és oktatási tevé­kenységgel kívánjuk elérni. Más bontás­ban: a szolgáltatások és az iparban gaz­dálkodók részére történő adatfeldolgo­zás hozza bevételünk 74 százalékát, a többi származik a mezőgazdasági üze­mek, az államigazgatás és a pénzintéze­tek számára végzett munkából. Célunk ügyfeleink maximális kielégítése, ennek jegyében vezettük be az említett szolgál­tatásokat is, de a számítógépes feldolgo­zás továbbra is elsődleges. Tovább kí­vánjuk fejleszteni a nagy gépes szolgál­tatásokat, támogatjuk a lokális számitó­gépes telepítéseket eszközzel és szoft­verkészítéssel, a helyi gépeknek a szá­mítóközponthoz való telefonos kapcso­latának megteremtésével biztosítani kí­vánjuk a közvetlen vagy lekérdező kap­csolatot. Ez utóbbi érdekében egy 50 vo­nalas telefonkábel lefektetésére kerül sor a második negyedév folyamán a SZÜV és a posta között. Fejlesztési el­képzeléseink között szerepel a postával együttműködve közüzemi szolgáltatást biztosítani, ami a későbbiekben a megyei számítóközpontok összekapcsolását eredményezheti. Az általános ismertető után nézzük meg folyamatában a SZÜV- ben végzett tevékenységeket. A piacot figyelni és irányítani A piackutatási munka, a vállalkozás, az üzletszerzés és mindaz, ami a szerző­déskötésig terjedő teendő, a marketing szakterület irányítása alá tartozik. Mezey Györgyné marketingvezető elmondta, hogy kiemelten kezelik meglévő ügyfe­leiket, de nagy gondot fordítanak új ve­vők, felhasználók felkutatására is, ennek érdekében folyamatosan végeznek piac­kutatói munkát, a begyűjtött információ­kat elemzik. A számítástechnikai piacot lehetőség szerint befolyásolni, formálni igyekeznek, részben a társadalmi és tu­dományos szervezetekkel (MTESZ, SZVT) való kapcsolat révén, részben azokkal a rendezvényekkel és ismerte­tőkkel, ahol meglévő és várható ügyfe­leiknek újabb felhasználói rendszereket mutatnak be. Mezey Györgyné külön ki­emelte a kis és nagy számítógépen úgy­nevezett osztott formában üzemelő rend­szerek bemutatását. A marketing szakterület az ügyfelek mikrogépes fejlesztések iránti igényei­nek kielégítése céljából vállalja mikro­számítógépek beszerzését, értékesítését és bérbeadását, számítógépek telepíté­sét, a berendezések szervizelését. Szak­tanácsokkal irányítják potenciális ügyfe­leiket, hogy számítógépes feladataiknak megfelelő feldolgozási módot válassza­nak. A jövőben elsősorban azoknak a mikroszámítógépeknek az üzembe állítá­sát támogatják, amelyek a már kipróbált hardver és szoftver eszközök segítségé­vel a számítóközpont nagy, R-35-ös géphez közvetlenül kapcsolhatók. Aktiv reklám-, propagandatevékeny­séget folytatnak, kiemelten kezelik a be­vezető, de folyamatosan fenntartják az emlékeztető reklámokat is. Ugyanakkor nagy gondot fordítanak a konkurencia fi­gyelésére, vizsgálják a versenytársakkal való együttműködés lehetőségét. Forgal­mazzák például más számítástechnikai vállalatok szoftvereit is, így nayobb vá­lasztékot tudnak biztosítani, aminek az előnyét mindegyik fél érzi. Ha a jó marke­tingmunka eredményeként a megrende­lővel sikerül egyezségre jutni és megköt­ni a szerződést, utána - de ez már egy másik szakterület feladata. ROSTÁS - CZAKÓ Ellenvélemény Mit mutat a Mutató? Nagyon rossznak tartom, hogy a hétfői rendkívüli tévéadásban a Mutató műsort késői időre tűzték. így azok már nem láthatták, akik 22 órára mentek dolgozni, s azok még nem, akik tízig voltak műszakban - és akik hatra indulnak legalábbis az adás időpontjában már pihentek. Négy újságíró kollégám akarta a termelés-piac helyzetét elemzi, választ vártak az ipari minisztertől sok-sok kérdésre, amint azt korábban beharangozták. Néz­tem a műsort, hallgattam a kérdéseket, amelyek némelyike szinte válasz volt - sa­játos válasz, újságírói válasz. Hiszen miről is lett volna szó? Szerintem arról, hogy a múlt évi termelés, az első negyedévi, mondjuk ki, nem valami fényes teljesítmé­nyek után, a közvélemény azt várta volna a minisztertől, hogy elmondja, milyen konkrét tennivalóink volnának a termelés hatékonyságának növelése érdekében. S arra vártam leginkább a választ, hogy miként kell az embernek dolgozni, hogy jobb legyen az ország helyzete, hogy jobban éljünk. De az történt, hogy a műsor felét elfoglalta a személygépkocsi. Mintha az ország helyzete azon állna, vagy bukna, hogy lesz-e Suzuki vagy Zastava autó összeszerelő üzem. Vannak ennél izgalmasabb kérdések: hogyan képezik majd át a százezer dol­gozót, lesz-e családjuknak biztos jövője? Egyáltalán mi lesz azzal a mintegy há­romszázezer munkavállalóval, akik - a szakszervezetek véleménye szerint -, majd jövőre vagy a következő években munkahelyet kell, hogy változtassanak - átképezzék őket? Lesz-e az ipari produktumhoz elegendő nyersanyag, az árunak piac? Honnan teremtünk elő a struktúraváltáshoz, a műszaki színvonal növelésé­hez tőkét? A megalakult bankok miként kapcsolódnak az ipari élet, a termelés fel­lendítéséhez? Külgazdasági kapcsolataink felhős egét meg lehet-e tisztítani? Kérdéseim lettek volna a miniszterhez. Négy újságíró kollégám úgy tűnik, a „vi­lágot akarta megváltani”, sajátos kérdéseivel. Próbálták a minisztert „védeni”. Nincs szüksége erre Kapolyi Lászlónak. Fölkészülten ült a hatszögletű asztal mellé. Kár, hogy a Mutató inkább a személygépkocsikra mutatott. Kár, mert mégiscsak azt kellene az embereknek megtudni az ipari minisztertől is, hogy miért kerül 2600 forintba egy pár férficipő, egy zsebkendőnyi női fürdőruha ezernégy­százba. S miért nem tudják kellően mozgósítani a termelő üzemekben a tenniaka- ró műszakiakat, a munkára valóban éhes munkásokat? A kérdések felvetésére kevés volt az egyórás műsoridő. Az iparról szóló Mutató nem mutatott számomra jó utat. - Pj ­Tanácsadás és a gép kipróbálása az ügyfélszolgálati irodában

Next

/
Oldalképek
Tartalom