Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-11 / 86. szám

1987. április 11. (Tom* x _ “ÄHPÜJSÄG 11 Pákolitz István: Öröklakásnézőben Bombabiztos családi luxuskripta. Szuterén lakásul (átmenetileg) megfelelne igényesnek is. A várományos Beköltöző naponta fölbotolog a Kálváriára, elücsörög a masszív kőpadon; ókula nélkül is kicsilabizálja aranybetűs nevét, születési dátumát. (A halálozási évszámot ugyancsak rávésik a márványkeresztre, ha eljön a beköltözés napja és futja még a kegyeletből.) Nagypapóka elbóbiskál, merengve a Béke hamvaira-föliraton. Fertályórányi túlvilág-kóstolgatás után a temetővel átellenbeni présházba ballag. Pipaszó mellett- előlegezett áldomás gyanánt a majdani örök nyugalomra - elszopogat három deci kadarkát. Makay Ida: Körmöd holdja Ha kialudtak mind a lámpák, ha körülvett a félelem, Te hajolj fölém nyugtatóan Tanítsd a halál kémiáját; Útját szivárgó patakoknak Áprilishajnalt. Zöld-ezüst fénnyel keringj a virradatban. Mutasd: a föld vak, éjféli delében konok Nap: körmöd holdja süt. Szépen magyarul - szépen emberül Engedtessék meg... Ennek a felszólító módú igeragnak a kijelentő módja: megengedtetik. Az pe­dig szenvedő ige. Magyaros-e a használata? Volt idő, amikor készek voltak a felelettel: „A -tátik, -tetik a magyarban nem használtatik”. Pedig igenis használtatik még ma is, ha nem is nagyon sűrűn. A szenvedő igealak a műveltető ige -ik végződéssel ellátott alakja. Olvas: cse­lekvő ige, olvastat valaki mással: művel­tető ige, olvastatik (például egy regényt): ez már szenvedő igealak. Szinte kialaku­lásától fogva voltak ellenzői. Pedig köl­tőink, íróink gyakran használták stílus­eszközként. Arany János is élt vele („Adassék a le­vél Hunyadi Mátyásnak!”) Ady ünnepé­lyes, ódon hangulat kifejezésére nagyon jól felhasználta, és szinte állandó stílus­elemei közé tartozott. „Sose lesz más­ként, így rendeltetett" - mondta a Duna vallomásában. „Áldassál, emberi verej­ték” - írta egyik szép versének címében és refrénjében. „Nem adatik meg ez mindenkinek, csak aki véres, igazi életű” - olvassuk egyik szép versében. Ilylyés Gyula ezt írja Bartókról: ...fölfeded, mi neked fölfede­te tt, a jót, a rosszat, az erényt, a bűnt”. A szenvedő -tátik, -tetik képzőt nem le­het kiiktatni nyelvünkből. Sok szólásban ma is él. Legismertebb a születik a szül igéből. Ugyanígy: méltóztatik (így vagy úgy), viseltetünk valaki iránt (tisztelettel, vagy ellenszenvvel.) Meggyökerezett szó- használat az engedtessék meg, benn- foglaltatik valamiben, nem adatott meg valakinek, napjai megszámláltattak; megkívántatik, közhírré tétetik, adassék tisztelet. A példákat tovább is folytathatnám, de talán ennyi is elég annak a bizonyítására, hogy nyelvünk élő eleme a szenvedő ige­ragozás. Egyszer azt hallottam a tévében, hogy valamiről utalás tétetett. Örültem neki. Néha bátran mondhatunk hason­lókat! KISS ISTVÁN Paul Almásy fotói A világ egyik legjobb fotósa. Sajtófotói és művészképei egyaránt bejárták a vilá­got. Csak úgy, mint ő maga, aki világkö­rüli utazásokat tett-tesz - felkérésre és hivatásból az UNESCO, az ENSZ, a WHO megbízásából készít riportképeket. A Szaharában, Távol-Keleten, az Egye­sült Államokban, a Szovjetunióban, az Iráni császárságban, Afrikában, Észak- Európában, a Csendes-óceáni szigete­ken. Paul Almásy azaz Almásy Pál buda­pesti kiállításának is ezt a címet adta Be­jártam a világot. S a Budapest Kiállítóte­rem emeletén április 26-ig nyitva tartó tárlaton valóban jelen van szinte az egész világ. Saját megjegyzése szerint „mun­kásságom végső összegzésben korunk átfogó képét adja”. A sajtófotó és a fotóművész Almásy személyében szerencsésen ötvöződik. A világot objektívjével igazán objektiven adja vissza, de nem hiányzik képeiből az esztétika sem. Valamennyi fotója ember­centrikus, nemcsak úgy, hogy szinte nincs is olyan felvétele, amelynek ne az ember lenne a főszereplője, de úgy is, hogy az emberi lét szépsége, fájdalma, felemelő és izgalmas pillanatai szólalnak meg képein. Elgondolkoztatóak, maguk­kal ragadók a világ szenvedéseiről szóló fotók. Sokat mondanak az emberi ki­zsákmányolást, elnyomást felidéző ké­pek. De vannak derűs, ironikus színei is, amelyek ugyanolyan magukkal ragadók, mint a tragikus felvételek. A nyolcvanegyedik évében járó mester Budapestről indult, s külföldi tanulmá­nyok után 1938-ban telepedett le Fran­ciaországban. Innen indult, mint sajtófo­tós, a háború utáni Európa országaiba - helyzetfelmérésre. Járt az indokínai fron­ton, tanulmányozta Dél-Afrikában a faji problémákat. Létrehozta Togó fotóarchí­vumát. S annyi távoli célpont után 1970-71-ben fotótanulmányúton járt Magyarországon és a környező orszá­gokban. Kapcsolata hazájával nem sza­kadt meg. Almásy Pál, a fáradhatatlan fo­tós szívesen oktatja az ifjabb nemzedé­ket. Tanít Budapesten a Bálint György Új­ságíró Iskolán és a Nemzetközi Újságíró Szervezet Iskolájában. Nagyszerű kézi­könyvet szerkesztett Képírás, sajtófotó címmel oktatási célokra. 1980-ban meg­szervezte magyar fotósok franciaországi kiállítását. Paul Almásyt kiállítása meg­Határrendör (Kína) Libéria nyitásán a Magyar Népköztársaság Csil­lagrendjével tüntették ki művészi mun­kásságáért. k. M. Kortárs képzőművészeti kiállítás a Műcsarnokban Ezekben a napokban mutatják be a Műcsarnokban azt a válogatást, amely kortárs képzőművészetünket reprezentálja a közeljövőben Mün­chenben. München képzőművészetünk ala­kításában meghatározó szerepet ját­szott a múlt század második felétől kezdve a századfordulóig, Európa- szerte híres Képzőművészeti Akadé­miája révén. München csillaga akkor fent ragyogott a korabeli képzőmű­vészetben, a vezető szerepen Párizs- zsal kellett osztozkodnia. A század- fordulóig 217 magyar művésznöven­dék mutatható ki az anyakönyvek­ben, különösen amikor Kari von Pi- loty, a történelmi festészet egyik nagymestere lett az akadémia taná­ra. Művészeink színe java - Liezen- Mayer, Wagner, Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Kelety Gusztáv, Szi- nyei Merse Pál, Munkácsy Mihály, Mednyánszky, Feszty Árpád, Kar- lovszky, Hollósy Simon, Rippl-Rónai, Csók, Iványi Grünwald, Zemplényi és Vaszary mind az iskola neveltjei. A század első évtizedében München hire lehanyatlott. Az új festészeti tö­rekvések már Párizsból indultak ki. A mostani müncheni kiállításra ösz- szeállított anyag az európai iskola még élő képviselői, Barcsay és Anna Margit alkotásaival kezdődik. Hozzá­juk csatlakoznak Bartha László új, absztrakt expresszionista táblaké­pei. A továbbiakban a legújabb avantgarde törekvések képviselői­nek munkássága sorakozik fel a hat­vanas évek végétől kezdve. E művészek műveikben párbeszé­det folytatnak a kortárs európai áramlatokkal, igyekezve a hazai ta­lajba átplántálni, ezáltal képzőművé­szetünket az akadémikussá vált posztimpresszionista változatok ál­lott vizéből kimozdítani. Hatásuk nehezen kiszámítható, mert a korszerűség hazai háttér nél­kül csupán epigonság, ezt a Mün­Mata Attila: Diana chenben a sokkal újabb kifejezés- módhoz szokott külföldi néző unot­tan elutasítja, a magyar néző pe­dig még idegenkedik tőlük. Ezért sokasodtak meg a nyolcva­nas évek elejétől fogva a magánmi- thológiával, sajátos, néha nehezen megfejthető mondanivalóval rendel­kező műalkotások, melyek részben különféle stíluskorszakokat idéznek, mint az Új Vadak, akiknek stílusmoz­galma éppen Németországban erő­södött meg, de náluk tartják még mindig legerősebben hadállásaikat a különböző, geometrikus absztrak­ciót zászlajukra író művészcsopor­tok is. A hazai anyag válogatása a külföldi nézők szempontjából történt. A legjellegzetesebb az iskolát terem­tő Kokas Ignác munkássága. Mellette Sváby Lajos művei a dina­mikus expresszionizmus egy válto­zatát jelentik. Földi Péter a népművé­szet színtartományaiból építkezik. Az új eklektikának sok képviselője van, köztük Patay László 1981-es Emlékműve. Az abszurd, mágikus realizmus jel­lemzi Orosz János, Dienes Gábor, Nagy Gábor iróniától sem mentes műveit. A bizarreria és szürrealizmus több alkotó munkásságát jellemzi, például F. Zámbó Istvánét, Bállá Mar­gitét, és a montázstechnikával dol­gozó Helényi Tiborét, aki a képregé­nyek kivágatait éleszti újjá. ■’W Kelemen Károly: Fáradt vándor A nyolcvanas évek kezdetén lépett a színre a transzavantgardnak is ne­vezett stilustörekvés, amely különö­sen a fiatalok körében talált hívekre. Alapja a romantikus önkifejezésre törekvés, sok improvizációval és ek­lektikával, a régi mesterek képeinek korunkba való átültetésével, kentau­rokkal, titánok harcával az óriási, ke­ret nélküli vásznakon. E stílusban készültek Barabás Márton montázstechnikás kompozí­ciói is. Pergamonzongora című mű­vén egy öreg zongorafedél az alap, a montírozott elefántcsont-billentyűk a zenével való kapcsolat hirdetői, a Pergamon oltárról másolt szobor­csoportozat az antik kultúrával való összefüggést jelképezi. Soós Tamás Caravaggio képeit idézi. Nádler Ist­ván és Hencze T amás, a geometrizá- ló absztrakció képviselői, most festői minimal art-ot hirdetnek, néhány geometriai alapformát festve-csor- gatva a vászonra. Kevés, de annál ki- tűnőbb a szobrászati anyag. A fiata­labb generációk alkotásai szerepel­nek köztük is, például a tehetséges Paulikovics Iváné, aki a Dávid és Gó­liát történetét átértelmezve a férfi és nő szimbolikus harcát mintázta meg. A hatvanas évek elején a grafika volt a magyar képzőművészet vezető műfaja. Ebben nagy része volt az 1972-ben meghalt, kirobbanó tehet­ségű Kondor Bélának, akit a kortár­sak, de a fiatal nemzedék jó része is követett. Az elmúlt évizedben a műfaj sokszínűvé vált ugyan, gyakran a festészethez is közeledett, de ha­tóerejéből sokat vesztett. Az ironikus, játékos elem jellemzi Banga Ferenc, Szemethy Imre és Szabados Árpád magánmithológiá- nak is felfogható műveit. Sok grafi­kus használt kollázstechnikát, mint Kocsis Imre, vagy Pócs Péter, aki a •grafikát, fotót, és festést vegyíti mű­veinek kifejezéstartalma érdekében. A kiállítás sokféleséget tükröz an­nak ellenére is, hogy csupán kortárs képzőművészetünk néhány tenden­ciájának követeit szerepelteti.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom