Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-09 / 84. szám

1987. április 9. TOLNA \ "rsfÉPÜJSAG 3 Kitüntetettéi nk Gyönk pusztái (2.) Tizenhárom éve ugyanabban a munkakörben A Munka Ér­demrend bronz fokozatát vehette át hazánk felsza­badulásának 42. évfordulóján dr. Forster Alfrédné, a-Szekszárdi Vá­rosi Tanács V. B. titkársági osztály- vezetője. Dr. Forster Alf­rédné a békés­csabai közgaz­dasági techni­kum után lett a pécsi jogtudomá­nyi egyetem hall­gatója, és egy nyári gyakorlaton Szekszárdra osz­tották be. így tör­tént, hogy a Tolna Megyei Tanács ösztöndíjasaként fejezte be az egyetemet, és a szekszárdi járási tanácsra került gyámügyi elő­adónak 1968-ban. Ezt a munkát egészen 1974-ig végezte, ekkor lett - a már járási hivatal - titkársági osztályvezetője. A já­rási hivatalok megszűnése óta, 1984-től a városi tanácsnál látja el ugyanezt a tisztséget. A titkársági munka az egyik legsokré- tübb, legmozgalmasabb tevékenység. Hogy feladatát minél szakszerűbben és precízebben láthassa el, 1984-ben taná­csi jogi szakvizsgát tett, amelynek egyik eleme a szervezés- és vezetéselmélet volt. A titkársági osztály többek között a ta­nács, a végrehajtó bizottság, a tanácsi bizottságok, egy­szóval a testüle­tek munkáját ké­szíti elő, segíti és adminisztrálja. Az apparátuson be­lül részt vesznek a szakosztályok tevékenységé­nek koordinálá­sában, a tanács és a vb. határoza­tai végrehajtásá­ban és a végre­hajtás ellenőrzé­sében. A titkársá­gi osztály felada­ta a tanácstagok és a tisztségvise­lők munkájának szervezése is. Legfelelősségtel- jesebb, legtöbb figyelmet és mun­kát követelő fel­adatuk pedig a választások szer­vezése és lebo­nyolítása. Ők végzik az appará­tuson belüli vizsgálatokat is, és hozzájuk tartozik a községi tanácsok testületi munkájának segítése, a megyei irányí­tásban való közreműködés is. Dr. Forster Alfrédné ezt a sokoldalú és szerteágazó tevékenységet tizenhárom éve végzi, szervezi és irányítja. Sikerrel megfelelt beosztása követelményeinek, a korrekt, figyelmes, pontos munkának. A megyei tanács 1976-ban a Tanács Kiváló Dolgozója címmel ismerte el tevé­kenységét, most pedig megérdemelten vehette át ezt a magas kitüntetést is. WENTER M. Fotó: CZAKÓ S. Mégis örüljünk Ötvenmillió forintos keretösszeget hagyott jóvá a Minisztertanács környezetvé­delmi beruházások elősegítésére. Ez a pénz nem pályázat útján elnyerhető egy­szeri juttatások summája, nem kedvezményes hitel és nem bérpreferencia, hanem lehetséges adóelengedés. 1987-ben az ipari üzemek egészen addig ré­szesülnek anyagi előnyben a környezetvédelmi beruházások megvalósításában, míg az azok után leírható felhalmozási-adókedvezmény eléri az 50 millió forintot. Mióta ráébredtek a hivatalos szervek is a környezetvédelem fontosságára, az­óta van központilag szervezett környezetvédelmi munka Magyarországon. Több szervezet foglalkozik vele, a Környezetvédelmi Hivatal, az Országos Vízügyi Hiva­tal, a Meteorológiai Intézet, a Köjál és még mások. Munkájukat számos eredmény fémjelzi, de nem átütő a siker. A Balaton vízminősége az erőfeszítések eredmé­nyeként nem romlik tovább, de nem is javul látványosan; a levegő szilárdanyag­tartalma és kéndioxid-koncentráltsága nem nő, de nem is csökken, stb. A környezetvédelem ügyét újabban - és részben - a tárcák is magukra vállal­ják. A Környezetvédelmi Tanács meggyőző tevékenységének eredményeként a legújabb beruházásokat ma már nemcsak a korábbi szempontok szerint értéke­lik, hanem a környezetvédelem szempontjából is. Egy fejlesztés már nem nélkü­lözheti a környezetvédelemmel kapcsolatos meggondolásokat, egy beruházás sem kap szabad utat, mig megnyugtatóan be nem bizonyosodik, hogy működé­sének szennyező melléktermékeivel képes megbirkózni, azok nem jutnak ki a szabad vizekre, a levegőbe, a földbe. A vállalatok is csatlakoznak a környezetvédelmi erőfeszítésekhez. Az Ipari Mi­nisztérium 200 millió forinttal gazdálkodó tárcaprogramot indított, erre vállalatok tömege jelentkezett kutatás-fejlesztési ajánlásokkal. Több mint félezer témában indult, vagy indul a közeljövőben fejlesztőmunka, amelyek mindahányan az ipari szennyeződés mérséklését ígérik. Sok minden szolgálja tehát a jövő környezetvédelmének ügyét, a már létező környezetszennyezés visszaszorításának igényét viszont csupán a már említett felhalmozási-adókedvezmény támogatja. De mennyi az az 50 millió, sok pénz a feladatok nagyságához képest vagy ke­vés? Szakértők szerint a levegőnek nem mindentől, hanem csupán a kéndioxid- szennyezéstől való teljes megóvásához is milliárdok kellenének. Tehát az 50 mil­lió - még ha nem is beruházási összeg, csupán adókedvezmény - kevésnek látszik. Alighanem hamar elfogy. A vállalatok vezetői úgy fogalmaznak: a kormányzat mindenképpen büntette őket, és ha nem részesülnek az 50 milliós keretösszegből, akkor az idén is bünteti őket. Ha szennyezik a környezetet, akkor valóban büntetéspénzt kell fizetniük, ha meg akarják szüntetni a szennyezést, akkor pedig felhalmozási adót, ami az ő pénztárcájuk szempontjából több büntetéssel is felér. Akad vállalat, amely a VI. ötéves tervidőszakban környezetvédelmi beruházá­sokra szánta el magát. Tette ezt a hivatalok ajánlására, a lakosság és nem csekély részt saját dolgozóinak követelésére. A korszerűsítés számottevően mérsékelte a szennyezőanyag-kibocsájtást, de abba a vállalat majdnem belerokkant. Nem a fejlesztés került elviselhetetlenül sokba, hanem a fejlesztés és az utána fizetendő adó együtt. A vállalat vagyonadója a kizárólagosan környezetvédő beruházások miatt az eredetileg számoknak jó egyharmadával, sok millióval nőtt. Örömünk tehát az ötvenmillió okán igen korlátozott, olyannyira, hogy csekély­ségén el is keseredhetünk. Mégis örüljünk, mert ennek puszta léte elvi jelentősé­gű változásról tanúskodik a kormányzat meggondolásaiban. Vélhetőleg azt sejte­ti, hogy a központi irányítószervek vezetői a szabályzók finomításának lehetősé­geivel is élni kívánnak a környezetvédelem érdekében, más szavakkal: belátják, hogy csak büntetéssel a környezetvédelemre se lehet ösztönözni. MÓNUS MIKLÓS Alsőpél- Egy Debrecen melletti faluból, De­recskéről kerültünk át a Dunántúlra, dol­gozni jöttünk. Györkönybe indultunk ere­detileg, de Alsópélen lakást kaptunk, hát ezt választottuk. Ennek 32 éve már. Ha az ember dolgozik, mindehol megtalálja a helyét, megszoktuk mi is a pusztát. Soha nem vágyakoztunk el innen... - mondja Hajzer Józsefné, aki a telep tehenésze­téből ment nyugdíjba. Sorsuk tipikus, hiszen a legtöbb csa­lád a munka és a lakás miatt érkezett és maradt évtizedekig vagy egész életére Alsópélen. Ma a legéletképesebb a puszták között, a gazdasági szerepének köszönhetően. Önálló gazdaságként 1976-ig működött, majd az Alsó-Tengeli- ci Állami Gazdasághoz kapcsolták. A Dalmandi Mezőgazdasági Kombinátba olvadása után különösen gyors és egyenletes fejlődés következett, 1984. január 1 -tői önálló kerületként létezik. Gyurkovics János az „utolsó”, aki Al­sópélen született. A szimpatikus fia­talember, növénytermesztési ágazatve- zetö, és ebben a ciklusban tanácstagnak válaszották. Nála jobban, életkora elle­nére is, kevesen ismerik a települést, fe­lelősséggel képviseli az itt élő 133 ember ügyét.- Az udvari elöljárósághoz tartozunk, de igazság szerint ez nem sokat jelent Al- sópél számára. Az egyetlen és igaz haj­tóerőt a gazdaság adja, sőt, előfordul, hogy a környező falvakat is innen segítik. Jó néhány elzárt, kevés pénzzel gazdál­kodó községnél jobb helyzetben va­gyunk - mondja meggyőződéssel. Sorolja az éjjel-nappali ügyeletet, a gépkocsiszolgálatot, a telefonálás lehe­tőségét, az óvódét, ami munkakezdéstől műszak végéig fogadja a gyerekeket, az emberek mozgósítását akik helyi lakos­ként vagy szocialista brigád tagként egy célért vállalják a társdalmi munkát. A fon­tos, hogy ezzel gyarapodik a település, gyarapodnak az itt élők.- Az első négy osztályt itt végeztem - emlékezik Gyurkovics János -, a felsöta- gozatot már Gyönkön kollégistaként jár­tam. Növénytermesztő üzemmérnök sza­kon Szarvason szereztem diplomát, egyelőre a szüleimmel élek. Családalapí­tás után azért nem biztos, hogy itt szeret­nék megöregedni... Hat éve dolgozik a gazdaságban, Gyurkovics János: „Sok községnél jobb helyzetben vagyunk...” szakmailag elégedett, és meggyőződé­se, hogy megéri itt élni az előrejutás szempontjából. Egy pályát, életet kezdő ember számára azonban meglehet, en­nél több kell. Megszüntették az iskolát, funkcióját veszítette a művelődési ház, az élet csak nyaranta pezsdül meg, amikor megérkeznek az építőtáborozók. Idén is 320 fiatalt várnak nyár elejétől Borsod, Nógrád megyéből, Budapestről. És nem­csak az életkora, mentalitása maitt e ge­nerációhoz közelálló ágazatvezető, de az idősebbek is örömmel veszik érkezé­süket. Egy kis változást hoz a hétközna­pokba.- Nem mennék vissza semmi pénzért - állítja határozottan Szűcs György. A kö­zeli Udvariból 1963-ban költöztek át Al- sópélre, a munkahely vonzotta. Traktor- vezető, a vállalati tanácsba is beválasz­tották, munkájával, megfontoltságával te­kintélye van munkahelyén, a környezeté­ben.- Olyan épületek voltak itt, hogy arról jobb nem is beszélni. Azóta újakat épített, sok házat felújított a gazdaság. Kétszo­bás, komfortos lakásban lakunk a felesé­gemmel, 270 forintot fizetünk havonta. Nagy könnyebbség ez, aztán ott a kert is, jószágot nevelünk, úgyhogy ki lehet jön­ni. Rövid gondolkodás után válaszolja, hogy harmincnál több autó van a pusz­tán, nem egy háznál kettő is áll az udvar­ban. Igaz, megnövekszik itt a gépkocsi jelentősége, annak ellenére, hogy Sár- szentlőrinc, Nagydorog felé összekötte­tést jelent a rendszeres buszjárat, és persze közlekednek a gazdaság autóbu­szai is, a bejárókat szállítják. Három útvo­nalon „szedik össze" naponta az itt dol­gozókat, Miszla-Udvari-Gyönk-Kölesd, Vajta-Bikács-Pálfa-Nagydog és Sár- szentlőrinc-Uzd irányából járnak ide az emberek. Hét végén jóval nehezebb el­hagyni a települést, ez különösen a fiata­lokat sújtja, mert helyben nincs szórako­zási lehetőség. Igaz, legtöbbjük számára Álmosító itt a világ ez fel sem vetődik, az iskolaévek, munka­helyválasztás a nagyobb településekre vonzza, az otthonteremtés, családalapí­tás is „idegenbe” köti őket. « Alsópél méretei ellenére is inkább em­lékezteti az embert egy falura, mint külte­rületre, pusztára. A tél nyomai látszanak még ugyan, de többségében gondozott, szépen munkált kertekkel, portákkal ta­lálkozik az idegen, az óvoda udvarán szí­nes játékok törik meg a télutó sötét szí­neit, a kis vegyesboltot a háziasszonyok dicsérik, a mellette lévő kis kocsmába pedig nem annyira az italozás, mint a kö­zösségi élet kedvéért térnek be a férfiak. Az elképzelések, hogy „újraélesztik” a művelődési házat, szakmai, ismeretter­jesztő előadásokat szerveznek, majd az utakat kőborítással fedik, folytatják a jár­dák építését... azt sugallják, hogy életké­pes a település. Terveznek, számolnak á jövővel az itt élők. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Sikeres évindítás Oroszlányban Több méz kelt el külföldön Jelentős mértékben növelte a méz exportját az első negyedévben a Hungaronektár, a fo­gyasztási szövetkezetek méhészeti közös vál­lalata; ez idő alatt mintegy harminc százalék­kal több terméket értékesített a konvertibilis elszámolású piacokon, mint 1986 hasonló időszakában. A vállalat az elmúlt nyáron a szokottnál több nyers mézet vásárolt fel az Áfészek méhészeti szakcsoportjaitól, és más termelőktől. így többet adhatnak külföldre és megfelelő tartalékokkal rendelkeznek ahhoz, hogy az új termésig kilégítsék a hazai igénye­ket is. A Hungaronektár új termékkel is megjelent, egyelőre csupán a hazai piacon. Ilyen a ma­gyar szabadalom alapján gyártott mézzselé. A természetes módszerrel kezelt, „kocsonyási- tott”, mézféle kenéskora kívánt mértékben te­rül szét, nem folyik el a kenyérről, péksüte­ményről. A mézzselét - amelyből eddig több mint 20 tonnát gyártottak - folyamatosan küldik az üz­letekbe. A termékből idén a terv szerint mint­egy 100-120 tonnát készítenek. Sikeres volt az évindítás az Oroszlányi Szénbányáknál. A vállalat az év eddigi időszakában széntermelési tervét mind mennyiségileg, mind minőségileg túltel­jesítette. Valamennyi nagyfogyasztójuk igényeit maradéktalanul kielégítették és a Tüzép- nek a tervezettnél 13,8 százalékkal, 8500 tonnával több jó minőségű szenet szállí­tottak. Az ütemes termelést nagyban elősegí­tette a tavaly kísérletképpen bevezetett úgynevezett növelt üzemidejű munka­rend. Ennek a lényege, hogy a nyári hó­napokat kivéve a korábbi öt nap helyett hat napon át folyamatos a széntermelés, így a korábbinál jobban ki tudják hasz­nálni a nagy értékű gépeket, s a szombati munkanapért a következő héten arányo­san elosztva kapnak pihenőnapot az oroszlányi bányászok. A vállalatnál átfo­gó intézkedéseket hoztak az eredmé­nyes gazdálkodás érdekében. Az új érdekeltségi rendszer elsősor­ban a jó minőségű nyersszén mennyisé­gének fokozására ösztönzi a bányaüze­meket. Csökkentették a dolgozók be- és kiszállásának idejét, a létszámhiányt gazdásági munkaközösségek foglalkoz­tatásával enyhítik. A termelés folyamatosságának bizto­sítása érdekében a vállalat kiemelt figyel­met fordít az új munakterületek felkutatá­sára, főként a XX-as és a Márkushegyi Bányaüzem környékén. A szocialista brigádok elhatározták, hogy az erre az évre tervezett hárommil­lió tonnás széntermelési tervüket 30 000 tonnával túlteljesítik. Dr. Forster Alfréddé „Sok pénzbe került, ezért rendbe kell tartani” - vallja Szűcs György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom