Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-06 / 81. szám
1987. április 6. népújság 3 A szövetkezeti mezőgazdaság továbbfejlesztésének lehetőségei írta: dr. Eleki János, a TOT főtitkára Paksi atomosok Külföldi építők, szakértők Jiri Pavlik A közelmúltban tartottuk meg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek V. kongresszusát. A kongresszuson elhangzottakból egyértelműen kitűnt, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlődésben, mozgásban van. Egyes területeken voltak ugyan a két kongresszus közötti időszakban lefékeződések. E területek közül néhányat ma is meglévő problémáink között tartunk számon. Mindezek ellenére a mozgalom egészét illetően - a kongresszus megállapításai nyomán - kirajzolódtak a fejlődés lehetőségei is. Az is igaz, hogy ennek a mozgásnak, fejlődésnek nem olyannak kell lenni, mint az elmúlt ciklusban, hanem a jelenlegi helyzetnek megfelelően kell tükröznie mind a külső, mind a belső körülmények diktálta követelményeket. Ami a külső körülményeket illeti, ott a külpiaci igényekre kell koncentrálnunk, míg itthon az ellátás felelősségével kell számolnunk. Mitől jobbak a versenytársak? Szerintem az élelmiszergazdaság egészének, és ebből adódóan a termelőszövetkezeti mozgalomnak is attól függ a perspektívája, hogy az elsőként említett külső feltételeknek hogyan tudunk megfelelni. Ez - megítélésem szerint - sokkal nagyobb feladat, mint a belső ellátás, más, minőségileg, kategóriákkal nehezebb feladat. Szeretném kellőképpen érzékeltetni, hogy a világpiac értékítéletének megnyerése a továbbfejlesztés lehetőségének, előrelépésünknek első számú kulcskérdése. Amikor ezt célozzuk meg, akkor többek között azt is meg kell vizsgálnunk, hogy mi az, ami versenytársainkat jobbá teszi, és mi az, ami nálunk - a versenyképesség érdekében - változtatásra szorul, és változtatható. Miért jobbak azok, akik miatt mi nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudunk eladni a piacon? Nézzük meg, hogy versenytársainknál, milyen tendenciák, milyen törekvések érvényesülnek. Ez elengedhetetlenül szükséges, mert tudomásul kell vennünk, hogy a verseny feltételeit nem mi szabjuk meg! Versenytársaink versenyeznek egymással is! A két legjobban szervezett és legnagyobb élelmiszergazdasági integráció, az Amerikai Egyesült Államok, illetve az Európai Közös Piac agrár- gazdasága egymásnak is olyan kíméletlen versenyt diktált az utóbbi években, és diktál ma is, aminek rendkívül nagy szerepe volt és van abban, hogy a magyar élelmiszer- gazdaság exportjának eredményessége jelentősen csökkent. Egyik oka ennek természetesen az, hogy ez a verseny már nem is any- nyira az említett élelmiszergazdaságok között zajlik. A verseny kimenetelét ugyanis nagyrészt az agrárszféra támogatásának mértéke motiválja. Ebben a vonatkozásban *- úgy gondolom - mi nem tudjuk a versenyt felvállalni! Vertikális integráció A másik ok, ami a külpiaci versenyképességre jelentős hatással van, az élelmiszer-feldolgozás vertikális integrációjának fejlettsége. Versenytársainknál az élelmiszerfeldolgozás magas fokán a vertikális integráció fejlett. Az alaptevékenységétől a feldolgozás legmagasabb fokáig, és természetesen az értékesítésig megvan az érdekeltségi lánc. Olyan érdekeltségi lánc ez, amely nem tördelt, nem szakad meg sehol! Nagyon sok hozzánk hasonló kis ország esetében, ahol fejlett mezőgazdaságot találunk - például Dániában, vagy Finnországban - az élelmiszerfeldolgozás 70-90 százaléka szövetkezeti relációban található. Át kell tekintenünk: mit tehetünk annak érdekében, hogy a versenytársainknál bevált konstrukció tapasztalatait hasznosíthassuk. Vegyük számba lehetőségeinket! Ha most vertikálisan hasonlítjuk össze magunkat partnereinkkel, akkor a mi esetünkben elmondható, hogy a nálunk tapasztalható tagoltság nem versenyképes! Az alaptevékenység, a feldolgozás és az értékesítés egymástól elkülönült érdekeltségű szervezetekben folyik. A tagoltság és az ezzel járó külön érdekeltség olyan hátrány, amit kiküszöbölhetünk. Véleményem szerint ez ma számunkra a legkézenfekvőbb alkalmazkodási lehetség! Meg kellene oldanunk, s ez mai feladat. Holnapra lehet, hogy elkéstünk vele! A vertikális integráció teljes értékű működtetésének feltételei adottak. Adott a regionális élelmiszeripari üzemek és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek „érdekközössége”. Ez megfelelően széles bázis, a jelenlegi érdekközösség azonban mindeddig kevésnek bizonyult az előrelépéshez. Közös vállalatokat Új alapokra kellene helyezni, és ez az új alap a közös tulajdonú élelmi- szeripari vállalatok létrehozatalának agrárpolitikai elhatározása lehetne. Ezek a közös tulajdonú vállalatok és létrehozóik egyformán érdekeltek lennének a megfelelő minőségű alapanyag, és a korszerű, piacképes feldolgozott termékek előállításában. Egy kategóriát jelentő előrelépés lenne ez a munka hatékonyságát, a mezőgazdasági termelők piacérzékenységét és érdekeltségét illetően. Kereskedelmi tevékenységünket pedig ehhez az új koncepcióhoz kellene igazítani. Mindez ma még csak az érdek- képviselet véleménye. Olyan felelős javaslat azonban, ami nagyban hozzájárulhatna versenyképességünk fokozásához, és az ehhez szükséges közös termelői-feldolgozói-érté- kesítői érdekeltség, az érdekek összhangjának megteremtéséhez! Az említetteken kívül az élelmiszerfeldolgozás fejlesztésének jövőjét a szövetkezeti közös fejlesztésekben megvalósuló kis- és középkategóriájú élelmiszer-feldolgozó üzemek létrehozása jelenti. Ezek az üzemek méretüknél fogva képesek volnának a változó követelményekhez rugalmasan alkalmazkodni. Ugyanakkor jó lehetőséget nyújtanának a külföldi részvételű vegyes vállalatok alapításához is, amelyeken keresztül az élelmiszer-feldolgozás csúcstechnológiája is elérhetővé válna az ágazat számára. Nem kevésbé fontos, hogy a külföldi részvétel egyúttal számottevően megkönnyítené a külpiaci értékesítést is. A fejlődés mozgatórugója természetesen csak a külső és belső érdekeltség továbbfejlesztése lehet. Ebben az érdekeltségben pedig nem lehetnek hézagok, netán ellenérdekeltségi tényezők. A cél és az eszközrendszer továbbfinomítása előfeltétele a kívánt előrelépésnek. E területen megvannak a maga feladatai az irányításnak, az érdekképviseletnek is. Jiri Pavlik, a Skodaexport szakértői csoportjának vezetője Immár egy évtizede az orosz, a lengyel és csehszlovák szó úgy hozzátartozik Paks mindennapi életéhez, mint a várostól karnyújtásnyira tovahömpölygő Duna. A hazai atomenergetika megszületésében jelentős szerepet vállalt és teljesít a továbbiakban is az a „nemzetközi brigád”, amely nélkül elképzelhetetlen lenne a szocialista országok atomerőmű- építési programjának megvalósítása. Az 1979-ben megkötött gyártásszakosítási egyezmény olyan együttműködést eredményezett, amelyről méltán szólhatunk elismerően. Az évek során magunk is tapasztalhattuk, hogy a Pakson dolgozó több mint ezer külföldi építő és szaktanácsadó a magyar munkással és mérnökkel karöltve olyan kapcsolatot alakított ki, amely példa lehet a továbbiakban is. Jiri Pavlik pufajkában, műanyag kobakkal a fején érkezik. A kemény vonású, középkorú mérnök nem szabadkozik, miközben a puritán egyszerűségű barakkirodába tessékel bennünket.- A blokkban voltam - említi a műszakiakra jellemző tömörséggel. A Skodaexport négyfős szakértői csoportjának vezetője tervrajzokat tesz elém, hogy szemléletesebb legyen magyarázata. A Paksi Atomerőmű építkezésén dolgozó csehszlovák szakértők tulajdonképpen a szerelői főnökség szerepét töltik be azoknál az egységeknél, amelyeket északi szomszédaink a KGST- együttműködési program keretében a Duna menti erőműhöz szállítottak. Jiri Pavlik negyven egyfeéget említ, köztük a reaktortartályt, a felsöblokkot, az aknafeneket, a gőzcsepp leválasztót és még sorolhatnánk...- Az együttműködés alapvető feltétele, hogy mindannyian, akik részesei vagyunk a nagy munkának, a legprecízebben oldjuk meg a ránk háruló feladatokat. A magyarok már három blokk üzembe állítását tudhatják maguk mögött, és a negyediknél megkezdett melegjáratás is bizonyítja, hogy az önök szerelői jól elsajátították az igen szigorú követelményekét. Amikor négy esztendővel ezelőtt Paksra kerültem, leginkább a magyar nyelvtől tartottam. De a műszakiak gyorsan szót értenek, elsősorban a tervrajzok révén. S ugyanígy voltak ezzel munkatársaim, Vanek Zdenek, Svarc Pavel és Sla- pak Petr is.- Miként fogadta, amikor a főnöke szólt a külföldi kiküldetés miatt...- Az ilyen felkérés mindenképpen elismerést jelent az ember számára, de nem mondanák igazat, ha elhallgatnám, hogy a családom nem tapsolt örömében. Libor fiam főiskolás, a kisebbik, Jirzsi pedig szakközépiskolába jár. Nemrég voltam otthon Plzenben, ezért csak most jöhetett létre az önnel való találkozás. Különben kéthavonta látogathatok haza. Az utazás költségeit a Skodaexport viseli. A feleségem, a gyerekek kedvelik az önök országát. Eddig háromszor jártak nálam, sárrá is jutott idő, hogy megismerjük a Balatont, a több mint kétezer éves Pécset és környékét, illetve Kecskemétet. Jiri Pavlik az esték magányát önképzésre fordítja. Itt kezdett az angol nyelv elsajátításához, s a Paksi Atomerőmű Vállalat jóvoltából biztosított Commodore 64 segítségével szerkesztett szótárban közel ezer angol kifejezést tárol. Ő is kétszobás modern lakást kapott a beruházástól az itt-tartózkodás idejére.- Végső soron alig háromnegyed évig leszünk még Magyarországon, mert a IV. blokk termelésbe állítását követően valamennyien hazatérünk.- Tudja-e már, hogy aztán milyen feladat vár önre?- Valószínű, hogy otthon, a Mohovcé- ben épülő atomerőmű építéséhez kerülök, ahol ugyanúgy négy blokk valósul majd meg, mint Pakson. %• A plzeni Jiri Pavlik szülővárosában végezte annak idején a technikumot, majd az ottani műszaki egyetemen szerzett diplomát. A fiatal nukleáris energetikai gépész szakmérnök a Skoda Művek plzeni gépgyárába került gyakornoknak, ahol az első időszakban a konstruktőrirodán dolgozott, majd később a technológián irányítói munkakört kapott. Az atomerőmű-építésben a hetvenes évek elején szerzett jártasságot, ugyanis részese volt a Jaslovske Bohunice-i beruházásnak, illetve hat hónapon át mint szakértő dolgozott Leningrádban.- A Skoda Művek Plzeni Gépgyára az évek során nagy gyakorlatra tett szert az atomerőművek különböző berendezéseinek gyártásában. Miképpen látja a jövőt?- Eddig a 440 megawattos blokkok reaktortartályát és az azokhoz kapcsolódó egységeket gyártottuk. A továbblépést az 1000-es blokkokhoz szükséges tartályok előállításának megkezdése jelentette a vállalatnak. Tudomásom szerint jelenleg négy ilyen egységen dolgozik a Skoda Művek, s jövőre készül el az első ezres tartály. Azt viszont ne kérdezze tőlem, hogy hová szállítjuk, mert erről nincs információm. Vállalatunk egyébként kiterjedt külföldi kapcsolatokkal rendelkezik, s a világ számos országába exportáljuk az erőművekben használatos turbinákat. így többek között partnerünk Argentína, Kína, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, az Egyesült Arab Emirátus. Ezenkívül a KGST-együttmű- ködési megállapodásban fogalmazottak szerint a paksi beruházás folytatása további távlatokat jelent számunkra.- Találkozzunk az ezres blokkok építésénél, jó?- Nézze, hogy a kilencvenes évek elején milyen feladatokat bíznak rám, még nem tudhatom. Mindenesetre -én jól érzem magam önöknél. SALAMON GYULA Magnók a BRG-ből Össztermelésének 80 százalékát értékesíti a külpiacon a BRG Magnetofon Gyára. A kecskeméti üzemben állítják elő többek között az MK 29-es magnót, a számítógépekhez csatlakoztatható adatrögzítő magnetofont és a diktafonokat is. Emellett magnó-főegységeket, kombinált-, le- és felvevőfejeket, motorokat is gyártanak. Legjelentősebb termékük a magnófutómű, amelyből az idén 900 ezer darabot szerelnek össze. A KM-3-as magnófutómű ellenőrzése.
