Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-06 / 81. szám

4 Képújság 1987. április 6. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Miért adták el a lakodalmas házat? Januárban falugyűlés volt Duna- szentgyörgyön. A község választópol­gárai felvetették, hogy a tanács miért adta el a lakodalmas házat, amikor er­re a községben igen nagy szükség volt, a lakodalmak 3/4 részét itt tartot­ták. Ha pedig eladta, erre a célra más helyiséget - például a művelődési há­zat - miért nem jelölt? - írják levelük­ben a község lakói. Dr. Farkas László, a Tolna megyei Ta­nács V. B. szervezési és jogi osztályve­zetője az alábbi tájékoztatást adta:- Az úgynevezett „lakodalmas ház” eladásának ügye az 1987. január 19-én tartott falugyűlésen vetődött fel. Ezt kö­vetően irták a lakók a levelet. A lakodal­mas házat a községi tanács végrehajtó bizottsága már korábban, 1984-ben eladta, mivel az épület fenntartása nem volt gazdaságos. Az így kapott összeget a lakosság érdekében akkor fontosabb feladat megvalósítására, az iskola bőví­tésére fordították. Az új tulajdonos ven­déglőt nyitott az ingatlanon. Lakodalom tartására egyébként a faluban még két vendéglő áll a lakosság rendelkezésé­re. A községi tanács tisztségviselői tes­tületi döntés alapján jártak el, figyelem­mel a felmerülő szükségletek fontossá­gára. Herman János, a községi tanács el­nöke: - A művelődési házakban való la­kodalmak tartását a művelődési mi­niszter megtiltotta. El kell dönteni, hogy a gyerekeink az elsők, akik a művelő­dési házon belül a szakkörökben dol­goznak, vagy az évente 4-5 esetben megtartott lakodalmak. A Köjálnak igen szigorú szabályai vannak, azt minden esetben be kell tartani. Az intézmény­nek a vízellátása nem biztosított ahhoz, hogy főzzenek, edényeket mossanak. Nincs kiszolgáló helyiség, hogy az ételt el lehessen készíteni. Az épületet a Kö­jál engedélye nélkül nem lehet kiadni, a feltételeket pedig a költségvetésünkből nem tudjuk biztosítani, 1,5 millió forint kellene a vizesblokkrendszer kiépíté­séhez. Ez pedig nem áll rendelkezé­sünkre. Mit tegyünk, ha hiányzik az alkatrész? Sipos Sándor nagydorogi olvasónk 1982-ben egy csehszlovák gyártmá­nyú Kombi típusú mosógépet vásárolt centrifugával egybeépítve. A centrifu­gát szorító darugumi eltört és így az használhatatlanná vált A hibát jelen­tette az illetékes szervizben, azonban ott nem tudták megjavítani darugumi hiányában. Azóta többször és több he­lyen is érdeklődön, de eredménytele­nül. Kérdezi: hol lehet, vagy egyáltalán lehet-e darugumit vásárolni? A Tolna Megyei Tanács V. B. keres­kedelmi osztály kereskedelmi felügye- lőségi vezetője, Mátyás Tibor válaszolt:- Felügyelőségünk több szállítónál érdeklődött a szóban forgó alkatrész ügyében, de sajnos eredménytelenül. A fentiekből megállapítható, hogy olva­sójuk olyan tartós fogyasztási cikket vásárolt 1982-ben, amely termékhez a jótállási, illetve szavatossági idő eltelte után az alkatrész ellátásáról nem gon­doskodtak. Ebben az esetben, mivel az 5 ezer forintot nem haladta meg, leg­alább 6 évig kell gondoskodni az alkat­részellátásról. Közöljük, hogy a vásárló a mulasztó vállalattal szemben maga is felléphet. Ha mint vásárlók nem jutunk hozzá a termék üzemben tartásához, illetve ja­vításához szükséges alkatrészekhez - természetesen az idő alatt, amíg az al­katrészellátásról, illetőleg a javítószol­gálatról gondoskodni kell - a polgári jog szabályai szerint igényt tarthatunk kárunk megtérítésére. Kártérítési igé­nyünkkel mindenekelőtt ahhoz a keres­kedelemi vállalathoz fordulhatunk, amelytől a terméket megvettük. Ez alapján kérheti például, hogy kártérí­tésként fizessék meg azt a különböze- tet, amennyivel többe került, vagy kerül a hiányzó alkatrész kisiparossal való le­gyártatása, mint amennyi a kiskereske­delmi ára. Ha pedig a szükséges alkatrészhez egyáltalán nem tud hozzájutni, a hasz­nálhatatlanná vált termék visszaszol­gáltatása fejében olyan összeg megté­rítésére tarthat igényt, amennyit a ter­mék az elhasználódás fokát figyelembe véve akkor érne, ha a hiányzó alkatrész birtokában használni tudná. Kérhetnek-e kártérítést? Szekszárd, Rózsamáj úti Outinor- ház lakói írták: „Tizenöt éve, amikor beköltöztünk, az épületünk mellett lé­vő parlag földterületet egymás között engedéllyel felosztottuk és folyamato­san - konyhakertnek - műveljük. Ta­valy december elején az épület bejára­ti ajtajára kifüggesztve találtunk egy felszólítást, hogy a területet ne művel­jük, mert az felhasználásra kerül. Ak­korra mi már az esedékes őszi munká­kat a kertekben elvégeztük (trágyázás, ásás, veteményezés). Az a kérdésünk, kérhetünk-e kártérítést a késői értesí­tés miatt bekövetkezett fölösleges ki­adásainkért? A terület felhasználója a Tolna Megyei Közlekedési Felügyelet.” Dr. Deák Konrád küldte meg a vá­laszt:- A Tolna Megyei Közlekedési Fel­ügyelet 1986. december 1 -én kelt érte­sítésében kérte fel a ház lakóit, hogy a szóban forgó területen szüntessék meg veteményeskertjeiket, illetve ne kezdje­nek olyan tevékenységet, amely ennek a területnek 1987 tavaszán történő be­kerítését akadályozná. A levélből kitűnik, tizenöt éven ke­resztül ellenszolgáltatás nélkül hasz­nálták ezt a földterületet, nem jelölték meg levelükben azonban, hogy kinek az engedélyével. Álláspontunk szerint a Közlekedési Felügyelet megfelelő időben értesítette a lakókat az ellenszolgáltatás nélküli földhasználat felhagyásávalrennél elő­relátóbb intézkedés a területtel tényle­gesen rendelkező részéről aligha vár­ható el, kártalanítás iránti igényük tehát nem látszik megalapozottnak. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK Dédapáink víg kedélye Sok mindenre panaszkodhatunk mos­tanában, de arra aligha, hogy nem elég változatos az időjárás. A szeszélyes ápri­lis okait ki ebben, ki abban kutatja, kezd­ve a nukleáris robbantásoknál, s végezve az anyósoknál. A Tolnamegyei Közlöny 1903. április 23-i számában A barometer címmel olvashatunk arról, ki mit gondolt akkoriban. „A két bácsi, kik a napokban szegzárdi nagy utczánkon haladva a ki­rakatok előtt meg-megálltak s nézelőd­tek, vagy nem voltak még városunkban, vagy ha voltak, eddig még nem vették észre azt a kis óra féle masinát, amit ek­kor az órás kirakatában megpislantottak. Mi is lehet az, tanakodtak rajta sokat. - Láti ke - mondja az egyik - azt ott. A széli­re az van írva, hogy szél, eső, változó, szép idő, szárazság. Az mutatja meg, tán az megmutaszti, hogy minő üdő van. - Milyen üdő van? - mondja a másik. - Fe­nét, hisz azt tudja okos embör e nélkül is. Hanem én mást nizek ki ebbül komám. Nézze csak ott a közepön egy sróf is van rajta. Azzal lőhet a mutatóját forgatni. Én úgy gondulom. Aztán, hajó időt akarnak, ide hajlítják, ha szelet, oda hajlítják azt a czeigert (mutatót). Lám, hogy most is esőt mutaszt - ami ugyancsak valóság­gal van is. Kutya egy eszköz ez komám. Hejh, mi mindönt ki nem tanának már azok az urak a szögény embör kárára.” Hat esztendővel később, már nem a szegény ember kárára, sokkal inkább okulására közölte a fenti lap A feleségek tíz parancsolata című elmeszüleményt, méghozzá nem is akármilyen, hanem ki­rályi koponyából: „Állítólag Carmen Sil­via, a román királyné, a feleségek részére 10 parancsolatot készített, melyet a fér­jek oktatására és a nők megszívlelésére következőképpen közlünk. 1. Ne kezdj perpatvart. Ha pedig ez elkerülhetetlen, akkor mindvégig bátran viselkedj; győ- zedelmed esetében gyarapítód a férjed becsülését. 2. Ne felejtsd el, hogy a férjed is ember, s nézd el hibáit. 3. Ne kérj túlsá­gosan sokszor pénzt az uradtól. 4. Ha észre veszed, hogy férjednek túlságosan kevés (kemény) a szíve, gondolj arra, hogy gyomra is van, és akkor bizonyára el fogsz jutni a szívéhez. 5. Ügyelj rá, hogy olykor férjedé is legyen az utolsó szó. Neki örömet okoz ez, neked pedig nem árt. 6. Az egész újságot olvasd el, ne csupán a botránytörténetet. Férjed boldog lesz, ha veled a nap minden ese­ményéről, sőt a politikáról is beszélhet. 7. A civakodásban ne sértsd meg az uradat. Emlékezz rá, hogy ő a félistened volt. 8. Tedd meg azf időről időre, hogy a férjed jó tulajdonságait és a magad gyöngesé- geit elismered. 9. Ha az urad ravasz, légy társnője, ha ostoba, barátnője és tanács­adója. 10. Tiszteld a férjed anyját.” Azt hi­szem, nem vádolható tapasztalatlanság­gal Erzsébet román királyné (írói nevén Carmen Silvia), hiszen kereken negyven évi házasság után adta közre higgadt bölcsességeit. Persze megengedhette magának a mértékletességet, ő csak ro­mán királyné volt... Egy másik hölgy a Bonyhád és Vidéke 1907. április 14-i számában viszont nem átallott Az asszonyi nyelvről értekezni: „Mielőtt birtokába jutnánk, odafönn vala­hol a Mindenható nagy műhelyében erő­sítik, edzik, köszörülik, kiélezik azt a kis húsdarabot s e szókkal nyújtják át a jövő­ben asszonyi szerepet viselő egyénnek: íme vedd, ez lészen a te fegyvered. És ez a kis szerszám sokszor erősebb, mint a férfiak izmos karja, bátrabb, mint a leg­vakmerőbb katona, edzettebb a viszon­tagságos expedíciót átélt sarkutazónál. (...) Az asszonyi nyelvnek létföltétele, hogy mozoghasson, valóságos betegsé­ge, ha hallgatásra kényszerítik. Nincs az az energia, amely féken tudná tartani e zabolátlan gyermeket, s akár van rá oka, akár nincs, perdül, amint s ahogy tud. Nem válogatja a kifejezéseket, mert a nagy sietségben nincs rá ideje. Nem ügyel a szórendre, a mondatszerkezetre s egyéb nyelvtani szabályokra, hanem sebes szárnyon röpíti a messzeségbe szülöttét, hogy mihamarabb helyet bizto­síthasson az ezer és ezer utána követke­zőnek. A gondolat sem gördíthet akadályt elé, mert mint a dagadó ár törné keresztül az elébe rakott korlátokat. Pedig mily sok kellemetlenséget kerülhetnénk ki, ha be­látásunkra is hallgatnánk. Hiába szissze­nünk és szívjuk vissza az elhamarkodva kimondott szót, a kalitkájából szabadult madárkát nem csalogathatjuk oda többé vissza. (...) Ó, utálatos, csúnya pletyka! Mennyire gyűlöljük mi asszonyok ezt a mesterséget - in teóriám (elméletben). S mily kedves vagy nékünk a gyakorlatban! Mily mohó élvezettel hallgatjuk a szavak összecsendülését, amint ismert vagy is­meretlen egyének élettörténetét beszéli Az ajándék visszakövete­lése, a visszakövetelés lehe­tősége gyakran szerepel kérdésként olvasói levelek­ben, jogsegélyszolgálati fo­gadóórákon, ez a körülmény indokolja az idevonatkozó jogi szabályo­zás részletesebb ismertetését. Bár nyomós érdekek szólnak amellett, hogy a megajándékozott bízhasson az ajándékozás véglegességében, mégis az ajándékozás, az ajándék átadása után is bekövetkezhetnek olyan események, alakulhatnak úgy a körülmények, hogy ezek alapot adjanak az ajándék vissza­követelésére, sőt adott esetben az aján­dék helyébe lépett érték követelésére is. Polgári Törvénykönyvünk szerint: „A még meglévő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti annyiban, amennyiben arra, létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a meg­ajándékozott létfenntartását nem veszé­lyezteti. ” Kihangsúlyozandó, hogy ebben az esetben csak a még meglévő ajándék követelhető vissza, ez is csak akkor, ha arra az ajándékozónak nem egyszerűen anyagi helyzete rosszabodása folytán, hanem létfenntartása érdekében szük­sége van és az ajándék visszaadása nem veszélyezteti a megajándékozott létfenn­tartását. Kimondja a Polgári Törvénykönyv azt is, hogy: „Ha a megajándékozott vagy ve­le együtt élő hozzátartozója az ajándéko­zó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el, az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy kö­vetelheti az ajándék helyébe lépett érté­ket." Tudni kell, hogy az ajándékozó kö­zeli hozzátartozója a házastársa, az egyeneságbeli rokona, az örökbefoga­dott, a mostoha-és a neveltgyermeke, az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelő­szülője, valamint a testvére. Végül visz- szakövetelheti az ajándékozó - a Polgári Törvénykönyv szerint - az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lé­pett értéket, akkor is, „ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor.” Ennek a visszakövetelési lehetőségnek elsősorban a jegyesek között létrejövő ajándékozási szerződések esetében van gyakorlati jelentősége, illetve amikor az egyik jegyes hozzátartozója juttat aján­dékot együttesen vagy külön-külön a je­gyeseknek, s az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés - nyilván, hogy házas­ságot kötnek - utóbb meghiúsul. Nyomatékosan kihangsúlyozandó azonban, hogy a fent írt események be­következése, körülmények kialakulása esetén sincs helye visszakövetelésnek, amennyiben az ajándék vagy a helyébe lépett érték a jogsértés elkövetése idő-, pontjában már nincs meg, továbbá ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta. A törvény szerint pedig megbocsátásnak számit, ha az ajándékozó az ajándékot megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem követeli vissza. „A szokásos mértékű ajándék vissza- . követelésének nincs helye” - mondja ki a törvény és ezzel azt a nagymérvű bizony­talanságot kívánja elkerülni, amely azzal járna, ha a viszonylag csekély értékű ajándékok is visszakövetelhetők lenné­nek. A szokásos mérték meghatározása vi­ta esetén bírósági mérlegeléstől függ, ennél a mérlegelésnél természetesen je­lentős szerepe van a közfelfogásnak, „vissza a babaruhát” címen azonban aligha érdemes pereskedni. DR. DEÁK KONRÁD Aki énekéi, tovább él Amerikai orvosok azt ajánlják minden korcsoportnak, hogy ahányszor csak te­heti, énekeljen torka szakadtából, még ha a fürdőszobából jövő hamis hangoktól a családot és a szomszédokat kirázza is a hideg. A javaslat az amerikai tüdőgyógyászok szövetségének Kansas Cityben megtar­tott éves értekezletén hagzott el a New York-i City Opera Company tagjain vég­zett tanulmány alapján. Noha a megvizs­gált énekesek közül néhányan (koruk 28 és 65 között) dohányoztak és sosem tö­rődtek a kondíciójukkal, valamennyiük­nek hatalmas tüdeje volt, edzett atlétáké­hoz hasonló. „Énekléssel idős korban is biztosítani lehet az egészséges tüdőmű­ködést" - jelentette ki dr. Kathleen a McCormick. Akárcsak az úszástól, evezéstől és a jógázástól, az énekléstől is erősödnek a mellkasi izmok. McCormick szerint ezek a megállapí­tások azt is megmagyarázhatják, miért él sok hivatalos énekes két évtizeddel to­vább, mint azok, akik nem énekelnek. Asszonyi nyelv(Sarkadi Emil rajza) el izgatott érdeklődés közepette - a szomszéd né. S csudák csudája! Ez az egyetlen eset, mely ébrenlétében hallga­tásra bírja a soha nem pihenő kis ször­nyet. Hosszú élettel dicsekedhetik a női nyelv. A leánygyermek mindig hamarabb tanul meg beszélni, mint a fiú. Idők múltá­val pedig, vén nénike korában, az elélt erők benne összpontosulnak. Nem sínylik gyengülésben, nem kopik meg, mint a látás vagy a hallás szerve, sőt a hosszú gyakorlat mesterré avatja. Rosszakaratú fantáziálók azt állítják, hogy a nyelv túléli a testet s a porladozó csontokat.” A nyelv azonban - legyen az férfié vagy nőé - valóban csodákra képes. Erről győz meg a Tolnamegyei Közlöny 1901. április 4-i története. „A nászutazás. Egy kisebb balatoni fürdőhelyre a múlt nyá­ron fiatal házaspár érkezett, mely zavar­talanul kívánta tölteni mézes heteit, miért is a férj megmondta a főpincérnek - aki megérkezésük alkalmával a fiatal asz- szony kezében levő menyasszonyi csok­rot csodálta meg hogy nem kívánja, miszerint tudják a kis helységben, hogy új házasok s kiváncsi szemekkel nézze­nek reájok. Néhány nap múlva a fiatal férj maga elé idézi a főpincért s homlokát ráncba szedve ráförmed: - Úgy látszik, mégis fecsegett, kérelmem és jó borra­valóm ígérete dacára. Hiszen alig mutat­hatom magam anélkül, hogy kiváncsi, mondhatnám, becsmérlő szemeket ne meresztenének reám! Szolgálatbuz- góan, ártatlansága tudatában esküdözik a pincér: - Nagyságos úr, pontosan pa­rancsolata szerint jártam el, s hogy min­den gyanút elhárítsak, azt mondtam min­denkinek, hogy egyáltalán nem háza­sok...” Alighanem valami atyafisága lehetett az előbbi pincérnek az a vendéglős, akit a Tolnamegyei Közlöny 1879. április 20-i száma örökített meg: „A múlt hóban tár­gyalása volt egy ügyvédnek a gy(önk)i já­rásbíróságnál. Elérkezvén az ebéd ideje, betért egy vendéglőbe és kérdezte a vendéglőstől, hogy mit kaphat ebédre. - Pörköltet - volt a válasz. - Úgy, hát kérek egy adagot. A vendéglős siet felszolgálni; mire az illető ügyvéd azt a megjegyzést tette: - Mit gondol, vendéglős úr, nem lesz sok ne­kem ez a pörkölt? - Oh, sohse aggódjék, majd segítek én a bajon - felelt az értel­mes német ajkú vendéglős s azzal kiment a konyhába, behozott egy bicskát meg egy darab kenyeret s egész flegmá­val elkezdte a pörköltet szedegetni ven­dége elől, jókora kenyérdarabokat bele­mártogatva a lébe”. Dr. TÖTTÖS GÁBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom