Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
8^ÉPÜJSÁG 1987. április 4. Rubik-kocka és varrótű Újjászületnek a szovjet szövetkezetek NDK Fiatalok pályát választanak A pályválasztási tanácsadás a Drezdai Közlekedési Vállalatnál. Az érdeklődő fiatalok beülhetnek a tanuló vezetők villamosába. I A közeli jövőben a szovjet városok utcáin számtalan új cégtábla tarkáink. Kis kávézók, háztartásigép-szervizek, szabóságok és az úgynevezett „ezer apró cikkek” közé tartozó termékeket előállító vállalatok cégtáblái. Ezek azonban nem állami, hanem szövetkezeti vállalatok lesznek. A Szovjetunióban nemrégiben hoztak kormány-rendeleteket ilyenfajta szövetkezetek hálózatának létrehozásáról, a jelenleg működő állami rendszer kiegészítésére. A gazdaságban valamikor már léteztek ilyen kisáruterme- lőket egyesítő szövetkezetek és tisztességgel betöltötték hivatásukat: ruhát és cipőt varrtak, játékokat, hanglemezeket készítettek, étkeztetéssel, javítással foglalkoztak. Nem voltak ugyan nagyon lendületesek, nem rendelkeztek komoly műszaki bázissal, de őszintén szólva feladataik is szerények voltak. Az is igaz, hogy munkatermelékenységük alacsony, termékeik ára pedig magasabb volt, mint a tömegesen termelő állami vállalatoknál. Egyszóval törvényszerűnek tűnt, hogy a szövetkezeteket fokozatosan kezdték másodrangúnak, táv- lattalannak tekinteni, különösen abban az időszakban, amikor a szovjet gazdaságban egymás után jöttek létre az ipari óriásvállalatok. Mindez ahhoz a szilárddá vált meggyőződéshez vezetett, hogy a szövetkezeti vállalatokra nem nagyon van szükség és sikerrel helyettesítheti őket az állami hálózat. így is történt az 50-es, 60-as években. A szövetkezeteket kezdték bezárni. Mivel pedig mindez a direktív gazdaságirányítási módszerek uralkodása idején ment végbe, a szövetkezetek felszámolását adminisztratív intézkedésekkel gyorsították meg. Fokozatosan kiderült azonban, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték. A szövetkezeteknek előnyei is voltak, amelyeket a nagyipar minden lehetősége ellenére sem tudott pótolni, már csak természete miatt sem. A kisszériás termékek kibocsátásához szükséges rugalmasság, az egyedi, szabványtól eltérő szolgáltatások elvégzéséhez Jubilál a Wilhelm Pieck iskolahajó. Éppen 35 éve szeli a kecses vitorlás az Északi-tenger, a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán vizeit. Útjai során eddig több mint 100 ezer tengeri mérföldet tett meg. A tanulóutak részvevői, a leendő tengeri medvék eközben húsz nagy tenkellö operativitás és a változékony divat követése - mindez sehogy sem sikerült a nagyiparnak. A tömeges termelés, vagy a legújabb technológiák bevezetése terén az adu az állami nagyvállalatoknál van. De vegyünk egy korszerű példát - az ismert Rubik-kockát. Mire országunkban megkezdték gyártását, ki is ment a divatból. Vagy például a boltokból eltűntek a varrótűk. A vásárlók felháborodva kérdezgették: hogyan lehetséges, hogy az űreszközök előállítására képes ipar nem boldogul ezekkel a kis tűkkel? Persze, hogy tud tűket is gyártani, de az elkallódott a hosszú távú tervezés közben„és nem is előnyös a nagyvállalat számára, ha a kereslet csak kis tételű. Kikényszerítették ugyan a tűk gyártását, de a kérlelhetetlen gazdasági logika miatt a nagyvállalat, ha csak tehette, kitért a gyártás elől. Amíg a szovjet gazdaságban a direktív módszerek uralkodtak a tisztán gazdasági módszerek fölött, a szövetkezetek mintha a rendszer keretein kívül maradtak volna. Ráadásul, a rendszer keretei között a szövetkezetek amúgyis élet- képtelenek lettek volna, mert tevékenységük adminisztratív tilalmakba fulladt volna. Csupán az ország gazdaságát egészében érintő jelenlegi komoly átalakítás szélesíti ki igazán a rugalmasság és a vállalkozószellem érényesülési körét, amit a szövetkezetek nem nélkülözhetnek. Mindez persze nemcsak a termelők, hanem a fogyasztó érdekében is történik, amelyről elmondhatjuk, hogy a direktív rendszer általánosító, egyen- lősítő szemlélete miatt mellőzve volt. Túl gyorsan kínáltak több pár divatjamúlt cipőt az absztrak Ivanovnak, ahelyett az egy helyett, amelyett a szövetkezet tudott volna ajánlani a szemközt lakó megrendelőnek. Erre az egyre azonban szüksége is van és kész többet fizetni érte. Vajon a szövetkezetek nemcsak az állami vállalatok kiegészítőivé, hanem versenytársaivá is válnak? Talán igen. De ki mondta, hogy a versenyszellem kárt okoz a szocialista gazdaságnak? geri kikötő életével ismerkedhettek meg, sokszor megfordultak szovjet és skandináv kikötőkben. Az ország kereskedelmi és halászati flottájának mozgó nevelőintézete eddig 5150 fiatalt vizsgáztatott a tengerészet számára. Az általános iskolát végzett fiataloknak az NDK-ban is ezekben a hetekben kell dönteniük, hogy milyen pályát válasszanak. A jelenlegi ötéves terv időszakában 918 ezer NDK-beli lány és fiú teszi meg az általános iskolából a szakmunkásképzőbe vezető utat, s ugyanennyien állnak munkába mesterségük megszerzése után. Milyen segítséget kapnak a fiatalok a megfelelő életpálya kiválasztásához? Szakmák a képernyőn Az NDK-ban 220 pályaválasztási tanácsadó intézet működik. A járási tanácsok irányítása alatt álló intézmények az iskoláknak, a szakmunkásképzéssel foglalkozó üzemeknek, és a pályaválasztás előtt állók szüleinek egyaránt értékes segítséget nyújtanak abban, hogy a fiatalok megtalálják azt a foglalkozást, amelyre a legalkalmasabbak. Sok nagyobb vállalat is önálló pálya- választási tanácsadó szolgálatot tart fenn. A pályaválasztás megkönnyítését szolgálja a televízió Szakmák a képernyőn című műsora. A Radio DDR adó a Szakmád - a jövőd című műsorával segíti a választást. A sajtóban közzétett információk, filmek, faliújságok, és az évente kiadott szakmajegyzékek is hozzájárulnak a fiatalok tájékoztatásához. A Sáchsiche Zeitung című megyei napilapban évente többször is megjelenik egy apróhirdetés, amelyben a Drezdai Közlekedési Vállalat a „pályaválasztási kabinetjébe” invitálja az érdeklődőket. A színhely a drezda-tolkoewitzi villamospályaudvar. Ami mindenkit érdekel Csütörtökön délután négy órakor negyven lány és fiú ül a faliújságokkal és szemléltető eszközökkel felszerelt helyiségben. Közöttük néhány felnőtt, többnyire az édesapák. Kezdetben rövid tájékoztatást hallanak a vállalatról, majd felsorolják azokat a szakmákat, amelyekben különösen nagy szükség van az utánpótlásra: villamosvezető, villanyszerelő, hivatásos gépkocsivezető, gépjárműlakatos, pályaépítő szakmunkás. Szemléletesen, kézzelfoghatóan ismertetik a foglalkozásokat. A fiatalok ezek után megtekinthetik az üzem tanműhelyét. Itt további konkrét felvilágosítást kapnak az őket érdeklő szakmákkal kapcsolatos követelményekről. Legvégül pedig beülhetnek a tanuló vezetők villamosába, ez különösen érdekel mindenkit. Silvio Kügler nyolcadik osztályos tanuló, aki gépjárműlakatos szeretne lenni, így vélekedik: „Klassz dolog, hogy itt megnézhettem, mi vár rám a tanulóévek és a későbbi munkám alatt. A látottak alapján úgy gondolom, hogy itt változatos és felelősségteljes lesz a munkám. A végleges döntésig azonban van még egy kis időm, körülnézek más üzemekben is.” Már az iskolában A fiataloknak a későbbi foglalkozásukra való felkészítése már az általános iskola alsó tagozatában elkezdődik. A politechnika órákon elsajátítják az egyszerűbb szerszámok kezelését, megtanulnak bánni a különféle anyagokkal, kisebb hasznos tárgyakat készítenek. A felsőbb osztályokban a diákok már rendszeres tájékoztatást kapnak arról, milyen szakmunkás-utánpótlásra van szükség a környékbeli üzemekben, és milyenek a képzési lehetőségek. Ellátogatnak a különféle vállalatokhoz, elbeszélgetnek a munkásokkal és a mérnökökkel. A pályaválasztás előkészítése nagy feladatot ró a tanárokra, hiszen nekik általában nincsenek tapasztalataik a termelő üzemekről. Wolfgang Beckert drezdai iskolaigazgató: „Csak a tanárok, a szülők, az üzemek és a tanácsadó központ együttműködése biztosíthatja a sikert. Gyermekük pályaválasztására persze a legnagyobb befolyása a szülőknek van.” A drezdai pályaválasztási tanácsadó központ igazgatója így nyilatkozik: „Azokat, akik hozzánk fordulnak tanácsért, nem akarjuk bizonyos szakmákra rábeszélni, inkább meggyőzni szeretnénk őket, hogy döntésükkor mindannyiunk közös érdekét tartsák szem előtt." A pályaválasztási tanácsadó munkatársa arról beszél Silivo Küglerrel, hogy gépjárműlakatosokra nagy szükség van Úszó tanterem Kína a világ legnagyobb széntermelöje. 1986-ban 870 millió tonnát termeltek, az idei előirányzat 900 millió tonna. A képen a 3 millió tonnás teljesítményre tervezett pancsi széntisztító üzem. A szénmosó és úsztató berendezések kínai gyártmányúak. A világ legnagyobb széntermelője Kambodzsa Javuló vasúti forgalom A kambodzsai vasút tavaly csaknem egymillió utast és mintegy 132 ezer tonna árut szállított. Az utasforgalom a megelőző évhez képest 35 százalékkal növekedett, de a szokásosnál nagyobb volt az árutovábbítás is. Kambodzsai viszonyok között mindez jelentős teljesítménynek mondható, mivel az ország mindössze két vasútvonallal rendelkezik, 750 kilométer hosszúságban. Az egyik vonal Phnom Penh, a főváros és az északnyugati Battambang között teremt összeköttetést. A másik a fővárost és az ország fő déli kikötőjét, Kompong Somot köti össze. A csekélyke „vasúthálózat” a kambodzsai harcok során egyre pusztult. Amikor 1979-ben befejeződött a háborúskodás, csak néhány vasúti kocsi és egyetlen mozdony maradt épségben. Az eredetileg 53 mozdonyból álló gépparkból 17-et felújítottak, s emellett 473 vasúti kocsit és tehervagont is rendbehoztak. Ezzel helyreállt a vasúti közlekedés. KNDK Az átlagéletkor: hetvennégy év A Koreai NDK-ban az átlagos várható élettartam elérte a 74 évet. Felszámolták a régi népbetegségeket, megszűntek az egykor pusztító járványok, csökken a halálozási arány. Mindez a magas színvonalú egészségügyi ellátás, a célzott megelőzés, a jól bevált körzeti orvosi rendszer javára írható. Természetesen az ellátás ingyenes, s az itteni orvosi és ápolószemélyzet nem ismeri a paraszolvencia, a hálapénz fogalmát. Nemcsak a gondos és szakszerű ambuláns és kórházi betegellátásért nem kell fizetni, hanem a páciensek ingyen jutnak hozzá a gyógyszerekhez is. A szanatóriumi beutalóval rendelkező gyengélkedőket pedig még az utazás költségei sem terhelik. Az országban jelenleg 10 ezer lakosra 24 orvos és 130 kórházi ágy jut. Összehasonlításként álljon itt: a felszabadulás előtt Phenjanban csupán 4 kórház működött 480 ággyal. Az egészségügyi szolgálat ma az egész országot behálózza. Rendelőintézetek, kisebb orvosi rendelők, egészségügyi állomások a hegyi falvakban és a távoli szigeteken is működnek. ■■■
