Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-25 / 97. szám
1987. április 25. KÉPÚJSÁG 5 Mezőgazdasági szakemberek Már-maga a szakember szó tudást, ismeretek halmazát, cselekvő- és megoldó-készséget és egyáltalán a maga területén előrevivő szemléletet jelez. A mezőgazdasági szakember a széles skálán mozgó munkaterületek egyik specialistáját kell, hogy jelentse. Valaha mindezt sokkal egyszerűbben fejezte ki a közösség, mert valakire (akire ez persze rá is illett) egyszerűen azt mondták: jó gazda. A jó gazda még nem szakosodott, értenie kellett a mezőgazdaság minden csinját- bínját, álmából ébresztve is tudta, melyik táblába mit érdemes vetni, a markában szétmorzsolt földről pedig rövid úton elmondta, hogy miben szenved hiányt. Maga gyógyította a tehenét, és bizonyos mértékig maga is kereskedett. Mára egy-egy területnek külön gazdája van, és az ide vezető úton szakmai ismeretek halmazát kell tudásként begyűj- tenie a jelöltnek. Legyen szó sertéstenyésztőről, avagy növényvédelmi szakon tanuló mérnökjelöltről. A traktoros, persze mára már nem ijed meg, ha a John Deer vagy a Rába Steiger „köhögni” kezd, de az állatorvos is állategészségőr- rel járja a telepet. A példák sora sokszorozható, mert a területek specializálódása nyomán sok új szakma és vele együtt sok új szakember is előkerült, sőt, sokszor az érdeklődés homlokterébe is került. * A XX. században már az sem furcsa, ha kimondjuk: a mezőgazdaság munkáját a robotok is segíthetik, ami néhány évtized múlva a nyers fizikai munka további drasztikus megszüntetéséhez vezet. A szakemberek „funkciója” így részben már ma változik, és jelentősen fog majd változni. Gondoljunk ezúttal a biotechnológiai eljárások elterjedésére, vagy éppen a informatika és számítástechnika előretörésére, melyek a további fejlődés hordozórakétái. Ehhez viszont már egy teljesen új ismeretanyaggal, másfajta tudással felvértezett mezőgazdasági szakembergárdára is szüksége van hazánknak. Elsőrendűvé vált (már napjainkban is!) a fejlett technikával és technológiával előállított termékek szerepe a mezőgazdaságban éppúgy, mint mondjuk az iparban. Itt pedig az emberi tényező már nem elhanyagolható. De vegyünk egy példát. Ahhoz, hogy az állattenyésztés komoly eredményeket produkáljon, mára már a génsebészettől a tudományos takarmánykészítésig terjed a skála, de... hiába van génsebészet, hiába a tudományosan előállított jó takarmány, ha egy kontár kezében a hasznosulási mutatók mindezt megvétózzák. Már vannak eredményeink, jó szakembereink, és elmondhatjuk azt is, hogy a fehérjehasznosulás nálunk 22 százalék körül mozog, de akkor pontosan szakembereinknek nem szabad megfeledkeznie arról, hogy ennél már vannak jobb eredmények is a világban. A termelés színvonalát tekintve a jónak mondott magyar mezőgazdaság 23 európai ország közül a kilencedik. Szép eredmény, szakembereinket dicséri, legyen szó akár a tudósról, akár a fejőgulyásról. A növénytermesztésben való ösz- szehasonlítás után kiderül, hogy ott szebb a kép, mert a negyedikek vagyunk, viszont az állattenyésztésben már csak tizenharmadikak, így ha visszanézünk pár évre, akkor kiderül, minőségi változás a termelés területén nem következett be. Jelentősen nem. Igen, igen, itt mondhatják el azok, akik komoly részt vállalnak felemelkedésünkből, hogy mondjuk a biotechnológiai eljárások elterjesztéséhez nem csupán szakemberekre, de gépi berendezésekre is szükség van. Mindezt olyan színvonalra kell feltornáztatnunk, mint mondjuk a fejlett kutatóbázissal rendelkező kémiai, vegyipari fejlesztésünket. Itt újra és újra visszatér a szakember, a jó szakember, sőt a kiváló szakember kérdése. Az aranykezű, mindenhez értő szakemberek ideje lejárt, ezt a kor már túlhaladta, mára már ne a kézügyesség biztosítsa egy-egy termékünket, hanem a folyamatos jó minőségű termelés. A jó prosperáló mezőgazdaságban is, hogy még jobb lehessen. Nagy dolgok véghezvitelére képes az ember, főként a maga területén, különösen akkor, ha nemcsak a papirt szerezte meg arról, hogy ő szakember. Mertdiplo- malobogtatással még senki sem vált jó főagronómussá, és a mestervizsgával sem biztos, hogy valaki jó gépműhelyvezető lesz. De az a jó, ha a tétel ellenkezője válik valóra, minden terület szakembereinek odaadó munkájával. Legyen szó mezőgazdasági vagy éppen ipari szakemberekről. Vendégként Becsén és Bácsföldváron Szekszárd testvérvárosi kapcsolata a Vajdaság északi részén fekvő, Tisza-parti településsel, Becsével immáron 15 éves múltra tekinthet vissza. Kapcsolatuk azonban régebbi keletű, a szekszárdi és a becsei kórus és a városi bíróságok cserelátogatásai ebben az időben már rendszeresek voltak. A testvér- városi megállapodásban elsősorban a hivatalos delegációk cseréje, kiállítások szervezése, kulturális együttesek, sportolók és fiatalok cserelátogatása szerepel. A korábbi gyakorlat felújításaként a mostani programot színesítheti az üzemek és vállalatok közötti kapcsolatok felvétele is. Április első hetében a Bartina néptáncegyüttes három napottöltött a becseiek és a bácsföldváriak vendégeként Jugoszláviában. Az együttes két estén az említett települések kultúrházában telt ház előtt nagy sikerű műsort adott elő. Április 26. a testvérvárosok világnapja. KAPFINGER ANDRÁS képriportja Az itt élő lakosság több mint fele magyar nemzetiségű A becsei főtér Látogatást tettünk a Pannónia agroipari kombinát gyönyörű méntelepén is Így jár az első külföldre utazó Múlt, és jelen Részlet a műsorból Bácsföldváron sóval és kenyérrel fogadták a vendégeket
