Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-25 / 97. szám

4 Képújság 1987. április 25. Új-Zélandra, Japánba, a Közel-Keletre szállítanak Rugalmas piacpolitika a konzervgyárban idén: 50 millió forint beruházásra A japánok 18 százalék cukorfokkal, az arabok 4 százalék sóval fogyasztják az uborkát, más népek, más gasztronó­miai kultúrák. Ezekhez a piac diktálta követelményekhez alkalmazkodik a Paksi Konzervgyár, a település hagyo­mányos nagyüzeme. Rugalmas piac- politikájának köszönhetően tőkés relá­cióban 20 országból 30 partnerrel áll kapcsolatban, így eljutnak termékei Angliától, Svédországtól kezdve az USÁ-ba, a Közel-Keletre, Japánba, sőt Új-Zélandra is. Legkeresettebb kon- zervféleség a magozott meggy, a külön­böző feldolgozású, ízesítésű uborka, a paradicsompüré, a zöldborsó, a dzse­mek. Tavaly 24 százalékkal emelkedett, 827 ezer dollárt tett ki a tőkés árbevéte­lük. A szocialista országokba 36,5 tonna, míg belföldre 7000 ezer tonna konzer- vet szállítottak az elmúlt évben. E két szakterületen kisebb mennyiségi növe­kedéssel számolnak a szakemberek. Érthetően, hiszen az elmúlt két évben jelentősen 10, illetve 15 százalékkal nö­vekedett a termelékenység az üzem­ben, ami részben a szervezési módosí­tásokra, részben a nagy mennyiségű beruházásokra vezethető vissza. Halaszthatatlanná vált az elöregedett infrastruktúra korszerűsítése, az amor­tizálódott gépek leváltása, bizonyos te­rületeken a kapacitásbővítés. Különö­sen az exportra gyártott termékeket előállító új típusú gépek beszerzése jelentett nagy feladatot, amelyek közül csak a legutóbbi beállított sárgarépa- csikót gyártó gépet említjük meg. Mind­ez két esztendővel ezelőtt 30, tavaly 40 millió forintot tett ki, az idén pedig 50 millió forintot fordítanak a konzervgyár­ban beruházásokra. A tavalyi 658 millió forint termelési ér­téket több, mint 13 millió forinttal terve­zik túlteljesíteni ebben az évben. A gondokról is szólni kell, folyamato­san csökken a dolgozók létszáma. Az 1100 főből négyszázan a környező kö zségekből járnak be. Az örökölt igen alacsony bérszínvonalat nehéz javítani, annak ellenére, hogy tavaly 8 százalék­kal emelkedett, 66 ezer forint volt az át­lag. A folyamatos megújulás, a partnerek igényének színvonalas kielégítése jel­lemzi legjobban a konzervgyár mai üz­letpolitikáját, aminek sokszor elébe is mennek. Többek között ilyen céllal nyílt meg a mintaboltjuk, ami egyes termékek tesz­telése mellett a reális zöldség-, gyü­mölcsárak kialakításához, a szélesebb áruválaszték megteremtéséhez is hoz­zájárul a városban. Dunakömlőd már nem külterület A legnagyobb összetartó erő... Hagyományteremtés, útkeresés, önálló élet Berendezkedtek a „barakkiskolában” A legtöbben ma is „barakkiskolaként" ismerik a lakótelepen lévő, munkásszál­lásból ideiglenesen átalakított, január el­seje óta IV-es iskola nevet viselő intéz­ményt. Az igazgatónő, Bernáth Lajosné szívesen fogad, készségesen beszél az első lépésekről:- Miért vált szükségessé az ideigle­nes iskola indítása?- Elviselhetetlen méretűre nőtt a ll-es iskola zsúfoltsága, a 32 tantermes épü­letben 1600 gyereket kellett elhelyezni. Ez persze fizikailag is lehetetlen. így szü­letett meg az elképzelés, hogy az atom­erőmű két munkásszállóját erre a célra átalakítják.- Hány gyerek jött át az átmeneti isko­lába, nem okozott ez konfliktust a szülők körében?- Pedagógiai szempontok miatt elve­tettük azt, hogy körzetenként vegyük át a tanulókat, egész osztályközösségek ke­rültek át hozzánk. A szülőkkel előzetes elbeszélgetés során közöltük az iskola- váltást. így 345 diák és a tanári kar 90 százaléka a ll-es iskolából került ki.-Félév után önállósodtak gazdasági­lag is, úgy is fogalmazhatunk, azóta él­nek önálló életet, megkezdődött valami­féle hagyományteremtés? Dunakömlődöt nyolc éve kapcsolták Pakshoz, mégis valami módon megtar­totta önállóságát, legalábbis az ott élők felfogásában. Hogy mennyiben válto­zott a helyzetük, a kérdésre Vígh Gyula nyugdíjas a gondokkal válaszol:- Amikor esik az eső, térdig járunk a vízben, az útra is nagyon ráférne a por­talanítás. A legnagyobb problémánk a szennyvízelvezetés, magas a talajvíz és rövid idő alatt megtelnek a szikkasztók. Nézzék meg a házam, 18 éves épület, de tönkremegy a nedvesség miatt. Rendezgeti, egy kupacba gyűjti a le­törött, gyenge ágakat, száradt növé­nyeket, elégedetten néz végig a portája előtt letisztított részen.- Az elvezető árokból magam hány­tam ki 62 évesen a földet, de hiába, ha csak egy valaki nem teszi meg, felesle­ges volt. De inkább azt mondom, meg­csinálnak itt mindent az emberek, arra az új házsornál, a Szabadság utca foly­tatásában is ezreket fizettek, maguk építették az utat - majd hozzáteszi - a közvilágítást is korszerűsíteni kellene, erre eddig csak egy utcában került sor. Szóba kerül a faluház, aminek építé­sére családonként ajánlottak fel mun­kát a kömlódiek, szakmájuk, erejük szerint. „Triumvirátus” közeledik, fiata­lok, udvariasak. A két testvér közül Ha- nuszka Zsolt ipari tanuló, öccse, Zoltán technikumban tanul Palánkon, egy­szerre mondják, hogy nagy szükség lesz a faluházra, mert a fiataloknak nincs szórakozási lehetősége a falu­ban. Társuk, Tibai Tamás közbeveti, az ő családjuk 50 órát vállalt az építkezés­ben, mindenkinek benne lesz a munká­ja. Ez a legnagyobb összetartó erő a te­lepülésen. A házigazda, Kovács Ferenc, egy 1976-os évjárattal- Nem mehet el erre senki anél­kül, hogy megkínálnánk egy pohár borral. Persze, ha látjuk, hogy érdeklő­dik a szőlő iránt, elnézelődik a pin­cesoron - és máris tessékel is beljebb bennünket a hűvös tanyá­ba Kovács Ferenc, aki éppen a szomszédokkal, Wisberger Má­tyással és Böndör Jánossal beszél­getett az inkább garázsra emlékez­tető épület előtt.- Úgy hallottuk, szeretnék meg­őrizni itt, az Ősz utcában is a régi hangulatot, úgyhogy csak az ajtót kell lecserélnem, máris illeszkedik a sorba az én tanyám is - magya­rázza a házigazda, miközben lefelé haladunk a hirtelen mélyülő pin­cében. - Több száz évesek lehet­nek ezek a pincék, ebből a földből tömték azelőtt a házakat. Most alat­tunk is húzódik egy másik, behá­lózzák az egész várost. Elgondolkozhatunk a hallottakon, hiszen Paksot nem mint jellegzetes bortermelő vidéket ismertük, a ki­terjedt „föld alatti városról” pedig nemigen tudunk. Azaz, csak akkoriban került szó­ba, amikor a beszakadások miatt Az oldalt készítette: Takács Zsuzsa és Kapfinger András. közművek hjbásodtak, épületek károsodtak. Idén, a kritikus helyzet megoldására tanulmányterv ké­szült, ami feltárja a település belte­rülete alatt négy négyzetkilométe­res területen húzódó 1800 mély pincét. Ezek harmadrésze életveszélyes állagú, azonnali beavatkozást kö­vetel. Megnyugtató megoldás csak központi támogatással születhet, hiszen az előzetes számítások sze­rint is, ebben az ötéves tervben 85 millió forintot kellene erre fordítani. Nagyrészt hallottak már az elkép­zelésekről a helyiek, és mint boros­gazdák, örülnek a kitüntetett figye­lemnek, amit egyelőre kényszer szült. Később azonban idegenfor­galmi vonzerőt is jelenthet a szépen helyreállított pincesor, skanzen, ami szintén a tervek között szere­pel. Ennek alapját persze azok a gaz­dák adják, akik folytatják az örök­séget úgy, hogy közben maguknak is kedvük telik bele. Búcsúzáskor mosolyogva mond­ja vendéglátónk: - Kék Zweigert, Oportó a leggyakoribb fajta errefe­lé, de a vegyes borokat szeretjük legjobban. Azt tartják, hogy a ha­lászlé is többféle halból jó...- Hírmondó címmel három alkalom­mal jelent meg eddig az iskolai újság. Jó kapcsolatot alakítottunk ki az atomerő­mű brigádjaival és igyekszünk mind több rendezvénybe bevonni a szülőket, családokat. Ez egyébként az úttörőmoz­galom egyik fontos feladata lesz, jövőre az érdeklődési körökön alapuló baráti köröket hozunk létre, amelyek közül a gyerekek válogathatnak. így érzelmi­leg is kötődnek majd a mozgalomhoz.- Nem zavarják a tan tást, az iskolai munkát a vékony faiak, egyáltalán az a tény, hogy nem iskolának készült az épület?- Szervezéssel oldjuk meg ezt a gon­dot, az osztálytermek közé úttörőszobát, könyvtárat, irodát helyezünk el, hogy csökkentsük az áthallást. A párhuzamos osztályok indításán túl azonban tervez­zük a fakultáció bevezetését, így számí­tástechnikai, kémiai, művészeti fakultá­ció mellett a háztartási gyakorlatok köré­ben szeretnénk csoportokat létrehozni. A német nyelvet jövőre, az angolt két év múlva vezetjük be. De mindehhez helyi­ségre lesz szükség... Az illetékesektől megtudtuk, hogy jö­vőre beköltözhetnek a harmadik barakk- épületbe is, megoldódik az igazgatónő által említett gond. A város alapfokú ok­tatásában később is szükség lesz egy negyedik iskolára, arról azonban még nem született döntés, hogy mikor és ho­va kerül véglegesen a IV-es iskola. Garzonház a nyugdíjasoknak A fiatalok a jövő varosaként ismerik Pak­sot. Az idősebbekről kevesebb szó esik, méltánytalanul. Számukra igyekszik kedve­ző feltételek mellett nyugodt életet, kulturált környezetet biztositó lakásvásárlási lehető­séget teremteni a tanács. Nyugdíjasok szá­mára épül garzonház a városban. Az ötlet onnan eredt, hogy sok idős, magára maradt ember nem tudta fenntarta­ni, ellátni a családi házat, kertet, a nagy la­kással járó tennivalók meghaladták erejü­ket. Ezeket értékesítve vásárolhatják meg a jövőben az egy-, illetve másfél szobás, 30-40 négyzetméteres, összkomfortos ott­honokat, maximum 15 ezer forint négyzet- méteres áron. Az egyszintes épület földszinti részén közös helyiséget alakítanak ki, ahol klubszerűén együtt lehetnek a lakók és né­hány garázs is helyet kap, a mozgáskorláto­zottak jármüvei számára. A tervezők gondoltak arra, hogy a szociá­lis otthon közvetlen szomszédságában az orvost is közvetlenül felkereshetik a rászoru­lók. A városi tanács elővásárlási jogot élvez, az esetleges örökléskor csak pénzértéket kapnak az örökösök, a lakás kiutalási joga továbbra is a tanácsé lesz. Ezzel biztosít­ják, hogy valóban nyugdijasház maradjon az épület, aminek átadását jövő év végére ter­vezik. Pincerendszer a város alatt Hagyománya van a szőlőtermesztésnek Együtt két generáció

Next

/
Oldalképek
Tartalom