Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-25 / 97. szám

1987. április 25. NÉPÚJSÁG 3 Csináld magad mozgalom Bácsi kérem, hol lehet itt „fusizni”? Műhelybe, magyar? Igen ám, de hol..,? Pillanatok alatt belopta magát a köztu­datba az a nagyszerűen megfogalmazott sportakció, ami a következő jelmondatra épült: - Bácsi kérem, hol lehet ittfocozni? A tehetségkutató akció sikerét immár múltja is fémjelzi, no meg az a sok-sok ezer fiatal, aki legalább kipróbálhatta te­hetségét, mert volt hol. Nos, pontosan ennek analógiáját kö­vetve, tegyük csak fel (bátran) a kérdést: - Bácsi kérem, hol lehet itt fusizni? Bácsi kérem, szabad-e itt fusizni? És most bár­milyen furcsa is, a hivatalosan engedé­lyezett - de munkaidőn túli - fusizásra gondolunk. Azoknak a dolgozóknak a fu­sizására, akik a hivatalosan ledolgozott munkaidejük után, a gyár, az üzem vagy éppen a téesz nűhelyében, szerszámai­nak, felszerelésének felhasználásával a maguk kedvtelésére, netán spórolásból elkészítik a polcot a garázsukba, lefújják autójuk alvázát, vagy éppen a gyerek szánkóját bütykölik meg. Természetesen hivatalos engedéllyel. Mindezt azért, mert otthon nincs ele­gendő szerszám, nincs műhely, az erkély ahhez szűk, vagy sajnálja a pénzt kiadni minderre, mikor maga is képes lenne a megoldásra. Spórolás, sikerélmény ne­tán még pedagógiai fogás is, mert a gyerekek óhatatlanul ott kívánnak majd lábatlankodni apjuk körül. A gyár, az üzem, a téesz ugyan kényte­len lenne mondjuk plusz egy dolgozót megbízni mindennek az ellenőrzésével, a későbbi zárással, de lehet, hogy embe­rei ebben a megbecsülés, és segítség- adás jelét vélnék felfedezni, és másnap sokkal jobb kedvvel kezdenék munkáju­kat. A hét végén apja mellett ügyeskedő srácokból pedig miért ne válhatna pár év múlva éppen ennek a gyárnak, üzemnek, \éesznek az utánpótlása? Mindenki jól járna. Egy kis szervezéssel és odafigye­léssel, netán társadalmi munka vállalá­sával mindez megoldható is lenne. Van-e minderre tiltó, vagy engedélyező jogsza­bály, hogyan viszonyulnak az elképze­léshez a gyárak, üzemek és téeszek? Er­re próbáltunk választ kérni három hely­ről. A Magyar Autóklub Tolna Megyei Szervezetének titkára, Amrein Károly a következőket mondta el:- A mi helyzetünk - ami kifejezetten speciális - adódik, hogy szakembereink a lehető legjobb pozícióban vannak, ha a saját autójuk javításáról van szó. Szak­emberek, így szakmai tudásukról nap mint nap számot is adnak. Az Autóklub gépeit, berendezéseit, szerszámait eleve szakszerűen is tudják használni, ami szintén előny ebben a kérdésben. Külön felelősséget így abban az esetben sem kell vállalni, ha ők engedéllyel használják a berendezéseket. Márpedig használ­hatják. Más munkahelyek, mondjuk a zo­máncgyár edényt ad munkásainak jutá­nyosán, a Volán ingyen utaztatja dolgo­zóit, mi pedig megengedjük, hogy mun-'' kaidő után itt javítsák autójukat. Reggel hattól este tízig van szolgálat nálunk, így ha lejárt a műszak és a társakat nem za­varja a munkában, máris kezdheti a saját kocsijának javítását, aki igényli. De csu­pán a sajátját. Olyan jól felszerelt a mű­helyünk, hogy szinte zavarni sem tudja egymást a műszak és a „maszekoló”. Bár ez nem maszekolás, segítség az itt dol­gozóknak. A Szekszárdi Bútoripari Vállalat igaz­gatója, Bús Ambrus:- Az ön által megfogalmazott akcióra szinte csak elenyészően kevés esetben kerül sor. Mindez évente egy, esetleg két dolgozónkat érinti csupán. Abban az esetben adunk engedélyt különmunká­ra, ha kifejezetten társadalmi akcióról, tehát mondjuk egy óvoda megsegítésé­ről van szó. Amikor a gmk bent van az üzemben munkaidő után, vállalkozhat a brigád a felajánlott tárgy elkészítésére. Ezt engedélyezzük. A dolgozónk előnye lehet, ha önmaga készíti el a bútordara­bot munkaidő után. Természetesen kifi­zetve az anyagköltséget, a gépek rezsi­órabérét és az adódó költségeket. De mint említettem már, ez igen-igen ritka eset nálunk. Nem itt készítik el dolgo­zóink a lakásukba készülő virágtartókat. Megrendelésre bárkinek lehetősége van, az ilyen házi jellegű fusizásokra nálunk nincs mód. Wiedemann György, a szekszárdi Aranyfürt Tsz gépműhelyének vezetője:- Nálunk az említett példa csupán kü­lönleges esetekben valósítható meg, itt a mezőgazdaságban jelentkező szezon­munkákra gondolok. Mint most például itt van a tavaszi kampánymunkák ideje. Ilyenkor a gépműhelyben van az ügyele­tes csapat, akik azonnal nekilátnak a meghibásodott gép javításának. Addig, amíg az ügyeleti idő alatt semmi gond nem jelentkezik, hivatalos engedélyké­réssel nekiláthatnak a saját munkájuk­nak is. Az engedélyt én adom ki, mint mű­helyvezető, és a hivatalos szolgáltatási engedélyt. Ha kinézek az ablakon azt lá­tom, hogy ma már szinte majd mindenki gépkocsival jár. A kocsi pedig a használat során kopik. Pláne az öregebb évjárat, így a legáltalá­nosabb nálunk is a gépkocsijavítás. Akár más kocsiját is megreparálhatja a szere­lő, de - szigorúan - első a téesz érdeke. Óránként 80 forintot kell befizetni mű­hely- és szerszámhasználat címén, amit automatikusan a bérszámfejtés le is von a fizetésből. A magasnyomású forróvizes mosón­kat is ugyanilyen feltételek mellett hasz­nálhatják, utána esetleg az alvázkezelés is elvégezhető a műhelyben, aknán. Ná­lunk ez a módi. _ szs _ Ülésezett az ipari bizottság Rendkívüli területi ipari bizottsági ülést tartottak a Tolna Megyei Tanács ipari osztályán, melyet Erdősi Gyula, a Buda­pesti Műszaki Egyetem docense vézetett le. Az értekezletet az ipari miniszter felké­résére rendezték meg, aki a vállalati ve­zetők véleménye után érdeklődött az ipar fejlesztésével és kibontakozásával kap­csolatban. A gyűlésen résztvevő nyolc Tolna me­gyei iparvállalati vezető hasznos taná­csokat, javaslatokat tett az ipar jelenlegi helyzetének javítása érdekében. w w w HÉTRŐL HÍRRŐL Igazi áprilisi hét áll mögöttünk. Szeszélyes időjárás és foly­tatódó ünnepség, s előttünk a jövő hét, amely ugyancsak da­rab lesz, mint az elmúlt volt. Mindezek ellenére érdemes oda­figyelni a történtekre. Kezdjük azzal, ami az emberek legnagyobb ellensége: a viz. Tolna megye folyói által szabdalt völgyek termőterületein jelentős a belvíz. Csak pár száz hektárról beszélhetünk, de jól tudjuk, minden talpalatnyi termőföld, amely kiesik, az kár. Az árvíz, belvíz ellen védekezzünk! Nem kellett a régieket arra tanítani, hogy a kis parcellákról miként kell levezetni a vizet. Még a legszegényebb gazda is sietve ment a hóolvadás, a nagyobb esők útán földjét szem­lézni, hol kellett ásóval, kapával utat nyitni a felgyülemlett víz­nek. Sajnos, a múlt héten azt tapasztaltam, hogy legtöbb he­lyütt, ahol néhány tucat négyzetméternyi vízfelület van a bú­zatáblán, egy ember egy ásóval egy óra alatt a vizet el tudta volna vezetni. Úgy tűnik azonban, hogy a határszemlék késnek, s az ille­tékesek nem ülnek lóra. Ugyanis jó öt évvel ezelőtt egy sajtó- tájékoztatón Váncsa Jenő miniszter azt mondta - gépkocsi­vásárlási korlátozás okán -, hogy üljenek már a gazdaságok vezetői lóra is, s nézzenek körül lépésben haladva a birtokon. A vetések állapotának, a tavasziakat fogadó táblák áttelelésé- nek, a földek magbefogadó képességének, helyzetének föl­mérése autóból nem lehetséges. Pedig szükség volna arra, hogy minél pontosabb képünk legyen arról, hogy a föld mit adhat majd az idén megmüvelőjének. A tavaszi munkák Sietősre kell fogni a tavaszi munkák befejezését. A kezdés megtörtént, bizakodó a hangulat. Van vetőmeg, a pótlólagos igényt is ki lehet elégíteni, ám soha ne feledkezzünk meg ar­ról, hogy hiába a biológiailag legjobb mag, ha az ember nem gondoskodik a növényről. Tapasztalhattuk éppen a hús­véti ünnepek alatt, hogy az első két nap, tehát szombaton és vasárnap aki csak tehette, a szabadban ünnepelt. A kis­kertben, baráti körben, vízparton, üdülőtelepen. A munkára nevelésnek is lehettünk tanúi - akik odafigyelnek ilyenekre -, hogy igen sok helyen a család apraja-nagyja belefog a háztáji kert művelésébe. Ez azért is örvendetes, mert a gyerek szinte szórakozva ismerkedik meg a természettel. Tudunk olyan gyerekről, aki a libát, a kacsát csak a tan­könyvből ismeri, arról nem is szólva, hogy a cserebogarat sem tudja megkülönböztetni a tücsöktől. A szabadidő hasz­nos eltöltésének módja a természettel való ismerkedés is. Ugyanakkor nem mehetek el fejcsóválás nélkül a tény mel­lett, hogy megállapítsam: a tél sokak által még föl sem fede­zett kára, az utak, terek állapota. A szemetek különféle fajtái, rongy, papír, műanyag, bádogdoboz, építési törmelék, stb. éktelenkedik az utak mentén, a tereken. Hiába a városgazdál­kodási embereinek törekvése - a szekszárdi Keselyűsi úton láttam őket szemetet szedni az árokból -, ha mi nem vigyá­HETRE HÍRRE Családi munka a kiskertben, Gyalus Gyuláék a Kerék-hegyen Propagandisták zunk környezetünkre, akkor csak magunknak okozunk kárt. E földön ugyanis mi élünk. A szakma tisztelete Mindig jobban, szebben szeretnénk élni. Ehhez pedig arra van szükség, hogy szakmai tudásunkat állandóan gyarapit- suk. Rohan az élet, ami ismeret tegnap elég volt a napi munka elvégzéséhez, az holnap már kevésnek bizonyul. S itt jutunk el oda, hogy a feledöbe merülő szakmák egyre jobban hallat­nak magukról. Éledeznek a javító cipészek, a szabóságokban kisebb munkákat is fogadnak, ha a lábas kilyukad, van bádo­gos. Vagy legalábbis lesz. Hiszen az úgynevezett hiányszak­mák egyre jobban eltűnnek. Közrejátszik ebben az is, hogy manapság nem jó azzal di­csekedni, hogy nem tudok megjavítani egy csöpögő csapot, villanykapcsolót, lefolyót. A házban elvégzendő munkák je­lentős része olyan szakmai tudást igényel, ami a barkácsolási szint. Hiszen tapétázni lehet már konyhaasztalról is, van hoz-, zá tudást, ismeretet adó könyv. Mindenütt akad srófhúzó, csípőfogó, kalapács. A szakemberekre, az igaziakra, akik mesterségüket magas színvonalon űzik, marad a nagyobb, a gondosabb munkát igénylő hiba elhárítása. Gondolok itt pél­dául a mosógépekre, a videoberendezésekre. A tudomány és a gyakorlat A mesterségeket magas színvonalon végző szakemberek száma egyre több, s az is örvendetes, hogy Tolna megyében, kiváltképpen szekszárdi vonatkozásban, megélénkült a tudo­mányos munka. Rendszeresen adunk hírt arról, hogy a MTESZ különféle szakosztályai, szervezetei rendezvényei-, ken a legújabb ismeretekkel gyarapítják tagjaik tudását. S azok, akik a külföldet járják, akik több nyelvet beszélnek, for­dítják az idegen nyelvű szakkönyveket, átadják tapasztalatai­kat társaiknak. A héten tudományos napok kezdődtek. Bognár József akadémikus szólt azokról a tennivalókról, amelyek sürgős el­végzése előrehaladásunknak feltétele. Nemcsak a tudomány műhelye élénkül, hanem a gyakorlatba átültetése is elmoz­dult, jobbcin aktivizálódik, mint az elmúlt években bármikor. Ennek pedig ugyancsak mi látjuk majd a hasznát. Olvashat­tunk lapunkban a MTESZ-főtitkárral készített nyilatkozatot. Ott is az a sarkos kérdés: alkalmazkodni a változó, gazdago­dó életünkhöz, lépést tartani a világgal. Nemcsak a gazdaságról volt sok szó az elmúlt héten. A század nagy gondolkodója, V. I. Lenin születésének évfordulójára emlékeztünk. Nagyon fontos, hogy a párt minden évben értékeli azoknak az önkén­tes agitátoroknak a tevékenységét, akik fáradságot nem is­merve munkálkodnak azon, hogy a lenini eszme minél több ember birtokába kerüljön. Kitüntették a propagandistákat. Vajha megérjük azt is, hogy egyszer találkozót rendezünk azok részére, akik mondjuk harminc, húsz, netán tíz éve végeztek valamilyen pártiskolát, találkozójuk vajon milyen ta­pasztalatokkal gazdagítaná a párt mostani agitátorait? Ma­gam is szívesen elmennék az ilyen találkozóra. Mert a régiek nagy tapasztalata minden bizonnyal jól jönne a mostani bonyolult világunkban ahhoz, hogy a ma propagandistái job­ban eligazodjanak a kérdésekre adandó válaszo,bmn. Illető­leg jobban megismertessék a tanfolyamok, iskolák hallgatói­val azt, hogy a gazdasági recesszióból miként tudunk kilábal­ni, az emberek tudatára hogyan hassunk, hogy értsék azt, mit miért úgy tesznek, ahogyan teszik. PÁLKOVÁCS JENŐ Az idegrendszerrel foglalkozó szakterületek harmóniája Beszélgetés dr. Paraicz Ervin kandidátussal Mint arról lapunkban már beszámol­tunk, ma fejeződik be a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága gyermekneuro­lógiai, pszichiátriai és idegsebészeti szekciójának háromnapos tudományos konferenciája Szekszárdon. A szekció titkárával, dr. Paraicz Ervin kandidátus­sal, az Országos Idegsebészeti Tudomá­nyos Intézet osztályvezető főorvosával a szekció munkájáról és feladatairól be­szélgettünk. Először a szekció tizenhá­rom esztendős múltjáról kérdeztük a főorvost.- Az idegrendszerrel foglalkozó szak­területek - az ideggyógyászat, a szichiát- ria és az idegsebészet - a gyermekeknél találkozott először ilyen harmonikusan, ami azért fontos, mert e területek komp­lex egységet alkotnak, ezáltal, azaz az együttműködés eredményeképpen egy- egy betegség diagnosztizálásában, gyó­gyításában és az utókezelés során jobb, teljesebb eredmények születhetnek.-Ez a harmonikus együttműködés más országokra is jellemző?- Sehol nem sikerült ilyen egységet létrehozni, mint nálunk. Az eredményhez két dolgot tesznek hozzá: az egyik a szekciónk léte, a másik pedig az, hogy a gyermekneurológia az utóbbi két évti­zedben igen sokat fejlődött. S e fejlődés, a szakma által az egész világon felvetett kérdések taglalása, az elért hazai ered­mények vizsgálata üléseink rendszeres témái közé tartozik. S a szakemberek egymással való rendszeres és baráti kapcsolata révén számos problémának a megoldása is egyszerűbbé válik.- Melyek azok a speciális területek, me­lyekkel az egyesület foglalkozik?- A fölsorolás hosszadalmas lenne, így csak egy-két fontosabb témát emelek ki. A csecsemők és a hat éven aluli gyer­mekek idegrend­szere nehezen vizsgálható, nehe­zen állapítható meg a diagnózis, hiszen képessé­geik közül több még nem fejlődött ki, így nem tudnak olvasni, írni... Ezért alkalmazzuk a két­dimenziós ultra­hangvizsgálatot - ez veszélytelen, terhelésmentes, úgymond „egyszerű” szűrővizsgálat - és a komputeres tomográfiát, melyek a világ legkorszerűbb vizsgálati módszerei. Az utóbbiról annyit, hogy a készülék segít­ségével a koponya ürterében levő ideg- rendszeri képletekről és a káros elválto­zásokról alkothatunk képet. Ezeket olyan kezelések követik, mely során felnőttko­rig figyelemmel kísérjük a gyermekeket. Évről évre napiréndre tűzzük az újabb kezelések tárgyalását. Most a vízfejűség­ről is szó volt, s ezt azért említem, mert ez egy szervi elváltozás, vagyis az agykam­ra tágulata. Ez a betegség ma már gyó­gyítható az esetek többségében. A volt betegek közül már többen dolgoznak, teljes jogú dolgozókká válhattak.- Mi a helyzet az epilepsziával, ami saj­nos népbetegség.- A rendszeres gondozás, a korszerű kezelés olyan eredményeket hoz, hogy jelentős javulást tudunk e betegségnél is elérni. De ehhez a gyermekek hozzátar­tozóinak gondos segítségére, aktív köz­reműködésére is szükség van, sőt ki­emelem, hogy nagy fontossággal bír itt a szülők és a pedagógusok megértő kap­csolata is.- Köszönjük a beszélgetést.- hm ­Dr. Paraicz Ervin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom